Munkára nevelték, és nem csupán a kínálkozó lehetőséget ragadta meg, de akár négyszeresen is beletette a melót, hogy odáig jusson, ahova eltervezte. Személyiségét kettősnek érzi, és a Jóistennek köszöni, hogy nem tette teljesen művésszé, ahogy matematikussá sem: így gyúrta egybe azzá, aki Rúzsa Magdi valójában.
Te hiszel a számmisztikában? Nagyon. Vannak dolgok, amiket elengedek, és azt mondom, hogy lesz, ahogy lennie kell, de alapvetően hiszek a számok erejében. Van, amit előre ki is számolok, számoltatok, és más dátumokat, számokat is kifejezetten figyelek az életemben. Ez nem is annyira a számmisztikáról szól, hanem arról, hogy hiszek a bejáratott dolgokban, részben a megszokások és hiedelmek embere vagyok.
Babonás? Vannak dolgok, amikben babonás vagyok, a férjem szerint túlzottan is. De talán abban a falusi világban, ahonnan én jövök, jobban élnek még a hiedelmek, ezt hoztam magammal. Más szempontból: én istenhívő ember vagyok. Istenre bízom magam, ami részben ellentétes a babonássággal. Viszont őrzöm a gyökereimben élő hiedelmeket, a szokásokat.
A számok, a babona vagy még inkább a hit: azért is kérdeztem rá erre, mert úgy tűnik, a magyar könnyűzenei élet legjeit felmutató zenész létedre nagyon is jóban vagy a számokkal. Jól látom? Kettős személyiség vagyok. Alkotó, kreatív, sokszor érzelemvezérelt, de igen, vannak dolgok, amiket igenis üzletileg tudok felfogni. Hálás vagyok, amiért a Jóisten meghagyta nekem a lelkem, amiben olyan mélység van, hogy tudok belőle alkotni. De közben nagyon örülök, hogy a racionális Magdinak meghagyta azt a fajta józan paraszti észt is, amivel tudja, hogyan kell a tehetségét kibontakoztatni és úgy kamatoztatni, hogy megéljen belőle. Nem tett teljesen művésszé, de nem is tett matematikussá, hanem összegyúrt azzá, aki vagyok. Így nekem már csak dolgoznom kellett és kell, ezt mindig is tudtam.
Hogy néz ki ez a munka ma a gyakorlatban? Leülünk a csapatommal, és úgy rakjuk össze a produkciót, hogy abban azt érezzem: mindenki jól van.
Az Apa üzent előtt legutóbb öt éve jelent meg regényed, azóta mondod, hogy édesapádról írsz. Nehezen bocsátottál meg neki az önsorsrontásért?Tizenöt éves munkát fejeztem be a könyvvel. Azt szabtam alapfeltételnek, hogy a lelki terhet letegyem, és így megelőzzem, hogy terápiás szöveg legyen. A pszichológia lassan valláshatáron van, és a transzgenerációs traumák feldolgozása lett a legkurrensebb ügy. Egész jól álltam, aztán […]
Az Apa üzent előtt legutóbb öt éve jelent meg regényed, azóta mondod, hogy édesapádról írsz. Nehezen bocsátottál meg neki az önsorsrontásért? Tizenöt éves munkát fejeztem be a könyvvel. Azt szabtam alapfeltételnek, hogy a lelki terhet letegyem, és így megelőzzem, hogy terápiás szöveg legyen. A pszichológia lassan valláshatáron van, és a transzgenerációs traumák feldolgozása lett a legkurrensebb ügy. Egész jól álltam, aztán megszületett Hanna. Apám bőven megvárhatta volna az unokáját – ez megint vádló és önvádló helyzetbe hozott, és megfeneklettem.
Mi rántott ki? Úgy két éve az anyósoméknál, Borsodban lestük az ablakból a tejest a lányommal. Közben merengett.
Azt mondja nekem: „A te apukád a felhők fölött van?” Bólogattam, mire ő tovább gondolkodott: „Ha Linzer kutya is a felhők fölött van, nem szólnál neki, hogy sétáltassa meg néha?” Alázatra intett, hogy a folytonosság ennyire egyértelmű neki egy olyan emberrel, akit soha nem látott. Lelki pofon volt, hogy ne hisztizzek már! Helyrerázott, elkezdtem újra a munkát.
Tudatosan figyelsz, hogy te jobb apa légy? Teljesen más életszituációban vagyok, mint a szüleim, amikor én születtem. Nem rónám fel az apámnak sem, hogy huszonévesen állandóan távol volt. Ráadásul katonáskodott akkoriban, és nem volt könnyű ember, tehát nem engedték haza soha.
Kevés előnye van a késői gyerekvállalásnak, szoktam is mondani a barátoknak, hogy „gyerekek, ne cicózzatok, mert kicsúsztok”. Ezek egyike, hogy tudatosabb vagy, és mást tartasz fontosnak. Heti két-három este fellépek, a maradék négy napon én megyek Hannáért, és alvásig vele vagyok. Nincs színház, mozi, így a barátaink is – kivéve a gyerekesek – elmaradoznak. Ezt nem tudtam volna megtenni huszonévesen.
Szerinted olvasnak manapság hatszáz oldalas könyvet? Remélem, ha olvasnak, akkor inkább azt, mint százötven oldalast. Bár sajnos beszivárgott hozzánk a „rothadó nyugatról”, hogy nincs határ a szépirodalom és a lektűr közt. Minden irodalom, és kész. Értem az olvasóvá nevelést, és nem az elefántcsonttorony-pozíciót akarom visszasírni, csak azt, hogy legalább tudjuk, mi micsoda!
De nem sokat ígér, ha egy nagy irodalmi díj átadóján a zsűri elnöke azzal kezdi, hogy ő ennyi könyvet el sem olvas, csak belenéz az elejébe és a végébe. A Libri-díjat meg az eladott példányszámra adják.
A fellépéseidből merítettél ihletet a könyvhöz? A színpad is formálta, hogyan lett ez identitásregény. Meghatározó élmény volt felállni énekelni az FMK színpadára, ahol valaha apám is szavalt. Volt, hogy a standupestemet, Az életemet játszottam, amiben rövid, fontos videók tagolják a szekvenciákat, problémát vetnek fel, poént ütnek le. Nem indult el a technika, improvizálnom kellett. Egyszer csak a szokásos „apám színész szeretett volna lenni” helyett széttártam a karom, és azt mondtam: „Apám húsz évig nem engedte el azt az álmát, hogy színpadi ember legyen.”
Megélsz egy drámai pillanatot a színpadon, és utána viszed azt a regénybe. Én húszévesen azt hittem, hogy radikális döntést hoztam, és a magam útját járom. Erre kiderül, hogy nagymamám titokban egész életében írt, az apám meg színpadi ember szeretett volna lenni. Hát milyen új utat választottam én?
2022. november 30-án jött ki a ChatGPT első verziója. Mintha csak tegnap lett volna? Vagy mintha már ezer éve? Bárhogy is legyen, az életünket, azt napok alatt felforgatta.
Skandináv krimi, magyar családregény és önmarcangolás, angol kortárs irodalom és mitikus középkori hangulat – ez még csak a fikció vagy autofikció. Friss tényirodalmat is ajánlunk olyan sztárszerzőktől, mint Harari, Buda László vagy Murakami, mellé olvasnivalót egy olyan problémáról, ami kábé lefedi a teljes magyar lakosságot.
Jókor voltam jó helyen – szeretik ezt mondani azok az emberek, akikről írunk. Most én éreztem így magam. Álltam a Magyar Zene Házának színpadán, és a magyar üzleti világ krémjének olvashattam fel Küllői Péter életútjáról és filantróp teljesítményéről. „Vezetése alatt vált a Bátor Tábor profi, nagy hatású, független és átláthatóan működő szervezetté.” Ebben a mondatban benne van huszonkét év […]
El lehet mondani ezt a történetet úgy is, hogy néhány nagyon okos ember kitalált valamit, és tudatosan haladt egy irányba, meg úgy is, hogy bukdácsoltak, de a végére tényleg összeállt valami, amiért egy nagy spanyol cég több mint kilencmilliárd forintot fizetett. Az utóbbi verzió jön, az Omixon őszinte sztorija.
Lilu második karrierje és szépségápolási birodalma. A magyar gasztróból lassan húsz éve kirobbanthatatlan Mautner Zsófi és további tervei. A New Yorkot megjárt magyar galerista, Deák Erika nem mindennapi pályája. Kint az új Forbes Life.
