Az előző rész tartalmából:
„Gyengélkedő ipar, már az év elején elszálló költségvetési hiány, romló növekedési várakozások. Nem indult jól az év, de legalább magasabb szintre emelkedett a kormány és a jegybank vitája is, csak a 400-as forint ijesztő közelsége tekerte le a hangerőt. Az elmúlt években bármi új, megemelt költségvetési hiánytervet bemondott Nagy Márton vagy Varga Mihály, az már az előző nap irreális volt. Nem tudni, hogy lesz-e olyan pont, amikor valóban behúzzák a féket és jön a megszorítás, kiigazítás, vagy hagyják a hiányt szállni szabadon, amíg valami kényszer be nem int (újabb gyors forintgyengülés vagy leminősítés).”
(Forbes, 2024/4)

A romló kilátásokat hozó első negyedév után tavasztól már nem kerültek lejjebb a magyar gazdaság idei növekedésére vonatkozó várakozások, és az egyre rama­tyabb állapotba kerülő költségvetést is megtámasztotta a kormány azzal, hogy komoly kiigazítást jelentett be. Nem mondhatnánk, hogy nagy segítség ez a magyar családoknak, épp ellenkezőleg, de legalább hihetőbb, hogy idén már valóban tartani akarják a (tavasszal megemelt) költségvetési hiánycélt.


Fontos változás az év elejéhez képest, hogy teljesen megszűnt az értelmetlen szájkarate a jegybank és a kormány között. Előző negyedéves jelentésünkben kénytelenek voltunk több bekezdést annak szentelni, ahogy osztja egymást Matolcsy György jegybankelnök és volt alelnöke, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, amit az országot finanszírozó és a forintpiacot meghatározó befektetők nem díjaztak túlságosan. Nem egyszerű gazdaságfilozófiai nézetkülönbséget láttak, hanem egy törvénymódosítási javaslat elég egyértelmű beavatkozási kísérletnek tűnt a jegybanki függetlenségbe.


De ez remélhetőleg már a múlt, a második negyedévben a felek visszafogták magukat, nem adtak csámcsogni témát a sajtónak és a piaci szereplőknek, ez pedig önmagában adott némi stabilitást a magyar eszközöknek – a forint egész kiszámítható volt a 390–395-ös sávban.
Ez persze nem jelenti azt, hogy egyszeriben szépre fordult volna minden, a magyar gazdaság küzd, mint malac a jégen. A tavalyi inflációs sokk és recesszió után a kilábalás továbbra is nagyon erőtlennek tűnik, és az infláció se tér vissza egyelőre a jegybanki célsávba, az év második felében valószínűleg újra felfelé tart majd.