Kovács Tamás középiskolás kora óta vállalkozik, de már korábban beleszeretett a lézershow-kba. Cégével, a Lasershow Hungary International Kft.-vel először a magyarországi munkákat maxolta ki, és tíz éve már szinte csak amerikai projekteken dolgozik. A kiskőrösi Gagarin utcai lézerek eljutottak már Bonóig, Obama karácsonyfájának csúcsáig és a hollywoodi Gitár Hotelig,
sőt Stephen Hawkingig is.
„A zsákutca végében vagyunk” – igazít útba Kovács Tamás a telefonban. Megérkezem, mégis elbizonytalanodom az épületnél a „Klíma – épületgépészet” tábla láttán. Oldalról is megnézem a házat: túl kicsi. Tényleg innen árasztanák el fél Amerikát high-tech lézerekkel? Na, jó, inkább felhívom Tamást, de mire nyomnám a gombot, már jön is ki az ajtón. Közelebbről már látszik, hogy diszkrét betűkkel ki van írva: Lasershow Hungary International Kft. Tényleg itt, ezen a kétszer negyven négyzetméteren készülnek a lézerek. A földszinten vannak a gépek, a gyártás, az emeleti irodában pedig minden más. Tamás, a cég tulajdonos-ügyvezetője, itt szereli és programozza a lézereket.
Ezerszer visszanézte Úgy jött haza Kecskemétről Kiskőrösre, hogy a kocsi hátsó ülésén csukott szemmel újra és újra visszajátszotta a lézershow-t. „Akkor már volt a családnak videókamerája, és otthon ezerszer visszanéztem.” Tamás 1994-ben, hatodik osztályos korában szeretett bele a lézerekbe. Nővére manöken volt, járta az országot, és néha Tamás is elkísérte. A kecskeméti Katona József Színházban látott először lézershow-t nővére fellépésének szünetében. „Egy pesti lézeres cég jött le, szerintem bérelték a technikát. Akkor még Európában is újdonságnak számítottak az ilyen show-k.”
Annyira rabul ejtette a látvány, hogy négy-öt évig Kiskőrös összes diavetítőjét begyűjtötte, darabjaira szedte, és tanulmányozta. Sőt, az iskolában leselejtezett írásvetítők is mind a Kovács családnál, pontosabban Tamásnál landoltak további tanulmányozásra. „Mindegyik más típusú volt, kicsit más optikával, és próbálkoztam, hogyan tudnék a lézeréhez hasonló sugarat előállítani, persze ez fizikailag képtelenség” – nevet. Utána kicsit fel is adta, nem tudott honnan tanulni a lézerekről. „A könyvtári könyvekből legfeljebb azt tudtam meg, hogy 1960-ban találták fel.”
Ritkán – de szerencsére azért egyre gyakrabban – látni olyan igényes felújítást, mint ezé a balatonszepezdi villaépületé. Tulajdonosai kifejezetten egy régi épületet szerettek volna megmenteni, de a villa kényelmét vendégként most a családon kívül más is élvezheti.
Adott egy gyönyörű villa vastag falakkal, klasszikus oszlopokkal, fa spalettákkal, háború előtti cserepekkel, kőlapokkal. Ha igaz, valamikor 1929-ben épülhetett. Annyi bizonyos, hogy 1926-ban, amikor a 71-es főutat építették, készült egy fotó a hegyoldalról, és csak a szomszédos villa állt itt, ez az épület még nem.
A terület egyébként egy bizonyos Virius Vince tulajdona volt, akiről a későbbi fürdőtelep is a nevét kapta. Ő először írnok, tiszttartó, majd jószágigazgató lett egy osztrák tábornok lesencetomaji birtokán, majd megvásárolta a szepezdi erdő melletti területet. Itt a filoxéravész után új fajokkal telepítette be a szőlőültetvényeket, később saját költségén hajókikötőt (1912) és vasúti megállót (1913) is kialakított. A terület egy részét parcellázta, és eladta főként városi értelmiségi vásárlóinak, és ők aztán nyaralókat, villákat építettek maguknak. Az épület tehát az 1920-as évek közepén még nem állt, 1935-ből viszont ismerünk egy hirdetést a Magyar Hírlapból, amiben mint penziót hirdetik, és ismert egy fotó is, amin a Mária-Villa név olvasható. A második világháború után aztán új tulajdonosai lettek, később ismét, mindez átépítésekkel is együtt járt. Harmadik tulajdonosa egy olyan mecénás volt, aki sok színésszel jóban volt, és a szepezdi nyaraló állítólag színészbuliknak is helyet adott.
Mai tulajdonosai három évvel ezelőtt vásárolták meg, hogy itt lakjanak, és szállást is kínáljanak – mintha a barátaikat látnák vendégül (a francia név jelentése az, hogy barátokkal). Karikás Péter és felesége, Krisztina sok évet töltöttek el a trénerszakmában, majd eldöntötték, hogy valami másba kezdenek. „Olyan épületet kerestünk, aminek története, szelleme, lelke van” – mondják. A szakma nem volt teljesen idegen tőlük, a család több tagja dolgozott a szállodaiparban – Péter apja egy egyszerűbb hotelt is vezetett húsz éven át –, de érezték, hogy itt más szintet szeretnének nyújtani. A recept: régi épület korhű bútorokkal, némi kortárs művészettel keresztezve, rendezett kerttel és a tóra néző terasszal.
Egy éve nyitottak, azóta csatlakoztak a Stílusos Vidéki Szállodák szűk közösségéhez is. Esténként kisebb csoportoknak borvacsorákat tartanak, a reggelihez maguk készítette lekvárokat, süteményeket is felszolgálnak, a kávé pedig olyan, mint egy újhullámos kávézóban.
A felkészülést komolyan vették, Kriszta még szakácsiskolába is beiratkozott, és mindketten elvégeztek egy baristatanfolyamot, hogy a reggeli kávé valóban emlékezetes maradjon. „Kriszta tényleg ügyes ebben – mondja Péter. – Én csak lelkes vagyok.”
Szobák Sophie Marceau, Louis de Funès, Jean-Paul Belmondo: talán az egykori színészbulikra is utalva mind a hat vendégszoba egyedi karaktert kapott, és francia színészek nevét viseli. Sőt, a szobák ajtaját az ő aláírásuk díszíti – természetesen ezt sem a nem létező franciaszínész-aláírásboltban vették, hanem külön nekik gyártották. A szobaárak nyáron hetvenezer forinttól indulnak éjszakánként.
Finom részletek A kortárs műalkotások, bevállalós dekorációk és tárgyak jó elegyet alkotnak a régi tárgyakkal. Utóbbiak dominálnak, de mégsem érezzük magunkat múzeumban. Mindemellett a szemfüles szemlélő olyan részleteket figyelhet meg, mint az eredeti, szépen felújított kőlapok vagy kedvencem, a – sajnos nem használt – étellift. Így könnyű magunkat beleképzelni, milyen lehetett itt mondjuk az 1930-as években nyaralni. Az enteriőr részleteit Wein Krisztina és Lukács Julianna lakberendezők találták ki, és vetették papírra.
Tetőtér A vendégszobák fele a tetőtérben van – ez az egyetlen komolyabb alaprajzi változás az eredeti épülethez képest, itt korábban nem voltak szobák. A gerendákat megtisztították, szerették volna láthatóvá tenni őket. A berendezés a tetőtérben is kerüli a túlzásokat. „Az öncélú luxust el akartuk kerülni” – mondják a tulajdonosok.
A kert Amikor az új tulajdonosok megvették a házat, nem volt körülötte más, csak néhány ősfa. Azóta a kertet rendezték, és tájépítészek segítségével kiválasztották azokat a növénytársulásokat, amelyek jól érzik magukat a százéves tölgyek alatt: tájidegen tuja náluk biztosan nem lesz, cserébe van hortenzia, tiszafa, babérmeggy, páfrány.
A terasz A betonlapokat lecsiszolták és impregnálták, az oszlopokat lefestették, de itt szinte minden olyan, mint sok évtizede. „Kiléptünk ide, és eldőlt, hogy megvesszük. Alibiből azért elmentünk megnézni a strandot” – meséli Kriszta arról, hogy milyen volt az első pillanat itt. Ezt tökéletesen értem is.
Egy évvel ezelőtt azt írtuk családi listánk szereplőiről, szinte mindegyikük érzi a bőrén, hogy nehezebb évek következnek. Az első nehéz év el is érkezett, ami a becsült összértékükön is meglátszik: a huszonöt legértékesebb családi cég alig ér többet, mint egy éve ilyenkor. A többségük nem aggódik, továbbra is bátran fejleszt, beruház és innovál – szembenéztek már a mostaninál váratlanabb válságokkal is. A lista egészét továbbra sem a Lölő-jelenség dominálja, szinte mindegyik szereplőre igaz, hogy önerőből, évtizedek kemény munkájával, a családi küldetéstudat erejével, a mindenkori hatalomtól függetlenül építették fel cégbirodalmukat. Szinte.
A JTI Hungarynál hisznek abban, hogy felnőtt, jól informált emberek szabadon hozhassanak döntéseket a saját életükkel kapcsolatban – akár a dohánytermékek fogyasztásával kapcsolatban is. A fogyasztóknak hamarosan egy új, innovatív terméket is kínálnak majd választásra Magyarországon is. Idén 15. éve van jelen a magyar dohánytermék-piacon a JTI Hungary Zrt., és egyáltalán nem túlzás ezt a […]
A tanulást, a munkahelyi teljesítményt, a mentális egészséget, de még a művészi vagy a sportteljesítményeket is elsősorban az elme alapképességei határozzák meg. Ezeket sokáig adottnak vették, de a BrainRx programmal néhány hónap alatt jelentősen és maradandóan fejleszthetők. Ma már teljesen alapvető hozzáállásnak számít a sportban az, hogy a speciális képességek mellett, sőt talán azok előtt […]
Nemcsak az egészségeshez kapcsolódnak, de szépek is. Összeszedtünk néhány tárgyat, amiket magyar cégek terveztek a legkisebbeknek, hogy így vagy úgy fejlesszék az idegrendszerüket.
Hitelesség, humor, tapasztalat. Ez a három kellett ahhoz, hogy Gyetván Csabáé lehessen a Discovery Channel egyetlen magyar gyártású műsora. Tegyük hozzá, némi önbizalom is.
