Amikor a világ egyik legnehezebben elérhető csúcsétterme még távolabbi vidékre települ át, akkor ott a helyem.
Feröer szigetek eldugott szegletében, egy nemzeti parkban működő két Michelin-csillagos Koks étterem gondolt egy merészet, és a magyarországi népsűrűség harmadával rendelkező otthonát lecserélte egy kicsit még kevésbé nyüzsgő vidékre. Grönlandon a világon a legalacsonyabb a népsűrűség, mindössze 0,03 lakó jut egy négyzetkilométerre (itthon 108). Az étterem által választott településen, Ilimanaqban összesen ötvenhárman laknak, megközelítése a nyári szezonban kizárólag hajóval (jéghegyek között) és helikopterrel lehetséges, télen csakis kutyaszánnal. Háromszáz kilométerrel a sarkkörön túl nem igazán lehet váratlanul beeső vendégekre számítani, annál több szánhúzó kutyára, bálnára és szúnyogra. Utóbbi elég kényelmetlenül emlékezteti az idelátogató foodie-t: nem mindig választhatja meg, hogy a tápláléklánc melyik végén foglal helyet.
Egy Budapest–Koppenhága–Kangerlussuaq–Ilulissat-repülés után már csak másfél órás hajóút választ el a különleges gasztroélménytől, de ez már igazából hozzá is tartozik. A jégfjord hatalmas jéghegyei és a hajón felszolgált falatkák tökéletes bevezetést kínálnak a megérkezéshez, itt tényleg maga az út a cél. Aztán kikötünk a parányi településen, és átérezzük, milyen gondolatai lehettek itt az első misszionáriusnak, Paul Egedének a végtelen hosszú nyári estéken, de abba már nem merünk belegondolni, mik lehettek a fejében a végtelen rövid téli nappalokon, a mínusz ötven fokban megpróbálva egy kis fényt tankolni. Épp az ő egykori házában kapott ugyanis helyet az eddigi legextrémebb gasztrovállalkozás, két nyári szezonra megjelent a csúcsgasztronómia – az egyébként csak igen enyhén hedonista – Grönlandon.
A menü természetesen a helyi adottságokhoz, alapanyagokhoz és gyakran a hagyományokhoz igazodik, és nem riad vissza attól sem, hogy kissé extrém tételek is bekerüljenek. Így kapnak helyet egy kis bálnaszalonna (mattak), sarki hófajd, fókaleves (suaasat), pézsmatulok, na, és a különféle sarki bogyók vagy a rénszarvasvérből készülő desszert. Utóbbi talán nem hangzik annyira csábítóan elsőre (és másodikra sem), de a séf, Poul Andrias Ziska elképesztően élvezhető, izgalmas, örökre emlékezetes és főleg rettentő finom gasztroélményt állít össze belőlük. Egyszeri és megismételhetetlen, hiszen a Koks vendégszereplése ősszel le is zárult a Föld legnagyobb szigetén.
Kerepesi Csabát az élet meghosszabbítása, az öregedés feltérképezése és megállítása érdekli, a Hun-Ren Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) Informatikai Kutatólaboratóriumának tudományos munkatársa egy évtizede fordult az öregedéskutatás felé. Mesterségesintelligencia-alapú eszközökkel járul hozzá ennek a még mindig sok titkot rejtő természetes folyamatnak a megfejtéséhez.
Mekkora a különbség a te biológiai órád és a kronológiai életkorod között? Általában fiatalabbnak szoktak tippelni. Amerikában (Csaba a Harvard Medical School tudományos munkatársa is volt – a szerk.) gyakran kérték el a személyimet, ha alkoholt akartam venni. Negyvenéves vagyok, de a publikusan elérhető, arcképpel operáló applikációk harmincöt körülire becsülnek.
A kronológiai az éveink száma, a biológiai kor testünk valódi kora, valójában sejtjeink epigenetikai kora, alkalmas a betegségek kockázatának és a várható élethossznak a megállapítására.
Azért a telefonos appoknál van már sokkal pontosabb, tudományosabb módszer is. Igen, a biológiai életkort elsősorban DNS-t tartalmazó minta alapján mérik. Vizsgáljuk még, mennyire pontos a fotó alapján történő meghatározás. De a tudományág fejlődik, később lehetnek szofisztikáltabb módszerek. Most a nyál- vagy vérmintából kinyert DNS-ből becsülik meg a biológiai életkort. Létezik már egy pénzért elérhető szolgáltatás is, azzal nagyjából ötszáz dollárért postafordultával megkapod az eredményt.
Hogyan kerül ebbe a tudományba az MI? Tulajdonképpen óriási adathalmazok elemzéséről van szó. A biológiai életkort megállapító öregedésórákat a tudomány epigenetikai óráknak hívja. Ezek a DNS-en lévő epigenetikai markerekből kinyert adatokkal dolgoznak, egy matematikai modell határozza meg ezekből az életkort – egy gépi tanulási algoritmus következteti ki az adatokból. Tehát az epigenetikai óra az MI terméke.
Az epigenetika tudománya a környezetnek és más külső-belső tényezőknek a gének működésére gyakorolt hatását tanulmányozza.
Ez a magyar származású Steve Horvath által felfedezett Horvath BioAge Clock.
Elméleti matematikusként végeztél Szegeden, informatikai doktori fokozatot az ELTE-n szereztél. Mi vezetett az öregedéskutatáshoz, amivel a bostoni Harvard Medical Schoolba is eljutottál? Szerettem volna a matematikával és az informatikával a betegségek legyőzésében segíteni. Kiderült, hogy van rá lehetőség: szimulálni lehet az immunrendszert, ezzel a publikus adatbázisokat elemezve segíteni lehet a rákgyógyítást. Az adatbázisok elemzése révén nyílik meg az út az új összefüggések felfedezéséhez.
Vellai Tibor, az ELTE Genetikai tanszékének vezetője azt mondta, hogy az öregedés megértése jolly joker a betegségek legyőzésében. Ha meg tudjuk állítani, egy csapásra elintézhetnénk a fejlett országokban a legfőbb halálokok közé tartozó összes időskori betegséget. Az lenne a jó, hogy egészségesen öregedjünk meg, és éljünk százhúsz évig.
A kutatók egy része a maximális élettartamot, a lifespant akarja meghosszabbítani. Ide tartozom én is: éljünk akár ezer éven át is, fiatalosan. A másik irány fő célja a teljes egészségben eltöltött évek, a healthspan meghosszabbítása.
Az epigenetikai órák kutatásakor kiderült, hogy bizonyos betegségek és stresszfaktorok megnövelik a biológiai korunkat, öregítenek. Nyáron a Nature Aging című szaklapban megjelent egy egerekkel végzett kutatás összefoglalása, amiben te is részt vettél. Hogyan zajlott, és milyen eredményre jutott? Számomra is elég extrém kutatás volt. Idős példányokat varrtak össze fiatal egerekkel az oldalukon (ez a parabiózis nevű eljárás), kontrollcsoportnak fiatalokat fiatalokkal és időseket idősekkel is. Három hónapon át éltek az állatok sziámiként, közös vérkeringéssel, közben tudtak táplálkozni, mozogni, aludni. Három hónap elteltével szétoperálták őket. A szétválasztás után közvetlenül és két hónappal később is mintákat vettek tőlük, megfigyelték, meddig élnek.
A kutatásban az volt a feladatom, hogy az egerek szekvenált DNS-én lévő markerek adathalmazát elemezzem. Ez minden egérnél hozzávetőleg egymillió számot jelentett, erre alkalmaztam az epigenetikai modelleket. Kiderült, hogy a fiatalokkal összevarrt idős egerek epigenetikai órája lassult, tehát megfiatalodtak, és a szétválasztás után sem öregedtek vissza. A fiatal egerek megöregedtek a három hónap alatt, de idővel regenerálódtak. A velük összevarrt idős egerek pedig tovább éltek, mint az idős egérrel összevarrtak. A fiatalabbak megöregedése rövid távú volt, vélhetően az idős egerek vérkeringésének hatására fellépő stressz okozta.
Tehát a stressz megnövelheti a biológiai életkorunkat, ami komoly kockázatokkal járhat. Milyen stresszfaktorok ezek? A rendelkezésre álló adathalmazok alapján végeztük a kutatásokat. Ezek nem olyan stresszekre vonatkoztak, mint mondjuk a munkahelyi leterheltség, hanem biológiaiakra, mint például a covid. Intenzív osztályra kerüléskor, napokkal később, majd a kórházból hazakerülés után vett vérmintákból számoltuk ki a biológiai életkort. Ez a kórházba kerüléssel megnőtt, a hazatérés után egy héttel pedig visszaállt. Stresszfaktor például a váratlan csípőműtét és a terhesség is. Utóbbinál a második-harmadik trimeszter környékén nő meg a biológiai életkor, majd a szülés után hat héttel visszaáll.
Az epigenetikai órákról kimutatták, hogy bizonyos tényezők hatására megöregszünk, ami jelezheti a betegségeknek való kitettség fokozódását. Nagyobb lesz az időskori betegségek – a szívinfarktus, a rák, a cukorbetegség, a demencia vagy az Alzheimer-kór– kockázata.
Hogyan lehet ezt a tudást legjobban felhasználni? A klinikumban kiemelt szerepe lehetne. Például amikor szívinfarktussal kórházba visznek valakit, és az orvosok láthatják, hogy jóval idősebb a koránál, vagyis nála rosszabb lehet a betegség lefolyása.
Ezzel csökkenthető lenne az olyan esetek száma is, amikor azért marad el a betegség diagnosztizálása, mert valakit még túl fiatalnak tartanak? Igen, ezeket az eseteket is kiküszöbölhetné, ha a biológiai kor mérése rutinná válhatna a betegellátásban. Minél több adatot tudunk összegyúrni, annál személyre szabottabb a kezelés. Meggyőző kutatások is voltak a témában. Ötvenéveseket osztottak két csoportra: az egyikben a hatvan évnél idősebb biológiai korúak, a másikban a biológiailag negyven évnél fiatalabbak voltak. Évtizedeken át követték az életük alakulását, és megállapítható volt, hogy a gyorsabban öregedők korábban haltak meg. A biológiai életkorból a kronológiai életkornál jobban becsülhető meg, hogy mikor hal meg valaki.
Hamarosan eljutunk oda, hogy ezek alapján tegyünk is valamit az öregedés ellen? Jó úton haladunk. Az emberiség mindig kereste az örök fiatalság forrását, és hogy mit tehet érte a tudomány. Uralkodók, császárok gyűjtöttek maguk köré mindenféle okos embert, hogy megfejtsék az örök élet titkát. Nagyjából harminc évvel ezelőtt volt egy nagy előrelépés. Cynthia Kenyon amerikai molekuláris biológus, biogerontológus nevéhez fűződik. Neki egyetlen gén kiütésével sikerült megdupláznia a fonalféreg élettartamát. Az állat két–három helyett négy–hat hétig élt, és mozgása alapján tovább megőrizte fiatalságát.
Korábban sokan azt gondolták, felesleges az öregedéssel foglalkozni, mert annyira összetett folyamat, hogy megfejthetetlen. Ekkor kiderült, hogy egyetlen gén befolyásolásával drasztikusan lehet lassítani.
Létezhet ilyen gén az emberben is? Háromszáz potenciális gén van az emberben, ami működhet. De egyelőre még nem létezik klinikai vizsgálat, ami bizonyítaná bármelyiket. Megfigyelések szerint a kalóriamegvonás járhat hasonló öregedéslassító hatással, de megfigyelték azt is, hogy a kasztráltak jóval tovább élnek.
Ezek azért nem túl jó hírek. Az egészséges táplálkozás és a mozgás is sokat segít ebben, nem kell éheznünk és kasztráltatnunk magunkat.
Említetted a régi uralkodókat, akik udvarukba hívták a tudósokat. Hasonló udvartartás jött létre a kaliforniai Altos Labben, ami az egyik legtámogatottabb biotech startup. A támogatók között van Jeff Bezos, és olyan tudósokat vonultat fel, mint a sejt-újraprogramozáson fiatalítással foglalkozó biokémikus és fejlődésbiológus, Juan Carlos Izpisúa Belmonte, az emlőssejtek átprogramozásának Nobel-díjas feltalálója, Shinya Yamanaka és az epigenetikus öregedésórákat feltaláló, magyar származású német–amerikai Steve Horvath. Az életet meghosszabbító terápiák kifejlesztésén dolgoznak. Lehet tudni, hogy pontosan min? Egy kutatótársam, Margarita Meer az Altos Labben dolgozik. Próbáltam kiszedni belőle, mivel foglalkoznak, de nem nyilatkozhatnak. Nem ritka, hogy milliárdosok sok pénzt fektetnek az öregedés kutatásába, de nem sikerült még ilyen sok ismert kutatót bevonzani a világ legjobb egyetemeiről. Kíváncsian várom az eredményeket. Nem gondolom, hogy a haszon a fő cél, mert alapkutatásokat csinálnak, a fiatalodást próbálják megérteni. Persze ha kifejlesztenek egy kezelést, és levédetik, abból meg lehet gazdagodni.
Szerinted ez még a te életedben megvalósulhat? Igen, remélem, hogy tíz–húsz éven belül. Az elmúlt évek nagy előrelépéseket hoztak, léteznek a parabiózishoz hasonló eredményeket produkáló plazma- vagy szérumkezelések. Dolgozunk a sejt-újraprogramozáson, amivel a felnőtt sejt visszakerülhet az embrionális állapotba. Bizonyos faktorok befolyásolásával megfiatalíthatók sejtek. David A. Sinclair genetikaprofesszornak sikerült megfiatalítania öreg egerek szemét. Nagyon közel vagyunk hozzá, hogy ezek az eredmények embereknél is működjenek.
Mostantól azzal fogom kicsinálni minden szélsőbalos haveromat, hogy elárulom nekik: minden lap közül a Forbes írta meg elsőként, hogy az idősödő kapitalista pénzeszsákok úgy maradhatnak fiatalok, ha három hónapra összevarrják őket kizsákmányolható fiatalokkal. Ez a cikk tényleg öncsonkítóan őszinte, hiszen azt is bevallja, hogy akinek ehhez azért nincs elég pénze, az egyszerűen ki is heréltetheti magát, ha fiatal akar maradni. Ha ez a cikk virálissá válik, jövőre a Gólyában is Forbest fognak olvasni!
Ajkai Dávid divatfotós szerint a fotózásban az a szép, hogy folyamatosan új kérdések feltevésére, megújulásra és új nézőpontok felfedezésére készteti az embert – neki emiatt kínál új kalandokat ez az önkifejezési forma már kamaszkora óta. Legújabban a Xiaomi 13T Pro telefon késztette arra, hogy kilépjen a komfortzónájából. Dávid ugyanakkor elárulta, hogy nagyon jó érzés volt […]
Nem vész el, csak átalakul. Két évvel ezelőtti listánkon alig akadt csökkenő becsült értékű cég, tavaly viszont már a szereplők ötöde volt képtelen növekedésre. Idén ez az arány tovább nőtt: a listán minden harmadik cégnek csökkent vagy stagnált a becsült értéke az elmúlt egy évben. Ezzel együtt a top 100 – száz százalékban – magyar cég összértéke jelentősen, csaknem tíz százalékkal tudott növekedni: már nemcsak megközelítik, hanem bőven át is lépik az ötbillió forintot.
Tíz éve, amikor az első magyar Forbes nyomdába ment, 295 forint volt egy euró, és a fenyegető robotkereskedéstől paráztak a tőzsdéken. Mi történt az első magazin szereplőivel, és mit mutat ez meg az elmúlt tíz évről?
Meg tudja őrizni, ami emberi? Megfejthetetlen különc, vagy már most nagyobb rocksztár, mint amekkora Mark Zuckerberg valaha lenni tudott? Sam Altman és az OpenAI, mesterséges intelligencia kontra társadalom.
