Ha nem agrárcikkről lenne szó, tényleg nem írnék az időjárásról, de ezt az interjút az előrejelzések és az esőszázalékok gyakori nézegetése előzte meg. Márciusban épp csak zöldülnek a májusban már virágba boruló birsfák, és ilyenkor egy hét is számít a növényeknek – meg a mi fotóinknak. Matus Dóra, a Paks melletti Dunakömlődön levő Birsbirtok megálmodója azt javasolta, hogy egy héttel toljuk el az interjút, mert akkor már zöldebbek a fák.

Ez össze is jött, de a megbeszélt március eleji hétfőn szemerkélő esőben gurultunk be az M6-os autópálya mellett álló kétezer birsfa közé. Mégsem idegeskedtem, hogyan lesz ebből – a közben még jobban rákezdő esőben – interjú itt, a semmi közepén, legalább három kilométerre minden lakott helytől. Átragadt rám Dóra optimizmusa. „Valahogy majd megoldjuk, nem baj” – mondta vidáman, miközben az eget kémleltük a birtok közepére épített esőbeálló alól.

Aranyalma
Huszonnégy éves, törékeny lány kopogtatott a dunakömlődi tsz-elnök ajtaján. 2014-et írunk, Matus Dóra agrármérnök nemrég végzett a Kaposvári Egyetemen. „Sok szakmabeli kollégám ült be különböző hivatalokba, de én tudtam, hogy a földdel akarok foglalkozni. A kertészetben szeretném kipróbálni magam, saját birtokon.” Hamar bele is vágott a megvalósításba. Nem sokkal korábban, viszontagságos úton tudták megvenni férjével, a gépészmérnök Tárnok Lászlóval a területet, ahol korábban a téesz napraforgót termesztett.

Bár már az övék volt a birtok, meg kellett váltaniuk a téesznek a területre vonatkozó, hosszú távú földhasználati jogából maradt négy-öt évet. Dóra nem illetődött meg, bátran ment be letárgyalni a dolgot. „Néha elgondolkozom, honnan volt bennem ez az arcpirító magabiztosság.” Pedig – akkor még zöldfülű gazdálkodók – sokszor a családtól is megkapták, hogy „úgysem fogjátok ti ezt sokáig csinálni”.

László gyakran viccelődik vele, hogy (az egyébként nem létező) házassági szerződésükben arról nem volt szó, hogy neki ebben az életben még traktorra kell ülnie. Pedig nagyon sokszor kellett. Az utóbbi tíz évben bebizonyosodott, hogy az ő aranyalmájuk – ahogyan sok régi magyar mesében is nevezik a régről ismert gyümölcsöt – a birs lesz.

A traktorra Dóra ugyanúgy felül, mint a férje. Van is egy videó, ahogyan az első évben egy huszonöt éves, japán kistraktorral manőverezve készíti elő a talajt a paszternák vetéséhez. A 2014-ben első körben telepített hétszáz birsfa mellé ugyanis paszternákot vetettek két hektáron. Nagy reményeket fűztek hozzá, de alacsony és hullámzó volt a felvásárlási ára.
„Megtapasztaltuk, milyen, amikor a felvásárló az elején még kétszáz forintot ígér kilójáért, aztán a szezon végére húsz forintot adna érte. Egész évben négyszázezer forintért dolgoztunk” – indokolja Dóra, miért tértek át később teljesen a birsre és ültettek további két ütemben újabb, körülbelül hétszáz-hétszáz fát. Így lett a négy és fél hektáros Birsbirtok Tolna megye legnagyobb birsese.

Az első fák elültetésében Dóra és László, illetve családjuk és barátaik vettek részt, ők ásták és tereprendezték mind a hétszáz gödröt. A GPS-koordináták és a precíziós technológia ekkor még sehol sem volt, a csemeték helyét szalaggal mérték ki. Előtte körbe kellett keríteni az egész területet, szintén családi és baráti összefogással. Amikor a munka felénél elfogyott a pénzük, László eladta a Suzukiját, hogy be tudják fejezni a kerítést. „Több kilométernyi kerítést raktunk le úgy, hogy a férjem négy méterenként kézi talajfúróval fúrta a lyukakat az oszlopoknak, amiket létrára állva kalapáltak bele a földbe apukámmal. Aztán anyukámmal egy sima partvisnyéllel tömörítettük be a földet az oszlopok mellett.”

Később az egyik fiatalgazda-pályázaton nyertek negyvenezer eurót utófinanszírozásban. Ez segített a csemeték megvásárlásában és telepítésében, illetve ebből vették meg első gépeiket. A Birsbirtok idén tízéves, most jutottak el oda, hogy már nem megalkuvások és kényszerek mentén tervezik a gazdaságot, hanem a legmodernebb gépekkel és technológiákkal művelik az ültetvényt. Persze ehhez mindent visszaforgattak a vállalkozásba. „Ha valaki gyorsan akar meggazdagodni, nem szabad gyümölcskertészetbe fognia, mert négy-öt év, mire termőre fordul az ültetvény” – nevet Dóra.

Ráadásul a termésmaximumot (negyven kiló gyümölcs egy-egy fán) csak hét-nyolc év múlva érik el a fák, majd tizenöt évig hozhatják ezt a szintet. A birsre minden évben van kereslet, és nem ingadozik úgy az ára, mint mondjuk az ipari almáé. A termelőnél landoló és a kereskedői ár közötti szakadék így is óriási: Dóráéktól kétszáz forintért vesznek meg egy kilót a pálinkafőzdék, Budapesten a Hold utcai piacon körülbelül ezernégyszáz forintba kerül egy kiló birs.

Magyarországon nagyjából tucatnyi termelő foglalkozik nagyüzemi birstermesztéssel, az egyik legnagyobb ültetvénye Jakab Jánosnak és családjának van Bükkábrányban. Ők most tizenhárom hektáron gazdálkodnak, idén száznyolcvan tonna termésre számítanak.

János is úgy látja, hogy viszonylag stabil a birs felvásárlási ára, de szerinte ez inkább a lakossági értékesítésre vonatkozik, ahol két–háromszáz forintért tudják eladni kilónként, ugyanakkor az ipari felvásárlási árak már jobban ingadoznak. 2022-ben (a tavalyi év a fagykár miatt gyakorlatilag mindenhol „kimaradt”) mindössze hetven és száz forint között vették át a birs kilóját az ipari felhasználók. „Ez nem fedezi az önköltséget sem. Volt termelő, aki hetven forintért le sem szedte, lehullás után betárcsázta az egészet.”

Cider és Babka
„Már nem nagyon hiszünk abban Magyarországon, hogy saját erőből, hátszél nélkül el lehet érni eredményeket. A tizedik születésnapunkon azt ünnepeljük, hogy sok konoksággal, kitartással és akaraterővel eljutottunk ide úgy, hogy mindent a két kezünkkel hoztunk létre” – mondja Dóra. Nem sokon múlt, hogy az egészből nem lesz semmi, itt is felbukkant a magyar valóság. A földforgalmi törvény szerint 2014-ben az eladósorba került napraforgóföldet is kifüggesztették, vagyis bárki jelentkezhetett, hogy megveszi.

Dóráék kertészeti tevékenységgel, helyben lakó fiatal gazdaként előnyt kellett volna, hogy élvezzenek az eljárásban, hirtelen mégis egy helyi nagybirtokos nevére került a terület. „Nem illik erről beszélni, de mindenhol megvannak a helyi oligarchák.” Dóráék, jogaikat érvényesítve korrigáltatták az eljárási hibát, így lett az övék a föld. „Sikerült, de nagyon viszontagságos volt. Lefizetési kísérletek, ígérgetések, fenyegetőzések kísérték az eljárást.”

Később sem volt minden zökkenőmentes. Éppen termőre fordult az ültetvény, amikor 2018-ban az egyik éjszaka ellopták a teljes, több millió forint értékű gépparkjukat. „A férjem ment ki reggel hatkor, és azzal hívott fel, hogy minden gépünk eltűnt. Vágtak egy új kaput a kerítésünkön, és mindenünket felpakolták.” A nulláról kellett kezdeniük mindent.

Dóra azt is bevallja, hogy László kicsit elfáradt az utóbbi tíz évben, illetve nehezen viseli, hogy az ilyen értékteremtő, nehéz munka kevésbé jövedelmező, mintha ingatlanba vagy állampapírba fektet ma valaki, de amikor a birtokon vannak, mindig visszatöltődnek. Valószínűleg Dóra energiatartalékai is kifogynak néha-néha, de a lelkesedése nem hiszem: tíz év után is azt mondja, egy percre sem bánta meg, hogy földet művel. Ő már főállású vállalkozóként viszi a Birsbirtokot (amellett, hogy a MyFarm Harta kosárközösség menedzsmentjének is tagja), míg László megtartotta eredeti állását, egy energetikai cégnél osztályvezető.

A Birsbirtokon átlagosan évi negyvenöt–ötven tonna birsalma terem, ez már nagyüzemi mennyiség. A termés 70 százalékát kereskedelmi pálinkafőzdéknek adják el, két szerb származású fajtájukat, a Vranját és a Leskovácit viszik a jó aromájuk miatt. Előbbi nagy, szinte gyermekfej méretű, körte alakú birs, utóbbi alma alakú. Vevőjük több bérfőzde mellett például a Siklossy Pálinka Manufaktúra, a Márton és lányai, illetve a Sümegi pálinkafőzde.
Dóra úgy látja, a magyar pálinkatörvény bevezetésével – ami kimondja, hogy csak magyar alapanyagból lehet pálinkát főzni – a magyar birs iránt is megnőtt a kereslet. Jakab János szerint ugyanakkor ez ellen hat, hogy az utóbbi években az ipari felvásárlók – főleg a pálinkafőzdék – közül a jövedéki adó emelése miatt több is kiesett a piacról. Aki pedig még főz pálinkát, a termelőkön, vagyis végső soron az alapanyag-beszerzésen próbál spórolni.

Jakab szerint a lakossági vásárlóerő is csökken. Aki lekvárt szeretne főzni télire, az megteszi még nyáron barackból és más gyümölcsökből. Az amúgy is kicsit nehezebben feldolgozható birsnek csak ősszel van szezonja, akkor meg már az iskolakezdés terheli a családok pénztárcáját.
Dóráék nemcsak pálinkaházaknak, hanem gyümölcsleves cégnek, illetve az etyeki Budaprés ciderüzemének is szállítanak. A ciderbe a harmadik általuk termesztett fajta, a citrusos ízvilágú Cydora Robusta kerül. Emellett a termelőket a hazai top éttermekkel összekötő, Farm2Fork alapítója, Horváth Boldizsár által éttermekhez is eljutnak, a tavalyi szezonban pedig a fővárosi Babkában is az étlapra került a dunakömlődi birs.

Két kézzel
A Birsbirtokon örökbe is lehet fogadni egy-egy birset. Átlagosan húszezer forintos áron egész szezonban Dóráék pátyolgatják a fát, a termés pedig az örökbefogadóé. Ezt az újítást a covid hozta: amikor leállt a teljes vendéglátóipar, őket is arcul csapta, mennyire egy lábon állnak. Most kétszáz fájuk van örökbe adva, mindegyiken névtába, fotózás közben Mautner Zsófi táblájába is belebotlottunk. A Birsbirtokon ezzel az értékesítés és a bevétel egyharmadát már a lakossági ügyfelek teszik ki. Dóra és László nem tervezi, hogy további területet vennének, inkább az eladási csatornákat szeretnék tovább diverzifikálni.

Ez már csak azért is fontos lehet, mondja Jakab János, mert az utóbbi öt-hat évben egyre többen telepítettek kisebb-nagyobb birsest, így a kínálati piac is telítődött. Ők is adnak el egyéni fogyasztóknak, konzervgyáraknak és pálinkaházaknak is, termésük több mint felét pedig Németországba és Ausztriába exportálják ipari felhasználásra. Jánosék harmadik éve ökológiai minősítésű, vegyszermentes birset termesztenek, mert a bio gyümölcsöt jobb áron tudják exportálni.

Dóráék még nem ökológiai módon, de a lehető legkisebb környezetterhelés szellemében művelik a területet. Csak akkor permeteznek, ha valami betegség miatt ez feltétlenül szükséges, a sorok között évek óta nem gyomirtanak, csak kaszálnak (már március elején is látszik, milyen szép zöld lesz majd a fű, amikor rendesen kitavaszodik). Ezenkívül két tucat ponton feromonos rovarcsapdákkal dolgoznak, és műtrágya helyett már pelletes szerves marhatrágyát használnak, valamint egy ideje digitális döntéstámogató rendszert alkalmaznak.

Az viszont a kezdet óta nem változott, hogy az alkalmi segítségtől eltekintve ketten művelik a birtokot a férjével. „Sokszor kérdezik, hogy »Itt nem mindent ti csináltok, ugye?« Mi meg mondjuk, hogy »De, mi!«”. Lehet, hogy hét hétig tartott, de idén január–februárban is ketten metszették meg a 2200 birsfa többségét.