Terepmunkáiban és szépprózájában is a sokszínűség foglalkoztatja, valamint az, hogy mit lehet kezdeni a történelmi pillanatokkal. Vonnák Diána kulturális antropológus, író második hazája a 2014-es kijevi forradalom után Ukrajna lett, ám végül Nagy-Britanniában tudta megteremteni magának a megfelelő körülményeket a távoli kutatásokhoz és az alkotáshoz. Alig múlt harminc, de régóta érdemes odafigyelni arra, mit mond például háborúról, függetlenségről, társadalmi szerepekről.
„Már hetekkel az ukrajnai háború kitörése előtt ki volt készítve a bug out bagünk, amit az ukrán nevéből kiinduló szójátékkal csak »szorongós hátizsáknak« neveztünk. A legszükségesebb használati tárgyainkat és az óvóhelytérképünket pakoltuk bele arra az esetre, ha menekülni kell – meséli Vonnák Diána kulturális antropológus, Ukrajna-szakértő. – Ott ültünk lőtávolban a határon felsorakozott százezernél is több orosz katonától, de mivel nem éltünk még át hasonló helyzetet, nem tudtuk, hogyan kellene felmérnünk, minek mekkora a kockázata. Haditudósító barátaink, néhány veterán és azok, akik nagyon módszeresen tájékozódtak, persze mondták, hogy vegyük komolyan, de nehéz volt ebben a bizonytalanságban döntéseket hozni.”
Végül pár héttel azelőtt, hogy az oroszok tavaly februárban lerohanták Ukrajnát, a legtöbb nemzetközi szervezet hazaparancsolta onnan az alkalmazottait. Diána is elhagyta Ukrajnát, de azóta is visszajár abba az országba, ahol 2014 óta rendszeresen évi több hónapot töltött, és főleg kulturális, műemlékvédelmi projekteken dolgozik.
Diána gyerekkorában is inkább felfedezős, fiúsnak mondott regényeket olvasott, mintsem pöttyös könyveket. Igazi tomboy típusú lány volt, nem voltak neki komfortosak a klasszikus lányos dolgok, nem szeretett habos-babos rózsaszínbe öltözni, rövid haja volt, sportolt, sokat olvasott.
Meg tudja őrizni, ami emberi? Megfejthetetlen különc, vagy már most nagyobb rocksztár, mint amekkora Mark Zuckerberg valaha lenni tudott? Sam Altman és az OpenAI, mesterséges intelligencia kontra társadalom.
Wisdom 2.0. Nem épp a tech ipar legfontosabb eseménye. Még a moderátorból is kibukott, amikor a világ legfontosabb kutatólaboratóriumának alapítója színpadra vonult San Franciscóban az idei konferencián: „Mi szél hozott felénk?” Sam Altmannal szemben a Szilícium-völgy legkedveltebb buddhista szerzetesét, a bestseller író Jack Kornfieldet ültették le. Hát persze, legyen valaki, aki kidomborítja a mesterséges intelligencia urának kiválóságát. Könnyebb lesz végighallgatni utána, miért kell szerinte félnünk az MI-től, és miért lenne felelőtlenség nem válaszolni a fontos kérdésekre.
Lassan egy éve, hogy az OpenAI kihozta a ChatGPT-t. Két hónap alatt százmillió júzer regisztrált a csetbotra, ez minden idők legnagyobb technológiai termékbevezetése. A harmincnyolc éves Altman okos fickónak („tech brónak”) tartja magát, de nem zseniálisnak. Blogbejegyzéseiben és interjúin téveszmés önbizalmát, profetikus technológiai és társadalmi vízióit meg a pesszimista optimizmusát szokta felhozni. Azt vallja, hogy nem a legkarizmatikusabb tech vezető, és hogy eléggé elszakadt az átlagemberek valóságától.
„Nézz rám: közép-nyugati zsidó vagyok, finoman szólva is béna gyerek voltam, ma pedig én irányítom az egyiket a maréknyi… – fontos, hogy itt megáll, és korrigál: – …úgy értem, pár tucat legfontosabb technológiai projekt közül a világon. Sose hittem volna, hogy ez velem is megtörténhet.” Ez, ahogyan a New York magazin újságírójának fogalmazott, tökéletesen körülírja a nyilvánosságnak mutatott, hol csapongó, hol karakán személyiségét.
Mclarenes startupper A ChatGPT bevezetése utáni hónapokban Altman szándékosan szűkre szabta a kommunikációt, megtiltotta, hogy a cégtől bárki konkrét adatokkal terjessze a sikerüket, igyekezett visszább venni az elvárásokból. Nem tartott sokáig, Altman idén tavasszal huszonkét országos diplomáciai turnéra indult. A mezei felhasználók mellett a világpolitika krémjénél is tiszteletét tette Rishi Sunaktól Emmanuel Macronon át Ursula von der Leyenig. Utóbbiaknál a szürke hosszúujjút öltönyre váltotta, de a fotókon azért kidudorodott a mobil a zsebben vagy a táskák a szeme alatt.
Mára egyértelműbb a szerep, mint tavaly év végén volt, sőt már rá is játszik. Senki se emlékszik rá, hogy a Meta a ChatGPT előtt két héttel hozta ki a Galacticát, de három nap után már le is lőtték. Pedig a ChatGPT ugyanúgy ad hamis válaszokat. De amikor az utóbbi hallucinál, az nem hiba, hanem kísérlet. Hozzá kell szoknunk. Altman pedig nem hárítja a felelősséget, de ettől még a világnak egy emberként kell döntenie az MI jövőjéről.
A fenti San Franciscó-i rendezvényen is ezt sürgette: szedjük össze minél több emberségünket, jussunk globális konszenzusra, legyen közös értékrendünk, és szabjuk meg a technológia határait. Hogy mi az, amit megtehet, és mi az, amit nem. Az MI-forradalomról még zászlóvivőként is azt mondta, hogy nem tudja, történelmi hatásaiban technológiai vagy társadalmi forradalomról beszélhetünk-e. Az szerinte biztos, hogy nem szimpla tech forradalom, és ehhez elég végignézni azokon a területeken, ahová az MI betette a lábát, sőt még a kabátját is felakasztotta: politika, gazdaság, hírszerzés, hadviselés, hatalom. Utóbbiba Altman hatalma is beleértendő, amit – az MI-vel együtt – már ugyanúgy nem tudunk megfékezni.
Az OpenAI 2015-ben még csak apró betűs szerelemprojektnek tűnt Altman önéletrajzában. Sztereotipikus egyetemelhagyó volt, Peter Thiel segítségével vált befektetővé egy kudarcos exit után (Loopt), és huszonöt évesen a Y Combinator nevű startupinkubátor elnöki székében találta magát. Valahol rém izgalmas figura, de egyszerre hordoz magában egy csomó startupos klisét. A gazdag alapítósrác, aki McLareneket gyűjt, aki szerint sosincs olyan, hogy túl nagy ambíció, és aki szerint a legsikeresebbek nem cégeket alapítanak, hanem vallást teremtenek. Végül nem indult el Kalifornia kormányzói székéért, pár hét alatt visszatáncolt az ötlettől. Ahogy az egy tech messiástól elvárható, amikor néha túl nagyot mond.
„Ha nem az enyém lenne, én is megkérdezném, miért ezek a rohadékok döntenek rólam” – 2016-ban még így nyilatkozott a The New Yorkernek a kormányzói székről. Most, amikor a világ talán legbefolyásosabb tech vezetője, már látszik, hogy túl van jó néhány PR-tréningen. Már higgadtabban fogalmaz, profi előadóvá ért, és amikor beszélgetésekre hívják, úgy hallgatja meg a kérdéseket, mintha még soha senki nem tette volna fel őket neki.
Korunk Oppenheimere? Felejtsd el az MI-t, a szektor nagy vágyálma az általános mesterséges intelligencia. Az, ami minden feladatban túlszárnyalná az emberi tudást. Csakhogy az OpenAI nemhogy tisztában van vele, de mintha kommunikációs célokból ki is használná a benne rejlő veszélyeket. Mondván, az általuk elképzelt ideális világban nem neki kellene bébiszittelnie a technológiát, azt kormányzati hatáskörben kellene működtetni. „Szabályozzatok minket is!” – sulykolta Altman az amerikai kongresszus előtt is tavasszal. Természetesen most már anélkül, hogy „rohadékozna”. És még mindig rájátszva az egyértelműre: az Oppenheimer-párhuzamra.
Már jóval azelőtt így tett, hogy Christopher Nolan háromórás életrajzi filmet szánt volna az atombomba fél életet szégyenben és megbánásban leélő atyjára, Robert Oppenheimerre. Röhejes véletlen, hogy Altman és Oppenheimer egy napon született (április 22.). Az viszont tudatos húzás, ahogyan az elméleti fizikus találmányával és annak utóhatásaival von párhuzamot az OpenAI-jal, az MI várható hatásával és veszélyeivel, azzal, hogy a technológia úgyis utat tör magának, és hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséghez hasonló szervre lenne szüksége az MI-nek is. Ami jólétet és békét biztosít.
Csakhogy a koncepcióról már eleve papíron se lehet eldönteni, hogy jól hangzik-e, vagy sem. Szakértők szerint elég álságos arra a területre külön szabályozószervet követelni, aminek lényegében az OpenAI a legfontosabb építője, tehát sokkal jobban tisztában van annak határaival, mint egy olyan szervezet, aminek alsó hangon is évekbe telik, mire ki tudja jelölni a határokat. Másfelől pont azzal, hogy Altman még mindig ködösíti az MI hatásait, veszélyeit – és sosem fogalmaz konkrétan, helyette a társadalom nyakába próbálja varrni a kérdéskört –, nehezíti egy globális szabályrendszer létrehozását. Ennél precízebb leírásra lenne szükség Altmantól, addig viszont már az is elég lenne, ha egy-egy adott felhasználási terület hatályos szabályozását vonatkoztatnák az MI-re is.
Például a szerzői jogoknál is, ami a kreatív szakmákat fenyegető generatív MI-eszközök egyik legégetőbb problémaköre. Vagyis hogy a ChatGPT, a képgeneráló DALL-E és társaik mögötti nagy nyelvi modelleket, a gigaköltséges GPT-modelleket, úgy tűnik, egyre inkább lopott, szerzői jog által védett művekből tanítják be. Ennek kapcsán már csoportos keresetet is benyújtottak a tengerentúlon, sőt még az amerikai versenyfelügyelet is vizsgálatot indított. Altman álláspontja elég elvont ebben a témában: a néhai Twitteren, az X-en fejtette ki (kacifántos, kamuképletbe csomagolva), hogy szerinte az emberi kreativitás régi ötletek remixelése. Nincs is olyan, hogy kreativitás. Ebből kiindulva tehát az OpenAI termékei sem képesek önálló ötleteket köpködni magukból.
Altman váltig állítja, hogy amilyen embernek őt látjuk, legfeljebb köszönőviszonyban van a magánéletével. Nagy családot szeretne partnerével, Oliver Mulherinnel. Van, hogy már kilenc előtt ágyban van. Néha a földön fetreng levegőért kapkodva, úgy tud nevetni. És rengeteg időt tölt fiútestvéreivel, Maxszel és Jackkel. A szerető családi és testvéri kötelék, egymás támogatása fontosnak van beállítva az Altman család életében. Ezért is olyan meghökkentő a negyedik és legkisebb testvér, Annie sztorija, aki azt mondja, ő mindig a család számkivetettje volt, a legmélyebb anyagi és mentális gondjai közepette tagadta meg tőle Sam a támogatást (szexmunkásnak állt, Onlyfans-profilt is futtat), és ma már teljesen elidegenedtek egymástól. Mondja ezt annak a tech milliárdosnak a testvére, aki nemhogy mágnesként vonzza magához a kritikusokat, de még a szűkebb ismeretségi körét is meg tudja osztani. Van, aki azt mondja róla, hogy a „legépelméjűbb” szilíciumvölgyi, akit a kezdeti években még „az elmúlt harminc év egyik legérdekesebb startupalapítójának” gondoltak. Közben van olyan is, aki szerint azzal viccel, hogy ő lesz majd a világ első dollárbilliomosa (amúgy tagadja, hogy volna ilyen álma), és általánosságban jellemző, hogy névvel szinte senki sem mer megosztani róla titkokat, nézeteket, mert félnek a hatalmától.
Az imperialista Lehet, hogy sokan még mindig a csodabogarat látják Altmanban, akire most hirtelen rázúdult a világ minden figyelme, és mindenki egy vézna, kócos hajú különctől várja a választ. Hogy az MI elveszi-e a munkát, a házat, az autót és a családot. Csakhogy a csodabogár túl óvatos szó egy olyan üzletemberre, aki a nonprofit OpenAI-ból korlátozott profitú, de így is gigantikus bizniszt húzott fel. Az értesülések szerint hiába csinált tavaly 540 millió dollár veszteséget a ChatGPT és a GPT-modellek fejlesztése, Altman házon belül már arról beszél, hogy a havi bevétel százmillió dollár felett jár, ami éves szinten 1,3 milliárd dollár feletti forgalmat jelent. Pedig 2022-ben mindössze huszonnyolcmillió dollár bevételt termelt a cég.
Közben arról szól a fáma, hogy Altmanék még több meglévő részvényüket értékesítenék, a tervezett tranzakció pedig nyolcvan–kilencvenmilliárd dollárra értékelné az OpenAI-t. Mindezt úgy, hogy továbbra is érvényben a profitsapka, azaz adott befektető legfeljebb befektetése százszorosát realizálhatja hozamként az OpenAI-ban. Csak ugye nem mindegy, hogy azt a befektetőt Microsoftnak hívják-e, ami az idén tízmilliárd dolláros befektetést jelentett be a cégben.
Utóbbival egyébként a pletykák szerint kezd kicsit bonyolulttá válni az együttműködés: könnyen lehet, hogy az OpenAI nemcsak azért kezdett el csipgyárban gondolkodni, hogy a felkapott MI-szektorban fenyegető csiphiányt áthidalják, hanem ez azt is jelzi, hogy mélyül a szakadék köztük és a főpartner Microsoft között. Utóbbiról is az hírlik, hogy házon belül fejlesztene nagy nyelvi modellt magának, hogy ezzel lazíthasson az OpenAI-hoz fűződő kiszolgáltatottságán. Elemzői számítások szerint az OpenAI napi működése az év elején akár hétszázezer dollárba is kerülhetett, szóval a Microsoft nem véletlenül kezdte el az egyre dráguló GPT-modellek olcsóbb, egyszerűbb alternatíváját keresni.
Bárhogy legyen is, Altman még emellett is százmillió dollárokat fektet magfúziós, olcsó energiás cégbe, élethosszabbító kísérletbe vagy akár a Worldcoinba, abba a kriptodevizás startupba, amelyik lényegében a szemünkből készítene digitális személyit, ezzel pedig az MI-nek is segíthet megkülönböztetni az élő embert virtuális másaitól. Elon Muskhoz mérhető ambíciók ezek, bizonyos értelemben még talán túl is szárnyalja a másik megosztó tech imperialistát: foglalkozik mindennel, ami meg is mentheti, de akár el is pusztíthatja világunkat. Ott, ahol a fő kérdés az lesz, hogy sikerül-e megőrizni azt, ami emberi. És ha igen, kinek a feladata vagy érdeme lesz. Esetleg kudarca.
Tíz dolog, amit nem biztos, hogy tudtál Sam Altmanról
1. Nyolcévesen kapta első Macintoshát. Késő éjszaka nyomkodta a gépet, elmondása szerint akkor ötlött fel benne a gondolat: egy nap ez a gép meg fog tanulni gondolkodni. 2. Kiskorában a vacsoraasztalnál versenyből négyzetgyököt vontak. A legkisebb testvére, Annie nem játszott, ő ellenőrizte a fiúkat számológéppel, hogy ki volt a legközelebb. 3. A középiskola alatt comingoutolt. Szerinte azért volt nehéz, mert nem olyan közegbe járt, ahol bármikor kiállhatott volna a többiek elé, hogy meleg. 4. Egyik exével alapította meg első startupját, a Looptot 2005-ben. A helyszínmegosztó appba két körben is befektetett a világ egyik legnagyobb kockázatitőke-alapja, a Sequoia, végül potom 43 millió dollárért kelt el a cég. 5. Egy év után otthagyta a Stanfordot, majd tartott egy rövid elvonulást, és ez szerinte megváltoztatta az életét. Azóta vidám, stresszmentes embernek látja magát. 6. Elon Musk is társalapító volt az OpenAI-ban. 2018 elején megpróbálta elfoglalni a vezérigazgatói széket, mondván, le vannak maradva a Google-től, és fel kell venni a kesztyűt. Alig kellett pár hét, és ott is hagyta a céget. 7. A kaliforniai Napában vett birtokot. Bár vegetáriánus, párja, Oliver, ahogy Altman mondja, „szereti a teheneket”. 8. Nem tetszett neki az Oppenheimer című film, azt hitte, arra buzdítja majd a fiatal generációt, hogy fizikusnak tanuljanak. 9. Azt állítja, százoldalas to-do listája van. 10. Elvileg felkészült a világvégére, megvan hozzá mindene, ha beütne a krach: vízmaszk, fegyverek, aranytartalék, izraeli gázmaszk, no, meg egy jó nagy birtok a kaliforniai partvidéken.
Felhasznált irodalom • New York Magazine: Sam Altman is the Oppenheimer of Our Age • The New York Times: How ChatGPT Kicked Off an A.I. Arms Race • Wired: What OpenAI Really Wants • The New Yorker: Sam Altman’s Manifest Destiny • The New York Times: The ChatGPT King Isn’t Worried, but He Knows You Might Be • The Information: OpenAI’s Revenue Crossed $1.3 Billion Annualized Rate, CEO Tells Staff • The Wall Street Journal: OpenAI Seeks New Valuation of Up to $90 Billion in Sale of Existing Shares • Reuters: ChatGPT-owner OpenAI is exploring making its own AI chips • The Information: How Microsoft is Trying to Lessen Its Addiction to OpenAI as AI Costs Soar
Ha az utcán sétáló járókelőket arról kérdeznénk, mire is jó a molekuláris medicina, valószínűleg kevesen tudnának érdemben válaszolni. Még nehezebbnek bizonyulna az a kérdés, hogy mi a transzlációs medicina, pedig a definíció egyszerű: alapkutatási eredmények orvosi gyakorlatba való átültetése, ami a betegek javát szolgálja és javítja az egészségügyi ellátást. Viszont ha arra lennénk kíváncsiak, hogy […]
Mi a közös a 3-as metróban, a budapesti rakpartokban, egy berlini egyetemi parkban és egy menő apartmanházban Miamiban? Sokan nem is tudják – legfeljebb érezték –, hogy ültek már a magyar VPI dizájnmanufaktúra betonpadjain. Vagy sakkoztak az egyik köztéri asztaluknál, ittak az egyik kútjukból, vagy támasztották a tárolójukhoz biciklijüket.
A nyomtatás globális piaca üzletileg hatszorosa a teljes videójáték-piacnak, mégis sokkal kevesebbet beszélünk róla. A Canon nem csak nyomtatásban erős. A márka a fényképezők terén világelső, és közben képes évről évre környezettudatosabban működni. Hogyan eszel meg egy elefántot? – teszi fel a nyilvánvalóan költői kérdést Jaap van ’t Ooster, a Canon 4CE (regionális) ügyvezető igazgatója. […]
