Írta: Ács Gábor és Fekete Emese
„Valamikor a 90-es évek elején volt, hogy a Deák téri OTP előtt sorok álltak. Bent a fiókban jól láthatóan unatkozott a kisasszony, és amikor kérdeztél valamit, legtöbbször az volt a válasza: ó, ilyet itt nem lehet, tessék egy bankba átmenni.” Király Júlia ex-jegybankalelnök idézi fel élményét az akkori OTP-ről mint virtigli állami hivatalról, ahol ő például 1981-ben nyitott először számlát (megtakarítási betétszámlának hívták), és aminek szomszédságában már tényleg szaporodtak a bankok. Volt például Magyar Hitel Bank, Kereskedelmi és Hitelbank és pár lépéssel odébb egy Postabank-fiók is.
A sorok ezért is álltak az OTP előtt, a szemfülesek össznépi játéka volt, hogy kihasználták az OTP és a Postabank eltérő kamatpolitikáját. Előbbi havonta, minden hónap 26-ának egyenlege után fizetett kamatot, utóbbi napi kamatot számolt. Aki tehát 25-én bevitte a pénzét az OTP-be, 26-án megkapta rá a teljes havi kamatot, majd 27-én átvitte a Postabankba, és ott is tudta kamatoztatni a következő hónap 25-éig. Egy hónap alatt így kétszer kapta meg az akkor tekintélyes, legalább évi 20 százalék tizenketted részét. „Nekem Bánfi Tamás hívta fel erre a figyelmemet 90–91-ben – mondja még mindig Király Júlia –, amikor egyszer megkérdeztem, miért állsz a sorban. Ő meg azt mondta, ne kérdezd, inkább állj be te is.”
Sok mindent mutat ez a néhány epizód. Például hogy a rendszerváltás előtt születettek vagy banki nagykorúságukat akkor elérők éveken, évtizedeken át szinte biztosan az OTP-nél vezettek számlát. Ez a dominancia a lakossági bankpiacon ma is ható örökölt fölény, de ahogy egy 1949-ben létrehozott állami mamut hagyatékáról sejteni, a súlyos örökségből bőven volt mit kipucolni. Gondolkodásban, mentalitásban, infrastruktúrában modern bankot kellett csinálni belőle, és ez nagyjából 1992-ben indult el. Abban az évben, amikor Csányi Sándor átvette a vezetését.
Tekerjünk előre harminckét évet. Az OTP a magyar tőzsde legértékesebb cége, részvényei 2024 tavaszán összesen 4600 milliárd forintot érnek. A papír árfolyama 144-szer magasabban van, mint amikor tőzsdére vitték, és akkor huszonkét év osztalékfizetését még nem is számoltuk (egy gombóc fagyi közben negyvenszeresére drágult). Az elnök-vezérigazgatót még mindig (1992 óta megszakítás nélkül) Csányi Sándornak hívják, felhatalmazása olyan erős, hogy csakis rajta múlik, meddig marad a bank élén.
A bankcsoport tavalyi eredményeit néhány hete ismerjük: tizenkét országban van jelen, mérlegfőösszege már euróban számolva is százmilliárd. Csányi Sándor nyolc éve tagja a világ dollármilliárdos elitjének. Magyarország második leggazdagabb embere a legfrissebb Forbes-listán, becsült vagyona 574 milliárd forint, ebben csak OTP-részvényből körülbelül 81 milliárd jön.
És egy pillanatkép szintén 2024 márciusából. Ül egy csapat gimnazista a szerkesztőségünkben, teljesen mellékesen megkérdezzük, van-e már bankszámlájuk, ha igen, hol. Tízből ketten azt mondják, Revolut, nyolcan azt, hogy OTP.
Furfangos kezdetek
Nincs még egy olyan óriáscég ma Magyarországon, amelyiknek a neve olyan szinten egybeforrt volna vezetője nevével, mint az OTP-é Csányi Sándoréval. Pedig 1992-ben egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy kire bízza az állami tulajdonos a bankot. Amikor az addigi vezér Terták Elemért menesztették, Csányi csak a sokadik jelölt volt, és akkor kapta meg a felkérést, amikor a kor legfontosabb bankvezérei sorra visszautasították az ajánlatot.
„Mindenki hülyének nézett, és a gyerekeim szégyellték, hogy az OTP-be jöttem dolgozni” – ezt Csányi mondta két évvel ezelőtti interjúnkban (Forbes, 2022/5) arról, hogy átült a K&H-előd vezérhelyettesi székéből az OTP élére, de azt se rejtette soha véka alá, hogy örült a feladatnak. Nem ezüstkanállal a szájában született, mint generációjának sok tagja a nyugati bankvilágból, de pontos elképzelése volt, hogy mit kell tennie a bankkal.
Jászárokszálláson nőtt fel, apja mezőőr, anyja fonalhajtó volt a helyi téeszben, illetve háziipari szövetkezetben. Ahogy az a Magyar Narancs 2002-es portréjából kiderül, a késő Kádár-kori Magyarországra jellemző háztáji gazdálkodás a Csányi családnál is kellett a tisztes megélhetéshez és a három gyerek felneveléséhez, méhészkedtek, cukorrépát termesztettek.
Helyben már menő csávó volt, de a fővárosban senki, amikor középiskolai tanulmányai miatt Budapestre került. Elmondása szerint az mozdította a pénzügyi pálya felé, hogy az egyik rokona az OTP-nél dolgozott, és látványosan jól élt, a fia saját autóval fuvarozta, ami akkor ritkaságnak számított a Jászságban. Apját követve ő is éjt nappallá téve tanult és dolgozott, egyetemi éveiben portaszolgálatot vállalt a kollégiumban, hogy megéljen, de a pénzügyi és közgazdászdiploma után még gyorsan le is doktorált.
Útja aztán a Pénzügyminisztériumból (PM) a Mezőgazdasági Minisztériumon át vezetett a kereskedelmi bankok megszületésekor a Demján Sándor által irányított Magyar Hitel Bankon át a K&H elődbankjáig. Ott volt tehát, amikor a szocializmus végnapjaiban létrejött a kétszintű bankrendszer, és az OTP működését is belülről látta – már akkor, amikor a PM-ben a felügyeleti részlegen dolgozott.
A rendszerváltás a bankrendszerben is földcsuszamlásszerű változásokat hozott. Ahogy a keleti blokkal együtt összedőltek az előző rendszerben kiépült kereskedelmi kapcsolatok, úgy rogytak össze tömegesen a piaci körülmények között versenyképtelen magyar vállalatok is, az őket hitelező bankok megmentésére a magyar állam így irgalmatlan összeget, a GDP majdnem tíz százalékát volt kénytelen elkölteni a 90-es évek elején.
Az OTP viszonylag simán megúszta, mindig inkább lakossági pénzintézetként működött. Nála a háromszázalékos kamatozású lakossági hitelek ketyegtették az időzített bombát az időközben elszálló infláció és kamatszint mellett, de az állam ezt 91-ben hatástalanította – legalábbis a bank oldaláról nézve, tömegesen mondták fel a hitelét azoknak, akik kedvezményesen se tudtak törleszteni.
1991 nem csak emiatt fontos dátum. Ugyanebben az évben történt még egy olyan esemény, ami miatt majdnem teljesen máshogy alakult az OTP sorsa: Csányi Sándor megkapta első bankvezéri felkérését, mégpedig a Budapest Bank élére. Elsőre el is fogadta, de aztán beindult a kavarás, és Bokros Lajos későbbi pénzügyminiszter is bejelentkezett az állásra. Felkérés helyett így pályázat lett, és bár noszogatták, Csányi megmakacsolta magát. Említett 2022-es interjúnkban elmeséli, hogy páncélszekrényének pakolgatása közben épp megtalálta azt a levelet, amiben megírta Antall József akkori miniszterelnöknek, hogy lemond a lehetőségről. Biztos volt benne, hogy ezek után újabb felkérést attól a kormánytól nem kap, ám egy évre rá mégis megkínálták az OTP vezetésével.
A döntést közvetlenül a miniszterelnök hozta meg, a mából nézve különösen érdekes sorsú ellenjelöltekkel szemben. A riválisok között volt a majdani Széchenyi Bank csődje után több gazdasági bűncselekményért is elítélt Töröcskei István, valamint az a Boros Imre is, aki később kisgazda színekben lett miniszter, manapság pedig kormánypárti megmondóember. Más irányba haladt volna velük az OTP-sztori? Biztosan.
Más kanyart vett volna a történet akkor is, ha pár év múlva nem úgy privatizálják a bankot, és nem úgy alakul a tulajdonosi struktúrája, ahogy Csányi Sándor elképzelte. A 92 és 95 közti időszak ugyanis nemcsak arról szólt, hogy miként tud átállni a bank a magyarországi kapitalizmus keretein belüli sikeres működésre, hanem mindenekelőtt arról, hogy kik lesznek a tulajdonosai, és ők mekkora mozgásteret adnak Csányinak.
Bankárok és politikusok között is élénk vita dúlt, hogy külföldi szakmai befektetőknek kell-e eladni az összes nagybankot. Az állami vezetők marhára unták már, hogy mennyi pénzt nyel el a tőkehiányos bankrendszer, borítva a költségvetést is, nagy szükség volt a privatizációs bevételekre. Ugyanakkor fontos érv volt, hogy az egész ország kiszolgáltatottságát növelheti, ha teljesen külföldi kézbe kerülnek a kereskedelmi bankok.
„A magyar lakossági megtakarítások nem kerülhetnek külföldi ellenőrzés alá” – szólt az érv, és a legtöbb politikus rezonált rá, de banki szakértők közben attól tartottak, hogy ez csak jól csengő duma. Valójában a magyar bankvezetők akarják a teljes döntési hatáskörüket bebetonozni.
A bankprivatizációt az Antall-kormány épp csak elkezdeni tudta, a kérdés onnantól került előtérbe, hogy megjelent a komoly érdeklődés a vevői oldalon is a régiós nagybankoktól, különösen a Bokros-féle stabilizációs csomag után. Az OTP-re ugyanakkor már 1994 végén bejelentkezett egy érdeklődő, Soros Györgynek hívták. Őt Horn Gyula lepattintotta, a külvilág számára pedig csak később vált világossá, hogy ekkorra már annyira megnőtt Csányi Sándor befolyása, hogy Hornék pontosan úgy kezdték el a privatizációt, ahogy az OTP-vezetés javasolta.
Hogy Csányi mekkora stratéga, hogy nem ódzkodik az idők távlatából is mesterinek tűnő manőverektől, és hogy milyen vadkapitalista időket is éltünk a 90-es évek első felében, arra jó példa egy 1995-ös közgyűlés, az OTP-privatizáció legemlékezetesebb pengeváltása. A bank évi rendes közgyűlésére már kialakult az új tulajdonosi struktúra: az államnál huszonöt százalék marad, sőt később már csak egy aranyrészvény, és a többség úgy lesz pénzügyi befektetőknél, hogy senki sem szavazhat öt százaléknál nagyobb részvénypakettel. Bokros pénzügyminiszter ekkor megpróbált fellépni Csányi túlhatalma ellen, meg akarta szavaztatni a részvényesekkel az elnöki és a vezérigazgatói poszt szétválasztását.
Csakhogy egy állami vezető, a privatizációs ügynökséget képviselő Kocsis István (Csányi barátja, később OTP-igazgatósági tag, majd csalás és sikkasztás miatt börtönbe kerülő MVM-vezér) ezt egy fergeteges trollkodással megakadályozta: nem nyomtatta ki az állami részvényeket, márpedig az akkori szabályok értelmében csak ezek birtokában lehetett szavazni a közgyűlésen. Bokros minisztériuma így nem tudta támogatni a miniszter javaslatát, és a Nagy Sándor korábbi szakszervezeti vezető által irányított – akkor még szintén részvényes – tb-önkormányzat is ellene szavazott.
Csányi Sándor hatalma azóta megingathatatlan a bank élén, és ma már senki sem teszi fel a kérdést, miképpen szilárdította meg pozícióját, és érte el függetlenségét. Ha valaki mégis feltenné, csóválhatná a fejét a harminc évvel ezelőtti manőverek miatt, de meg is válaszolhatná: igen, Csányi csinált magának egy bankot, de jó bankot csinált, és ezzel a magyar gazdaság és sok millió kisrészvényes is jól járt. (Hogy mennyire, arról lásd cikkünket a 34. oldalon.)
Az elnök emberei
Ha a bank sikerének egyik kulcsa maga Csányi Sándor, akkor az ő sikerének a kulcsa legendás káderpolitikája – és erre az ő esetében jobb ez a régivágású szó, mint mai szinonimája, a HR-stratégia. Jó embereket vesz fel, le tudja fölözni a tehetségeket. Teret ad az ambíciójuknak, ha az nem megy egy ponton túl. Tiszteletet és lojalitást vár el, de a lojalitás nem elég, hosszú távon szakmailag is bizonyítani kell. Nem felejti el, honnan jött, hogy élete egy-egy szakaszában ki segített neki. Szívesen tesz gesztusokat, de kíméletlenül el is engedi bárkinek a kezét. A hála nem idegen tőle, a megbocsátás nem sajátja.
A fenti állítások nem felületesen odavetett vélekedések, több mint harminc év rengeteg epizódja – és jó pár friss háttérbeszélgetésünk – támasztja alá őket. Különös kultúrájú hely az OTP. Ahogy egyik forrásunk mondta: „Olyanok, mint egy focicsapat, simán a karjukra tetováltatnák az elnök nevét.”
Az elkötelezettség és összetartás mögött Csányi karizmája és az iránta érzett – egyszerre elvárt és kiérdemelt – tisztelet van, és sokszor akkor is megmarad, ha valaki elmegy a bankból. De benne van a cégkultúrában az egymástól való tartás és a félelem is, a tudat, hogy ha jól csinálod a dolgod, busásan elismernek, ha meg nem vagy elég jó, vagy az ambíciód túllép egy ponton, pillanatok alatt ejthetnek.
Egy biztos, Csányi Sándor a legkarizmatikusabb magyar bankár. Nem szónokol úgy, ahogy Steve Jobs tudta feltüzelni a cégét és kábé a komplett tech világot, de bajusza alóli félmondatainak is erős a kisugárzásuk, és – éppúgy, ahogy a világ sokat emlegetett sztármenedzserei – nem csak egyszer épített nyerő csapatot. Nagyjából tízévente, eddig kétszer cserélte le szinte teljesen a legfelső vezérkart. Ilyenkor mindig maradt egy-két régi arc a csúcson, de jött egy látványos vérfrissítés is, és korábbi nélkülözhetetlennek tűnő figurák kiesése sem akasztotta meg a működést. Azt mindenki elismeri: nem biztos, hogy Csányi a világ legjobb bankára, de HR-ben és szervezetfejlesztésben klasszis.
Valószínűleg ezt maga is hasonlóan érzi, egyszer állítólag azt mondta: „Braun ért a vasakhoz, Spéder az üzemeltetéshez, Wolf az akvizíciókhoz, én meg az emberekhez.” Valóban ez volt a kezdeti aranycsapat a 90-es években, közülük már csak Wolf László van a bankban – nagy túlélő, minden garnitúracserén átívelően fontos ember, az akvizíciók motorja és levezénylője. Ha ő és csapata nem érti úgy a dolgát, ma nem biztos, hogy az OTP tizenkét országbeli régiós bajnok.
Braun Péter a kritikus kezdeti időszakban irányította a modern bankká váláshoz szükséges kulcsfontosságú technológiai fejlesztéseket. Róla is azt tartják, ha ő nincs, a mai OTP messze nem akkora sztori. Spéder Zoltán annyira profin értette a bankot, hogy az elnök hosszú évekig gyakorlatilag a teljes üzemeltetést rábízta. Sokat tett azért, hogy hatékonyabb legyen a szervezet, és ehhez a piszkos munkát is elvégezte, az első időkben néhány év alatt legalább ötezer embert épített le. „Péntekenként tíz embert kirúgott, hogy ki ne jöjjön a gyakorlatból” – emlegetik róla némileg kiszínezve, de hozta az eredményeket, mígnem hirtelen távoznia kellett a bankból.
„Az OTP vezetésében mindenki az elnök bizalmi embere, az alapszabály csak annyi, hogy a főnök döntéseit tiszteletben tartjuk, nem kezdünk el utódként viselkedni, és nem nyúlunk át más kulcsemberek területére” – mondja egy ex-OTP-s hozzátéve, hogy Spéder pont ezeket nem tudta, vagy akarta betartani. Rajta kívül évekkel később Barna Zsolt volt a másik, aki többet szeretett volna a lehetőségeinél. Neki is gyorsan kellett mennie, és akárcsak Spéder, utóbb ő is az ellen-OTP felépítésével próbálkozott.
Egy-egy komolyabb HR-bukta után Csányi sokszor régi kipróbált emberekhez nyúlt, mindig valahogy úgy lengett az inga, hogy a vidéken beágyazott, megbízható káderektől a progresszív, nemzetközi kitekintésű fiatalokig tartó íven jelölje ki az egyensúlyt adó felállást. Így kapott Spéder – és kicsit később Lantos Csaba – távozása után kiemelt szerepet Gresa István és Kovács Antal, de már megjelentek az ifjú titánok is. Előbb Bencsik László, majd egy következő hullámban Becsei András, Kiss-Haypál György és az elnök másodszülött fia, Csányi Péter is, legtöbbjük a McKinsey-alom neveltje.
Hogy miért jött a képbe a McKinsey, a világ egyik legnagyobb nemzetközi tanácsadó cége a 2000-es évek elején, amögött Csányi abbéli felismerése állhat, hogy egy echte magyar, a szocializmusban gyökerező bankba valahogy be kell hozni azt, ami nagyon hiányzik: a nemzetközi tudást. Ez megint olyasmi, amit egyik forrásunk nemes egyszerűséggel úgy rakott össze, hogy „Csányi Sándornak van agya”. Ugyan sok pénzbe került, de jó időben hozott jó ötlet volt, egyszersmind win-win: a McKinsey magyar tanácsadóinak ideális játszóterep szinte teljes felhatalmazással, az OTP-nek meg rálátás a külföldi best practice-ekre és az utánpótlás fészke (nemcsak a topmenedzsmentben, eggyel lejjebbi szinteken is).
Csányi HR-politikájának van még egy sajátossága, ami onnan ered, hogy már akkor netwörkölt – még a régi világban, a Pénzügyminisztériumban –, amikor ezt a szót itthon még nem használta senki. Ez messze nem csak a pénzügyi, gazdasági elit tagjaira korlátozódik, kiváló kapcsolatot épít ki és ápol minden politikai oldalon. Ha valamiért kritizálják, ezért: túl bensőséges a viszonya politikusokkal, túl gyakori a kormányfőkkel szotyizás a VIP-lelátókon, így adja magát a teória, hogy az OTP képes a maga kedvére befolyásolni akár a bankszektor működésének szabályozását is.
Hogy mennyire képes rá, vagy mennyire él is ezzel a képességével, azt nem tudjuk biztosan. Csányi sose tagadta, hogy jó viszonyra törekszik a döntéshozókkal, ebből viszont szerinte nem következik, hogy bárkit befolyásolni próbálna. Mivel minden ilyen jellegű beszélgetés szigorúan bizalmas, a külső szemlélő legfeljebb abból vonhat le magának következtetéseket, hogy kinek kedvező egy-egy friss változás (különadó, kamatstop, végtörlesztés és hasonlók), illetve kiknek kínál állást a pénzintézet.
Ami a banki különadót illeti, az OTP az aktuális hatalom színétől függetlenül többször is relatíve jól tudott kijönni a buliból. A Gyurcsány- és az Orbán-kormánnyal is előfordult, hogy az extra sarc szabályai úgy módosultak, hogy az eredmény az OTP-nek lett előnyös – igaz, a két miniszterelnök közül csak Gyurcsány zarándokolt el személyesen Csányihoz látványos nagyvizitre, mielőtt a profit helyett a kamatmarzs adóztatásáról döntöttek. (Orbánék úgy kedveztek az OTP-nek, hogy az eredetileg tervezett jövedelemarányos különadót végül a mérlegfőösszegre vetítették.)
Az se rendkívüli, hogy az egész bankrendszernek kedvező szabályozási környezeten belül különösen jól jár az OTP. Erre klasszikus példa még az első Orbán-kormány költségvetést romba döntő lakástámogatási rendszere. Akkor az állam a jelzálogbankokon keresztül adott komoly támogatást, márpedig ilyenje egész véletlenül épp az OTP-nek és az FHB-nek volt.
Hogy kapcsolódik ez Csányi csapatépítéséhez? A lakástámogatási programot kidolgozó államtitkár, Hegedüs Éva (később és ma is a Gránit Bank vezetője) a 2002-es kormányváltás után négy évre az OTP-hez igazolt, a lakossági területet irányította, majd a lakástakarék-pénztárt vezette. Rajta kívül elég hosszú azoknak a volt állami vezetőknek vagy akár politikusoknak a listája, akik átmenetileg az OTP-nél találták meg számításukat.
A teljesség igénye nélkül Simicska Lajos (miután az adóhivatalt és az MFB-t is vezette) az OTP Lakástakarék-pénztár élére került egész rövid időre 2001-ben. Pintér Sándor nyugdíjba vonulása és belügyminiszteri visszatérése között biztonsági tanácsadó és igazgatósági tag volt. Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere a kockázatitőkealap-kezelő Portfolion Zrt. vezérigazgatója lett. Szász Károly volt pénzügyi felügyeleti elnök az elnöki tanácsadás mellett a szerbiai OTP-leányt is vezette, miután a szocialista kormány nagy nehezen kirúgta – mellesleg jogellenesen.
A korábban felsorolt alapvetéseket Csányi HR-politikájáról tehát nyugodtan kiegészíthetjük még pár tétellel. Maga köré gyűjti azokat, akik máshonnan kiesnek. Pozíciót ad fontos embereknek, de akár fontos emberek gyerekeinek is (őket szándékosan nem nevesítjük, de több vezető politikus, Csányinak fontos döntéshozó gyereke dolgozik a bankban vagy OTP-s érdekeltségeknél). Hogy mindennek a költsége és a hozadéka hogyan aránylik egymáshoz, csak Csányi Sándor tudná megmondani, de valószínűleg belefér, vagy valahol visszajön a ráfordítás, és ezek általában amúgy sem élethosszig tartó állásajánlatok. És egyébként is, annyira sok pénzt termel az OTP, hogy ha nem minden pillanatban a leghatékonyabb bank, akkor is a legnyereségesebb.
A tömeg ereje
Bárkit kérdeztünk a Csányi-időszak első éveiről, abban egyetértettek, hogy az OTP-vezér első kulcsfontosságú döntése a bank sikeres átalakítása felé az volt, hogy azonnal nagy erőkkel rástartolt a lakossági ügyféltoborzásra, és ezzel párhuzamosan a banki informatikai rendszer teljes megújítására. Korábban is az OTP volt messze a legnagyobb lakossági számlavezető (a betétek nyolcvan százalékát gyűjtötte be), de ez a 90-es évek elején még nem sokat jelentett, a korabeli tanulmányok szerint egyes afrikai országokban is többen vezettek számlát, mint nálunk.
Várható volt, hogy ez a helyzet villámgyorsan megváltozhat, hiszen ebben az időszakban törtek be az ATM-ek is az országba, elterjedésükkel, a könnyű készpénzfelvétel lehetőségével már sokkal többen akarták bankszámlán tartani a pénzüket. Csányi szokott figyelni rá, hogy mindenkinél egy lépéssel előrébb járjon, az OTP lerohanta hát a cégeket, hogy a dolgozóknak számlát nyisson, és például oda érkezhessen a fizetés.
Tavalyelőtti interjúnkban maga is elismerte, hogy a versenytársak egyszerűen elaludtak. A külföldi tulajdonosokhoz kerülő nagy konkurensek az első időszakban egyáltalán nem figyeltek a lakossági oldalra, ő viszont felismerte, hogy rengeteg pénz lapul otthoni fiókok mélyén. Elsősorban ezzel szerzett az OTP behozhatatlan előnyt a lakossági számlavezetésben, nem annyira a szocializmusból örökölt állomány miatt.
És ebben ma is ható óriási erő és üzlet rejlik. „A piacon tudva levő, hogy OTP-snek lenni szinte identitásképző. Tisztában vagy vele, hogy te vagy a méret, ettől átlényegülsz, és nem csak vezetői szinten. Amin máshol komoly belső brandépítéssel fáradoznak, az az OTP-nél eleve adva van, évek alatt a DNS részévé vált az odatartozás.” Így fogalmazta meg Karagich István privátbanki szakértő, hogy szerinte milyen önértékeléssel dolgoznak az OTP munkatársai, hiszen tudják, hogy a tizenkétezer milliárdnyi teljes lakossági betétállománynak ma is negyvenegy százaléka náluk kamatozgat, a teljes lakossági megtakarítás harminc százalékát ők hozzák el, és a privátbanki és kiemelt ügyfélvagyonuk is majdnem hárombillióra rúg, több mint kétszer akkora, mint a következő rivális MBH-é.
A tömegképzés gyökerei Csányi jól ütemezett első lépéséig nyúlnak vissza, no, meg arra, hogy hallgatott az első körben felvett jó emberek – különösen a treasuryben edződött Wolf László – tanácsára: „menjenek ki a bankközire!”. A felesleges likviditásnak (hitelek formájában ki nem helyezett, kvázi csak a bankban parkoltatott pénzeknek) a bankrendszerben való kamatoztatása ma is kincsesbánya, hatása csak tavaly körülbelül 240 milliárd forint profit lehetett csak az OTP-nél. Ennyi jöhetett össze pusztán abból, hogy hét–nyolc százalékkal magasabb kamatot kapott az OTP más bankoktól vagy a jegybanktól az akár egy napra nekik kölcsönadott pénzekre annál, mint amennyit neki kellett kifizetnie a betéteseinek vagy a nála számlát vezetőknek.
És nemcsak azért, mert az elmúlt másfél évben kiugróak voltak a bankközi kamatok, hanem mert az OTP-s ügyfelekről banki körökben azt tartják, hogy nem a legtudatosabbak. Nem fektetnek be minden fillért azonnal, még a legvagyonosabbak számláin is tíz–húsz százalék a legfeljebb betétben lekötött pénz, és minél lejjebb haladunk a vagyonlétrán, annál nagyobb (akár kilencven százalék) a folyószámlán csücsülő pénz aránya. Kényelmes profittermelő pozíció, a pénzgyár fontos építőköve – az volt a 90-es évek derekán, és harminc évvel később is éppúgy az.
Van még egy elem, ami – legalábbis itthon – nagyon húzza a profitot, és ami megint csak a korán szerzett fölényből ered: az OTP kezdettől sikeresen őrzi az árazási képességét. Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa számos tanulmányt publikált az elmúlt harminc évben a banki versenyről (tavaly pedig a bankrendszer elfoglalásáról írt egy friss könyvet) – rendszeresen visszatérő megállapítása, hogy az árverseny gyenge, a „vezető-követő elv” alapján az OTP áraz, a konkurensek meg követik. Árban így alig, inkább szolgáltatási színvonallal versenyeznek.
Ennek az az oka, magyarázta most kérdésünkre Várhegyi Éva, hogy a helyzet fennmaradása valójában minden banknak előnyös. Legfeljebb az állam által felépített ellen-OTP tudná letörni – ha akarná.
Pizzát is árul
„Néhány éve felvetettük, hogy egy OTP-bankfiók felszabaduló területén áruljunk könyvet vagy pizzát. Akkor a bankárkollégák hamar letörölték a felvetést a releváns ötletek listájáról. Ma a Simple applikációján az OTP árul pizzát, könyvet, még mozi- és színházjegyeket is.” Schenk Tamás (szintén ex-McKinsey) sokáig dolgozott az OTP-ben, egy ponton a digitális transzformációt irányította, ma a Deloitte partnere. Az idézett mondatok abban a publikusan elérhető tanulmányában olvashatók 2018-ból, amiben a bankszektorban zajló digitális forradalomról értekezik.
Mármost ha van sötét lyuk, amihez Csányi Sándor nem nagyon ért, az a digitális világ (lánya, Csányi Gabriella vicces anekdotákat osztott meg velünk korábban zsebben folyton benyomódó telefonról, fotózáskor belógó ujjakról vagy arról, hogy közös nyaralásokon „percenként segítséget kér az iPhoto, iTunes használatához” – Forbes, 2018/1), az OTP mégis ügyesen megugrotta a transzformációt. Szinte teljesen papíralapon működő állami banknak indult, aminek rendszereit előbb megépítette és ráncba szedte Braun Péter és a csapata, majd erre ráépülve idejekorán komolyan vették a digitalizációt.
Telebank, OTP direkt, mobilra optimalizált honlap, kártyaelfogadásban kivívott szinte monopolhelyzet, azonnali átutalás, eBiz – csak néhány példa, hogy mibe kezdtek hamar és sokat invesztálni. És nemcsak szűken vett banki fejlesztésekbe, hanem például a Simple alkalmazásba, amit rengetegen használnak olyanok is, akik amúgy nem kötődnek az OTP-hez. Vagy újabban a Fizz.hu webshopba, ami rögtön a terület óriásával, az Emaggal száll versenybe.
De mennyire modern bank az OTP egy fintech szemüvegén át? László Zoltán, a magyar alapítású Finshape CMO-ja négy dolgot emel ki. Nagyon erős digitalizációs víziójuk van, és Csányi Péter belépésével nagyon nagy fordulatszámra váltottak. Tapasztalt és kompetens vezető szakembergárdájuk van, ráadásul a magyar piacon nagyon sokáig ők voltak az egyedüliek a nagy bankok közül, akiknél a helyi központban született a helyi stratégia. Van elég tőkeerejük a megfelelő IT és technológiai ökoszisztéma építéséhez és fenntartásához, és mivel sokszor saját fejlesztésekkel dolgoznak, nem függnek annyira a szoftverbeszállítóktól. És végül sokat számít, hogy itthon domináns, a régióban pedig hangsúlyos a jelenlétük, így könnyen tudják tesztelni és a csoporton belül optimalizálni a fejlesztéseiket.
Mindez nyilván az elmúlt nyolc–tíz év fejleménye, az azt megelőző több mint húsz év még egy tudatos nem-digitális transzformációról szólt. Akkor tették igazán hatékonnyá a hálózati működésüket, és alapozták meg azt, ami ma messze a legtöbbet hozza: a következetesen menedzselt nemzetközi terjeszkedést.
Beérett
„Mostanra értek be a gyümölcsei annak a hosszú folyamatnak, aminek az eredményeként az OTP meghatározó regionális bankká vált” – mondta pár héttel ezelőtt Bencsik László, amikor közzétették a bankcsoport bomba számait. Való igaz, nincs másik olyan univerzális bankcsoport Európa keleti felén, amelyik a régióból kezdte volna építeni birodalmát, és ennek mára nagyon komoly értéke van.
Például bizonyossá vált, hogy az OTP eredményességének nem árt az Orbán-rendszer (vagy kábé semmi, ami itthon történik), sőt. De nem azért, mert a nagy emberek együtt szotyiznak a felcsúti díszpáholyban, hanem mert az OTP egyre kevésbé van kitéve a magyar piacnak. Nagyon gyorsan nő a külföldi leánybankoktól származó profit aránya (2023-ban megközelítette a kétharmadot), és még idehaza se egyértelmű, hogy mennyit vesz el tőle a kormány.
Csányi érthetően nem örül, hogy felhúztak az OTP ellen egy komoly versenytársat (hogy hol tart az MBH Bank nevű ellen-OTP és az OTP pozícióharca, arról bővebben a 32. oldalon), de közben a nemzetközi terjeszkedésben élvezi a magyar állam támogatását. Főleg, ha nagyjából olyan irányba nyomulnak, amelyik az Orbán-kormánynak is kedves.
A nemzetközi terjeszkedés kritikus pont volt az ezredfordulón. Csányi valójában hamarabb indult volna portyázni, ez korabeli cikkekből is visszaköszön, de az ötletet át kellett vinnie az emberein is. Spéder inkább fékezte volna a tempót, ő a magyar piacra összpontosított, Wolf viszont korán pártolta a dolgot, tavalyi portrénkban felidézte, miként gondolkodtak a 2000-es évek elején. „Nagyok vagyunk, nyereségünk, tudásunk és tapasztalatunk van, és jó piac van körülöttünk.”
Az expanzió végül 2002-ben indult el Szlovákiában – pont jó példa, hogy itt is rutint kellett szerezniük, megtanulniuk, hogy tíz százaléknál kisebb részesedést nem érdemes venniük sehol sem, és hogy helyenként az is hátrány, ha Magyarországról jön a vevő. A szlovák vásárlás így mellélövés volt, ott sose tudtak nagybankká válni, húsz év után el is adták, ahogy a 2004-ben megvett román leánybankon is épp túladtak, ugyancsak húsz év után.
Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Albánia, Montenegró, Ukrajna, Oroszország, Moldova előfutáraként Bulgária volt az első igazán sikeres külföldi bevásárlás 2003-ban, ma is a profit legnagyobb részét szállítja. Ebben már benne volt az első üzlet tapasztalata, és ahogy Korányi G. Tamás tőzsdei újságíró, magánbefektető mondja, számított az is, hogy a nyugati bankok pont úgy féltek a bolgár piactól, mint 92-ben a magyartól, messze volt még Bulgária az EU-tól. Az OTP-ben viszont tudták, milyen a sikeres átalakítás, és az ottani kormány is örült a semleges magyar vevőnek.
Azóta eltelt újabb húsz év, egy-egy új vásárlásnál most már csak előveszik a listájukat, bekérik a szükséges dokumentumhalmazt, élesítik a sztenderdjeiket, és akár digitálisan átvilágítják a kiszemelt bankot, profi csapat olajozottan repül rá a célpontra. 2024 tavaszán már Üzbegisztánig terjed az OTP felségterülete, és éppen a friss üzbég akvizíciónál látszik, hogy a rutinon túl mit ér az elnök kapcsolatteremtő képessége. Egy öt évre kinevezett nyugati bankvezérrel szemben egy bebetonozott közép-ázsiai vezetőnek több fenntartása van, de a Jászságból jövő, rendkívül közvetlen Csányival, aki ráadásul harminckét éve stabilan vezeti bankját, azonnal rokonságot érez. Korányi szerint a kor is számít abban, hogy az elnök megtalálja a hangot az ottani döntéshozókkal, a szemükben Csányi nem más, mint „egy nagy tapasztalattal bíró törzsfőnök”.
Nagy kérdés, hogy mi lesz a törzs tagjaival azután, ha valamikor visszavonul. Két éve azt mondta nekünk, egyelőre nem tervezi leadni az operatív vezetést, és nem érez ilyen nyomást a részvényesek vagy a munkatársak felől sem. „Persze, nem leszek itt az idők végezetéig, van is egy utódlási céldátum a fejemben.” Kívülről nézve ő a bankban a kohéziós erő, víziója, tekintélye és karizmája tart egyben mindent. Forrásaink mégsem valószínűsítik, hogy nyugdíjba vonulása után szétesne a szervezet.
„Annak idején Steve Jobs vagy Bill Gates kiesése után is mindenki aggódott, mi lesz az Apple-lel vagy a Microsofttal, de az Apple ma hússzor annyit ér.” „Kétszer tudott már generációt váltani, Spéder vagy más kulcsemberek távozása után sem rogyott meg a szervezet, és ma senki se lóg ki annyira a topmenedzsmentből, hogy megsértődne, ha nem ő lesz az utód.” „Az alapok stabilak, a vezetőség erős, és Csányi kiépítette a kínai falakat, mindenki elfogadta, mettől meddig tart a területe, és azért felelősséget is vállal.” Ilyen érveket hallottunk arra, hogy miért halad majd nagyjából ugyanúgy a szekér, legfeljebb az történik majd, hogy Csányi Sándor utódja nem lesz ugyanolyan karizmatikus. Hiába hívják esetleg őt is Csányinak.
Lenk Géza
Csányi Sándor egyik „felfedezője”. A K&H elnök-vezérigazgatója volt 1988-tól, 89-ben ő hívta oda Csányit vezérhelyettesnek, stratégiai feladatokat bízott rá. A későbbi OTP-vezér viszonozta a gesztust: 2000 és 2006 között Lenk Géza igazgatósági tag volt, és Csányi egyik helyetteseként a hitelengedélyezési és kockázatkezelési divíziót irányította. 2006-ban nyugdíjba ment.
Wolf László
A kettes számú bankár, írtuk róla korábban (Forbes, 2023/4), és az egyetlen, aki az OTP csúcsmenedzsmentjének minden generációváltását és vérfrissítését túlélte, harminc éve lojális a főnökéhez. 93-ban ment a bankba a treasury élére, majd lett a kereskedelmi banki divízió vezérhelyettese, ebből a pozícióból irányítja ma is a bank nemzetközi terjeszkedését. Oroszlánrésze van abban, hogy az OTP-ből régiós bajnok lett. „Nem akar első lenni, de más mögött biztosan nem lenne második. Senki mást nem fogadna el maga fölött, mint Csányi Sándort” – mondta róla Korányi G. Tamás.
OTP-részvényben fekvő vagyona: 9,4 milliárd forint
Braun Péter
Az első generáció emblematikus figurája, Csányi még a K&H-ból vitte magával az OTP-be. Eredendően villamosmérnök, 93-tól 2001-es nyugdíjba vonulásáig vezérhelyettes Csányi alatt, majd elnöki tanácsadó. Ő rakta össze és korszerűsítette az OTP egységes informatikai rendszerét, csinált modern bankot a kartonos, dossziés, füzetekre épített vállalatból. 2016-ban meghalt.
Spéder Zoltán
Még a Pénzügykutatóban dolgozott, amikor az MDF-kormány az OTP igazgatóságába delegálta (1991), majd Csányi alelnöke (1995) lett, aztán vezérigazgató-helyettes (1996). Kvázi az OTP-ben nőtt fel, lett nagy ember, sokáig az elnök legerősebb embere. A pénzügyi és stratégiai divíziót vezette. Csányival kimondottan jó viszonyuk volt, 50. születésnapjára Spéder helikoptert ajándékozott neki, de később látványosan megromlott a kapcsolatuk.
„Az OTP-től nem nagyon szoktak ezen a szinten önként távozni, és Spéder Zoltán esetében sem ez történt – mondta két évvel ezelőtti interjúnkban Csányi Sándor –, de azt hiszem, az ő távozásával erősödött a bank. Nagyon értelmes embernek tartom, dolgos is, de rettegtek tőle még az azonos szinten lévő vezetők is. Megpróbált közém és a menedzsment többi tagja közé beállni, hogy például rajta keresztül vagy az ő engedélyével informáljanak csak bizonyos javaslatokról. Egyfajta felszabadulásként élte meg az itteni közösség azt, amikor elment.” Ez 2007 elején jött el. Ma visszavonultan él.
Barna Zsolt
Nagyon komoly karriert futott az OTP-ben, és most a legnagyobb riválisát vezeti. 2010 és 2020 között volt a montenegrói, a horvát és a szlovén leánybank élén, vezette az ingatlanalap-kezelőt, lett általános vezérhelyettes (ez amolyan kiemelt pozíció a vezérhelyettesek között). Sokan Csányi Sándor utódjelöltjeként emlegették, bár ezeket a várakozásokat hűtötte az a tény, hogy igazgatósági tagságot sosem kapott. 2020 nyarán feltűnő hirtelenséggel távozott a bankból, és a későbbi MBH-nál kötött ki, ma ott elnök-vezérigazgató.
Pongrácz Antal
Már a Csányi-éra előtt vezérigazgató-helyettes volt az OTP-ben, aztán megfordult különböző állami vállalatok élén, majd a 2000-es években újra vezérhelyettes lett, egy időre alelnöknek is választották.
Lantos Csaba
Az OTP tőzsdei kibocsátásait is jegyző, legendás CA-IB Értékpapír éléről csábította el Csányi 2000-ben, Lantos akkor nagy tehetségnek számított, a magyar bankszakma progresszív krémjéhez tartozott. A lakossági (retail) divíziót vezette vezérhelyettesi pozícióban, majd nem sokkal Spéder után, 2007-ben ő is távozott. Ma az Orbán-kormány energiaügyi minisztere.
Balogh Gabriella
Az egyetlen nő a felsővezetés közelében, három éve külső igazgatósági tag (és az MLSZ elnökségében is Csányi mellett ül). 93-ban mint marketing munkatárs kezdett az OTP-ben, 2008-ban ügyvezetői igazgatói szintről távozott. Jóban volt Spéderrel, Lantossal és Csányival, és a Spéder-konfliktus után is mindenkivel jóban maradt – diplomáciai érzékét emelik ki, akik jobban ismerik. Ma a Portfolio.hu-t tulajdonló Net Média társtulajdonosa.
OTP-részvényben fekvő vagyona: 306,8 millió forint.
Gresa István
93 óta OTP-s, Zalaegerszegen kezdett és lett az egész nyugat-dunántúli régió vezetője: lojális, erős vidéki kapcsolatrendszerrel rendelkező régi motoros, Csányi régi jó barátja. Tíz évig (2006–2016) a kockázatkezelési divíziót irányította vezérhelyettesi székből. Már nyugdíjas, ma külső igazgatósági tag.
OTP-részvényben fekvő vagyona: 3,3 milliárd forint
Kovács Antal
A lojális, vidéki erős emberek egyik kulcsfigurája: 95-ben kezdett az OTP-nél, és lett Pécs és környéke, a dél-dunántúli régió nagyfőnöke. Lantos Csaba távozása után őt tette az elnök a retail divízió élére, 15 éven át ezt a területet irányította vezérhelyettesként. Ma külső igazgatósági tag.
OTP-részvényben fekvő vagyona: 2,3 milliárd forint
Bencsik László
Azt a pozíciót tölti be, amit egykor Spéder Zoltán: a stratégiai és pénzügyi divíziót vezeti. A McKinsey generáció első fontos arca: 2003-ban igazolt az OTP-hez, 2009-től vezérhelyettes. Azt mondják róla, exceltábla van a fejében.
OTP-részvényben fekvő vagyona: 266,7 millió forint
Becsei András
A nemzetközi iskolákat és karriert is felmutató feltörekvő generáció egyik tagja, a McKinsey-alom neveltje. 2009-ben lépett be az OTP-hez, több területen bizonyított, ma a lakossági (retail) divízió nagyfőnöke mint vezérhelyettes.
OTP-részvényben fekvő vagyona: 124,1 millió forint
Csányi Péter
Az elnök másodszülött fia 2016-ban lett a bank egyik ügyvezető igazgatója, ma igazgatósági tag és vezérhelyettes, a digitális divíziót vezeti. Külföldi egyetemek és munkák mellett ő is a McKinsey-alom neveltje, és Csányi Sándor erős potenciális utódja.
„Most három-négy embert látok a bankban, akit alkalmasnak tartanék az én pótlásomra. … Álszentség lenne azt mondani, hogy Péter nincs benne. De amikor idejött ügyvezető igazgatónak, akkor teljesen egyértelműen megmondtam, hogy ne számítson arra, hogy ez egy egyenes út. Nincs előle elzárva, de nem arról van szó, hogy biztos az következik” – mondta fiáról Csányi Sándor 2022. májusi interjúnkban.
OTP-részvényben fekvő vagyona: 447,3 millió forint
Kiss-Haypál György
A konkurens GE-nél épített szép karriert, onnan igazolt át az OTP-be 2015-ben. Ma a hitelengedélyezési és kockázatkezelési divízió vezérhelyettese.
OTP-részvényben fekvő vagyona: 261,4 millió forint
Nagy György
A Wallis Holding alapítója három éve az OTP-igazgatóság külső tagja, üzleti összefonódásai Csányi érdekeltségeivel régóta sokrétűek (Cafe-csoport), az OTP-vezér egyik legfontosabb gazdasági partnere.
OTP-részvényben fekvő vagyona: 18,4 milliárd forint
Erdei Tamás
Barátságuk Csányival a 70-es évekre, az együtt töltött pénzügyminisztériumi évekre datálódik. Erdei később a konkurens MKB Bankot vezette 18 éven át, majd amikor onnan súlyosan veszteséges évek után 2012-ben távoznia kellett, Csányi igazgatósági posztot kínált neki. Ma az OTP alelnöke.
OTP-részvényben fekvő vagyona: 929,2 millió forint
+4 név a holdudvarból:
Vági Márton
A foci és az OTP köti őket össze. Vági Márton 2010 óta a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára, három éve az OTP igazgatóságának is külső tagja. 272,5 millió forintja van OTP-részvényben.
Pintér Sándor: Amikor épp nem belügyminiszter, akkor rendszerint benne van az OTP igazgatóságában, Csányi jó barátja.
Kocsis István
Állami óriásvállalatok (ÁPV, Paks, MVM) vezére, 97-től 2012-ig az igazgatóság külső tagja volt, később börtönbe került, tavaly szabadult.
Hernádi Zsolt
A Mol-vezér is ősrégi cimbora, már a Kereskedelmi és Hitelbankban is dolgoztak együtt Csányival. 2011–2016 között az OTP-igazgatósági tagja vol
+3 érdekes név:
Hegedüs Éva: A Gránit Bank elnök-vezérigazgatója is megfordult az OTP-ben, 2002 és 2006 között a lakossági területet irányította és az OTP Lakástakarékpénztárt vezette.
Urbán László: A Fidesz egyik alapítója, 94-ben képviselője, 98-ban pénzügyminiszter-jelöltje nemzetközi banki karrierrel és karakán személyiséggel rögtön Spéder Zoltán távozása után töltötte be az így megüresedett vezérhelyettesi székét. Két év után elment a bankból.
Oszkó Péter: Bajnai Gordon pénzügyminisztere 2010-ben igazolt az OTP tulajdonában lévő Portfolion Kockázati Tőkealapkezelőhöz. Négy év után távozott.
