Egy gyerekszobából indultak, végül egy egész házat alakítottak gyerekszobává – így lehetne összefoglalni a rákoskeresztúri Völgyzugolyház hétéves történetét. Az iskolát két szülő alapította, és egy pedagógus meg egy asszisztens segítségével tanították, nevelték súlyosan, halmozottan sérült gyerekeiket. A kicsi szoba a harmadik gyerek és a harmadik pedagógus megjöttével egyre szűkebbé vált.
ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
„Az önkormányzattól bérleménybe kapott épület teljes felújítását kellett önerőből megoldanunk” – mondja Somlai Zsuzsanna, az egyik alapító. A Vanília utcai ház lakhatatlan volt, lényegében csak a négy külső fala állt. Zsuzsáék padló, belső falak, fűtés, vezetékek nélkül vették át. Kívülről most sem nyerne szépségversenyt, de belül – száz önkéntessel – szépen helyrepofozták.
2018-ban költöztek be. Azóta nem csak a gyerekek száma nőtt, a terápiás lehetőségek is bővülnek a Völgyzugolyházban. Most hét súlyosan, halmozottan sérült gyerekkel foglalkoznak. A létszám az egyetlen, amiben hasonlítanak az állami oktatáshoz – a gyógypedagógiai intézmények csoportjaiban általában hat–nyolc gyerek van. Itt viszont a hétfőtől péntekig, kilenctől háromig tartó foglalkozások mellett elindult a napközi is, és hetente legalább háromszor ötig tart.
„Részben arra gyűjtünk adományokat, hogy a plusz feladatokhoz szükséges szakember bérére legyen forrás” – mondja Zsuzsanna. Míg az állami intézményekben két-három pedagógus foglalkozik a csoportokkal, itt minden gyerekre jut egy szakember, munkáját logopédus, gyógytornász és masszőr segíti. Egy önkéntes pedig hetente tart kutyaterápiát.