Szép nagy rohamra számítottak a magyar alapkezelők idén júniusban, miután kiderült, hogy az állam júliustól lényegében büntetőadóval sújtja a befektetési alapok hozamait, hogy ezzel is a neki oly kedves állampapírok irányába terelje a lakossági megtakarításokat. Így is történt, a pénzbeáramlás megnőtt az alapokban, gyorsuló ütemben regisztráltak beáramlást a szabályozás változása előtt.


Júliusra aztán már a legtöbben stagnálásra számítottak, mert aki még befektetési jegyet akart, beszállt júniusban, a friss pénzeket pedig elriaszthatta a hozamra pakolt szocho (a tizenhárom százalékos szociális hozzájárulási adó). Ez viszont nem jött be. Az új teher ellenére folytatódott a markáns beáramlás. Augusztusban ugyanez, semmit se csökkent az alapok népszerűsége.
A növekedés görbéje is igen meredek, egy év alatt közel ötven százalékkal hízott a befektetési alapokban kezelt vagyon – pont egy olyan időszakban, amikor a kamatadómentesen és nulla költséggel tartható lakossági állampapírok kamata is megugrott, és az állam is komoly erőfeszítéseket tesz, és irgalmatlan összeget költ az állampapír-befektetés népszerűsítésére. Miért teszik rengetegen mostanság befektetési alapba, mindenekelőtt kötvényalapba a pénzüket?

Állampapírba, de nem közvetlenül
Fontos onnan indulni, hogy az elmúlt másfél évben sok pénz bújt elő, ha nem is a legendás párnacihákból, de legalábbis a nullát hozó folyószámlákról és a nagybankok fantasztikus plusz nullával kecsegtető lekötéseiből. Ezek a súlyos tízmilliárdok az elszálló infláció miatt mozdultak meg végre. Az emberek kapcsoltak, hogy nullához konvergáló infláció mellett majdnem mindegy, kapunk-e valami minimális kamatot, vagy se, húszszázalékos pénzromlásnál viszont nagyjából ekkorát bukunk, ha a nullás számlán hagyjuk rohadni a pénzünket.