Mi a közös a 3-as metróban, a budapesti rakpartokban, egy berlini egyetemi parkban és egy menő apartmanházban Miamiban? Sokan nem is tudják – legfeljebb érezték –, hogy ültek már a magyar VPI dizájnmanufaktúra betonpadjain. Vagy sakkoztak az egyik köztéri asztaluknál, ittak az egyik kútjukból, vagy támasztották a tárolójukhoz biciklijüket.
„Maradhatsz egyslágeres, mint például a Europe együttes. Vagy ráülhetsz a hullámra, ami szerintem sokkal nehezebb, mint behúzni egy nagy sikert” – mondja Varga Péter István. Cége, a VPI neve – amiről nem nehéz kitalálni, hogy az alapító monogramja – szinte egyet jelent az érdekes formájú, sima felületű, rendkívül szilárd köztéri betontermékekkel. „Bármerre jársz az országban, itthon már nem sok város van, ahol ne lenne bútorunk.”
Ő is úgy kezdte a pályáját a 2000-es évek elején, mint sok más fiatal építész: beült egy nagyobb irodába alkalmazottnak. Részt vett a Bartók Béla út és a Kosztolányi Dezső tér felújításának tervezésében, aztán – ahogy a filmekben szokott lenni – a sikeres időszak közepén két-három hét alatt megváltozott minden. Sem a munkában, sem a magánéletében nem alakultak jól a dolgok, és egyszer csak ott állt állás, lakás és barátnő nélkül. A legjobbkor nyert meg egy nürnbergi ösztöndíjat, és ezzel kezdetét vette egy kétéves útkeresés.
Kint véletlenül betévedt egy szimpóziumra, ahol a betonról volt szó, és ez annyira magával ragadta, hogy onnantól csak ezzel az anyaggal akart dolgozni. „Mindig közel állt hozzám, hogy valamit kézzel hozzunk létre. Az építészeti stúdiómunkában ettől eltávolodsz. Számítógépen tervezel egy házat, ami nagyon sokáig tart. Ez túl távol van a megfogható anyagtól. A betonnál az ötlet és a megvalósulás között direkt kapcsolat van. Nem tudsz úgy foglalkozni vele, hogy ne törődnél magával az anyaggal.”
Vaszkó Péter autót szeretett volna venni, de a cég működése és az üzleti terv inkább egy traktor beszerzését indokolta. Péter a traktor mellett döntött, ami jól mutatja a Vaszkó família vagyonhoz való hozzáállását. Ehhez az alapítói generáció, Lászlóék részéről a gyermekek tudatos nevelése volt a kulcs, benne a minden nyáron kötelező nyári munkával, melynek során […]
Vaszkó Péter autót szeretett volna venni, de a cég működése és az üzleti terv inkább egy traktor beszerzését indokolta. Péter a traktor mellett döntött, ami jól mutatja a Vaszkó família vagyonhoz való hozzáállását. Ehhez az alapítói generáció, Lászlóék részéről a gyermekek tudatos nevelése volt a kulcs, benne a minden nyáron kötelező nyári munkával, melynek során az akkori ügyvezető a legnehezebb munkákat adta nekik. Amikor a fiúk a családi céghez csatlakozás mellett döntöttek, az akkori cégméret egy családot eltartott, de hogy többet is képes legyen kiszolgálni, kellett a növekedés, immár közös tervezéssel. A gyerekek közötti együttműködést úgy fejlesztették, hogy – bár kft.-nél nem kötelező – az elejétől kezdve igazgatóságként működtek. Lászlónak fontos volt, nehogy a gyerekek úgy érezzék, hogy neki dolgoznak, miközben ő értük dolgozik. Ezért csak fél százalékot tartott meg a cégből, és az igazgatóság elnöki pozícióját.
László nem üzleti dinasztiában, röghöz kötésben gondolkodik, hanem a generációkon átívelő megélhetés és a lehetőségek megteremtésében a közös vagyonon keresztül, miközben büszkék is lehetnek arra, amit létrehoztak. A vagyon mögötti tevékenység az érték – mondja –, az együtt alkotás. A tulajdonosi kötődést is csak addig szabad fenntartani, amíg működik a családi szakmai kooperáció.
Hasonlóan látják már az utódok, Gábor és Péter is. Céljuk, hogy a családi vagyont jobb állapotba juttassák, mint ahogy megkapták. Nem is magát a vagyonelemeket, hanem azok hasznát és használatát akarják továbbadni több generáción keresztül. A pénzügyi tudatosság irányába terelést ők is továbbviszik, Péter fia általános iskolásként már csirketenyésztésben gondolkodik, hogy tojáseladásból tőkét tudjon felhalmozni. Gábor mindhárom gyermeke Revolut bankkártyára kapja a zsebpénzt, melyet a családi munkába besegítéssel lehet kiegészíteni. „A gyerekeket érdemes bevonni a házimunkába. Ezzel már modellezzük a céges bevonódást is, és érzékelik, hogy tenni kell a sikerért, ne kívülről várják a segítséget.”
A Vaszkó családban az induló csomag a munkahely lehetősége. A második generáció ezt akár a legmagasabb szintű – és legdrágább – tanulmányok lehetőségének biztosításával egészíti ki. Amíg tanulnak a gyermekek, addig a család finanszíroz mindent, viszont utána meg kell tudniuk élni a saját lábukon. Persze, ahogy közösen fogalmaznak, senkit sem hagynak az út szélén.
Családi vállalattulajdonosoktól hazánkban eddig szokatlan módon, Gábor menedzselésében tőzsdére vitték a Civita családi céget. Erre nem likviditási okokból volt szükség, inkább családfilozófiai kérdés volt: megosztod-e, amid van? A társas vállalkozói alapok adottak voltak, és a jövő beruházásaihoz jól jön majd a plusz önerő. A termék és a tőzsdei cég külön kommunikációja egymást is erősíti, például a tőzsdére lépés a Civita lakossági brandet is építi. További előny, hogy a nyílt részvénytársasági tőzsdei elvárások a család vagyonhoz való viszonyát is tudatosabbá teszik. Az pedig hab a tortán, hogy milyen öröme volt a nagypapának, amikor 14 éves unokája megkérdezte, hogyan tud jegyezni a Civita-részvényekből. A családi vagyonelemeken belül a tőzsdére vitt családi cég mellett továbbra is zárt társaságokban tulajdonolnak közösen jelentős állóeszközöket. A családi ágak szintjén pedig ingatlanok, borászat és birkanyáj is szerepelnek a portfólióban. A hosszú építkezést természetesen nem kerülték el a hibák és a nehéz pillanatok sem, melyek nem csak fájdalmat okoztak, de tanulni is bőven lehetett belőlük. A nemzetközi piacra való kilépéskor érdekes tapasztalat volt például a nagy francia konkurensek reakciója. Voltak felvásárlási szándékú beszélgetések, váratlan piacvesztések, talpraállások banki segítséggel, álmatlan hetek és a fiúk hazajöttekor stratégiai fejlesztési dilemmák, de a lényeg mindig ugyanaz maradt: a család közös érdekét szolgálóan dönteni a cég jövőjét illetően.
Hét gyerek, akiknek a témazáró dolgozat helyett az ülés, az evés vagy a kommunikáció a legnagyobb feladat. A Völgyzugolyházban jártunk, és megtudtuk, milyen a munkaerőpiac egyik legnagyobb mentális terheléssel járó pozíciója.
Tíz éve, amikor az első magyar Forbes nyomdába ment, 295 forint volt egy euró, és a fenyegető robotkereskedéstől paráztak a tőzsdéken. Mi történt az első magazin szereplőivel, és mit mutat ez meg az elmúlt tíz évről?
Az első Forbesban, 2013 novemberében Újratervezés címmel jelent meg cikk akkori cégedről, a Nav N Góról (NNG). Akkor már tulajdonosként kiszálltál, de mint vezérigazgató te irányítottad. Hányszor terveztél újra azóta?Sokszor. 2014-15-ben volt fél év, ami alatt szétesett a házasságom. Megfizettem az előző évtizedek munkamániájának árát, felmondtam az NNG-ben, otthagytam az egészet a csudába. Ezután egy Excel-táblában megterveztük az életünket […]
Kerepesi Csabát az élet meghosszabbítása, az öregedés feltérképezése és megállítása érdekli, a Hun-Ren Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) Informatikai Kutatólaboratóriumának tudományos munkatársa egy évtizede fordult az öregedéskutatás felé. Mesterségesintelligencia-alapú eszközökkel járul hozzá ennek a még mindig sok titkot rejtő természetes folyamatnak a megfejtéséhez.
