A rendszerváltás utáni két évtizedben nem volt elkényeztetve a hazai közönség, ha távoli földrészek autentikus konyhájával ismerkedett volna. Aztán megjelentek az első tényleg értelmezhető szusik, pho levesek, gjózák és kacudonok – és Budapesten mára kreativitásban izgalmasabb ez a szcéna, mint valaha. Ráfeküdtünk a második hullámra.
A csúcson, teljes nyugalomban A Zen Eateryt nehéz besorolni, valahol az étkezde, a bisztró és a csúcsétterem között áll, de gyakorlatilag bármi illik rá. Egy biztos, a konyha kreatív, minőségi, egyedi. Ilyen az, amikor két, a vendéglátást szívből űző fiatal közös üzletbe fog.
Nekünk fontos a személyesség, hogy lássák a vendégek, hogy hétből hat nap itt vagyunk, és szívünket-lelkünket beletesszük, és ezért tud jó lenni. Mint tulajdonos példát kell mutatnunk” – mondja szinte egymás szavába vágva Szelei István és Luu Trong Vinh, vagy ahogy mindenki szólítja őket, Pisti és Vini.
Vini hétéves korában került Magyarországra, és sokáig énekes vagy focista szeretett volna lenni. Aztán mégis a példaképe, vagyis édesanyja foglalkozását választotta: „Egyszer azt mondta nekem: »Fiam, gyere, mutatok valamit. Kóstold meg ezt a fűszert. Aztán ezt. Mit érzel?« Mondom, fűszereket. És akkor mondta: »Most a kettőt egyszerre kóstold meg.« Akkor jött egy varázsütés. Onnantól szakács akartam lenni.”
A Bilanx a környék szokásait és gazdasági törvényeit sutba dobva karakteres, leginkább szerzőinek leírható konyhát visz a legszűkebb pesti belvárosban.
Egy világjárvánnyal ezelőtt a Tigris működött abban a belvárosi üzlethelyiségben, amit késő tavasz óta a Bilanx foglal el. Ha valakinek éppúgy megkopott volna a latinja, mint az enyém, annak mondom, hogy a név kétkarú mérleget jelent, és az utcanévre rímel. Ezt tehát viszonylag könnyen megfejtettük, ám a Bilanx lilás-kékes fényű, sátorvázszerű fénycsövekkel keretezett, a minimalista és a csempézett asztalok ellenére sajátosan légies belterét már kevésbé egyszerű megfejteni. Kétségkívül nem az általános étteremgenerátor szülte, leginkább egy 60-as évekbeli videoklipet idézne, már ha lettek volna ilyenek. Mindenesetre jól és fesztelenül lehet benne ülni. Sokat segít ebben a fiatal és közvetlen stáb, meg a nyitánynak hozott szardellával elkevert vaj, ami felkészít a várható (remélhető) erős ízhatásokra. Kis kóstolótányérokkal és véges számú fogással dolgoznak, a sztoriban francia és baszk pedigré, de az étlapon annyi ázsiai behatás is felvillan, amennyi mostanság mindenütt a világban, ahol nem cövekelik magukat szorosan egyetlen konyhához.
A hideg ételek sorát nyitó marinált bébiuborka tahiniszerű mandulavinaigrette-tel és -pelyhekkel, valamint csiliolajjal jön, a tavaszi nyitáskor ugyanez a fogás még fehérspárgával készült. Azzal tele volt az Instagram, az uborka talán kevésbé közösségimédia-pozitív, de az a gyanúm, hogy ez a fogás minden roppanni képes, neutrálisabb zöldséggel működik. A libamájtortácskák úgy képesek egy régóta keresett májélményt adni, hogy közben nem nehezek, a borból és szőlőléből redukált édes, gyümölcsös ízjegyek csak árnyalatnyit köszönnek be, és a vékony házi krokett sem teszi töményebbé az ízképet. A mangalicasonka hazai tenyésztésű sertésből készül, de Spanyolországban érlelik három évig, és nem hiába: elég emlékezetes íze van ahhoz, hogy ne csak mint két szerviz közötti bar food legyen helye egy ilyen étlapon.
A meleg fogások közül a két szépen formázott hasábban tálalt mangalicakaraj akár rózsaszínűbb is lehetett volna, de így is tökéletesen puha, és visszaadja a gyakran és gondosan kiszárított húsrész becsületét. Choron kerül rá, ami a tankönyvben egy paradicsomos irányba dúsított vajas-boros berni mártás lenne, de itt egy BBQ-s hangvételű, máshogyan gazdag szósz. Szerencsére nekünk csak a húsra kell kanalazni, a terminológiában nem kell elvesznünk. A köret zellerkrémre pakolt, pirult kínai kel, utóbbit a citrusok húzzák a nyárhoz.
A krumpliszószos-mizós brokkoliniből a névadó zöldség hagy nyomot, létezése azt árulja el, hogy lehetséges addig közelíteni a brokkolitól a spárga felé, hogy az már érdekes legyen. A fogasból egyikünk beéri egy kóstolóval, aminek másikunk nagyon örül, és a leírásból mindenki elképzelheti, ő maga melyik halmazba tartozik: tojássárgájától krémes, langyos szusirizs fölött egy jókora halfilé, és azon egy szalonnafátyol. Akár villával is el lehet vágni, és minden falat a tiszta halíz, némi füst és a többféle zsíros alkotóelem kiváló összjátéka, olyan fogás, amit addig akar nyújtani az ember, amíg lehet.
Bébiuborka
Bébiuborka
libamájtortácskák
Libamájtortácskák
Mangalicakaraj és choron
Mangalicakaraj és choron
A gőzgombóc itt egy karamellizált fehércsokoládéval töltött, vaníliasodóval meglocsolt bao. Két desszertre is elég dolog történik benne, és a sípályák hüttéi legfeljebb azért sejlenek fel bennünk, mert ahhoz az évszakhoz és magassághoz jobban passzolnának, mint a júliusi pesti hőséghez. Ezt a pincérrel is megosztjuk, amikor visszajelzést kér. „Mi is mondtuk már, de makacs a séf” – mondja. Utóbbi lehet az ára, hogy sem unalmas, sem felejthető fogásunk nem volt. A Bilanx nem biztonsági vagy üzleti találkozókra való villantós étterem, azokat célozza be, akik szeretnek érdeklődve enni. Régen nyílt ennyire nekik kitalált hely, ahol ráadásul erősen kedvező árú ebéd- és esti kóstolómenükkel (7, illetve 14 ezer forint) is próbát tehetnek.
Bilanx Budapest V., Mérleg utca 10. A teszt időpontja: 2024. július 13. Ezt ettük: Bébiuborka: 2100 Libamájszendvics: 2800 Mangalicasonka: 2900 Süllő: 6900 Mangalica: 5400 Brokkolini: 3400 Gőzgombóc: 2500 Két üveg szűrt víz: 1700 Két pohár bor: 3350 Két kávé: 1600 Szervizdíj: 4898 Összesen: 37 548 forint
Igazi nagypályás vendéglátós, karibi tengereken és a Hard Rock birodalomban edződött.
Tóth-Harsányi Kornél a világ legnagyobb luxushajócégét már kihúzta a pácból, és a globális szállodaláncot is új szintre emelte. Most hazaköltözött, és úgy saccolja, két év alatt helyrepofozza, újraépíti, sőt régiós cégbirodalommá teszi Gerendai Károly étterembirodalmát. Álomszerű felemelkedés segédpincérkedéstől luxusfizetésen át a zöldkártyáig.
Eva Mendes csaknem tíz évvel ezelőtt a háta mögött hagyta Hollywood csillogását, hogy Ryan Goslinggal családot alapítson. Az ötvenéves színésznő most egy takarítószer-márkával tért vissza, és az amerikai Forbesnak elmesélte, miért boldog mosogatás közben. Arról nem esett szó, miféle boldogságot okoz neki – nyilván a fizetségen felül –, hogy ő lett Magyarországon a Hell Energy szűrt ivóvizének új reklámarca.
Szemléletváltásra van szükség az executive search-ben, hangzatos, de kiüresedett szavak helyett valódi cselekedetre, őszinte, jövőbe néző, emberközpontú kiválasztási folyamatra. Erről szól a Starge Leadership Resources Company. A céget két ikonikus alakja dedikálja. Gombás Éva és Vándorfi Viktória egymásra találása determinálva volt. Már nem az hajtja őket, hogy megmutassák mekkora vezetők. Partnerek lettek, közös szenvedélyük pedig: […]
Húsz év reflektorfény és dokufilmezés után újabb húsz éve már a kávézással forrt össze Frei Tamás neve. A Café Frei hétmilliárdos üzletté nőtte ki magát, miközben ő már a hatodik könyvét adta ki nemrég, aztán elfáradt agyát világkörüli úttal pihentette. Az üzletben két évre előre gondolkodik, mindennapi életében keresi a lelassulást és a semmittevés mély megélését is, de fontolgatja azt is, hogy újra tévézne. Firenzében, Budapesten és Miamiban is otthon van, július közepén Nizza melletti házában fogadott minket. Kitágult életterét és ösztönösen jól végigvitt életét irtó szerencsésnek látja.
