Egyetlen fontos szabály van:ne költsd el a pénzed hülyeségekre

„Úgy indult a cég, hogy reggelente fél hétkor találkoztunk a kisboltnál másnaposan, aztán jöttünk fel tutujgatni a pisztrángokat. Volt, hogy télen mínusz tizennégy fokban melles csizmában álltunk a vízben, és csákánnyal vertük a tízcentis jeget, mert másnap hoztuk volna az ivadékokat, és befagyott a tó.” Szabó Gábor és Koncz Miklós Visegrádon nőttek fel, gyerekkoruk óta jó barátok. Úgy harmincéves koruk körül, jó pár átötletelt kocsmázás után döntöttek úgy, hogy újra halat telepítenek az Apátkúti-völgy egykori pisztrángostavaiba.

Akkoriban Miklós volt a környék kerületvezető erdésze. A 80-as években édesapja üzemeltette a visegrádi halgazdaságot, három földmedres tóval, így fiától sem állhatott távol a pisztrángtutujgatás. Gábortól annál inkább: informatikusdiplomájával éppen a parlamentben dolgozott – igaz, gyerekkora óta ő is az erdőben töltötte szabad ideje nagy részét. Elolvasták az összes létező halszakirodalmat, és elmentek Hotsy Györgyhöz, a lillafüredi pisztrángtelep vezetőjéhez is, hogy kiokosodjanak. Vásároltak is tőle kapásból tizenötezer háromcentis ivadékot, és egy évig nevelgették, hogy aztán eladhassák őket.


„Jártunk föl kacsákat riogatni, siklót kergetni, nagyon vigyáztunk rájuk” – mesélik. Volt, hogy bedőlt egy fa a tóba, akkor bementek szétfűrészelni. Mert ugyan az efféle kárelhárítás az erdészet feladata, ám ők inkább azonnal intézkedtek. „Persze szóltunk nekik, hogy mi történt, de Miki szakmai múltjával gyorsabb volt eltüntetni, mint várni” – mondja Gábor.