Két nagyszínpad, tíz workshop, negyvenöt előadó – telt ház, ezer néző egy nap alatt. Mondjuk ki, ez is az önismeret része: elég jól sikerült az első Forbes Makers Day a MOMkultban. Beszámolók a Forbes.hu-n, folytatás pedig a Forbes Makers workshopsorozatokon és elvonulásokon.
A BioTechUSA szabadtéri színpad előtt.
Oltai Kata „A közelmúlt kultúrpolitikai változásai konfliktust hoznak, ha az ember az elveit akarja vallani.”
Beszélgetés az endometriózisról „A háziorvosom kérdezett rá a tüneteim miatt, de akkor hallottam róla először. Mikor azt mondtam neki, hogy nem tudom, mi az, legyintett, hogy jó – akkor ez nem endometriózis.” (Inzsöl Júlia videós tartalomgyártó és podcaster)
Pál Feri „A biológiánk úgy van kitalálva, hogy jó legyen együtt lenni. Tehát az önmegvalósítás fontos feladata az is, hogy megpróbáljak olyan emberré válni, akivel másoknak jó együtt lenni.”
Pickó Katalin és Al Ghaoui Hesna „Úgy vagyunk szocializálva, a férfiak különösen, hogy a félelem rossz dolog. Miközben fontos megbarátkozni vele, ki lehet aknázni, ha felismerjük, és ki tudunk lépni a megfigyelő perspektívába.”
Jakupcsek Gabriella és Szabados Ági színpadra készülnek.
Brúnó fiam idén szeptemberben kezdte a középiskolát. Az első tanítási nap első tanórája után – biztosan kijavít majd, amikor idáig ér a jegyzetemben, mert náluk ezt epochának hívják – küldött egy képet. A boldogult emlékű Pesti Hírlap 1990. május 3-ai számát mutatta, a harmadik oldalt, ahol két írásom is olvasható az előző nap történéseiről. Az első történelemstúdiumon ugyanis az […]
Írta: Iglódi Csaba
Brúnó fiam idén szeptemberben kezdte a középiskolát. Az első tanítási nap első tanórája után – biztosan kijavít majd, amikor idáig ér a jegyzetemben, mert náluk ezt epochának hívják – küldött egy képet. A boldogult emlékű Pesti Hírlap 1990. május 3-ai számát mutatta, a harmadik oldalt, ahol két írásom is olvasható az előző nap történéseiről. Az első történelemstúdiumon ugyanis az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével idézték meg a múltat, annak ködében pedig felsejlett egy fiatalember is, aki történetesen én vagyok.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Novemberben Nemes Dániel tér vissza!
Idősebbek emlékezhetnek rá, a később születettek pedig talán megtanulták, hogy éppen egy nappal korábban ült össze a szabadon választott Országgyűlés, s választotta első lépésben elnökévé Göncz Árpádot. (Ez volt az alkotmányos út ahhoz, hogy második lépésben a köztársasági elnöki székbe emeljék.)
Pimaszul ifjú voltam a történelmi pillanathoz, de ennyi év után is tisztán emlékszem, ahogy a szavazási szünetben – titkosan voksoltak a képviselők – remegő lábakkal léptem oda Gönczhöz, és bemutatkoztam. Nem volt TEK, nem volt sajtófőnök, aki elráncigált volna, ja, és valamennyi újságíró szabadon mozoghatott a T. Házban, csak arra kellett vigyáznom, hogy az a bizonyos tojáshéj a fenekemen ne akadályozzon a közlekedésben.
Kissé talán esetlenül igyekeztem megfelelően tisztelettudónak, de semmiképpen sem alázatosnak látszani, ő pedig keresetlen és laza volt. Villáminterjú készült, egyetlen kérdéssel: a gazdasági bajokon túl – már akkor is voltak, hogy mást nem mondjak, vágtatott az infláció – mit tart Magyarország legnagyobb gondjának?
(Itt arra biztatnám az engem olvasó Kedves Olvasót, hogy hajtsa be a Forbest, tartson két perc szünetet, vegyen nagy levegőt, és gondolkodjon el: ma, 2023. október valahányadikán hogyan felelne erre a kérdésre? Kész a leltár? Folytatom.)
Göncz Árpád így: „A társadalom, nem a maga hibájából, de beteg. Ha mi most jól megalkotjuk azokat a kereteket, amelyek között magához tud térni, (…) öntisztító és öngyógyító képessége működni tud, akkor ezt a betegséget ki lehet heverni. (…) A társadalmat meggyógyítani nem lehet, az csak magától gyógyulhat meg, azáltal, hogy felismeri önmaga létérdekét.”
A már majdnem elnök nyomdakészen fogalmazott, ezért nem indultam vissza azonnal a szerkesztőségbe, hanem megvártam az eredmény kihirdetését, bár tudtam, hogy papírforma lesz, mert a nagyok, az MDF és az SZDSZ (mindkettőhöz értelmező lábjegyzetet kellene írni talán) jó előre megegyezett róla. Aztán iszkiri a szerkesztőségbe, mert a Parlament épületében rendelkezésre álló két telefonvonalra a vidéki kollegáknak nagyobb szükségük volt, s leadtam a cikket.
Sose felejtem a tanítást, amit még a karzaton ülve kaptam egy sokat megélt újságírótól. Göncz megválasztása után az ülésterem szinte felrobbant. Szólt az „éljen” és a „hurrá”, harmincnál is több szovjet-orosz megszállásban töltött év után ismét szabadon választott elnöke lett az országnak. Jelképesen is visszaszereztük az önrendelkezésünket, előttünk állt a szebb jövő. Közelebb került Európa, távolabb az elnyomás, jól odamondtunk a diktátoroknak.
A legkülönfélébb pártállású és múltú képviselők felálltak a helyükről, ölelkeztek, és könnybe lábadt szemmel néztek körül. Önkéntelen én is tapsolni kezdtem. Egészen addig ütöttem össze a tenyerem, amíg a sajtópáholyban felém nem fordult egy ősz férfi, akiről tudtam, hogy már a háború (2. világ) idején is tollforgató volt. Szelíden, hogy meg ne sértsen, és halkan, hogy más ne hallja, ezt mondta: „A karzat nem tapsol, ifjú barátom.” Körülnéztem, a karzat tényleg nem tapsolt. Inkább figyelt, hogy tudósíthasson, és jegyzetelt, hogy legyen mire támaszkodnia, amikor diktálni kezd.
A karzat nem tapsol – máig visszhangzik a fülemben. Újságírói magatartásról, a kellő távolságtartásról, a „harag és elfogultság” nélkül végzett munkáról nekem azóta is mindig ez jut az eszembe. A szerkesztőm ezzel a címmel adta nyomdába nyúlfarknyi írásomat: A beteg társadalom meggyógyulhat! (A korabeli vágyakozó lelkesedést és a megbúvó kételyt is mutatja a kijelentő mondat végére szerkesztett felkiáltójel.)
Sajnos, Göncz Árpád már nincsen köztünk, pedig nagyon kíváncsi lennék, hogyan válaszolna a kérdésre: megtörtént-e a gyógyulás? Én viszont azóta, hogy kamasz fiam az első gimnáziumi órája után bemutatta nekem azt a bizonyos fiatalembert a múlt század 90-es éveiből, ezen töprengek.
A szerző szenior vezetési tanácsadó, a Your Way Consulting alapítója, valamint pályakezdő regényíró (Dreher-szimfónia – Komlótól a koronáig).
A Forgó tagjai: Nemes Dániel, Litkai Gergely, Sásdi Helga és Iglódi Csaba.
A többség még mindig nem érzi magát elég felkészültnek, pedig tudjuk, hogy biztosítással és megtakarítással sokat tehetnénk magunkért. És az árak ellen is. Mennyire tudatos pénzügyileg a magyar?
Elég siralmas negyedéven van túl a magyar gazdaság, nagyon gyenge a GDP-adat, és egyértelműen romlottak a további kilátások. A gazdaságpolitikai döntéshozók közben egymást okolják, nehezen sikerül eldönteni, a hiány legyen-e nagyobb, vagy újabb megszorítások jöjjenek. A Forbes makrogazdasági összefoglalója.
Sokkoló árakkal találkozik, aki az új lakások közül csemegézne, és garantáltan töri a fejét, mi kerül Budapesten egy négyzetméteren akár négymillió forintba.
Bali egyszerre paradicsom a nászutasoknak, a jógiknak és a szörfösöknek is, utóbbiak a déli Uluwatu hullámaiért a világ végéről is eljönnek. A nyugati part viszont kész időutazás, se beach club, se night club, csak az óceán dübörög. De a koromfekete homok, a buja dzsungel és a tengerparti rizsföldek birodalmában ott a sziget legkifinomultabb új szállodája is, ami alig egy év alatt feltette a nyugati partszakaszt a balinéz turistatérképre.
