Varga Eszter

Százezrek néznek vasárnap esténként a Cápák közöttben. Már az első évadban akartak téged cápának, de akkor nem szeretted volna. Miért?
Zsigerből nem éreztem késztetést médiás megjelenésre, és általában hallgatok a megérzéseimre. Az is közrejátszott, hogy a hitelezési és a coaching­működésemet is nagyon szigorú titoktartás övezi, és nem tudtam, mindez hogyan egyeztethető össze a televízió világával. Emellett az üzleti világban, aki kell, hogy ismerjen, az ismer.


Most mi győzött meg?
Ez egy folyamat volt. Amikor betöltöttem a bűvös ötvenet, elhatároztam, hogy leszámolok a korlátozó hiedelmeimmel, nyitott és kíváncsi leszek az új feladatokra. Akár azt is megengedem magamnak, hogy olyasmit csináljak, amihez csak úgy kedvem van. Ha már a coaching során felsővezetőknek arról beszélek, hogy hasznos kilépni a komfortzónából, gondoltam, akkor ideje, hogy én is kilépjek.


Milyen visszajelzéseket kapsz?
A szatymazi tanító nénimtől a régi raiffeisenes csapatig elérnek, valóságos szeretetcunamiban érzem magam. Azzal még ismerkednem kell, hogy én se legyek túlzottan kritikus magammal, amikor visszanézem az adást. Főleg, hogy ezt egy krónikusan, de tudatosan rejtőzködő életmód előzte meg.