Mindennapi hasznos tárgyak és a rájuk épülő hobbik. Ez az EDC. Azok a kellékek, amik megadják a felkészültség érzését viselőjüknek, a csomagbontástól a csavarhúzáson át akár az elsősegélynyújtásig vagy az önvédelemig. Mikor, ha nem a covid alatt futott fel a trend, és azóta sem csengett le. Alapvetése: a legjobb eszköz az, ami kéznél van, amikor szükség van rá, és ami attól hasznos, mert kialakításánál a funkció volt az első. Gyűjtésük külön szeánsz: meg kell ismerni a termékeket, a felhasznált anyagokat, az igényeinket. Az EDC megkoronázása, amikor reggel indulás előtt összeállítjuk a napi akadályokhoz passzoló felszerelésünket.
Óra Ehhez a műfajhoz nem az haute horlogerie-féle magas sztenderdek illenek, hanem az úgynevezett tool watchok, a strapabíró, vízálló (legalább 10 ATM), sötétben is könnyen leolvasható modellek. Ennek leginkább a búvárórák vagy a terephez dizájnolt field watchok felelnek meg, a Casio G-Shocktól a GMT-s búvár Seikón át a Breitling Aerospace-ig és a Rolex Explorerig elég széles a kínálat. Az EDC kultúra és az órák legszórakoztatóbb szerelemgyermeke a Watches of Espionage blog, érdemes felkeresni. Egykori CIA-s órarajongó írja, történetei a hírszerzés és az időmérők viszonyát mutatják be.
Forbes-tippek:
Casio PRJ-B001B-2ER
Casio PRJ-B001B-2ER
Seiko SPB439J
Seiko SPB439J
Breitling Aerospace Orbiter
Breitling Aerospace Orbiter
Zseblámpa Legyen kicsi, könnyű, állítható a fényereje, a vetítési képe. Legyen legalább 500 lumen fényerőre képes és lehetőleg vízálló, ütésálló, USB-ről tölthető. Még jobb, ha mágneses a talpa, így ha kell, egyszerű, mondjuk, motorháztetőhöz rögzíteni.
Sólyomi Dávid csak jól akart élni, és hogy pénzét produktív befektetésre váltsa. Amerikai guruk írásaiból kezdte felszívni a tudást, építette a portfólióját, aztán rájött, hogy sok a hiba, ő sokkal jobb hírlevelet tud írni. A Falcon Method ma egyetemisták, milliárdosok és profi befektetők támasza.
Mi volt a fordulópont? Miért kezdtek el érdekelni a befektetések? A befektetési érdeklődésem már egész korán kialakult. Szüleim tízéves korom körül elváltak, én óvónő édesanyámmal maradtam, nem vetett fel minket a pénz, közben édesapám sikeres vállalkozóvá vált, igen kemény munkával. Láttam két, nagyon kontrasztos pénzügyi hátteret, ennek hatására pontosan tudtam, hogy két dolgot nem akarok: nélkülözni, mint édesanyámmal, és halálra dolgozni magamat, mint édesapám, de szeretnék hozzá hasonló anyagi lehetőségek közt élni.
Tudtam, hogy a befektetések világával szeretnék foglalkozni, hogy egy idő után már a pénz dolgozzon helyettem. Akkoriban még nem volt annyira divatos a passzív jövedelem meg a FIRE életmód (Financial Independence, Retire Early, azaz pénzügyi függetlenség, korai nyugdíjazás), mint most, fényévekre voltunk, hogy komoly irodalma legyen. Így tanáraim javaslatára elmentem a közgázra, de nagyjából a második évben kezdtem érezni, hogy túl sok gyakorlatban használható dolgot nem fogok tanulni.
Elkezdtem az egyetem mellett munkát keresni. Akkoriban mellékállásban angolt tanítottam, az egyik tanítványom ajánlására pedig jelentkeztem a Portfolióhoz, épp gyakornokot kerestek. Öt évet dolgoztam náluk, nagyon sok hasznos gyakorlati dolgot tanultam, foglalkoztam részvényekkel is.
Újságíróból FIRE, mesélj még! Eljöttem a Portfoliótól. 2008 végén vállalkozni kezdtem egy volt kollégámmal, többek közt volt egy B2B-magazinunk, jellemzően pénzügyi felsővezetőkkel interjúztam. Ebben az öt évben sikerült megoldanom a képletnek azt az oldalát, hogy értelmezhető mennyiségű pénzt csináljak, de arra jöttem rá, hogy hiába foglalkoztam részvényekkel, hiába tanultam a közgázon, még mindig nem tudom, hogy a meglévő pénzemet hogyan lehet produktív befektetésekké konvertálni. Ezt magamtól kellett megtanuljam, munka mellett, amerikai befektetési szakkönyvekből. Ha kérdéseim voltak, írtam a szerzőknek vagy nemzetközi befektetőknek, vagyonkezelőknek.
És válaszoltak? Voltak, akik igen, és velük kifejezetten mély szakmai levelezésekbe tudtam belemenni.
Hány éves korodra lett már annyi pénzed, hogy aktívan foglalkoztasson a téma? Huszonévesen már aktív téma volt, harminchárom éves koromra pedig ki is jött a matek, annak ellenére, hogy akkor még úgy számoltam, hogy a részvényeim után kapott osztalék fedezze az átlagos megélhetési költségeimet. Akkoriban még az osztalékfizető részvények dominálták a befektetéseimet, ez több okból is megváltozott az évek során, például az amerikai–magyar adóegyezmény megszűnése sem segített.
Kezdetben az osztalékfizetési hajlandóság és képesség, valamint az adott részvény értékeltsége alapján választottam célpontokat. Idővel azonban rájöttem, hogy ha valóban évtizedes vagy annál is hosszabb tartási időszakban gondolkodom, el kell mozdulnom a minőségi-növekedési részvények irányába.
Véletlenül sem a „sima” növekedési részvények felé, hanem a valós tulajdonosi értékteremtés szintjén is jól teljesítő cégek felé. Nem sok ilyen van a világon. Tízezres szinten jegyeznek cégeket a világ tőzsdéin, és nincs száz fenntarthatóan, konzisztensen növekvő, pozitív tulajdonosi értéket termelő vállalat. Ezeket az említett paramétereket persze szünet nélkül monitorozni kell. Ebbe az irányba fejlődtem az évek során.
Mi indikálta ezt a változást? Egy amerikai szolgáltatótól hozzáférést szereztem intézményi minőségű EVA (Economic Value Added, gazdasági hozzáadott érték) adatokhoz, így egyre mélyebben tudtam elemezni az osztalékfizető részvényeket. Arra kellett rájöjjek, hogy sok közöttük a középszerű vállalat, amik tizenéves távon tartva már nem termelnek olyan jó hozamokat.
Ezzel szemben az osztalékot nem fizető cégek között van néhány olyan, amelyik nem azért nem fizet osztalékot, mert nem tud elég pénzt termelni, hanem mert annyira jó jövedelmezőséggel tudja önmagába visszaforgatni, hogy egyszerűen nem érné meg kifizetni. Néhány tucat vállalat ezt fenn tudja tartani, mert olyan versenyelőnyük van – ezt Warren Buffett úgy hívja, hogy moat, várárok –, ami védi őket. Ami által nem tudják más szereplők elversenyezni az irgalmatlan nyereségességüket.
Miért nem vonultál vissza harminchárom évesen, ha megtehetted volna? És miért hírlevél? A korai nyugdíj eléggé elhibázott koncepció. Nem azért kell sokat dolgozni az életed elején, hogy hamar nyugdíjba vonulhass, mert utálod a munkád, és nem szeretnél csinálni semmit. Én pár hét után rájöttem, pontosabban az akkori párom rávilágított, hogy kibírhatatlan lennék, ha ezt a nyugdíjas dolgot komolyan gondolnám. Akkoriban egy barátom kérdezte meg, nem akarnám-e másoknak is megtanítani, hogyan fektetek be.
Ekkor már blogoltam az osztalekportfolio. com-on, volt egy teljesen ingyenes hírlevelem, ezek után pedig összeraktam egy képzést is. Ez még osztalékfizető részvények kiválasztására fókuszált. Ebből készült el 2015-re az Osztalékból szabadon című könyvem, eddig tizennégyezer példányban fogyott el. Fizetős hírlevelem ekkor sem volt még.
Az mozdított el igazából, hogy indítsak én is egy előfizetéses hírlevél-szolgáltatást, hogy ekkor már több befektetési hírlevélnek is előfizetője voltam. Leveleztem a mögöttük álló vállalkozókkal, és rendszeresen találtam hibákat a termékeikben. Számszaki és szakmai hibákat egyaránt. És amikor az egymillió dolláros hírlevélbizniszt építő amerikai srác visszaírta, hogy „nem javítom ki, mert ezeket a hibákat csak te veszed észre, és úgyse érdekel senkit”, akkor úgy voltam vele, hogy ne már, ezt azért lehet ennél jobban csinálni.
Egészen addig viszont nem nagyon mérettem meg magamat a nemzetközi piacon, volt ugyan videós kurzusom a Udemyn meg a Skillshare e-learning platformokon, de ebből nem vontam le messzemenő következtetéseket. Eldöntöttem ugyanakkor, hogy írok egy könyvet angolul is, hogy milyen alapon válogatnék részvényeket, ha nekem is lenne hírlevelem. Ez a könyv kapta a The Falcon Method címet, 2017 elején.
A kéziratot utazás közben írtam meg, és amikor az USA-ban voltunk, megmutattam a nálam bő három évtizeddel több tapasztalattal rendelkező befektetőnek, Chuck Carnevale-nak, a FAST Graphs elemzőszoftver alapítójának, hogy véleményezze. Azt mondta, hogy legfeljebb lábjegyzeteket tudna benne javítani. Ekkor mondtam a páromnak, hogy menjünk haza, ki akarom adni a könyvet. Önmagában nem sokat jelent, hogy Amazon-bestseller lett, ezt elég könnyű megszerezni, ha az első pár napban sokat vesznek belőle, de hát ez történt vele. Ezután indult csak el a fizetős hírlevél.
A Velencei-tó mellett él, újságíróból lett
befektető.
A Velencei-tó mellett él, újságíróból lett
befektető.
Hány előfizetője van? (Havi 50, évi 597 dollárba kerül – a szerk.) Kellett egy kis idő, amíg felskálázódott, nagyjából ezer előfizető körül állt meg. Vannak egészen fiatal, tanulni és építkezni vágyó egyetemista előfizetőink is, vannak természetesen magyar és külföldi milliárdosok, de tudok intézményi előfizetőkről is, akik döntéstámogatáshoz használják az eredményeinket.
Világszinten jegyezve nem lett óriási biznisz, az amerikai konkurensek, akik miatt az egész elindult, jóval nagyobb vállalkozásokat üzemeltetnek, mint én. Nekem cserébe megvan az az érzésem, hogy amit mi csinálunk, az jó, és egyre jobb. A hírlevél kellett ahhoz is, hogy a már említett intézményi adatokhoz hozzáférjek.
Erre nagyon drága az előfizetés? Évi tízezer dollár feletti összegekről beszélünk. És ezért még csak nyers adatot kapsz, amivel dolgozhatsz. Egy cég alapos elemzése nálunk két ember három munkanapjába kerül, tehát szép magyar szóval legalább hat embernap, és ezek elemzői munkanapok. Világszerte hatvan céget követünk ilyen minőségben. Ezeket rangsoroljuk aszerint, hogy az előrelátható jövőkép és a részvény jelenlegi értéke alapján melyik milyen hozampotenciált nyújt.
Effektíve egy buy signal, amit a hírlevél előfizetőknek havonta kiküldtök. Előre nem ígérünk senkinek semmilyen hozamot. Amióta az új minőségi-növekedési stratégiánk megvan, három, három és fél éve, azóta ha valaki a rendelkezésre álló megtakarítását hónapról hónapra egyenlő arányban a hírlevélben vételre ajánlott részvények között osztotta szét, éves szinten huszonkét százalékos dollárhozamot tudott vele elérni, ami forintban nyilván durvább. Ha ezt a pénzét S&P 500 tőzsdeindexbe tette volna, tizenhét százalék lenne a hozama. Momentán vezetünk, de ez nem jelenti, hogy a jövőben is huszon-százalékos dollárhozamunk lenne. A hírlevél elindulása óta, tehát ha nemcsak ezt a minőségi-növekedési stratégiát nézzük, hanem az osztalékos időszakot is, nagyjából az S&P 500 hozamát tudtuk hozni. Ez szerintem az elmúlt évek piaci körülményeit tekintve kifejezetten jó eredmény.
A hírlevélben van sell signal is? Ha egy céget már korábban ajánlottunk vételre, és megérett az eladásra, vagy kiderül, hogy tévedtünk, azt természetesen megírjuk.
Mennyire korrelál a hozamotok az S&P 500 hozamával? Valamennyire biztosan, de a mi portfóliónk az S&P-nél egy fokkal defenzívebb. Tehát ha esik a piac, mi jellemzően kisebbet esünk, ennek azonban megvan az árnyoldala is, ha nagyot nő, akkor mi kisebbet. Ez egy jó stratégia, de nem túl jó üzleti modell, mert mindig elégedetlenek az ügyfelek. (Nevet.)
Ha felfelé megyünk, elégedetlenek, hogy miért nem megyünk gyorsabban, ha esünk, akkor meg azért elégedetlenek, hogy okés, esik a piac, de mi is esünk, még ha kevesebbet is. Stratégiának viszont azért jó, mert az esés után magasabb bázisról építkezünk, amivel ciklusokon átívelően egy nagyon szép évesített hozamot lehet elérni.
Tehát részvénytippek. De hogyan lesz ebből egy hírlevél? Van egy bevezető és egy záró gondolatok része is. Ezek egyrészt aktualitásokat dolgoznak fel, másrészt oktató jellegűek, angol nyelven. Kifejezetten örültem, hogy idén megkeresett egy magyar nyelvű kiadó, hogy ezt jó lenne összefűzve kiadni, mert ilyen jellegű befektetési tartalom még nem jelent meg magyarul. Ebből lett a Túl az osztalékon című könyv. Az angol kiadáson (Beyond Dividends) alig kellett dolgozni, csak összefűztük. A könyvben végig lehet követni, hogyan és miért változott a befektetői gondolkodásom az osztalékfókuszból a minőségi növekedés felé.
Többes számban beszélsz a hírlevélről, gondolom van mögötted egy csapat. Kik ők? És meddig dolgoztál egyedül? Túl sokáig, ki is égtem benne. Ez nem olyan műfaj, ahol feladsz egy hirdetést, és fel tudsz venni magad mellé embereket. Nálam ez úgy történt, hogy csináltam egy haladó kurzust, ahol a könyvnél és az online kurzusnál mélyebb és szélesebb körű ismereteket adtam át, rengeteg feladattal, kötelező olvasmánnyal. Erre jelentkeztek öten vagy hatan, egy évig széttanulták magukat. Közülük került ki az első srác, Máté, akivel elkezdtem dolgozni. Kezdetben is sokat segített, de évek kellettek, hogy igazán összecsiszolódjunk.
Menet közben egy másik srác, Peti is megtalált, hogy vannak kérdései. Ő már írt angolul cikkeket is a Seeking Alphára, tudtam, hogy jól ír. Neki akkoriban még volt egy középvezetői állása, emellett kezdett el bedolgozni, végül csatlakozott főállásban a csapathoz, mint elemző.
Mi volt a legnagyobb tanulsága az utóbbi évek válságainak befektetői oldalról? 2008 óta szerintem nem volt igazi részvénypiaci válság, a covidpara túl rövid ideig tartott, az értékeltség pedig nagyon magasról nem esett olyan mélyre, ameddig én szerettem volna, és túl gyorsan vissza is pattant. Minden ilyen helyzet megmutatja, hogy a tőzsdén forgó vállalatok valós értéke és részvénypiaci ára el tud válni egymástól, amikor pánik van. A kérdés ilyenkor az, hogy ki tud hideg és racionális maradni.
A covidnál senki sem tudta, mi lesz (utólag persze könnyű az ellenkezőjét állítani), csak azt, hogy amikor minden visszatér a rendes kerékvágásba, egyes cégek többet fognak érni, mint amennyin éppen forogtak. Ilyenkor merni kell lépni. A covid mélyén vettünk és ajánlottunk a hírlevélben Blackrock-részvényt, ez utólag például nagyon jó vételnek bizonyult.
Egyes cégek valós gazdasági hozzáadott értéke (EVA) a covid alatt még nőni is tudott, annak ellenére, hogy a részvényárfolyamuk csökkent. Külön kell kezelni fejben, hogy mi történik a céggel fundamentálisan, és mi történik a papír árfolyamával. Makrogazdasági előrejelzést ugyanakkor nem készítünk. Buffettnek van egy mondása, miszerint, ha makroközgazdász dolgozik a cégednél, már biztos, hogy van egy felesleges alkalmazottad. Senki sem tudja, mi fog történni, erre nem kell spekulálni.
Nem is néztek makrotrendeket? Nem. Ezek bökkenők, amiken keresztülmegyünk. Szerencsénkre a legtöbben rövid távon gondolkodnak, ezért tudtunk nagyon jó áron venni például Amazont. Persze minden relatív, mi a Metát már kétszáz dollár körül is agyon akartuk venni, majd beesett száz alá, most meg ötszáz fölött van. Nem találtuk el az alját, de már kétszáznál is tudtuk, hogy olyan negatív forgatókönyveket áraz a piac, amik már nem nagyon tűntek reálisnak.
Nvidiát vettetek? Arról lemaradtunk. Radarunkon volt, része ennek a hatvan cégnek, amiket mélyen monitorozunk, de egyetértés volt a csapatban, hogy nagyon optimista feltételezések voltak beárazva a részvénybe. Nem láttuk előre az MI-mániát. (Két és fél év alatt megtízszereződött a részvény értéke – a szerk.)
Mi volt a legnagyobb találatotok? Nekem az Apple, még a hírlevél indulása előtt. Jóval korábban vettem, mint Buffett. Mondjuk vehettem volna többet is, de hát utólag könnyen beszél az ember. Meg ott van a covidos Blackrock-vásárlás, az elég jól sült el a hírlevél-előfizetőknek is.
Nincsenek alapkezelési ambícióitok? Voltak, vannak, lehetnek. Magyarországon úgy, mint Sólyomi Dávidnak, nincs jogosultságom vagyont kezelni. Ahhoz be kell menjek egy olyan cég ernyője alá, ahol ehhez van jogosultság. A cégnek vannak fix költségei, és persze jól is akar járni, emellett a csapatommal mi is szeretnénk egy korrekt díjazást kapni, különben nem éri meg vállalni a felelősséget. Ha ezek mind megvalósulnak, akkor pedig olyan költségteherrel kell sújtani az ügyfelet, ami mellett már nem feltétlenül éri meg neki „belénk” fektetni.
Több ajánlatot kaptam hazai vagyonkezelőktől, de azok a feltételek, amik mellett kis túlzással már holnap indíthatnék egy alapot, nem felelnek meg annak, ahova én ügyfélként is szívesen betenném a pénzem. Amennyiben találok megfelelő partnert, nyitott lennék a komoly egyeztetésre.
Montana vadregényes, eldugott zugát alig kilencszázan lakják, viszont nem akárkik. A lakók mesésen gazdagok és híresek, összvagyonuk több mint 290 milliárd dollár. Az amerikai Forbes cikke.
Geszti Margit már a Közgáz-felvételin közölte: ő bizony impresszárió akar lenni. Aztán húsz évet lehúzott nagy nemzetközi lemezkiadóknál, és olyan nagy nevek albumait jelentette meg, mint Geszti Péter, Kulka János, Ákos és Presser Gábor. Amióta megalapította koncertügynökségét, a Sonatina Kft.-t, végre csak azzal foglalkozik, ami mindig igazán érdekelte.
Az Apa üzent előtt legutóbb öt éve jelent meg regényed, azóta mondod, hogy édesapádról írsz. Nehezen bocsátottál meg neki az önsorsrontásért?Tizenöt éves munkát fejeztem be a könyvvel. Azt szabtam alapfeltételnek, hogy a lelki terhet letegyem, és így megelőzzem, hogy terápiás szöveg legyen. A pszichológia lassan valláshatáron van, és a transzgenerációs traumák feldolgozása lett a legkurrensebb ügy. Egész jól álltam, aztán […]