Húsz év reflektorfény és dokufilmezés után újabb húsz éve már a kávézással forrt össze Frei Tamás neve. A Café Frei hétmilliárdos üzletté nőtte ki magát, miközben ő már a hatodik könyvét adta ki nemrég, aztán elfáradt agyát világkörüli úttal pihentette. Az üzletben két évre előre gondolkodik, mindennapi életében keresi a lelassulást és a semmittevés mély megélését is, de fontolgatja azt is, hogy újra tévézne. Firenzében, Budapesten és Miamiban is otthon van, július közepén Nizza melletti házában fogadott minket. Kitágult életterét és ösztönösen jól végigvitt életét irtó szerencsésnek látja.
„A kereszteződés bal oldalán lévő kávézóban a délolasz stílus szerint, a jobb oldaliban az északolasz szerint készítik az eszpresszót” – Frei Tamás biztosra akar menni, hogy nem a szállodai kávét isszuk, amíg másnap délelőtt értünk nem jön. Éjjel tizenegy van, túl a vacsorán és életem legjobb tripla pisztáciás fagylaltján. Az olasz–francia határ közelében lévő kisvárosban, a tengerparttól pár percnyire állunk a parkolóban, és azon gondolkodom, honnan van ennyi energiája. Aztán bepattan a Mercedes kabrióba, és hazahajt.
Nagyjából három napot töltöttünk vele az olasz és francia Riviérán. Órákig kanyarogtunk a Côte d’Azurön, mindent meg akart mutatni. Közben mesél és mesél történelemről, kultúráról, helyi tradíciókról és persze gasztronómiáról. Meg is állunk Beaulieusur-Merben, a De Gaulle tábornok tér mellett, hogy bemenjünk egy pékségbe. Tamásnak ugyanis küldetése van: keresi a régió legjobb almáspitéjét. Cukortól csillogó szájjal hallgatjuk Krasznai Zoli fotóssal, miben különbözhet egyik a másiktól, miről ismerszik meg a jó tarte aux pommes.
Aztán a tengerpart mellett hajtunk, mutatja, merre szokott úszni. Mindennap nagyjából egy órát van vízben, szereti váltogatni az öt-hat törzshelyét. Csak abból össze lehetne állítani egy fél címlapsztorit, amit az autóban, vacsora vagy fagylaltozás közben elmond. Azért egy délutánt eltöltünk a lakásában is, az interjú közben Sándorfi István Safi című olajfestményének printje néz le ránk. A nyaralóban – így hívja – keveredik Olaszország és Franciaország: muranói csillár a plafonon, antik velencei tükör a falon, az empire asztalhoz XVII. századi francia vadászpuska támaszkodik, mellette nagy sèvres-i porcelánvázák. „Azért ilyen a lakás, azért vagyok itt, mert erre a kultúrára vágyom. Nekem innen nem hiányzik a túrórudi.”
Szemléletváltásra van szükség az executive search-ben, hangzatos, de kiüresedett szavak helyett valódi cselekedetre, őszinte, jövőbe néző, emberközpontú kiválasztási folyamatra. Erről szól a Starge Leadership Resources Company. A céget két ikonikus alakja dedikálja. Gombás Éva és Vándorfi Viktória egymásra találása determinálva volt. Már nem az hajtja őket, hogy megmutassák mekkora vezetők. Partnerek lettek, közös szenvedélyük pedig: […]
Szemléletváltásra van szükség az executive search-ben, hangzatos, de kiüresedett szavak helyett valódi cselekedetre, őszinte, jövőbe néző, emberközpontú kiválasztási folyamatra. Erről szól a Starge Leadership Resources Company. A céget két ikonikus alakja dedikálja. Gombás Éva és Vándorfi Viktória egymásra találása determinálva volt. Már nem az hajtja őket, hogy megmutassák mekkora vezetők. Partnerek lettek, közös szenvedélyük pedig: az Ember.
Látszatvilág helyett
Ők nem csak fejvadászok, hanem a modern executive search úttörői, akik hisznek abban, hogy a vezetők kiválasztásának régi módszerei idejétmúltak és hatástalanok. „A 90-es években ragadt iparágat ki kell rángatni az oldschool, elitista működésből. Mi éppen ettől a nagyon formális világtól szakadunk el, de közben professzionálisan működünk. Amikor ehhez társat kerestem, pont egy másként gondolkodót képzeltem el, így találtam rá Vikire” mondja Éva, aki régiós igazgatója volt egy vezető francia fejvadász cégnek, 30 éves vezetői tapasztalatát tekintve pedig igazi specialistaként jegyzik a HR szakmában.
„Rajtunk kívül még nagyon sokan érzik azt, hogy ez az iparág hierarchikus, feszélyezett, csak hangzatos CV-k forognak a piacon, a kör csak az elitnek van nyitva és nehéz bekerülni” – teszi hozzá Viki, aki lehúzott több mint 20 évet FMCG marketingben, Procter&Gamble cégnél formálódott, majd vezető volt a Danone, a Sanofi marketing osztályainak élén. „Mindig éreztem, hogy igen erős az emberi fókuszom, szeretnek velem kapcsolódni, inspirálóan hatok másokra. Tudatosítottam ezt a belső erőmet, így amikor jött Éva hívása, nagyon szépen összeállt a történet, hogy a jövőben is vezetőkkel fogok dolgozni.”
A fejvadászat olyan, mint a márkaépítés
A Starge életmód. Izgalmas, kreatív, merész, értékalapú és önazonos. „Bár az iparág emberekről szól, nagyon erős a hard sell vonal. Mi nem akarunk mindenáron eladni, inkább megmutatni, hogyan tudsz úgy élni, ahogy neked szakmailag és emberileg a legjobb” – ezért is alapította a Starge-ot Éva. Viki pedig örömmel csatlakozott:
„Igenis sikerre viheted a saját életedet, azt az életet, ami rólad szól! A márkaépítés is akkor lesz jó, ha pontosan tudod, kihez szólsz, ki az ember, mik az igényei, mi az életvitele… Magyarországon még mindig óriási életesemény váltani, mi viszont a Starge- zsal tudunk adni egy mintát és egy bátor perspektívát.”
Nézd meg a Tanácsadód és megmondom, sikeres lesz-e a céged!
Éva és Viki szerint a modern vezetők kiválasztásakor az emberközpontúság elengedhetetlen. Új megközelítésük egyik legfontosabb eleme az újgenerációs vezetők támogatása, mert a fiatal, tehetséges szakemberek bevonása kulcsfontosságú. Dinamikus és innovatív megközelítésük inspiráló példa a fejvadászati iparág számára, mert őket a vezetői wellbeing érdekli. „Egy olyan világban, ahol a fejlődő technológiák óriási sebességgel alakítják át a vállalkozásokat, olyan vezetőkre van szükség, akik rugalmasak, nyitottak, innovatívak és képesek bevonni csapatukat” – mondja Éva.
Bátorság nélkül nincs forradalom
Éva és Viki története arra emlékeztet bennünket, hogy a jövő vezetőinek kiválasztása nem csupán a múlt sikereire alapozott kapcsolatokon múlik, hanem az innováció, a bátorság, a kalandvágy és a professzionalizmus elegyén. Az új fejvadászok nem csupán executive-okat közvetítenek, hanem formálják a jövő vezetését és üzleti sikerét, vagyis ők teremtik a jövőt.
A rendszerváltás utáni két évtizedben nem volt elkényeztetve a hazai közönség, ha távoli földrészek autentikus konyhájával ismerkedett volna. Aztán megjelentek az első tényleg értelmezhető szusik, pho levesek, gjózák és kacudonok – és Budapesten mára kreativitásban izgalmasabb ez a szcéna, mint valaha. Ráfeküdtünk a második hullámra.
Igazi nagypályás vendéglátós, karibi tengereken és a Hard Rock birodalomban edződött.
Tóth-Harsányi Kornél a világ legnagyobb luxushajócégét már kihúzta a pácból, és a globális szállodaláncot is új szintre emelte. Most hazaköltözött, és úgy saccolja, két év alatt helyrepofozza, újraépíti, sőt régiós cégbirodalommá teszi Gerendai Károly étterembirodalmát. Álomszerű felemelkedés segédpincérkedéstől luxusfizetésen át a zöldkártyáig.
Vágó Réka után Kerényi Virággal, most pedig a Daalarnával hoztatok létre közös almárkát. Talán meguntad, hogy a Batzra túlságosan ráragadt az „anyukám papucsa” címke? Teljesen más rétegeket érünk el ezekkel a kollaborációkkal. Amikor Kerényi Virág tizennyolc karátos arannyal bevont szegecsekkel díszített papucsait megláttuk, mi is meghökkentünk, milyen vadak. De az derült ki, hogy a letisztultabb lábbeliink mellett helyük van […]
Kihívásokkal teli üzleti környezetben vette át tavaly szeptemberben az ingatlankezeléssel és -fejlesztéssel foglalkozó GTC Group irányítását Nagy Gyula vezérigazgató. A hat országban jelen lévő cégcsoport – amely a nehéz gazdasági környezet ellenére is sikeres időszakot zárt 2023-ban – tovább folytatja növekedési stratégiáját, és nyugat-európai terjeszkedésre készül. Nem feltétlenül a legideálisabb üzleti környezetben vette át a […]
