Tóth Diána most, évtizedek múltán is csillogó szemmel mesél a csodáról, ahogyan egy milliméteres magból édes paradicsomok vagy paprikák nőnek. Közben hatalmas kombájnok és traktorok mellett megyünk el. Diána a családi gazdaságot vezeti szüleivel, most másfél ezer hektáron gazdálkodnak. Tiszagyendán járunk, a Nagykunság délnyugati részén, a Tisza-tótól huszonöt kilométerre. Az ország egyik legszegényebb régiójában.
Mint a sas
Diána feltűnően nőies, üde jelenség zöld ruhájában és hosszú, kiengedett szőke hajával. Persze a divatnál jobban érdekli, hogy mi zajlik a földeken. A gazdaság főhadiszállásán vagyunk, azokhoz az épületekhez kalauzol, ahol a kombájnok és traktorok parkolnak. Őt nem érdekli a traktorvezetés, de az édesapja ehhez is jól ért. „Édesapám olyan, mint a sas. A csapatuk tagjai jól tudják, hogy bármikor és bárhol felbukkanhat a semmiből. Nagy tekintélye van. Mindent fejben tart még ma is, bár az Excel-táblákkal nincs barátságban. Az új technológiák viszont kifejezetten érdeklik.”
Diána tizennégy éve dolgozik a szüleivel, náluk nem volt gond a generációváltás, jól összecsiszolódtak, és mostanra kialakult, kinek mi a feladata. Édesapja, János vezeti a termelést, édesanyja a gazdasági ügyeket intézi, Diána pedig amolyan mindenes. „Az a feladatom, hogy meglegyen a kapcsolat a termelés és az iroda között, emellett én intézem a beszerzéseket, és árgus szemmel figyelem az új technológiákat.” A műholdas rendszereket is bevezették, ami azért fontos, mondja, mert a gépek úgy tudnak dolgozni, hogy nincs plusz taposás a földeken. Oda már nem mennek vissza a gépek, ahol már megvolt a munkafolyamat.