Ajkai Dávid divatfotós szerint a fotózásban az a szép, hogy folyamatosan új kérdések feltevésére, megújulásra és új nézőpontok felfedezésére készteti az embert – neki emiatt kínál új kalandokat ez az önkifejezési forma már kamaszkora óta. Legújabban a Xiaomi 13T Pro telefon késztette arra, hogy kilépjen a komfortzónájából. Dávid ugyanakkor elárulta, hogy nagyon jó érzés volt […]
Ajkai Dávid divatfotós szerint a fotózásban az a szép, hogy folyamatosan új kérdések feltevésére, megújulásra és új nézőpontok felfedezésére készteti az embert – neki emiatt kínál új kalandokat ez az önkifejezési forma már kamaszkora óta.
Legújabban a Xiaomi 13T Pro telefon késztette arra, hogy kilépjen a komfortzónájából. Dávid ugyanakkor elárulta, hogy nagyon jó érzés volt egy olyan készülékkel dolgozni, amit bármikor elő tud venni és mindig megbízhatóan jó minőségű képeket produkál. A Xiaomi 13T sorozat készülékei kétségtelenül mesterművek minden tekintetben.
„A legtöbbet a fehéregyensúllyal játszottam. Portrét szeretek készíteni, ezért a kétszeres zoommal fotóztam, de a széles látószög is csodálatos volt.” Dávid szerint mindegy, hogy mi egy kép konkrét tárgya vagy a megvalósítás formája, egy jó fotó lényege mindig a történet, „ami interakcióra késztet engem, és interakcióra bíztat másokat is”.
Az első intró első mondatai kopognak, rövidek. Aztán belejövök. Jó sztorik is vannak itthon, nézek vissza magamra 2013-ból. A jó hír: ma is számtalan jó sztori van itthon, és (bocs) én már akkor is tudtam, hogy nem fognak elfogyni. Jönnek fiatalok, akiknek minden, ami addig volt, történelem, és meg akarják magukat csinálni. Mint Bence, Albert, Kirill […]
Az első intró első mondatai kopognak, rövidek. Aztán belejövök. Jó sztorik is vannak itthon, nézek vissza magamra 2013-ból. A jó hír: ma is számtalan jó sztori van itthon, és (bocs) én már akkor is tudtam, hogy nem fognak elfogyni.
Jönnek fiatalok, akiknek minden, ami addig volt, történelem, és meg akarják magukat csinálni. Mint Bence, Albert, Kirill és Botond, akik kapitalisták és zöldek is, így nem csoda, hogy toronymagasan nyerték a Forbes10 közönségszavazását, hogy ki legyen a tízéves magazin címlapján. Vagy itt van Szabó Balázs, aki 31 évesen lett a Hold vezérigazgatója, és Vonnák Diána, aki szintén harmincas, de már díjazott író, Ukrajna-szakértő. Mások pedig egyszerűen a radar alatt vannak, és mi megtaláljuk őket, mint a Chemaxon csapatát.
Amit a magántőke-alapozó, strómanozó, urambátyámozó, susmusuló elit kézzel-lábbal bont, azt mi és még jó páran ebben az országban (többen, mint gondolnád) két kézzel építjük. Ha messziről nézem, ez a legmaradandóbb értéke annak, hogy van magyar Forbes. Megmutatjuk, hogy még most is mennyi tehetséges és sikeres vállalkozó él itthon. Amikor pedig a szabadpiaci verseny újra divat lesz e honban, eggyel több tégla lesz, amire alapozni lehet.
Van ennél kevésbé magasztos, de annál kézzelfoghatóbb értelme is a lapnak, ami mellé időközben felnőtt a Forbes.hu, az esemény- és workshopsorozat és az üzleti klub is: ötletet ad, inspirál és szórakoztat.
2013. november
A nyomtató feje föl-le járt az alagsorban. Azt a jellegzetes hangot adta ki, ami a 90-es évek elején minden irodában hallható volt. Leporellós papír kellett hozzá. Valójában ma sem tudom, mit nyomtattak rajta, de járt szüntelenül. Szüleim könyvelőirodája garázscégnek indult. (…) Családi vacsoraasztalunknál ügyfelekről és alkalmazottakról, osztrák és német családi cégekről, csodált vállalkozókról és néha el nem vállalt munkákról repkedtek a történetek. Akkor még nem tudtam, hogy ez milyen nagy szó. Hogy mit jelent, ha felnő egy generáció, amelyiknek a vállalkozás természetes, az ügyfelek kiszolgálása magától értetődő, a kemény munka a mindennapok része, a tisztesség alap. (…) A történeteknek erejük van. Ahol a kapitalista történeteket hangosabban és őszintébben mesélik el, ott a kapitalizmus és vele a demokrácia is biztosabb lábakon áll. (…) Szép és olvasmányos újságot szeretnék csinálni. Olyat, ami történeteket mesél, és nem cikkeket közöl. (…) Jó sztorik is vannak itthon.
Huszonévesek, üzletük mögé közösséget építenek az ételpazarlás elleni küzdelemmel, és közben profitra és világsikerre is törnek. Egészen másképp vállalkoznak, mint a szüleik generációja, már nemzetközi befektetőik, nemzetközi piacaik és még nemzetközibb álmaik vannak. Perepelica Kirill, Wettstein Albert, Zwecker Bence és Zsoldos Botond, avagy az egyetemről elinduló Munch sztorija – mostantól új üzleti modellel.
Fritz Péter több mint hatvan éve emigrált Ausztráliába Aradról, „a nép paradicsomából”, mára kétmilliárd dollár forgalmú vállalatcsoportot épített fel. Nonprofit agytrösztje, a Global Access Partners többek között a Fehér Házzal, az OECD-vel és a Nobel Alapítvánnyal áll kapcsolatban, Magyarországon pedig utazási irodát működtet Péter az egyik kuzinjával. Nyolcvanévesen könyvet írt kiterjedt, Montághokat, Hatvanykat és Weisseket felvonultató családja életéről, de a világért sem költözne haza azok után, ami a második világháborúban errefelé történt.
Gombócból sok, Forbes Flow-ból sosem. A hely, ahol megtapsolják a húszéves sneakerárust, mert azt mondja, idén forgalmat dupláz. Vagy ahol Gulyás Márton helyet cserél Vitray Tamással, hogy utóbbi ne tekerje ki középen ülve a nyakát. És ahol együtt fotózkodik tíz év sok-sok Forbes-munkatársa, régi és új egyaránt, mintha csak tegnap találkoztak volna legutóbb a szerkiben. (Igen, leírtam!) Nincs belőle két ugyanolyan, az idei viszont tényleg megismételhetetlen. Jubileumi év jubileumi eseménnyel a Corinthia Hotel Budapestben, a QR-kódok mögött Forbes.hu-s tudósításokkal.
A pénzügyi termékekkel foglalkozó csapat munkájáról az Alfa Prémium Üzletágának értékesítési igazgatóját kérdeztük. Filip Józsefnek meggyőződése, hogy a siker az exkluzivitáson, a szakmaiságon, és alapvetően az ügyfél és tanácsadó közötti bizalmi együttműködésen alapul. Miért tartottad vonzónak az Alfa Prémium Üzletágat? Több mint egy évtizede csatlakoztam a Prémium Üzletághoz, amelynek elsősorban az exkluzív – más banknál […]
