Vaszkó Péter autót szeretett volna venni, de a cég működése és az üzleti terv inkább egy traktor beszerzését indokolta. Péter a traktor mellett döntött, ami jól mutatja a Vaszkó família vagyonhoz való hozzáállását. Ehhez az alapítói generáció, Lászlóék részéről a gyermekek tudatos nevelése volt a kulcs, benne a minden nyáron kötelező nyári munkával, melynek során az akkori ügyvezető a legnehezebb munkákat adta nekik. Amikor a fiúk a családi céghez csatlakozás mellett döntöttek, az akkori cégméret egy családot eltartott, de hogy többet is képes legyen kiszolgálni, kellett a növekedés, immár közös tervezéssel. A gyerekek közötti együttműködést úgy fejlesztették, hogy – bár kft.-nél nem kötelező – az elejétől kezdve igazgatóságként működtek. Lászlónak fontos volt, nehogy a gyerekek úgy érezzék, hogy neki dolgoznak, miközben ő értük dolgozik. Ezért csak fél százalékot tartott meg a cégből, és az igazgatóság elnöki pozícióját.

László nem üzleti dinasztiában, röghöz kötésben gondolkodik, hanem a generációkon átívelő megélhetés és a lehetőségek megteremtésében a közös vagyonon keresztül, miközben büszkék is lehetnek arra, amit létrehoztak. A vagyon mögötti tevékenység az érték – mondja –, az együtt alkotás. A tulajdonosi kötődést is csak addig szabad fenntartani, amíg működik a családi szakmai kooperáció.

Hasonlóan látják már az utódok, Gábor és Péter is. Céljuk, hogy a családi vagyont jobb állapotba juttassák, mint ahogy megkapták. Nem is magát a vagyonelemeket, hanem azok hasznát és használatát akarják továbbadni több generáción keresztül. A pénzügyi tudatosság irányába terelést ők is továbbviszik, Péter fia általános iskolásként már csirketenyésztésben gondolkodik, hogy tojáseladásból tőkét tudjon felhalmozni. Gábor mindhárom gyermeke Revolut bankkártyára kapja a zsebpénzt, melyet a családi munkába besegítéssel lehet kiegészíteni. „A gyerekeket érdemes bevonni a házimunkába. Ezzel már modellezzük a céges bevonódást is, és érzékelik, hogy tenni kell a sikerért, ne kívülről várják a segítséget.”

A Vaszkó családban az induló csomag a munkahely lehetősége. A második generáció ezt akár a legmagasabb szintű – és legdrágább – tanulmányok lehetőségének biztosításával egészíti ki.  Amíg tanulnak a gyermekek, addig a család finanszíroz mindent, viszont utána meg kell tudniuk élni a saját lábukon. Persze, ahogy közösen fogalmaznak, senkit sem hagynak az út szélén.

Családi vállalattulajdonosoktól hazánkban eddig szokatlan módon, Gábor menedzselésében tőzsdére vitték a Civita családi céget. Erre nem likviditási okokból volt szükség, inkább családfilozófiai kérdés volt: megosztod-e, amid van? A társas vállalkozói alapok adottak voltak, és a jövő beruházásaihoz jól jön majd a plusz önerő. A termék és a tőzsdei cég külön kommunikációja egymást is erősíti, például a tőzsdére lépés a Civita lakossági brandet is építi. További előny, hogy a nyílt részvénytársasági tőzsdei elvárások a család vagyonhoz való viszonyát is tudatosabbá teszik. Az pedig hab a tortán, hogy milyen öröme volt a nagypapának, amikor 14 éves unokája megkérdezte, hogyan tud jegyezni a Civita-részvényekből. A családi vagyonelemeken belül a tőzsdére vitt családi cég mellett továbbra is zárt társaságokban tulajdonolnak közösen jelentős állóeszközöket. A családi ágak szintjén pedig ingatlanok, borászat és birkanyáj is szerepelnek a portfólióban. A hosszú építkezést természetesen nem kerülték el a hibák és a nehéz pillanatok sem, melyek nem csak fájdalmat okoztak, de tanulni is bőven lehetett belőlük. A nemzetközi piacra való kilépéskor érdekes tapasztalat volt például a nagy francia konkurensek reakciója. Voltak felvásárlási szándékú beszélgetések, váratlan piacvesztések, talpraállások banki segítséggel, álmatlan hetek és a fiúk hazajöttekor stratégiai fejlesztési dilemmák, de a lényeg mindig ugyanaz maradt: a család közös érdekét szolgálóan dönteni a cég jövőjét illetően.