Kerepesi Csabát az élet meghosszabbítása, az öregedés feltérképezése és megállítása érdekli, a Hun-Ren Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) Informatikai Kutatólaboratóriumának tudományos munkatársa egy évtizede fordult az öregedéskutatás felé. Mesterségesintelligencia-alapú eszközökkel járul hozzá ennek a még mindig sok titkot rejtő természetes folyamatnak a megfejtéséhez.
Mekkora a különbség a te biológiai órád és a kronológiai életkorod között? Általában fiatalabbnak szoktak tippelni. Amerikában (Csaba a Harvard Medical School tudományos munkatársa is volt – a szerk.) gyakran kérték el a személyimet, ha alkoholt akartam venni. Negyvenéves vagyok, de a publikusan elérhető, arcképpel operáló applikációk harmincöt körülire becsülnek.
A kronológiai az éveink száma, a biológiai kor testünk valódi kora, valójában sejtjeink epigenetikai kora, alkalmas a betegségek kockázatának és a várható élethossznak a megállapítására.
Azért a telefonos appoknál van már sokkal pontosabb, tudományosabb módszer is. Igen, a biológiai életkort elsősorban DNS-t tartalmazó minta alapján mérik. Vizsgáljuk még, mennyire pontos a fotó alapján történő meghatározás. De a tudományág fejlődik, később lehetnek szofisztikáltabb módszerek. Most a nyál- vagy vérmintából kinyert DNS-ből becsülik meg a biológiai életkort. Létezik már egy pénzért elérhető szolgáltatás is, azzal nagyjából ötszáz dollárért postafordultával megkapod az eredményt.
A fiatalok sokáig azt hitték, hogy az Emporium a nagymamák ruhaüzlete. Az utóbbi nyolc–tíz évben ez is kicsit megváltozott, ahogy az alapító, Csapkai Ildikó lányai beszálltak a családi bizniszbe. Kötés-hurkolás, blézerfétis és drága inganyagból készülő maszkok a klasszikus kollekciókkal operáló ruhamárka harmincéves sztorijában.
Amikor új otthonukat tervezték, Csapkai Ildikó külön ügyelt rá, hogy a konyhaablakból rá lehessen látni a kertkapura, hogy majd kiintegethessen az iskolából hazatérő három lányának. Egy időben nem akart más lenni, csak édesanya. Aztán mindössze másfél évig bírta ruhakészítés és üzlet nélkül. Azóta több mint harminc év eltelt, és ma is ebben a 11. kerületi házban tervezi és készíti a család Emporium nevű üzleteibe a mintadarabokat. A konyhaablakból pedig már hét unoka érkezését lesheti.
Ildikó anyai nagyapja a békéscsabai Glória harisnyakötő gyárban volt műszaki vezető, és amikor 1927-ben Budapestre költözött, a gyárat tulajdonló Emporium Rt.-től kapott ajánlólevelet. Mire Ildikó és édesanyja, Laura megtalálta a családi dokumentumok között az írást, már rég megalapították a maguk Emporiumát. Egészen addig fogalmuk sem volt a névazonosságról.
Apai nagyapja könyvkötő volt, édesapja a Kossuth Nyomdában nyomdász. Ildikó ezért az érettségi után – becsületből – nyomdai fényképésznek tanult. Ám hamar rájött, hogy a sötétkamrában végzett kétműszakos munka nem az ő világa. Esténként pluszmunkát vállalt, pulóvereket kötött egy szövetkezetnek. „Úgy éreztem, jobbakat is ki tudnék találni. Önálló akartam lenni” – meséli a Vígszínház melletti üzletük galériáján kialakított fogadótérben. Két évig tanult munka mellett, hogy megszerezze a kisiparosi munkához szükséges kötő-hurkoló ipari végzettséget.
Nem tudtam eleget kötni Alig huszonnégy évesen nyitotta meg első boltját Rákospalotán. A harminc négyzetméteres kis kötöde 1981-től öt évig működött. Az egyik felében álltak a kötőgépek, ott kötött Ildikó, a másik felében lógtak az elkészült termékek. Huszonötharminc pulóverrel kezdett, aztán ha eladott hármat, rohant fonalért, hogy újabbakat kössön. Ebben az évben házasodtak össze férjével, akit még a nyomdában ismert meg. Hamar megszülettek a lányok is sorban: Zsófia, Viola és Eszter. „Az anyósom bízott bennem, kilépett a Vegyépszertől, és beállt helyettem a boltba. Hazavittem a kötőgépeket, hol szoptattam, hol kötöttem. Nem tudtam annyit kötni, ami ne kelt volna el.” Ekkor döntött úgy, hogy inkább minden idejét a gyerekeire fordítja. Visszaadta az iparűzési engedélyt, bezárta a boltot.
Másfél évvel később tért vissza a kötéshez, és először egy szövetkezetbe dolgozott be. 1989-ben férjével és szüleivel megalapították az Empórium Ruha- és Kötöttáru Készítő Bt.-t. Édesapja, Csapkai György a logisztikába, szállításba segített be, édesanyja, Laura konfekcióruhákat készített, vitte az adminisztrációt és a hivatalos ügyeket. Első, tizenkét négyzetméteres üzletüket a Csalogány utcában nyitották meg.
„Éhes volt a piac a szép árura. Biztos lehettél benne, hogy ha jó minőséget kínálsz, lesz rá vevő. Konkurencia sem volt, se multik, se kínai üzletek, csak a Corvin Áruház meg a Lottó” – mondja el Ildikó, miért nem érezte kockázatosnak a kezdést. Az Emporium névhez köthető ruhadarabokat a maga ízlésére formálta, hiszen ahogy sok más vállalkozás, az övé is abból indult, hogy nem volt megelégedve a kínálattal. Autodidakta módon tanult, nemzetközi vásárokra utazott, katalógusokat bújt. „Nem tartom magamat tervezőnek. Erre ott vannak a megfelelő emberek. Ahhoz van érzékem, milyen ruhadarabok milyen anyagból lesznek jók.”
Óvatos lépésekben növekedtek, előbb az apró üzletet cserélték szinte ugyanott egy nagyobbra, majd lett nagyobb telephelyük. Egyre több butik kínálatába kerültek be, aztán önálló üzleteket nyitottak. Már két szabász dolgozott a kezük alá. Varrodájuk sosem volt, a varrást mindig kiszervezték profi csapatokhoz, csak a szabászat és a mintadarabok készítése maradt náluk, mindig lojális kollégákkal. Többen az alapítás éve óta emporiumosok.
A családi cégben dolgozó Eszter, Viola és az édesanyjuk, Ildikó, aki az Emporiumot alapította.
Ha most amputálunk, a test megmarad Blézerek, elegáns nadrágok, a hétköznapokban is használható alapdarabok vannak a kínálatukban. „Sokan úgy hallanak az Emporiumról, hogy az anyjuk vásárol nálunk, és vele jönnek el. A fiatalabb korosztály azt hiszi, hogy a nagymamák ruhaüzlete. De az utóbbi nyolc–tíz évben mintha ez is kicsit változott volna.” Ezt már Eszter mondja, Ildikó legkisebb lánya, ő mint projektvezető vesz részt a családi cég munkájában.
„Elkezdtek kikerülni abból a stílusbélyegből, hogy csak az idősebb korosztálynak készítenek ruhákat. Megújulást látok a termékeiken, az üzletükben tartott shoppingnapon rengeteg ruha közül választottunk mi is” – mondja Kovács Orsolya, a Yurkov stílustanácsadó cég alapító-vezetője.
A csúcsidőszakban tizennégy üzletben voltak kaphatók az Emporium ruhadarabjai, Budapesten saját, vidéken partnerüzletekben. 2000-ben Ildikó franchise-rendszert alakított ki, csak az ebben részt vevők maradhattak partnernek. Így lehetett előre tervezni a gyártást, az alapanyag-vásárlást, a kollekciókat. De az üzleti modell legnagyobb előnye az volt, hogy közvetlen visszacsatolást ad, melyik áru kelendő, mivel van probléma. „Így gyorsan tudok reagálni” – mondja.
Házassága időközben véget ért, Ildikó elmondása szerint a nehézségeken a munkatársak közössége is segített átlendülni. 2008-ban a gazdasági válság erősen megrengette őket, forgalmuk a felére esett. Ekkor még az árukészlet nyolcvan–kilencven százalékát maguk gyártották. 2022-ben már csak a forgalom hatvan százalékát adták az itthon készült termékek, a többit a külföldi partnerektől vásárolt darabok.
„A nagyapámtól hallottam a 30-as évekbeli válságról, hogy az három éven át tartott. Gondoltam, addig csak kihúzzuk. Aztán kicsit hosszabb lett.” A nagyjából hetvenfős csapatot sokáig nem akarta elengedni, végül 2013-ra kényszerűségből huszonnégy fősre karcsúsodtak. „Mindenünk elúszott, amit még tetézett egy svájci frankos hitel is. Utóbbi önmagában katasztrófa volt. De tudtam, ha most amputálunk, a test megmarad. Akkor még újjá lehet épülni.”
Öt fővárosi üzlet maradt, a telephelyet felszámolták. Azóta is a 11. kerületi családi házban készülnek a mintadarabok, a gyártás nagy része vidéki varrodákban – Szombathelyen, Békéscsabán, Debrecenben – zajlik.
Eszter sohasem érzett pressziót, hogy a családi cégben kössön ki, nem is tervezte. Az enteriőrtervezés érdekelte, a Krea Design Iskolában végzett, de amikor azon a pályán nem nyílt előtte út, kézenfekvőnek érezte, hogy beszálljon az évtizedek alatt felépített családi vállalkozásba.
Kisebbik nővére, az International Business Schoolban diplomázó Viola kezdettől ide vágyott, most stylistként erősíti az Emporiumot, korábban a marketing is hozzá tartozott. Az elsőszülött Zsófia ma már a Momén dolgozik, a covid idején három kisgyerek mellett nehezen tudott a céges válságkezelésre koncentrálni. „Nekem is megnyugvás volt, hogy kilép, így nem függ az egész család jóléte egyetlen forrástól” – mondja Ildikó.
Nálunk nincs oversize A covidban az elegáns ruhakollekciók eladási számai a nulla felé tendáltak. „Gyakorlatilag üres volt a város, csak a taxisok álltak sorban az üzlet előtt. Várták, hogy mikor jön a maszkszállítmány.” Mert ha már ruhát nem tudtak eladni, az anyagokból varrtak maszkokat, orvosoknak és kórházaknak ingyen adták őket. „Nálunk egy blézer ötvenezer forint, azért a párszáz forintos maszkért egyértelműen nem kértünk tőlük pénzt” – mondja Ildikó. Felcsillan a szemem: a blézerek és az ingek anyagaiból is készültek maszkok? Eszter mutatja a mögöttem lógó elegáns fekete-fehér felsőt, olyan maszkjuk pont van még.
Hosszas előkészítés után épp a 2020-as a bezárások előtt készült el az online felület, Eszter egyik nagy projektje. Így a vásárlóik megtalálhatták volna őket – már ha akarták volna. De események, üzleti találkozók híján nem volt nagy keletje az eleganciának. Ma a forgalom tizenegy százaléka jön a webshopból.
„A covidéra első tavaszi kollekcióját két éven át nézegettük, pedig rendes időben két hónap alatt ment volna el. De nem kellett sehova, lelazult az öltözködés, az igényességet elfújta a szél” – mondja Ildikó. És hogy be tudják-e engedni a divat szélsőségekbe átcsapó változásait? Csínjával. Mivel törzsvevőiknek köszönhetik, hogy kisebb-nagyobb veszteségekkel, de kijöttek a válságokból, felelősséget éreznek, hogy ne dőljenek be a divat szeszélyeinek. A sportcipő-blézer térhódításával megbékélnek, de fazonjaik és szabásmintáik az örök divat vonalán mozognak. „Nálunk például nincs oversize, az a mi vásárlóinknak nem áll jól.”
Empórium Ruha és Kötöttáru Kft.
Alapítás: 1995
Tulajdonosok: Csapkai Ildikó, Csapkai György, Csapkai Györgyné
Adózott eredmény (millió forint) 2021 7,3 2022 19,5 2023 n. a.
*Becslés. Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
Amikor az ember meglát egy ilyen viccesen fellengzős ruhaipari cégnevet, mint az Emporium, egyből egy dél-kínai fészerre vagy egy keralai garázsra gondol, ahol a valóságban három alulfizetett nagymama robotol. Én legalábbis biztosan. Erre mit tudok meg a Forbesból? Hogy egy rákospalotai fészerre kellett volna gondolnom, ahol Csapkai Ildikó robotolt egymagában, miközben Kádár János végképp elvesztette az eszét. Micsoda újság!
Az első intró első mondatai kopognak, rövidek. Aztán belejövök. Jó sztorik is vannak itthon, nézek vissza magamra 2013-ból. A jó hír: ma is számtalan jó sztori van itthon, és (bocs) én már akkor is tudtam, hogy nem fognak elfogyni. Jönnek fiatalok, akiknek minden, ami addig volt, történelem, és meg akarják magukat csinálni. Mint Bence, Albert, Kirill […]
Az első hétfőn találkoztunk az után a hétvége után, amikor a Hamasz megtámadta Izraelt. Intenzíven figyelik a híreket, de nem idegeskednek. A már több válságot átélt, az aktív vezetéstől most visszavonuló Bilibók Botond hosszabban és olykor filozofikusabban beszél. Harmincegy éves utódja, Szabó Balázs fókuszáltan, gondolatait inkább elhadarva elemez, de mindketten a hosszú távú meggyőződéseket emlegetik. Más habitusúak, sok mindenhez másképp nyúlnak, ez a Hold Alapkezelő működésén is meg fog látszani. Az ország legnagyobb, magyar kézben lévő, független befektetési alapkezelője tizennyolc év után nem csak vezetőt vált.
A lengyel főváros tele van élettel, láthatóan gazdagodik, és egyre izgalmasabb keveréke a sokarcú közép-európai fővárosnak és a tipikus amerikai nagyvárosoknak. Az elmúlt években sorra épültek a modern irodaházak, és bár ez a hullám lecsengőben van, a belvárosban érezni az életerős ország lüktetését. Közben minden kerületben találunk valamit a régi eleganciából és a mai kúlságból is. Így alakult át a szürkeség színes nagyvárossá.
Október 19–20-át végig a Corinthia Hotel Budapestben töltöttük. A második Forbes Money Summittal nyitottunk. Még zuhanunk, vagy ez már a landolás? Ács Gábor főmunkatárs vezényletével a legmegbízhatóbb magyar befektetőkkel, alapkezelőkkel és elemzőkkel próbáltuk megfejteni. Elhangzott pár fontos mondat.
Ajkai Dávid divatfotós szerint a fotózásban az a szép, hogy folyamatosan új kérdések feltevésére, megújulásra és új nézőpontok felfedezésére készteti az embert – neki emiatt kínál új kalandokat ez az önkifejezési forma már kamaszkora óta. Legújabban a Xiaomi 13T Pro telefon késztette arra, hogy kilépjen a komfortzónájából. Dávid ugyanakkor elárulta, hogy nagyon jó érzés volt […]
