A szegregátumból az egyetemre – lényegében ez Bódis Kriszta és a Van Helyed Alapítvány nem kicsit ambiciózus célja. A pszichológus, író, dokumentumfilmes a 90-es években az ózdi Hétes-telepen segített a gettóban élőknek, az utóbbi tíz évben pedig komplett oktatási-fejlesztési rendszert épített fel. Addig dolgoznak az ózdi szegregátumokba született gyerekekkel, amíg el nem jutnak az érettségiig vagy egy szakmáig, szinte kivétel nélkül. Sőt, néhányuk az egyetemig.
Kriszta pedig közben még ír is, most éppen egy erős nőről szóló regénysorozatot.
„Én azt szeretném csinálni, mint a Kriszta, csak magas, politikai szinten.” Bódis Kriszta ma is meghatódik, amikor eszébe jut, hogy Galambica Rozi sokáig ezt hajtogatta, miután bekerült az ózdi Van Helyed Stúdióba (VHS). Rozi a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó alapítvány egyik első pártfogoltja volt, hatodikos korától a Van Helyed rendszerének növendéke. Olyan szorgalmasan tanult, hogy felvették az AKG-ba, így tizenhárom évesen budapesti kollégiumba került. Most már harmadéves egy hollandiai egyetem nemzetközi tanulmányok szakán. Rozi AKG-sként egy ideig egész jól megbirkózott azzal, hogy számára felfoghatatlan jómódban élő gyerekekkel járt egy osztályba. De amikor a családját otthon kis híján kilakoltatták, azt a feszültséget már nem bírta elviselni az elit budapesti közegben. Szégyellte a helyzetét, nem merte senkinek elmondani, hogy a szülei nem tudták fizetni a megemelt bérleti díjat a víz nélküli, fűtetlen ózdi lakásban. Depressziós lett, egyre többet hiányzott az iskolából. Kriszta és munkatársainak értő patronálása nélkül valószínűleg a hozzá hasonló, ózdi szegregátumokban élő sok-sok roma gyermek sorsára jutott volna.
„Nagyon nehéz a gyerekeknek feldolgozniuk, hogy ők jobb körülmények közé kerülnek, tanulhatnak, ennivalót és szállást kapnak, miközben a családjuk otthon nélkülöz. Volt, aki tőlünk vitte haza nekik a mustárt, vagy amit talált – és ő nem tolvaj, csak egy kétségbeesett gyerek!” – mondja Kriszta. Rozi végül elmondta nekik, mi a helyzet, Krisztáék pedig összefogást kértek az iskolától. A szülők és az iskola összegyűjtöttek annyi pénzt, hogy az ózdi család megvehessen egy apró házrészt a helyi Velence-telepen. Ez az egykori munkáslakásokból álló telep a roma családok lakta tizenhat ózdi szegregátum egyike. Ezekből jelenleg százhúsz növendék kap patronálást mindennap az ózdi VHS-ben és a budapesti VHS+ kollégiumában. „Nem is értem, hogyan tudják az egészet kézben tartani. Foglalkoznak a gyerekekkel, működtetik az ózdi stúdiót, azon is gondolkodnak, hogy minél több gyereket fel kéne vinni pesti iskolákba, ott szállást, támogatást, ennivalót adnak nekik, és még az itthon maradt családjaikkal is törődnek” – mondja Móni, Rozi édesanyja az ózdi konyhájukban. Keksszel és frissítővel kínál minket, Krisztát – akár egy régi családi barátot – öleléssel üdvözli.
„Móni pont a rendszerszemléletről beszél – bólogat Kriszta. – Arról, hogy az egyedi esetekből össze tudtunk tenni egy struktúrát.” Rozinál még egyedül járta le ezeket az utakat, önkéntesek segítettek, most már ott tartanak, hogy például a Kürt Gimnáziumban kvótájuk van, és minden évben felvesznek a gyerekeik közül akár hármat is. Rendszeres szakmai kapcsolatban vannak a legjobb magániskolákkal, például a pesthidegkúti Waldorffal, az AKG-val és a Politechnikummal.
Elég siralmas negyedéven van túl a magyar gazdaság, nagyon gyenge a GDP-adat, és egyértelműen romlottak a további kilátások. A gazdaságpolitikai döntéshozók közben egymást okolják, nehezen sikerül eldönteni, a hiány legyen-e nagyobb, vagy újabb megszorítások jöjjenek. A Forbes makrogazdasági összefoglalója.
Nagyítóval kell keresni a pozitívumokat a gazdaságban, és mintha a gazdaság fő irányítói is elvesztették volna a türelmüket: vadul hibáztatják egymást elismerve, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint amit korábban maguk is lelkesen kommunikáltak.
Már nemcsak Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, hanem Orbán Viktor is beleszállt a jegybankba, hogy képtelen az inflációt csökkenteni, ezért ezt a feladatot a kormány végzi el helyette. Matolcsy György viszont a kormányt ostorozza azért, mert a költségvetési politika szembe megy a jegybank szigorú monetáris politikájával, ezért magas az infláció. Nagy Márton szerint az államnak azért kell élénkítenie a hitelezést, mert az égbe emelt jegybanki kamatszint miatt a piaci hitelezés lehalt, ez halálos döfés a cégeknek és az áhított gazdasági növekedésnek. Matolcsy közben úgy emlékszik, hogy a tojás volt előbb, a kamatot már a túl laza költségvetés ellentételezésére kellett durván megemelniük tavaly októberben.
A valóság? Az elég hajmeresztő, hogy bár Matolcsynak sok mindenben igaza van, de a kormányra tolná a jegybanknak az utóbbi években elkövetett legnagyobb baklövését is. Hiszen a drasztikus kamatemelésre azért volt szükség, mert az MNB tavaly szeptemberben – túl korán, messze az inflációs csúcs előtt, ráadásul a korábbi vállalásaival szemben, így a hitelességét is kikezdve – bejelentette a kamatemelési ciklus végét tizenhárom százalékon. Erre jött a forint zuhanórepülése, ezt kellett megállítani a vészkamatemeléssel. Ezek a kritikák tehát mindenki részéről jogosak.
Abban viszont Matolcsynak van teljesen igaza, hogy a kormány több intézkedésével is elősegítette az árak emelkedését, és csökkentette az egy éve már valóban szigorú monetáris politika hatékonyságát. Ezek után a jegybankot hibáztatni finoman szólva sem elegáns, de a politikus mindig elsősorban a szavazóihoz beszél. Közben a „legpolitikusabb” értékelés kétségkívül Nagy Mártoné: szerinte az infláció elszállásáért senki se felelős, ellenben a letörése a kormány érdeme. Mókás fejtegetés, sajnos elég kis mennyiségben tartalmaz valóságot.
A gazdaság állapotáért aggódó polgár ott veszíthette el a fonalat, amikor Varga Mihály pénzügyminisztert oltotta le az a Kocsis Máté, aki ugyan magas rangú fideszes, de elvileg semmi köze a kormányzáshoz. Valószínűleg nem az verte ki a pártban a biztosítékot, hogy Varga a bankadó emelését is belengette, inkább az, hogy őszintén elismerte a költségvetés nehéz helyzetét és a kiigazítás szükségességét. Hiába igaz, szembe megy a kormánypárt kommunikációs stratégiájával.
De fontosabb az a vita, hogy mit tehet a kormány a kellemetlen gazdasági helyzet javításáért. A bankadó esetleges emelése egyben azt is jelentené, hogy a kormány felrúgja az EU-nak tett egyik vállalását. Ezt az uniós források folyósítása érdekében tette, ugyanakkor vannak olyan vélemények, hogy az uniós pénzek nagy részére már amúgy is keresztet vethet az ország, kár görcsölni rajta. Mint ahogy az se számít már, ha eleresztjük a költségvetést. Halál a megszorításokra, inkább élénkítsük a gazdaságot, reppenjünk ki mihamarabb a recesszióból, és a haza fényre derül. Még fontosabb: a szavazók se pártolnak el.
A másik irányzat szerint előbb meg kell teremteni a fenntartható növekedés alapját, le kell törni az inflációt. Sajna, ez nem megy recesszió nélkül, de fontos a költségvetési hiány alacsonyan tartása is. Nehéz lesz elmagyarázni a választóknak, hogy miért élnek rosszabbul, mint egy, két vagy öt éve, illetve hogy ez miben más, mint amit az örök főmumus Gyurcsány csinált.
A miniszterelnök szavai azt sugallják, hogy a Nagy Márton által vitt „nőjünk-növekedjünk, a hiány nem számít, uniós pénz helyett meg lesz kínai működőtőke” verzió a szimpatikusabb neki, ami politikai haszonszerzés szempontjából valóban előnyösebb – legalábbis rövid távon. (De hát mikor gondolkodott a következő választáson túlnyúlóan bárki is a hatalmon levő magyar politikusok közül az elmúlt harminc évben? Az egy évre válságot kezelő Bajnai Gordon most nem számít.)
Varga Mihály mindenesetre zseniális kommunikációs fordulattal oldotta meg, hogy továbbra se tudjuk, melyik utat választja a kormány: komoly kiigazítás jön-e, vagy hagyják elszállni az idei költségvetést. Varga azt mondta, hogy a hiány alacsonyabb lesz a tavalyinál. Nos, a még élő terv 3,9 százalék, ez már rég biztos, hogy borul. A tavalyi viszont 6,2 százalék volt, tehát benne van, hogy komoly szigorral öt százalék alatt tartják, de az is, hogy 6,1 lesz a vége. Jövőre Varga szigort ígér, de ha az idei évet elengedik, jövőre nehezen szorítják három százalék alá a deficitet. Szeptember végén tehát mindenki azt várja, hogy mi kap prioritást, közben a forint lapzártakor újra 393 körül járt az euró ellenében. Annak ellenére, hogy a jegybank egy kicsit meg tudta támogatni az árfolyamot azzal, hogy utolsó kamatdöntése mellé szigorú hangnemet ütött meg, tehát a piac nem számít rá, hogy az elmúlt hónapok száz bázispontos ütemében folytatódjon a kamatcsökkentés.
Majdnem egy évvel a kettős kamatrendszer kényszerű bevezetése után végre az alapkamat szintjére ejtőzött az irányadó egynapos betét kamata, ezzel visszanyerte irányadó jellegét. A tizennyolc százalékról történő ereszkedés majdnem egy évig tartott, és komoly kárt okozott a gazdaságnak, de nem lehetett gyorsabban csökkenteni. Nagyrészt ezzel lehetett a forintot relatíve erősen tartani – égető szükség volt rá az infláció letöréséhez.
Visszatérve a makroadatokhoz, a második negyedéves GDP óriási csalódás. Az előző negyedévhez képest már növekedés volt a várakozás, de 0,2 százalékos csökkenés lett a vége. Ezzel zsinórban a negyedik negyedévben zsugorodott a gazdaság, ilyenre még sose volt példa a rendszerváltás óta. Ekkor buktak be végleg az idei éves növekedésre vonatkozó várakozások is, már nagyjából −0,5 százalékra számítanak az elemzők. A jövő évi növekedési várakozások is lefelé, az inflációra vonatkozók felfelé mozdultak el.
Noha ez részben valóban külső körülmény, a visszatérő olajáremelkedés számlájára írható, összességében elég rossz bőrben van a magyar gazdaság. Az adóbevételek messze a várt alatt folynak be, a fogyasztás és a beruházások zuhannak, a kamatkiadások az égben, elszálló hiány mellett nincs miből élénkíteni, marad a finom fenyegetőzés: Nagy Márton megmondta a bankoknak, hogy ha jót akarnak és nem különadót, hitelezzenek maguktól. A Molhoz meg az a kérése, hogy találjon olcsóbb üzemanyagot. Mert amúgy azt se lehet kizárni, hogy visszahozzák az ársapkát a benzinre. Igen, azt, amit akkor vezettek ki, amikor a fél ország megbénult a benzinhiány miatt.
Az előző rész tartalmából A parlamentnek benyújtott tervezet alapján annyi bizonyosnak tűnik, hogy vagy a hiánycélt engedik elszállni, vagy további súlyos megszorításokra lehet szükség. A lakosság ebben a negyedévben kezdte igazán a bőrén érzeni a recessziót és az inflációt. A kiskereskedelmi forgalom visszaesése látványos, de a turizmus adatai is. Miközben a külföldiek által eltöltött éjszakák száma szépen nőtt az év elején, a hazaiak vendégéjszakái visszaestek. A gazdaság jelenleg technikai recesszióban van. Már három egymást követő negyedévben csökkent a GDP, a második negyedév talán plusz nullás lesz. Ezt jósoltuk a legutóbbi negyedéves összefoglalónkban (2023/7), túl optimisták voltunk.
Brúnó fiam idén szeptemberben kezdte a középiskolát. Az első tanítási nap első tanórája után – biztosan kijavít majd, amikor idáig ér a jegyzetemben, mert náluk ezt epochának hívják – küldött egy képet. A boldogult emlékű Pesti Hírlap 1990. május 3-ai számát mutatta, a harmadik oldalt, ahol két írásom is olvasható az előző nap történéseiről. Az első történelemstúdiumon ugyanis az […]
Olyan gazdasági modellt építünk, amihez semmilyen erőforrásunk nincs meg, inflációban és recesszióban ülünk, és ha körbenézünk a régióban, legalább 400-as euró lenne logikus. Amikor Jaksity György elemez, nem lesz sokkal jobb kedved, de biztos, hogy tisztábban látod a világ és benne Magyarország dolgait, mint addig. A Concorde Értékpapír legismertebb alapító tulajdonosa és az ország egyik legholisztikusabb befektetője szerint bár ördögi körben vagyunk, csinálni kell a dolgokat.
Magáról azt mondja, nem vállalkozna Magyarországon, ha annyira pesszimista lenne, mint amilyen a híre, de ha valami nem jó irányba megy, arról nem tudja azt mondani, hogy jó irányba megy. Négy éve nem ült repülőre, mert minden megváltozott. Egyvalami nem: ahogy Jaggernek a Stones, neki harminc éve a Concorde a hobbija.
Al Ghaoui Hesna író, újságíró kézírással szeret leginkább jegyzetelni, csakis olyan telefont használ, amihez érintőtoll is tartozik. Most megmutatja az általa leggyakrabban megnyitott alkalmazásokat, és ráadásul arról az appról is mesél, amelyiken ő is dolgozott.
