Feröer szigetek eldugott szegletében, egy nemzeti parkban működő két Michelin-csillagos Koks étterem gondolt egy merészet, és a magyarországi népsűrűség harmadával rendelkező otthonát lecserélte egy kicsit még kevésbé nyüzsgő vidékre. Grönlandon a világon a legalacsonyabb a népsűrűség, mindössze 0,03 lakó jut egy négyzetkilométerre (itthon 108). Az étterem által választott településen, Ilimanaqban összesen ötvenhárman laknak, megközelítése a nyári szezonban kizárólag hajóval (jéghegyek között) és helikopterrel lehetséges, télen csakis kutyaszánnal. Háromszáz kilométerrel a sarkkörön túl nem igazán lehet váratlanul beeső vendégekre számítani, annál több szánhúzó kutyára, bálnára és szúnyogra. Utóbbi elég kényelmetlenül emlékezteti az idelátogató foodie-t: nem mindig választhatja meg, hogy a tápláléklánc melyik végén foglal helyet.

Egy Budapest–Koppenhága–Kangerlussuaq–Ilulissat-repülés után már csak másfél órás hajóút választ el a különleges gasztroélménytől, de ez már igazából hozzá is tartozik. A jég­fjord hatalmas jéghegyei és a hajón felszolgált falatkák tökéletes bevezetést kínálnak a megérkezéshez, itt tényleg maga az út a cél. Aztán kikötünk a parányi településen, és átérezzük, milyen gondolatai lehettek itt az első misszionáriusnak, Paul Egedének a végtelen hosszú nyári estéken, de abba már nem merünk belegondolni, mik lehettek a fejében a végtelen rövid téli nappalokon, a mínusz ötven fokban megpróbálva egy kis fényt tankolni. Épp az ő egykori házában kapott ugyanis helyet az eddigi legextrémebb gasztrovállalkozás, két nyári szezonra megjelent a csúcsgasztronómia – az egyébként csak igen enyhén hedonista – Grönlandon.

A menü természetesen a helyi adottságokhoz, alapanyagokhoz és gyakran a hagyományokhoz igazodik, és nem riad vissza attól sem, hogy kissé extrém tételek is bekerüljenek. Így kapnak helyet egy kis bálnaszalonna (mattak), sarki hófajd, fókaleves (suaasat), pézsmatulok, na, és a különféle sarki bogyók vagy a rénszarvasvérből készülő desszert. Utóbbi talán nem hangzik annyira csábítóan elsőre (és másodikra sem), de a séf, Poul Andrias Ziska elképesztően élvezhető, izgalmas, örökre emlékezetes és főleg rettentő finom gasztroélményt állít össze belőlük. Egyszeri és megismételhetetlen, hiszen a Koks vendégszereplése ősszel le is zárult a Föld legnagyobb szigetén.

És hogy hol találjuk a Koksot jövőre? Pletykák szerint valahol Délkelet-Ázsiában, talán Bangkokban vészelik át az otthoni felújítás idejét, persze étteremként.