Aki olvasott már tőle valamit, egyetlen bekezdésből felismeri a stílusát. Jászberényi Sándor író, költő, haditudósító az utóbbi tizenöt év minden fegyveres konfliktusánál ott volt. Az ukrajnaihoz hasonlót még nem látott.
„A világon senkinek semmi köze hozzá.” Így summázza a véleményét, miután kedvesen elmagyarázza, miért nem fogja elárulni, novelláiban mennyi a fikció, és hogy szerinte ezt egyetlen írónak se kell bevallania. Aztán előre elnézést kér, ha elveszítené a türelmét interjú közben. Nem nekem szól, csak elfárad egy idő után, megviselték az idegeit az utóbbi másfél év harctéri lövései. Jászberényi Sándorral végül csaknem két órát beszélgetünk – csendesen, filozofálva, néha nevetgélve. Régi plakátokkal, fotókkal díszített lakásában hangosan szól Lou Reed, Másik János, a Coldplay és a The Beach Boys, sőt egy Cyndi Lauper-feldolgozásra is felkapom a fejem. Akár az én zenéim is lehetnének.
„Miután elkezdtem dolgozni mint újságíró, nagyon hamar megijedtem, hogy beáll az életem egy belátható pályára – mondja. – Nem érdekelt a hétköznapi élet, nem akartam belekerülni a család-munka-lakáshitel mókuskerékbe. Féltem, hogy mindezzel el fog fogyni az időm. Azt gondoltam, az egyetlen, amit ez ellen tehetek, az, hogy minél többet látok a világból.” Magyar és művelődésszervező ELTE-szakok után ment a Népszabadság újságíró-iskolájába, közben megtanult valamennyire arabul, és 2007-ben Egyiptomba költözött. Járt többek között Csádban, Nigériában, Irakban, Szíriában, a Gázai övezetben, Líbiában, Jemenben. „Az arab tavasz kitörése után rögtön odamentem, a krízishelyzetben megismerkedtem döntési pozícióban lévőkkel. Ez segít, hogy ha holnap mondjuk Nigerbe kellene utaznom, költséghatékonyan tehessem meg. Nincs bennem az a kardcsörtetős motiváció, csak akkor megyek fegyveres konfliktus közelébe, ha biztosan tudom, hogy érdemben tudok reflektálni a történtekre, és ezért el is tudom adni a nemzetközi sajtónak, amit írok.”
Tudósított az Al Jazeerának, a Sky News Arabiának, a The New York Timesnak és az Egypt Independentnek. Itthon legutóbb a 24.hu-n jelentek meg írásai az ukrajnai háborúról. „Mindig oda megy, ahonnan mások épp eljönnek, és a történteket úgy beszéli el, hogy érdemes rá figyelni – mondja Pető Péter, a 24.hu főszerkesztője. – Úgy ír a háborúk érzelmi oldaláról és az emberi szenvedésről, hogy leszakad a monitor a szövegei súlyától.”
Műfaját tekintve mérföldkő a hazai streaminggyártásban, mégis, a magyar HBO és HBO Max legsötétebb időszakában forgott első realityjük, A híd. Egy ponton ott volt a gyomorgörcs az alkotókban, hogy az anyacég kirántja alóluk a hidat. Végül csak elkészült a műsor, nem is akárhogyan – erről kérdeztük a játékosokat, a producereket, valamint Magyarósi Csaba műsorvezetőt. Ajánló a Forbes.hu-ról.
Hajnali négy, vaksötét. Három órája mennek befele az erdőbe. Azt várja, mikor húzzák már a fejére a zsákot. Hogy mikor szedik ki a fekete furgonból, és hurcolják el valahova. Havasi Geri az egyetlen utas, plexi választja el a sofőrtől. Nem szólhat hozzá, bár hiába próbálkozna akár magyarul, akár angolul. Kiszállnak a tóparton. Sehol egy lélek, az orrukig se látnak el. „Ezek lehoztak ide kinyírni.” Geri kikotorja a zsebéből a telefonját. „Figyelj, mi már itt vagyunk” – pötyögi. Nem jön válasz. Egyre kellemetlenebbül érzi magát a senki földjén, társasága sem nyugtatja meg. Végre megzörren a telefon. „Jaj, bocsi, fél órát késünk. Nyugi, mindjárt ott vagyunk” – írja vissza Geri kapcsolattartója. Pár óra, és feljön a nap a Bélesi-tó horizontján. Kitisztul a táj: faház, emberek, kamerák, fények, puskamikrofonok, kábelek. A tó közepén jeladó, a sötétben még látszott a villódzó piros fény. A napfényben viszont már a láda látszik alatta. Harmincmillió forint van benne. Geri már fél éve várja ezt a napot, tizenhárom idegennel küzdenek meg a ládáért. Vagy pont, hogy együttműködnek? Egyedül nehéz egy 250 méteres hidat megépíteni tizennyolc nap alatt.
2022-t írunk, amikor a magyar HBO Max leforgatja A híd című realityt. Egy évvel később túl is vagyunk a hétrészes sorozaton. Amikor pár éve elkezdtek új realityformátumot keresni Magyarországra, úgy érezték, hogy a történetmesélés az egyik, amivel ki lehet tűnni a műfajból. „Eggyel mélyebb, kettővel több üzenettel rendelkező, hárommal jobban kinéző” – foglalja össze a célt a Free Monkeys Production producere, Rubin Kristóf realityveterán (Survivor, Celeb vagyok, ments ki innen!, Cápák között).
„Nyilván akármeddig lehet fokozni a botrányt egy-egy ilyen műsornál, és ezt is teszik számtalanszor – mondja Magyarósi Csaba, a műsorvezető. – Csak lehet, hogy ebbe az emberek időnként belefáradnak. A hidat úgy lehet élvezni, hogy közben nem kell azt mondani magamnak, hogy ez tök ciki, és el nem mondom holnap, hogy megnéztem. Hanem másnap nyugodtan megbeszélheted másokkal, mit gondolnak róla.” Az évek alatt hívták ide-oda tévézgetni, végül a streamingszolgáltató kedvéért lépett csak ki a megszokott szerepköréből. „Az első perctől baromira tetszett az alapötlet. Tudod, hidat építeni egy irányba, ráadásul Magyarországon.”
Adná magát, de A híd Závorszky Anna producer fejében nem a coviddal rezonál, hanem inkább a magyar közönséggel. „Szerinted a magyarokra mennyire jellemző az együttműködés? Amikor az a mondat, hogy »dögöljön meg a szomszéd lova«, a környékünkön sehol sem értelmezhető, csak magyarul?” – Annáéknál itt a vetélkedő kiindulópontja.
Realitykhez nem feltétlenül jelentkezés útján, hanem direkt castinggal találják és hívják be a szereplők nyolcvan, kilencven százalékát. Nem volt ez másképp A hídnál sem, négy hónapon át hat–hétszáz jelöltet hallgattak meg. „A megfelelő embereket kell megtalálni, akik adott helyzetekbe beleállnak, és úgy reagálnak, ahogy te jósolod – mondja Kristóf. – Arra mentünk, hogy minél színesebb legyen a társaság, és emellett jól meg tudják fogalmazni, hogy mit éltek át, főleg egy egész napos krampácsolás után.” Geri például szókimondó alkatnak vallja magát. „Eldöntöttem, hogy gép leszek, csak a pénzzel fogok foglalkozni” – Nos, ez megváltozott benne, ahogy megismerte a többieket. „Utána úgy voltam vele, hogy csináljuk végig mint csapat, és a végén majd döntünk. Addig kizártuk a pénzt.” Az interjún együtt ül az elméleti fizikus Molnár Janka Sárával, aki a gimiben, és az ELTE-n is több projektet vezetett, emellett komoly motivációkkal érkezett beteg húga miatt. A műsor elején őt választják csapatvezérnek a tagok. „Évekkel ezelőtt volt a konditeremben egy srác, aki mindig ezt kiabálta: akkor fáj, ha nő. Ez lett életem egyik nagy mondata, amikor fáj, annál lelkesebb vagyok. Persze, meg kellett tanulnom, hogy nem mindenki olyan lelkes, ha szívunk, engem pedig sokkal jobban leterhelnek az emberi konfliktusok, mint az, ha a tizenötödik napon is hidat építünk.”
Nem sokkal a 2022. augusztusi forgatás előtt ütött be a streamingménkű: mint tavaly nyáron kiderült, az amerikai anyacég költséget faragna az összeolvadás után, leállítja az európai streaminggyártást. Magyarországon is. „Természetesen mindannyiunkban gyomorgörcs volt – emlékszik vissza Anna. – Volt értelme az addig elvégzett munkának? Most, hogy aláírtunk, és zöld utat kapott a projekt, azt mondják-e majd, hogy upsz, bocsi, vissza mindent. Vagy azt, hogy ott állunk mögötted.” A körülmények nem voltak túl megnyugtatók, pénzügyi okokból szépen elkezdtek lekerülni a régiós tartalmak. „Közben az anyacégnél leépítések zajlottak, ahonnan jogilag és pénzügyileg kellene háttérországot biztosítani, hogy egy-egy projekt megvalósuljon. Itt voltak nehézségeink.” Anna azt mondja, végül minden támogatást megkaptak az eredeti gyártásért felelős európai vezetőktől. „Minden muníciót megkaptunk egy hattyúdalra. Nem volt kérdés, hogy félgőzzel vagy teljes erőbedobással csináljuk-e.”
A híd című realitysorozat mind a hét része elérhető az HBO Max streamingszolgáltató kínálatában, valamint vasárnap esténként látható az HBO kábeladón is.
Egy ritka sikeres próbálkozás arra, hogy egy ismert youtuber nemhogy nem idegen test egy alapvetően TV-s műfajban, hanem emeli annak színvonalát, pedig az elmúlt évek bőven mutattak ellenpéldát.
Elég siralmas negyedéven van túl a magyar gazdaság, nagyon gyenge a GDP-adat, és egyértelműen romlottak a további kilátások. A gazdaságpolitikai döntéshozók közben egymást okolják, nehezen sikerül eldönteni, a hiány legyen-e nagyobb, vagy újabb megszorítások jöjjenek. A Forbes makrogazdasági összefoglalója.
A dicső járványéveknek vége. Az e-kereskedelemben szinte mindenkinek jól ment a szekere, viszont a covid lecsengésével most már tényleg okosnak kell lenni, és a pénzzel meg a fejlesztésekkel is okosan kell bánni. Pláne olyan tőkeerős régiós titánok árnyékában, mint az Emag, az Alza vagy a Kifli – ezek ugyanis egyre agresszívabbak a magyar piacon. A Forbes és a Google három országban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon is feltérképezte a digitális hősöket. Közös listánkban hoztunk is tíz (plusz három) meggyőző sztorit – ezek a cégek, webáruházak az elmúlt évben is bebizonyították, hogy nem hiába biztosak a dolgukban.
„Csak gyártsatok, majd lesz piac” – mondta mindig Juhász Sándor a feleségének, Icának. Ketten építették fel az Izsáki Házitészta Kft. elődjét, amit sokáig ez a mondat vitt előre. Aztán egy másik mondat – „ezt így szoktuk, hagyjátok rám” – hét éve a csőd szélére sodorta őket. A kényszerű és fájdalmas generációváltás közben sikerült megmenteni az alföldi tésztagyárat, ahol ma naponta tizenöt tonna tésztát gyártanak.
Bajban a magyar e-kereskedelem, jönnek a régiós titánok, és nehéz olyan tempóban nőni, mint korábban a covid alatt. Akkor mégis, mi ez a webshop, ami tavaly meg tudta duplázni a forgalmát, nemrég pedig újabb márkát kebelezett be? Csereklei Zoltán sorozatvállalkozó ilyen-olyan formában, de nem először építi fel azt, amit most épp Pelenka.hu-nak hívnak, és ami ma már a legnagyobb teljesen magyar tulajdonban levő online FMCG-kereskedő.
