Húsz év reflektorfény és dokufilmezés után újabb húsz éve már a kávézással forrt össze Frei Tamás neve. A Café Frei hétmilliárdos üzletté nőtte ki magát, miközben ő már a hatodik könyvét adta ki nemrég, aztán elfáradt agyát világkörüli úttal pihentette. Az üzletben két évre előre gondolkodik, mindennapi életében keresi a lelassulást és a semmittevés mély megélését is, de fontolgatja azt is, hogy újra tévézne. Firenzében, Budapesten és Miamiban is otthon van, július közepén Nizza melletti házában fogadott minket. Kitágult életterét és ösztönösen jól végigvitt életét irtó szerencsésnek látja.
„A kereszteződés bal oldalán lévő kávézóban a délolasz stílus szerint, a jobb oldaliban az északolasz szerint készítik az eszpresszót” – Frei Tamás biztosra akar menni, hogy nem a szállodai kávét isszuk, amíg másnap délelőtt értünk nem jön. Éjjel tizenegy van, túl a vacsorán és életem legjobb tripla pisztáciás fagylaltján. Az olasz–francia határ közelében lévő kisvárosban, a tengerparttól pár percnyire állunk a parkolóban, és azon gondolkodom, honnan van ennyi energiája. Aztán bepattan a Mercedes kabrióba, és hazahajt.
Nagyjából három napot töltöttünk vele az olasz és francia Riviérán. Órákig kanyarogtunk a Côte d’Azurön, mindent meg akart mutatni. Közben mesél és mesél történelemről, kultúráról, helyi tradíciókról és persze gasztronómiáról. Meg is állunk Beaulieusur-Merben, a De Gaulle tábornok tér mellett, hogy bemenjünk egy pékségbe. Tamásnak ugyanis küldetése van: keresi a régió legjobb almáspitéjét. Cukortól csillogó szájjal hallgatjuk Krasznai Zoli fotóssal, miben különbözhet egyik a másiktól, miről ismerszik meg a jó tarte aux pommes.
Aztán a tengerpart mellett hajtunk, mutatja, merre szokott úszni. Mindennap nagyjából egy órát van vízben, szereti váltogatni az öt-hat törzshelyét. Csak abból össze lehetne állítani egy fél címlapsztorit, amit az autóban, vacsora vagy fagylaltozás közben elmond. Azért egy délutánt eltöltünk a lakásában is, az interjú közben Sándorfi István Safi című olajfestményének printje néz le ránk. A nyaralóban – így hívja – keveredik Olaszország és Franciaország: muranói csillár a plafonon, antik velencei tükör a falon, az empire asztalhoz XVII. századi francia vadászpuska támaszkodik, mellette nagy sèvres-i porcelánvázák. „Azért ilyen a lakás, azért vagyok itt, mert erre a kultúrára vágyom. Nekem innen nem hiányzik a túrórudi.”
Goszleth Marcell gyerekkorában legóból épített kishajójára ragasztott zörgős papírvitorlát. Aztán komolyabbra vette a figurát, és ma már Józsa Márton és Kelemen Tamás vitorlázókkal közös cége, a Hunsails készíti az idén ötödször is Kékszalag-győztes Fifty-Fifty vitorláit is.
Dübörög az AC/DC-től a Thunder, miközben az ötvenlábas Fifty-Fifty kecsesen, elsőként besiklik a balatonfüredi kikötőbe. Tavaly nyáron a kétárbócos katamarán – 2012 után – újabb rekordot állított be a Kékszalagon, 5 óra 3 perc 56 másodperces idővel teljesítette a versenytávot. Józsa Márton kormányos akkor azt mondta, hogy szerinte ez a kedvező széljárásnak volt köszönhető. Azért a vitorla sem volt mindegy.
Goszleth Marcell egészen kiskorában már zörgős papírvitorlát ragasztott a legóból épített kishajójára, ennek ellenére viszonylag későn vetette bele magát a vitorlázásba. Arra, hogy vitorlakészítéssel foglalkozzon, egyáltalán nem gondolt. A Hunsails Kft.-be az alapításkor még csak azért szállt be, mert jó befektetésnek találta. Öt éve viszont már kiveszi a részét a napi munkából is.
Persze nem zörgős papírral, hanem a legjobb minőségű alapanyagokkal dolgoznak, mint amilyennel az MLS Raiffeisen Fifty-Fifty idén is elsőnek siklott be a célba. Bár a szélcsendes időben ezúttal rekordot nem döntött, ez volt a katamarán ötödik Kékszalag-győzelme. Kétórás hátrányt dolgoztak le az utolsó pillanatban. Az 56. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjat 12 óra 24 perc 47 másodperces idővel nyerték, ötven másodpercet vertek rá a második helyezett Prospex-Deltára.
Kékszalag idején, szeles hétvégéken nem könnyű egyeztetni vitorlázókkal. A telefonban a Balaton hangjai, csörlő zörgése. Este tízkor jön sms, hogy most tudunk beszélni, vagy másnap kettőig. „Aztán befúj a misztrál, és muszáj menni.”
Szerencsére nem jut be a kinti tikkasztó kánikula a Hunsails alsóörsi műhelyébe, ahol a varrónők egy nagy felületű vitorlán dolgoznak. A cég három tulajdonosa közül kettővel, Kelemen Tamás „Kelóval” és Goszleth Marcell-lel az irodából pillantunk át hozzájuk néha-néha. Józsa Márton éppen külföldön van.
Képviselni kell magad a vízben Kelemen Tamást az egyik legeredményesebb magyar vitorlázóként tartja számon a sportvilág. A válogatott vitorlázó 1996-ban a balatonfüredi repülőhollandi-Eb-n negyedik helyen végzett, kétszeres Kékszalag-győztes, és tizenháromszoros magyar bajnok. Mint edző segítette a felkészülésben a tokiói olimpián ezüstérmet szerző Berecz Zsombort, a 2020-as Európa-bajnokot. És közben évtizedek óta vitorlákat tervez.
Tizenhárom éves volt, amikor Fekets Imre lett az edzője. A legendás füredi vitorlakészítő mester nagy hatással volt rá, Tamás szívesen sertepertélt körülötte, besegített a kisebb-nagyobb feladatoknál. „Huszonegy éves korom körül kezdtem rendesen csinálni mellette a vitorlakészítést, megtanultam mindent” – meséli. A 2000-es elején külföldi márkákat is képviselt, ám idővel megérezte, mennyire kiszolgáltatott a dizájnereknek. Saját céget akart, maga tervezte vitorlákat.
A Hunsails Group Kft.-t 2008-ban alapították Marcell-lel, Lovas Andrással és Eszes Tamással. Megvették az alsóörsi vasútállomáshoz közeli MÁV-kiszolgálóépületet. Mára a tulajdonoskör kicsit átalakult, utóbbi két vitorlázó helyett Józsa Mártoné a cég ötven százaléka.
„Nem nagyon kellett bevezetni magunkat, mert megvolt a szakmai múltunk, ennek köszönhetően a kiépült kapcsolatrendszerünk is. Ezt csak így lehet. Aki erre csupán üzleti tevékenységként tekint, annak nem fog menni. Képviselni kell magadat a vízben, így te magad is teszteled a termékedet” – mondja Tamás. Kis márkaként a multinacionális cégekkel szemben nagy előnyük, hogy ismerik a terepet, a balatoni viszonyokat. Ebben a sokoldalú sportágban sokat számít a helyismeret és a közvetlen kapcsolat a megrendelővel.
A Balaton könnyűszeles tó, de tervezői szempontból nagyon fontos a hullámzás figyelembevétele. Itt nem alakulnak ki olyan nagy hullámok, mint a tengeren, és mint megtudom, általános szabály, hogy a vitorlaformát ehhez is kell viszonyítani. „A hajó nagyon komplex, minden apró részletnek megvan a feladata. A vitorlának óriási szerepe van a teljesítményben. Tulajdonképpen ez a hajó motorja” – mondja Marcell. A tervezés és a kikészítés részeként fel kell mérni, milyen erők hatnak a vitorlára, mi minden történhet vele. Ebben nagy előny, hogy ők ismerik az itteni hajókat is. „Ha valaki Oaklandben megkapja a méreteket, valószínűleg nagyon szép és profi vitorlát csinál, de hiányozni fog belőle az, amitől a Balatonra termett.”
Déry Attila, a hajótervező és -gyártó Flaar műszaki igazgatója és tervezője szerint rengeteg múlik a vitorla szabásán. „Mint hajótervező meghatározhatom a vitorla fő paramétereit, de a végső formát a vitorlatervezőnek kell megadnia – mondja. – Tisztában kell ehhez lennie, milyen teljesítményű a hajó, mire lehet tőle számítani. Ugyanilyen fontos a használt anyagok és a kivitelezés minősége. Mindhárom faktor szorosan összefügg, jól tudják ezt a Hunsailsnél is. Ráadásul Keló nagyon jól látja, milyen hajóhoz milyen vitorla kell. És hiába lenne mondjuk a Fifty-Fifty egy baromi jó koncepció alapján jól megépítve, ha nem lennének rajta ilyen vitorlák, könnyen lehet, hogy nem hozna ilyen kiváló eredményeket.”
Marcell szerint az egész leginkább az autóversenyzéshez hasonlítható. A vitorlázás egy olyan technikai sportág, amit jelentősen befolyásolnak az emberi tényezők, például a tapasztalat és az érzék. Van az a szűk réteg, aminek tagjai olyan szintű vitorlázótudással rendelkeznek, hogy számítanak az aprónak tűnő részletek is. Versenygyőzelmek múlhatnak azon, hogy az adott széltartományhoz elég lapos-e a belépő éle.
A Hunsails megrendelőinek többsége nagyobb hajókkal, túrahajókkal jön, vagy versenyre készülve akarja feltuningolni a hajóját. Az egyszerűbb, hétköznapi használatra vonatkozó kéréseket is teljesítik, de azokból épp kevesebb van. Az az öreg balatoni hajós, aki dédelgetve vigyázza vitorlását, most nem biztos, hogy meg tudja rendelni az új eszközöket. Az alapanyagár az évi egy–másfél százalékos emelkedés helyett mostanság három százalékkal nő, az új árlisták meg sem érik a tizenkét hónapot, évente akár két-háromszor is módosulnak.
Marcell úgy látja, sokat változott az elmúlt húsz évben a vitorlázók társadalma is. Ma már sokan nem a sportélményt keresik, csak nyaralnak a hajóval, státuszszimbólummá vált. „Évekig csak fürdeni járnak vele a tó közepére, aztán megragadja őket a Kékszalag hangulata, és gyorsítani akarják a vitorlást.” Így meg kellett tanulnia azokkal is kommunikálni, akiknek nincs a vérükben a vitorlázás. Rájött, hogy ez olyan tudást feltételez, ami nincs meg az ügyfélnél. „Háttérbe kell szorítanom magamban a versenyzőt, különben nem tudunk egy nyelvet beszélni.”
Elöl Goszleth Marcell, a háttérben a cég két varrónője éppen vitorlát készít.
Elöl Goszleth Marcell, a háttérben a cég két varrónője éppen vitorlát készít.
Az üzleti oldal kevésbé izgat Miután Tamás elkészíti a terveket, Marcell irányítja a gyártást. Ha szükséges, segít az összeállításban, be is ül a gépek mögé. Minden részletét ismeri az elkészülő termékeknek, ha kell, az elromló varrógépet is megszereli. Egy év alatt száz–száznegyven vitorla kerül ki a kezeik közül. „Jó látni, hogy a munkádnak van kézzel fogható produktuma. Az üzleti oldal kevésbé izgat.”
Marcell gyerekkorában szülei klasszikus, régi fahajóján töltötte a nyarakat. A versenyzés csak tizennégy évesen szippantotta be, így kihagyta a legkisebbeknek való nevelőhajókat, egyből jollékon (gyors, könnyű, uszonyos, egytestű hajókon) versenyzett. Behozta a tudásbéli lemaradást, versenyzett kis- és nagyhajókkal, egy időben Fa Nándorral is, indult a sydney-i olimpián, tavaly a Star Sailors League Gold Cupon a Berecz Zsombor vezette magyar csapattal világbajnok lett.
A Fifty-Fifty mind az öt Kékszalag-győzelmében benne volt a keze, csapatával összesen nyolcszor ért be elsőként a célba. Az edzősködést éppen szünetelteti, ma már heti több napot foglalkozik vitorlakészítéssel. Tamás tárgyal az ügyfelekkel, megbeszélik az igényeket, majd személyesen mérik fel a hajót. Az anyagok és az eszközök megrendelése már Marcell asztala.
A vitorla felépülhet szeletekből ragasztással vagy varrással, az alapanyag tekercsekben jön, amit számítógépes vezérléssel, vákuumasztalon rajzolnak meg a műhelyben. Az ennél speciálisabb vitorlakészítési változatban a tervek alapján gyártják le a kész alapanyagot a külföldi beszállítók. Ilyenkor legfeljebb néhány panelből vagy egyetlen darabból készül a vitorla. Ezt az úgynevezett monolitöntvényt vagy laminátformát kapják meg egyben, ezután kezdődik az apró részletek kidolgozása, az alkatrészek felszerelése. A tervezéstől az átadásig tartó folyamatot általában egy hét alatt zongorázzák le, de van olyan vitorla, ami akár fél nap alatt is készre rakható.
A világon összesen három-négy vitorlaalapanyag-gyártó cég van Németországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban, mindenki velük dolgozik. „Sosem foglalkoztunk marketinggel, a személyes kapcsolatokra építünk” – mondja Tamás, akit a 2023-as számok beesése sem zökkent ki. Sok beruházásuk volt, a műhely új tetőt kapott, kicserélték a villanyrendszert, új gépeket állítottak be. Marcell megjegyzi, nem a pénzügyek embere, mégis ő mondja ki: kevesebb, nagyobb megrendelésük volt. „Megváltozott a gazdasági környezet, és bár a vitorlázás nem a csórók hobbija, a kisebb pénzű, lelkes vitorlázók jobban meggondolják, áldozzanak-e most a hajójukra.”
„Nincs még egy cég itthon, aki két ilyen csúcshajót tud beszállítani” – mondja Tamás. Speciális, minőségi vitorlákból csináltak többet, Hunsails vitorlával fut nemcsak a Fifty-Fifty, hanem például a Team Suzuki katamarán is.
Egy tizenhat négyzetméteres fabódéval kezdték Tápiószecsőn, ma már az Andrássy úton is van fagylaltozója az Ipacs családnak. Pedig annyi mindenen elcsúszhattak volna. Hoztak rossz döntéseket, nyitottak, majd becsuktak nem működő éttermet, ráfaragtak a devizahitelre, és úgy kezdtek cukrászkodni, hogy a süteményekhez se konyítottak.
Még csak huszonévesek, de már olyan cégnevek színesítik az önéletrajzukat, mint a BlackRock, a Prezi, a Wise vagy a GoTo (korábban LogMeIn). Bugir Zsófia, Roza Bori és Südi Bea különböző úton jutottak el a fiataloknak technológiai képzéseket kínáló Skoolig, és amit ott tanultak, azóta is erősen hatással van a szakmai életükre. A három programozó a kívülről progresszívnek tűnő IT-s közegben azt érzékeli, hogy még ma is fennállnak a nemek közötti különbségek, sok a mentális megpróbáltatás és a csoportos leépítés. Lelkesedésük azonban nem hagyott alább.
A nagyon gyenge ipari termelés ellenére nem romlottak tovább a növekedési kilátások, hihetetlen, de a bérek nagy mértékben nőnek. A költségvetés kikupálása nem tűrt halasztást, megjött a megszorító csomag is, újra emelkedőben az infláció. Negyedéves makrogazdasági összefoglaló.
Feljöttek a focisták, fájóan hiányoznak a kézis nők vagy a kajak-kenu, de már két sportolót ad a huszonöt közé az országúti bringa. Újra itt a legértékesebb sportolók listája, rajta az elmúlt négy évben nemzetközi eredményeket elérő, aktív magyar sportolók közül azok, akik a leginkább tudnak olyan énmárkát építeni, amivel plusz bevételeket képesek generálni, vagy akikben erre nagy a potenciál. A módszertant a Deloitte tanácsadócég munkatársaival állítottuk össze, és a SentiOne közösségimédia-adatelemző cég adatbázisát használtuk.
