Tamás tudta, hogy ez pár évtized alatt megtérülhet

Magas, vöröses hajú fiú állt a cambridge-i vasútállomás peronján, hátán csellóval. A Londonba tartó vonat csak nem akart befutni, ami nemcsak a szakadó októberi eső miatt volt kellemetlen, hanem azért is, mert így borítékolni lehetett, hogy elkésik az órájáról. „Cambridge és London nincsenek messze egymástól, de angol vonatokkal néha igen nehéz volt odaérni.” Madarász Tamás 1999-től tanult a Cambridge-i Egyetem matematikus szakán, közben aktívan zenélt, és a londoni Giuldhall School of Music and Drama oktatójánál fejlesztette csellótudását.


Tamás nyolcéves kora óta csellózott, és – reál érdeklődése mellett – tudatosan zenei pályára készült, ezért a budapesti Radnóti Gimnáziumban letett érettségi után Cambridge-ben, egyetemi tanulmányai mellett is nagy (ha nem nagyobb) hangsúlyt fektetett a zenélésre. Nagyon diplomatikusan mesél arról, mennyit is járt be az előadásokra, de úgy érzem, tulajdonképpen a kis­ujjából kirázta a vizsgákat és a három év végén a matematikusdiplomát is.


A Cambridge-i Egyetemen pezsgő zenei élet volt, a környékbeli kápolnák akusztikáját mintha eleve szólócsellódarabokhoz tervezték volna. A Trinity College (az egyetemet alkotó college-okkal a hallgatók ugyancsak jogviszonyban állnak, itt laknak, és itt vannak az óráik – a szerk.), ahol Tamás is tanult, nem kevésbé neves, mint maga az egyetem, lakosztályaiban és tölgyfa asztalainál megfordult sok más nagy név mellett Newton és Darwin is.