A mesterséges intelligencia kitört a laboratóriumokból, a kutatóintézetekből, és sokszor láthatatlanul, hajszálerek módjára szövi át mindennapi életünket. A laikusok nem is gondolnák, miféle területeken van már ott feltűnésmentesen. És ez még csak a kezdet.
Az utóbbi másfél évtizedben a világmegváltónak kikiáltott tech atombombák közül jó pár csúnyán besült. Elég csak a kipukkadt NFT-lufira, a ruletté vált kriptovalutákra vagy a szerencsétlen Metaverzumra gondolni. De néhány eljárás – például az OLED, az IoT (Internet of Things, vagyis a dolgok internete – a szerk.) vagy az 5G – életképesnek bizonyult, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Biztosnak látszik, hogy utóbbi csoport tagjai közül az egyébként rém erős mezőnyben a mesterséges intelligencia (MI, artificial intelligence, AI) futja majd be a legnagyobb karriert. Apró startupoktól a több százezer embert foglalkoztató multinacionális gigakonszernekig globálisan rengeteg cég foglalkozik a mesterséges intelligenciára épülő különféle eljárások vagy ahhoz kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésével.
Ez a folyamat már jó ideje zajlik a háttérben, de az elmúlt egy-két évben felgyorsultak az események. Ömlik a tőke, a vállalatok mint megvadult porszívók szívják fel a kompetens humán erőforrást, és boldog-boldogtalan az MI-vel akarja eladni termékeit. Íme, néhány példa, hogy a tartalomgyártás mellett hol hódít most leginkább az MI.
Az első intró első mondatai kopognak, rövidek. Aztán belejövök. Jó sztorik is vannak itthon, nézek vissza magamra 2013-ból. A jó hír: ma is számtalan jó sztori van itthon, és (bocs) én már akkor is tudtam, hogy nem fognak elfogyni. Jönnek fiatalok, akiknek minden, ami addig volt, történelem, és meg akarják magukat csinálni. Mint Bence, Albert, Kirill […]
Az első intró első mondatai kopognak, rövidek. Aztán belejövök. Jó sztorik is vannak itthon, nézek vissza magamra 2013-ból. A jó hír: ma is számtalan jó sztori van itthon, és (bocs) én már akkor is tudtam, hogy nem fognak elfogyni.
Jönnek fiatalok, akiknek minden, ami addig volt, történelem, és meg akarják magukat csinálni. Mint Bence, Albert, Kirill és Botond, akik kapitalisták és zöldek is, így nem csoda, hogy toronymagasan nyerték a Forbes10 közönségszavazását, hogy ki legyen a tízéves magazin címlapján. Vagy itt van Szabó Balázs, aki 31 évesen lett a Hold vezérigazgatója, és Vonnák Diána, aki szintén harmincas, de már díjazott író, Ukrajna-szakértő. Mások pedig egyszerűen a radar alatt vannak, és mi megtaláljuk őket, mint a Chemaxon csapatát.
Amit a magántőke-alapozó, strómanozó, urambátyámozó, susmusuló elit kézzel-lábbal bont, azt mi és még jó páran ebben az országban (többen, mint gondolnád) két kézzel építjük. Ha messziről nézem, ez a legmaradandóbb értéke annak, hogy van magyar Forbes. Megmutatjuk, hogy még most is mennyi tehetséges és sikeres vállalkozó él itthon. Amikor pedig a szabadpiaci verseny újra divat lesz e honban, eggyel több tégla lesz, amire alapozni lehet.
Van ennél kevésbé magasztos, de annál kézzelfoghatóbb értelme is a lapnak, ami mellé időközben felnőtt a Forbes.hu, az esemény- és workshopsorozat és az üzleti klub is: ötletet ad, inspirál és szórakoztat.
2013. november
A nyomtató feje föl-le járt az alagsorban. Azt a jellegzetes hangot adta ki, ami a 90-es évek elején minden irodában hallható volt. Leporellós papír kellett hozzá. Valójában ma sem tudom, mit nyomtattak rajta, de járt szüntelenül. Szüleim könyvelőirodája garázscégnek indult. (…) Családi vacsoraasztalunknál ügyfelekről és alkalmazottakról, osztrák és német családi cégekről, csodált vállalkozókról és néha el nem vállalt munkákról repkedtek a történetek. Akkor még nem tudtam, hogy ez milyen nagy szó. Hogy mit jelent, ha felnő egy generáció, amelyiknek a vállalkozás természetes, az ügyfelek kiszolgálása magától értetődő, a kemény munka a mindennapok része, a tisztesség alap. (…) A történeteknek erejük van. Ahol a kapitalista történeteket hangosabban és őszintébben mesélik el, ott a kapitalizmus és vele a demokrácia is biztosabb lábakon áll. (…) Szép és olvasmányos újságot szeretnék csinálni. Olyat, ami történeteket mesél, és nem cikkeket közöl. (…) Jó sztorik is vannak itthon.
Sokféle program van, ami – többek között az újságírók munkáját megkönnyítendő – a hangfájlból szó szerint leírja a felvett interjút. Gyorsítja a munkát, gondoltam, amikor először kipróbáltam egy ilyet. Nem szerettem meg. Pedig egész okos: a szóismétléseket kihagyja, nem teszi bele az ö-zéseket és hümmögéseket. Cserébe egy kétórás interjú akár negyven oldal is lehet a wordben, én meg ott vakarom […]
Terepmunkáiban és szépprózájában is a sokszínűség foglalkoztatja, valamint az, hogy mit lehet kezdeni a történelmi pillanatokkal. Vonnák Diána kulturális antropológus, író második hazája a 2014-es kijevi forradalom után Ukrajna lett, ám végül Nagy-Britanniában tudta megteremteni magának a megfelelő körülményeket a távoli kutatásokhoz és az alkotáshoz. Alig múlt harminc, de régóta érdemes odafigyelni arra, mit mond például háborúról, függetlenségről, társadalmi szerepekről.
Meleg, világos színek, elegancia és kedvesség fogad minket, amikor belépünk a Dermart Buda Klinika előterébe. Az egymást követő terek és a bennük sürgölődő szakemberek egyszerre sugallnak professzionalizmust, nyugalmat és biztonságot: érkezzünk akár orvosi, akár kozmetikai kezelésre, itt biztosan jó helyen vagyunk. A Dermart Buda két vezetőjével, Dr. Pónyai Katinkával és Mikó Hildával beszélgettünk kortalanságról, szépséghez […]
