Amikor új otthonukat tervezték, Csapkai Ildikó külön ügyelt rá, hogy a konyhaablakból rá lehessen látni a kertkapura, hogy majd kiintegethessen az iskolából hazatérő három lányának. Egy időben nem akart más lenni, csak édesanya. Aztán mindössze másfél évig bírta ruhakészítés és üzlet nélkül. Azóta több mint harminc év eltelt, és ma is ebben a 11. kerületi házban tervezi és készíti a család Emporium nevű üzleteibe a mintadarabokat. A konyhaablakból pedig már hét unoka érkezését lesheti.

Ildikó anyai nagyapja a békéscsabai Glória harisnyakötő gyárban volt műszaki vezető, és amikor 1927-ben Budapestre költözött, a gyárat tulajdonló Emporium Rt.-től kapott ajánlólevelet. Mire Ildikó és édesanyja, Laura megtalálta a családi dokumentumok között az írást, már rég megalapították a maguk Emporiumát. Egészen addig fogalmuk sem volt a névazonosságról.

Apai nagyapja könyvkötő volt, édesapja a Kossuth Nyomdában nyomdász. Ildikó ezért az érettségi után – becsületből – nyomdai fényképésznek tanult. Ám hamar rájött, hogy a sötétkamrában végzett kétműszakos munka nem az ő világa. Esténként pluszmunkát vállalt, pulóvereket kötött egy szövetkezetnek. „Úgy éreztem, jobbakat is ki tudnék találni. Önálló akartam lenni” – meséli a Vígszínház melletti üzletük galériáján kialakított fogadótérben. Két évig tanult munka mellett, hogy megszerezze a kisiparosi munkához szükséges kötő-hurkoló ipari végzettséget.