Szép nagy rohamra számítottak a magyar alapkezelők idén júniusban, miután kiderült, hogy az állam júliustól lényegében büntetőadóval sújtja a befektetési alapok hozamait, hogy ezzel is a neki oly kedves állampapírok irányába terelje a lakossági megtakarításokat. Így is történt, a pénzbeáramlás megnőtt az alapokban, gyorsuló ütemben regisztráltak beáramlást a szabályozás változása előtt.

Júliusra aztán már a legtöbben stagnálásra számítottak, mert aki még befektetési jegyet akart, beszállt júniusban, a friss pénzeket pedig elriaszthatta a hozamra pakolt szocho (a tizenhárom százalékos szociális hozzájárulási adó). Ez viszont nem jött be. Az új teher ellenére folytatódott a markáns beáramlás. Augusztusban ugyanez, semmit se csökkent az alapok népszerűsége.
A növekedés görbéje is igen meredek, egy év alatt közel ötven százalékkal hízott a befektetési alapokban kezelt vagyon – pont egy olyan időszakban, amikor a kamatadómentesen és nulla költséggel tartható lakossági állampapírok kamata is megugrott, és az állam is komoly erőfeszítéseket tesz, és irgalmatlan összeget költ az állampapír-befektetés népszerűsítésére. Miért teszik rengetegen mostanság befektetési alapba, mindenekelőtt kötvényalapba a pénzüket?

Állampapírba, de nem közvetlenül
Fontos onnan indulni, hogy az elmúlt másfél évben sok pénz bújt elő, ha nem is a legendás párnacihákból, de legalábbis a nullát hozó folyószámlákról és a nagybankok fantasztikus plusz nullával kecsegtető lekötéseiből. Ezek a súlyos tízmilliárdok az elszálló infláció miatt mozdultak meg végre. Az emberek kapcsoltak, hogy nullához konvergáló infláció mellett majdnem mindegy, kapunk-e valami minimális kamatot, vagy se, húszszázalékos pénzromlásnál viszont nagyjából ekkorát bukunk, ha a nullás számlán hagyjuk rohadni a pénzünket.

A rövid futamidejű lakossági állampapírok kamatait 2021-ben az állam csak lassan emelte, az inflációkövető Prémium Államkötvény kamata pedig csak jókora késéssel követte a megugró inflációt. Az alapokba már annyira ömlött a pénz, hogy az állam idő előtt édesített az inflációkövető papír kondícióján, hogy ne csak 2022 tavaszán kezdjen magas kamatot fizetni. De ez se, meg semmi se tudta megállítani a komoly beáramlást az alapokba. Mire a Prémium Állampapírt is tizenhat százalékkal lehetett promózni, a kötvényalapok már ehhez közelítő visszamenőleges éves hozammal büszkélkedhettek az előző hat hónapra, ami segítette az eladásukat.

Az állampapír helyett az alapoknak kedvez az is, hogy a megtakarítással rendelkező magyarok tekintélyes része nem bízik a kormányban, az államban. Noha egészen elenyésző az esélye, hogy az állam ne törlessze az állampapírokat, a pénzügyekhez mélyen nem értő megtakarítók nem kis része kivetíti azt, amit érzékel, tehát hogy a kormány lop-csal-hazudik. Nehéz megbecsülni ennek a körnek az arányát, de az közismert, hogy a társadalom iskolázottabb, magasabb státuszú rétegeiben a legnagyobb a kormány elutasítottsága, és nagyjából ugyanez a kör keresi a legtöbbet, itt képződik a legtöbb megtakarítás.

Sokan tehát egyszerűen a kormány iránti ellenszenvük miatt nem hajlandók állampapírba fektetni (leggyakoribb indoklás, hogy „ezt is ellophatják”, vagy „emlékszünk még, mi lett a magánnyugdíj-pénztárakkal”), a befektetési alapokkal szemben azonban nincs semmi kifogásuk. Ami csak azért bizarr, mert a legtöbben az alapokon keresztül is magyar állampapírba fektetnek, csak nem közvetlenül.

Persze sokféle alaptípus van, de az adatok azt mutatják, hogy a frissen bejövő pénzek nagy része közvetve magyar állampapírba kerül. Néhány éve még hatalmas versenyben nagyjából ugyanannyi pénz volt a vegyes és az ingatlanalapokban, a kötvényalapok meg nem voltak sehol. Mára a kötvényalapok kiemelkednek a mezőnyből, és hozzájuk képest a többiek nincsenek sehol.
Az elmúlt hónapok pénzbeáramlásánál sem változott a trend, a kötvényalapokba megy a friss megtakarítások nagyjából kétharmada. Júliusban 289 milliárd forinttal több pénzt fektettek a hazai alapokba, mint amennyit kivontak belőlük, és ebből 193 milliárd a kötvényalapokat gazdagította. Augusztusban 340 milliárd forint volt a nettó beáramlás, ebből 225 milliárd megint a kötvényalapokba került.

Kifejezetten érdekes az is, hogy a kötvényalapokon belül a pénzek nagyjából kilencven százaléka a rövid kötvényalapokba kerül, és ebben az elmúlt hónapokban sem volt érezhető változás annak ellenére sem, hogy a hosszú kötvényalapok hozamai az elmúlt egy évben már egyértelműen magasabbak, mint rövid társaiké.

Erre persze lehetett számítani az év elején is, hiszen az akkori piaci várakozás az volt, hogy az év folyamán az infláció a tavaszi csúcs után kitartóan csökken, vele az irányadó kamat is, ez pedig a hosszú futamidejű kötvények akkor még tíz százalék körüli hozamát is lefelé húzza. Ez így is történt, hozamuk csökkenésével a hosszú futamidejű kötvények árfolyama nőtt, a papírok felértékelődése pedig emeli az őket tartó kötvényalapok egy jegyre jutó eszközértékét is.

A hosszú kötvényalapoknál húsz–huszonöt, a rövideknél tizenöt százalék körüli hozam látszik az elmúlt egy évre, tehát jól járt, aki a nagyobb kockázatot vállalta. A kisbefektetők többsége azonban a volatilitást (változékonyságot) ezen a piacon nem tolerálja. Az alapkezelők el szokták mondani, hogy a csapongó árfolyam irritálja a kisbefektetőt, inkább marad a lassan, de biztosan emelkedő eszköz­értéknél, amit a rövid kötvényalapok és pénzpiaci alapok tudnak nyújtani.

Nem rossz kilátások egy durva év után
Mi várható a következő időszakban? Ez természetesen a piacok teljesítményének függvénye, és az mindig bizonytalan. Persze konszenzusos elemzői várakozás mindig van, most Magyarországgal kapcsolatban az, hogy az idei mínusz nullás GDP után jövőre visszatérhet egy szerény növekedés, az éves átlagos infláció pedig öt-hat százalékra zsugorodhat az idei tizenhét-tizennyolc százalékról.

Ha ez összejön, akkor a kamatok tovább csúszhatnak lefelé. Szeptember végén a tizenkét hónapos állampapírpiaci referenciahozam kilenc százalék közelében van, ennyit vélhetően a következő évben a rövid kötvényalapok tudnak majd hozni akár pusztán mezei diszkontkincstárjegy-vételekkel.

A hosszú kötvényalapoknál a kilátások már nem olyan rózsásak, mint fél éve. A tíz- és húszéves referenciahozamok szeptember végén kicsivel hét százalék felett mozognak, ahhoz, hogy ez érdemben csökkenjen, és így az alapok hozama magas legyen, markáns mérséklődés kell nemcsak az inflációban, de az országkockázatban is. Amikor a költségvetés rottyon van, és a gazdaságpolitikai irányítók egymással vitatkozva fogalmatlanul kapkodnak, nagyon optimistának kell lenni ahhoz, hogy elhiggyük: szívesen finanszírozzák majd jövőre a befektetők az országot hosszú papírok vételével öt százalékon is.

Miközben eddig csak a fő alapkategóriákat említettük, fontos kiemelni, hogy egyrészt a kötvényalapok ezeken belül is sokfélék. Vannak közepes futam­idejű papírokat tartók, vannak olyanok, amelyek a piaci helyzet függvényében aktívan változtatják a futamidőt. A lényeg, hogy az alapkezelő szakértelme a kötvényalapoknál is sokat számíthat, érdemes a hozamok hasonlítgatása mellett a befektetési politikájukat is megvizsgálni a befektetési döntés előtt.
De tovább haladva, megtaláljuk a korábbi nagy kedvenceket, a vegyes alapokat is. Ezeknek nagyon betett a különleges 2022-es év. A vegyes alap koncepciója eleve arra épül, hogy a részvények és a kötvények logikusan egymással elletétes teljesítményt nyújtanak, kiegyenlítve a mindkét eszközosztályba fektető alap hozamát.

De tavaly recesszióveszélyes, a részvényeknek kellemetlen időszakban szállt el világszerte az infláció, így a korábban túl sokáig pénzt nyomtató jegybankok nem tudtak lazítással (kamatcsökkentéssel) élénkíteni, emiatt a kötvények se tudtak jól szerepelni. Szakadt a részvény- és a kötvénypiac is, ilyenre nagyon ritkán van példa, de tavaly pont ilyen év volt. Így sokáig a vegyes alapok is rendkívül rossz teljesítményt nyújtottak.

Mára azonban visszapattantak, a magyar kötvények és részvények idén eddig jól szerepeltek, globálisan pedig a kötvények vegyesen mozogtak (a tízéves amerikai hozam épp sokéves csúcson járt szeptember végén), a részvények pedig inkább felfelé mentek a nagy tech cégek vezényletével. Ami pedig a kilátásokat illeti, a fentebb tárgyalt magyar kötvénypiacon túl a hazai részvények árazása még mindig vonzó, de sose tudni, hogy mekkora országdiszkontot tartanak megfelelőnek a befektetők (részletek a Mikor jön el a részvények ideje? című cikkünkben – lapozz a 106. oldalra!).

A külpiacokon a kötvényhozamok csökkenésére is van tér bőven, a részvénypiaci kilátások pedig bizonytalanok: a big tech kifulladt, mögötte eddig is nagy volt a homály, a legnagyobb vállalatok nélkül nullában lenne idén is a Wall Street. Kis recessziót vár a piac, és szelekciót a részvények között. De hiszen épp ez lenne a lényeg a befektetési alapoknál, hogy profik kezeljék a pénzünket. Ha ők megtalálják a jó papírokat, a vegyes alapoknak is jó időszakuk jöhet.
Az ingatlanalapok kivételt képeznek, és nem vetették ki a hozamukra az extra szochót, de ennek népszerűségük szempontjából nincs jelentősége. Háttérbe szorultak a kötvényalapok mögött, de tíz–tizenkét százalék körüli hozamot velük is el lehetett érni, a kötvénypiac helyrerázódása őket is segítette, a bérleti díjak pedig fix bevételt hoznak nekik. Nagyjából ez várható a többségtől, tíz százalék alatti hozammal a következő időszakra is.

Akiben pedig továbbra is erős a forint vagy deviza dilemma, az alapok között megtalálja a tisztán forintban befektetőket, ahogy a külföldi eszközökre szakosodottakat is. Aki alapvetően kockázatkerülő, de tart a forintgyengülési trend újraindulásától, könnyen színesítheti a portfólióját devizakötvényekbe fektető alapokkal.