Huszonhat évesen, alig két év elemzői munka után kapta meg a Hold Expedíció nevű abszolút hozamú alapot, és szinte korlátok nélkül dönthet a sorsáról. Egymilliárddal kezdett, majd az imposztorszindróma leküzdése és a 2020-as válságév sikeres kezelése után meg is érett a bizalom: idén már hárommilliárd forintot kezel, de részvényelemzőként a sokszorosára van hatással.”

2021 májusában írtuk ezt az akkor huszonkilenc éves Szabó Balázsról, abban az évben válogattuk be a sikeres harminc alattiak harmincfős társaságába, és került fel a Forbes 30/30-as listájára. Azóta eltelt két és fél év, a Hold Expedícióban már hatmilliárd forint van, de néhány hete Balázs ennél is sokkal többért felel: kilencven emberért és egy majdnem hétszázmilliárd forintot forgató alapkezelő működtetéséért.

Egyáltalán nem látszik rajta. A nyomás, a megszeppenés, de a fiatalon nagyratörők arcoskodása sem. Valószínűleg mindenki környezetében megvan ez a karakter, a csendes, szimpatikus srác, akit nem biztos, hogy rögtön észreveszel, ha belép a terembe, de ha megszólal, egyre figyelmesebben hallgatod. Halkan és jellemzően hadarva törnek elő belőle a gondolatok, de határozottan és nagyon egyértelműen, mint aki nagyon tudja, hogy mit akar. Arról, hogy van-e már tulajdonrésze a cégben, például ezt mondja: „Még nincs, de megkaptam a lehetőséget, tehát tulajdonos leszek a jövőben.”

Magát érdekes módon úgy jellemzi, hogy nagyhangú, nem véletlenül lett diákvezető a Corvinus Rajk Szakkollégiumában. Az egyetemen figyelt föl rá a Hold (akkor még Concorde) egyik portfóliókezelője. Szőcs Gábor vállalatértékelést tanított Balázsnak, ő javasolta, hogy jelentkezzen, amikor részvényelemzőt kerestek.

„Az interjú utolsó körében leadott hosszabb elemzési munkáját olvasva Móricz Dani (az egyik alapító tulajdonos – a szerk.) meglepettségében ennyit mondott: »ez egy profi munka‹‹, amire befektetési döntést lehet alapozni” – mondja egykori tanára, és egyenesen a volt kosárklasszis Kobe Bryanthez hasonlítja. „Neki is megengedték anno, hogy a megszokottól eltérően ne egyetem után, huszonkét évesen, hanem egyből a gimiből, tizennyolc évesen menjen az NBA-be.”
Most, hogy ő vezeti a céget, Balázs nála öregebb rókák, nagy egók nagyfőnöke is lett, de komfortos neki a kabát. „A Hold nagyon hasonlít a szakkollégiumra. Mindkettő szellemi műhely, nagyjából százfős közösség, tehát pont akkora, hogy még ismersz egy kicsit mindenkit, de azért már elég nagy és elég izgalmas – von párhuzamot. – És én része vagyok a kultúrának.”

Pedig az első időkben akár haszontalannak is érezhette volna magát. Hold-sajátosság, hogy általában az egyetemről kikerülők közül válogatnak, ha új embert vesznek fel, és el kell telnie kis időnek, hogy az újonc egy nyelvet beszéljen a csapattal. „Azt mondták, amikor idejöttem a portfóliókezelésre, hogy két évig lehet, hogy nem is tudsz nekünk segíteni. Ez akkor erős volt, de nagy motiváció is, hogy csak azért is küzdjek.”

Aki aztán beválik, és neki is beválik a csapat – ahol Bilibók Botond, a most leköszönő vezérigazgató szavaival „sok vezérhangya van, ilyenformán homogén” –, az nem nagyon akar máshol dolgozni. Balázs gyorsan feldobja a képletet: a kollégák életkora mínusz a Holdban eltöltött évek száma egyenlő huszonhárom – és szerinte a vagyonkezelői munkán is meglátszik, hogy ki mennyire ismeri a többiek gondolkodását.

Rengeteget vitatkoznak is, ezt évek óta minden Hold-ember elmondja, nem véletlenül hívják szinte a kezdettől „agyviharnak” legfontosabb hétfői mítingjüket reggel kilenckor. Privátbankárok és portfóliókezelők ütköztetik a gondolataikat, és Balázs szerint pontosan érzik, „hogy kinek merre torzít a gondolkodása, és ha mond valamit, azt nagyon gondolja-e, vagy csak kicsit”.

Az elfogadástól tehát nem tart, amiatt sem, mert másfél éve nagyjából mindenki tudja, hogy ki ül be Bilibók Botond nem létező főnöki irodájába. Törés így nem lesz, változás igen. Ahogy az új stratégia (erről bővebben a páros interjúban), úgy Balázs személyisége is nyitottabb stílust és kívül-belül több beszélgetést fog hozni.

„Botond törzsfőnök volt, velem konzultatívabb lesz az élet” – mondja, és ha rajta múlik, az utca embere is többet hall majd a Holdról, és ezen keresztül a befektetések világáról. És mi az, amin tuti nem változtat? Azon a szemléleten, hogy ha megvannak a jó emberek és jó a környezet, utána minden más is jön. Lesz árbevétel, és jön profit.

Mibe fekteted most a pénzedet?

Szabó Balázs:
„Fiatal vagyok, hosszú távon gondolkozom, és van olyan pénzem, amihez három, öt vagy akár tíz évig nem kell hozzányúlnom, ezért hatvan–hetven százalék részvényt teszek a portfóliómba. Veszek európai részvényeket, talán ez a legfontosabb. Kelet-közép-európai és fejlett piacok papírjait is, lengyeltől görögön át ír részvényekig. Utóbbira jó példa az Origin Enterprise, ír agrárcég, amit Nemeskéry Gergely kollégámmal elemzünk. (Ennek a befektetésnek a részleteiről néhány hete jelent meg részletes írás a Forbes.hu-n.)
Van magyar államkötvényem is, szerintem ez most része kell, hogy legyen a portfóliónak, de aki most vásárol mondjuk tizenöt darab jó, azaz alulértékelt részvényt a következő öt–tíz évre euróban, az szignifikáns reálhozamot fog elérni. Én abszolút ebben hiszek, ettől várom a nagy reálhozamot, és a Hold Expedíció nevű alapban, amit én kezelek, is ilyen típusú részvényeket keresek.
Amerikában most kevésbé látom a felértékelődési potenciált. Az elmúlt tíz év Amerikáé volt és a technológiai cégeké, most viszont az európai részvények között több olyat találok, ami relatív jó teljesítményt fog hozni, igaz, jobban is értek, értünk Európához.
Ami a kockázatokat illeti, szerintem a következő három-négy hónapra vonatkozóan óvatosabbnak kell lenni, de nem az a lényeg, hogy mit gondolok rövid távon a piacról, az izraeli konfliktusról, vagy a Fed kamatemeléséről, hanem hogy legyenek hosszabb távú meggyőződéseim. Azok a kifizetődőek.”