Tom, itt Stephen Hawking!

„A zsákutca végében vagyunk” – igazít útba Kovács Tamás a telefonban. Megérkezem, mégis elbizonytalanodom az épületnél a „Klíma – épületgépészet” tábla láttán. Oldalról is megnézem a házat: túl kicsi. Tényleg innen árasztanák el fél Amerikát high-tech lézerekkel? Na, jó, inkább felhívom Tamást, de mire nyomnám a gombot, már jön is ki az ajtón. Közelebbről már látszik, hogy diszkrét betűkkel ki van írva: Lasershow Hungary International Kft. Tényleg itt, ezen a kétszer negyven négyzetméteren készülnek a lézerek. A földszinten vannak a gépek, a gyártás, az emeleti irodában pedig minden más. Tamás, a cég tulajdonos-ügyvezetője, itt szereli és programozza a lézereket.

Ezerszer visszanézte
Úgy jött haza Kecskemétről Kiskőrösre, hogy a kocsi hátsó ülésén csukott szemmel újra és újra visszajátszotta a lézershow-t. „Akkor már volt a családnak videókamerája, és otthon ezerszer visszanéztem.” Tamás 1994-ben, hatodik osztályos korában szeretett bele a lézerekbe. Nővére manöken volt, járta az országot, és néha Tamás is elkísérte. A kecskeméti Katona József Színházban látott először lézershow-t nővére fellépésének szünetében. „Egy pesti lézeres cég jött le, szerintem bérelték a technikát. Akkor még Európában is újdonságnak számítottak az ilyen show-k.”


Annyira rabul ejtette a látvány, hogy négy-öt évig Kiskőrös összes diavetítőjét begyűjtötte, darabjaira szedte, és tanulmányozta. Sőt, az iskolában leselejtezett írásvetítők is mind a Kovács családnál, pontosabban Tamásnál landoltak további tanulmányozásra. „Mindegyik más típusú volt, kicsit más optikával, és próbálkoztam, hogyan tudnék a lézeréhez hasonló sugarat előállítani, persze ez fizikailag képtelenség” – nevet. Utána kicsit fel is adta, nem tudott honnan tanulni a lézerekről. „A könyvtári könyvekből legfeljebb azt tudtam meg, hogy 1960-ban találták fel.”