Egy sima partvisnyéllel

Ha nem agrárcikkről lenne szó, tényleg nem írnék az időjárásról, de ezt az interjút az előrejelzések és az esőszázalékok gyakori nézegetése előzte meg. Márciusban épp csak zöldülnek a májusban már virágba boruló birsfák, és ilyenkor egy hét is számít a növényeknek – meg a mi fotóinknak. Matus Dóra, a Paks melletti Dunakömlődön levő Birsbirtok megálmodója azt javasolta, hogy egy héttel toljuk el az interjút, mert akkor már zöldebbek a fák.


Ez össze is jött, de a megbeszélt március eleji hétfőn szemerkélő esőben gurultunk be az M6-os autópálya mellett álló kétezer birsfa közé. Mégsem idegeskedtem, hogyan lesz ebből – a közben még jobban rákezdő esőben – interjú itt, a semmi közepén, legalább három kilométerre minden lakott helytől. Átragadt rám Dóra optimizmusa. „Valahogy majd megoldjuk, nem baj” – mondta vidáman, miközben az eget kémleltük a birtok közepére épített esőbeálló alól.

Aranyalma
Huszonnégy éves, törékeny lány kopogtatott a dunakömlődi tsz-elnök ajtaján. 2014-et írunk, Matus Dóra agrármérnök nemrég végzett a Kaposvári Egyetemen. „Sok szakmabeli kollégám ült be különböző hivatalokba, de én tudtam, hogy a földdel akarok foglalkozni. A kertészetben szeretném kipróbálni magam, saját birtokon.” Hamar bele is vágott a megvalósításba. Nem sokkal korábban, viszontagságos úton tudták megvenni férjével, a gépészmérnök Tárnok Lászlóval a területet, ahol korábban a téesz napraforgót termesztett.