Az első Forbesban, 2013 novemberében Újratervezés címmel jelent meg cikk akkori cégedről, a Nav N Góról (NNG). Akkor már tulajdonosként kiszálltál, de mint vezérigazgató te irányítottad. Hányszor terveztél újra azóta?Sokszor. 2014-15-ben volt fél év, ami alatt szétesett a házasságom. Megfizettem az előző évtizedek munkamániájának árát, felmondtam az NNG-ben, otthagytam az egészet a csudába. Ezután egy Excel-táblában megterveztük az életünket […]
Az első Forbesban, 2013 novemberében Újratervezés címmel jelent meg cikk akkori cégedről, a Nav N Góról (NNG). Akkor már tulajdonosként kiszálltál, de mint vezérigazgató te irányítottad. Hányszor terveztél újra azóta? Sokszor. 2014-15-ben volt fél év, ami alatt szétesett a házasságom. Megfizettem az előző évtizedek munkamániájának árát, felmondtam az NNG-ben, otthagytam az egészet a csudába. Ezután egy Excel-táblában megterveztük az életünket mostani feleségemmel, Majával. A harmadik újratervezés azután volt, hogy a feleségem is felmondott, és elkezdődött „a startupokkal beszélgetünk éjjel-nappal, és segítünk, ahol tudunk”időszak. Ez az, amiből kinőtt a Baconsult, és kicsit ez a „BaloghPetya” dolog. 2019 körül jött a Cápák között, és emelte a tétet eggyel, berobbant az életembe a sok szereplés. Ez picit módosította a terveket, ráfeküdtünk a személyes brandemre. Tavaly nyáron volt a legutóbbi nagy újratervezés a STRT Holdinggal. Most ez visz, ez pörget. Úgyhogy több kanyar volt a sztoriban.
A STRT-tal az a célotok, hogy tíz év alatt ezer cégbe fektessetek be, és a tervek szerint december elején tőzsdére mentek. Ez a legutóbbi a legnagyobb újratervezés, nem? Ez nagyon nagy, igen. Amikor 2015-ben otthagytam az NNG-t, borzasztóan ki voltam égve. Nem akartam a pénzről tudni. Nem akartam csapatot magam köré. Hét év kellett, mire azt tudtam mondani: nem lehet, hogy ennyi voltam. Éreztem, hogy van bennem egy következő nagy dobás. Ott jött ez, hogy jó, akkor valami nagyot építek, csapatot, struktúrákat, és kitűzök megint egy nagy álmot. Valószínűleg még akkor sem fogok tudni lenyugodni, ha ez sikerül.
Most mit csinálsz másként, hogy ne legyen akkora ára? Ezt Majával építjük. Ez sem könnyű, mert a komoly felelősséget, a családot, a gyereket, a háztartást is együtt visszük. Hihetetlen, mennyit vállal ő is. De mégis közös a küzdelem, és együtt tudunk dolgokat megvalósítani, ami segít. A másik, amit megtanultam, hogy nemcsak az a nagyon fontos, hogy mit építek, hanem az is, hogy kikkel. És ilyen szempontból sokkal válogatósabb lettem. Most is van egy nagy álmom, meg akarom csinálni, de jó emberekkel. Ez mindennél fontosabb.
Ha valaki egyszerre szeretné elmondani magáról, hogy áldozott a kíváncsiság és nyitottság oltárán, illetve hogy emberesen jóllakott, a biatorbágyi Fügében a helye.
Budapest közelsége ide, az utóbbi harminc évben megduplázódott lakosság oda, az íratlan agglomerációs gasztrotörvények szerint Biatorbágynak mostanában, mondjuk, az ülőboxos dinerek és tejszínes tésztás hungaro olasz éttermek korszakából a nápolyi pizzásba kellene éppen átérnie, de még minősített esetben is meg kellene elégednie azzal, hogy van egy olyan hentese, ahol megéri szombatonként húsz percet sorban állni parasztmájasért.
Ehhez képest év eleje óta van egy a településhatáron túlról is dicsért Fügéje, amit nem egy alvóvárosba képzelnénk, bár tény, hogy ha beraknánk Bel-Pestre vagy Buda valami magasabb pontjára, fundamentális tulajdonságai változnának meg a közegtől.
Például nem biztos, hogy ilyen kellemes belmagassága meg polgári miliője lenne, vagy hogy a két terem közül választhatnánk azt, amelyikben nem jönnek-mennek gyerekek, és egy pisszenésük sem szűrődik át a másikból. Így viszont semmi sem áll a diszkrét liftzene útjába – a gasztroforradalom következő rohamának a zászlajára azt kéne kitűzni, hogy a jazzest hadd váltsa fel végre a jazz.
Kérdezünk és kompetens válaszokat kapunk, például azt, hogy az előétel, főétel és desszert mellé még levest is választani túlzás volna, és ez utóbb messzemenőkig beigazolódik, szóval akit az éhezéstől való félelem tart vissza a bátrabban újító éttermektől, nyugodtan tartsa játékban a Fügét.
A másik döntési pont a kíváncsiság lesz: az étlapon nem látszanak menekülőutak, muszáj valamerre menni a séfekkel, még a csirkesupréme-ből készülő, prosciuttós, comté sajtos cordon bleu körete is egy rizottószerűen, hagymás-fehérboros alapon főzött petrezselymes burgonya, amit azóta próbálok elképzelni.
Mi másik irányba megyünk, és a közben meghozott üdvözlőfalat kirajzolja, hogy egyrészt nem lesznek nagyon rossz irányok, másrészt nem is fogunk érteni mindent, de utóbbi nem feltétlenül baj. Egy zöldolajjal körített mangó-maracuja krémre hajdinamorzsát szórtak, a tetején szecsuáni bibe, ami mint megtudjuk, enyhén lidokainszerűen fog hatni a nyelvünkre, aztán frissítően a szánkra. Sorrendben: friss, édes-savanykás, ropog, illetve nem biztos, hogy nélkülözhetetlen, de egyben az egész köszönésnek nagyon biztató.
Az előételeink ellépnek ettől a finom egyensúlytól: a csicsókaágyra tálalt, dekadens mennyiségű barnavajas velő körül mákos céklajus kavarog (onnan tudjuk, hogy megkérdeztük), csipkebogyóöntettel lehet még locsolgatni, télies-oroszos hangulatú fogás, bár tálalásában eggyel több a gally, mint ami feltétlenül indokolt lenne.
A marhatatár késsel volt aprítva, és mennyei, de előbb el kell jutni hozzá: leemelni a tányér tetejéről a papadum távoli rokonának bizonyuló rozsropogóst, aztán felhajtogatni a sóban sült tarlórépa-szeletkéket. Kis tálkában lila (viola) mustárt kapunk hozzá, ami annyira az édes felé húz, hogy nem biztos, hogy magunktól akként azonosítottuk volna.
Ezen a ponton nagyjából jól is laktunk, a főételek előtt egy kiadós séta is beleférne, ha nem jönnének feszes tempóban. Mindkét ételnek sikerül az a trükk, hogy miközben folytatódik az ízpetárdázás, valahogyan otthonos tud lenni az összhatás. A malaccsászáron a bőr lehetne egy árnyalattal pirultabb, de a hús alatta villával vágható, pirított kelbimbók, edamame bab, könnyű zöldségpüré és ötletes, kávés jus járnak hozzá. Ugyan az ehető virágok láttán befelé felsóhajtottam, de szavamra: működik a tányér, egy nyitottabb pillanatában meg merném kínálni ezzel az étellel a nagymamámat.
A vaddisznóból barbecue oldalast kapunk, teszi a dolgát, jelenti ki az első falat után vacsoratársam. A csomboros burgonyafánk légies (bár felőlem lehetne csomborosabb), a mazsolás fehérhagyma révén a sokadik tányér fordul édesbe, az édesköménygumóból káposztaszerűen felhalmozott szálak igyekeznek ellentartani neki. A ropogósra pirult levelekből egy vödörrel is szívesen megennénk. Hogy milyen levél, arra – ezen a ponton már feszélyezzük magunkat – nem kérdezünk rá, mások körülöttünk sokkal elfogadóbban vacsoráznak.
Az is jó döntés, hogy elfelezzük a desszertet: a karamellizált, körbepirított túrós rétes határozott léptekkel elindult Szicília irányába, a canellonivá válás felé, csokiöntet és bogyós gyümölcsök körítik. Gyorsabban fogy el, mint hogy mélyre ható vitát folytathatnánk le arról, hogy a leírásában olvasható parmezánfagyi a túróval, a csokival vagy a rétessel épült-e szimbiózisba. Akit az ilyesmi nem zavar, netán egyenesen foglalkoztat: ők fognak a legjobban járni a Fügével. Ők szó szerint is, mert az eleve fővároson kívüli árak mellett azzal a haladó polgári hozzáállással fognak találkozni, hogy a szűrt vízért nem hogy egy ezrest, de semmit sem számítanak fel.
Füge Biatorbágy, Szabadság út 19. A teszt időpontja: október 19. Ezt ettük: Marhatatár: 5100 Barnavajas malacvelő: 3500 Vaddisznó: 6500 Malaccsászár: 6500 Túrós rétes: 3400 Egy limonádé: 1290 Egy kávé: 750 Szervizdíj: 3245 Összesen: 30 285 forint
Gombócból sok, Forbes Flow-ból sosem. A hely, ahol megtapsolják a húszéves sneakerárust, mert azt mondja, idén forgalmat dupláz. Vagy ahol Gulyás Márton helyet cserél Vitray Tamással, hogy utóbbi ne tekerje ki középen ülve a nyakát. És ahol együtt fotózkodik tíz év sok-sok Forbes-munkatársa, régi és új egyaránt, mintha csak tegnap találkoztak volna legutóbb a szerkiben. (Igen, leírtam!) Nincs belőle két ugyanolyan, az idei viszont tényleg megismételhetetlen. Jubileumi év jubileumi eseménnyel a Corinthia Hotel Budapestben, a QR-kódok mögött Forbes.hu-s tudósításokkal.
Kerepesi Csabát az élet meghosszabbítása, az öregedés feltérképezése és megállítása érdekli, a Hun-Ren Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) Informatikai Kutatólaboratóriumának tudományos munkatársa egy évtizede fordult az öregedéskutatás felé. Mesterségesintelligencia-alapú eszközökkel járul hozzá ennek a még mindig sok titkot rejtő természetes folyamatnak a megfejtéséhez.
A pénzügyi termékekkel foglalkozó csapat munkájáról az Alfa Prémium Üzletágának értékesítési igazgatóját kérdeztük. Filip Józsefnek meggyőződése, hogy a siker az exkluzivitáson, a szakmaiságon, és alapvetően az ügyfél és tanácsadó közötti bizalmi együttműködésen alapul. Miért tartottad vonzónak az Alfa Prémium Üzletágat? Több mint egy évtizede csatlakoztam a Prémium Üzletághoz, amelynek elsősorban az exkluzív – más banknál […]
Meleg, világos színek, elegancia és kedvesség fogad minket, amikor belépünk a Dermart Buda Klinika előterébe. Az egymást követő terek és a bennük sürgölődő szakemberek egyszerre sugallnak professzionalizmust, nyugalmat és biztonságot: érkezzünk akár orvosi, akár kozmetikai kezelésre, itt biztosan jó helyen vagyunk. A Dermart Buda két vezetőjével, Dr. Pónyai Katinkával és Mikó Hildával beszélgettünk kortalanságról, szépséghez […]