Munkára nevelték, és nem csupán a kínálkozó lehetőséget ragadta meg, de akár négyszeresen is beletette a melót, hogy odáig jusson, ahova eltervezte. Személyiségét kettősnek érzi, és a Jóistennek köszöni, hogy nem tette teljesen művésszé, ahogy matematikussá sem: így gyúrta egybe azzá, aki Rúzsa Magdi valójában.
Te hiszel a számmisztikában? Nagyon. Vannak dolgok, amiket elengedek, és azt mondom, hogy lesz, ahogy lennie kell, de alapvetően hiszek a számok erejében. Van, amit előre ki is számolok, számoltatok, és más dátumokat, számokat is kifejezetten figyelek az életemben. Ez nem is annyira a számmisztikáról szól, hanem arról, hogy hiszek a bejáratott dolgokban, részben a megszokások és hiedelmek embere vagyok.
Babonás? Vannak dolgok, amikben babonás vagyok, a férjem szerint túlzottan is. De talán abban a falusi világban, ahonnan én jövök, jobban élnek még a hiedelmek, ezt hoztam magammal. Más szempontból: én istenhívő ember vagyok. Istenre bízom magam, ami részben ellentétes a babonássággal. Viszont őrzöm a gyökereimben élő hiedelmeket, a szokásokat.
A számok, a babona vagy még inkább a hit: azért is kérdeztem rá erre, mert úgy tűnik, a magyar könnyűzenei élet legjeit felmutató zenész létedre nagyon is jóban vagy a számokkal. Jól látom? Kettős személyiség vagyok. Alkotó, kreatív, sokszor érzelemvezérelt, de igen, vannak dolgok, amiket igenis üzletileg tudok felfogni. Hálás vagyok, amiért a Jóisten meghagyta nekem a lelkem, amiben olyan mélység van, hogy tudok belőle alkotni. De közben nagyon örülök, hogy a racionális Magdinak meghagyta azt a fajta józan paraszti észt is, amivel tudja, hogyan kell a tehetségét kibontakoztatni és úgy kamatoztatni, hogy megéljen belőle. Nem tett teljesen művésszé, de nem is tett matematikussá, hanem összegyúrt azzá, aki vagyok. Így nekem már csak dolgoznom kellett és kell, ezt mindig is tudtam.
Hogy néz ki ez a munka ma a gyakorlatban? Leülünk a csapatommal, és úgy rakjuk össze a produkciót, hogy abban azt érezzem: mindenki jól van.
Elhinni, kitartani, beletolni a munkát, jó ügynököt választani. Mind kell a tehetség mellé, hogy valaki Magyarországról, radar alól a világ legfontosabb kosárlabdaligája, az NBA előszobájába kerüljön. Valerio-Bodon Vincent készen áll, hogy berúgja az ajtót.
„Pár perc és hívlak, csak még kezelést kapok” – küldi cseten Vincent. Magyar idő szerint péntek éjjel sikerül beszélnünk, épp a 2024–25-ös G League, vagyis az NBA kistestvérének szezonkezdete előtt. Nála, Los Angelesben süt a nap, kora délután van, itt kezdi meg második szezonját a Los Angeles Lakers fiókcsapatánál, a South Bay Lakersnél.
Apai ágon dominikai, ott is született, hatéves korában költözött haza a család. Szülei nem érezték kellően biztonságosnak a karibi szigetvilág városi környezetét ahhoz, hogy gyereket neveljenek. Már Magyarországon ismerkedett meg a kosárlabdával. „Aktív gyerek voltam, egyszerre több sportra járattak a szüleim.” Tizenkettő lehetett, amikor elhatározta, komolyabban akar foglalkozni a kosárlabdával. Fejben már akkor kitűzte a célt, az NBA-t, ösztönösen ennek rendelt alá mindent. „A bennünk rejlő tehetséget csak kemény munkával lehet igazán naggyá tenni” – ez a vezérelv kíséri mindenhová. Beérett a gyümölcs: az utánpótlás évei alatt a magyar liga domináns játékosává vált.
Minden okkal történik Az első komolyabb áldozatot, krízist a profi szint hozta. „Hátra kellett hagynom a családomat, a barátaimat, Budapestet.” Hirtelen idősebb, fizikailag érettebb ellenfelek, csapattársak között kellett bizonyítania, a junior csapat húzóemberéből fogaskerékké vált, az első évben ez eléggé megviselte. „Végig úgy éreztem, minden megpróbáltatás okkal történik. Hogy felkészítsen arra, ami az úton várni fog.” Mégis, huszonhárom éves fejjel azt tanácsolná fiatalabb énjének, hogy legyen bátrabb, magabiztosabb, ha majd a nagyok közé kerül. Itthoni profi karrierje a Sopronban teljesedett ki, és innen találta meg álmai lehetősége is, az amerikai élvonal.
Nem Valerio-Bodon Vincent az első magyar az NBA környékén, de ő az első, aki a magyar élvonalból került az amerikai profi liga látókörébe.
Nem Valerio-Bodon Vincent az első magyar az NBA környékén, de ő az első, aki a magyar élvonalból került az amerikai profi liga látókörébe.
Vinkó László alapította a Vinko Group nevű ügynökséget, ők Vincent menedzsmentje, közvetlenül Szabó Levente menedzseli a kosarast. Vinkó évtizedes munkakapcsolatban van Austin Waltonnal, aki híres arról, hogy radar alól juttat játékosokat az amerikai ligába. Vincent a soproni 2022–23-as szezon második felében kezdett igazán beérni. Szabó Levente ekkor emelt a téten, megkereste Waltont, segítsen Vincentet helyzetbe hozni. A tengerentúli ügynök több forrásból is meggyőződött a fiú tehetségéről, Austin egyik játékosa Vincent csapattársa volt Sopronban, megerősítette, hogy a magyar srác beleillene az amerikai játékrendszerbe. A háttérben megindultak a tárgyalások egy NBA-draftra felkészítő teljes körű programról. Sikerrel jártak, jött a telefon: irány az Egyesült Államok.
Még zajlott a hazai szezon, és Vincentet is szerződés kötötte. A menedzsment újabb erőfeszítéseivel és a csapatvezetőség önzetlen támogatásával sikerült búcsút inteni a soproni csapatnak – azzal a feltétellel, hogy ha nem jön be az amerikai álom, tárt karokkal várják vissza. Utóbbi mégsem volt opció. Ha már ilyen közel került ahhoz, amiért ennyire keményen dolgozott, mindent megtesz, hogy kint megragadjon.
Az amerikai edzőtábor előtti hetekben, amíg a vízum és a papírügyek tisztázódtak, intenzív erőnléti és technikai tréningbe kezdett. A tíznapos szerződés, amit a Lakers tavaly nyáron Vincentnek kínált, esélyt adott, hogy a Lakers edzőtáborában lehessen. Találkozott és beszélt is több nagy sztárral, például LeBron Jamesszel. Végül a nagycsapatba nem került be, de a fiókcsapat, a South Bay Lakers leigazolta.
„Bár nem ő az első magyar játékos a G ligában, attól érdekes az esete, hogy a magyar élvonalból került az NBA látókörébe – emeli ki Tőrös Balázs szakkommentátor. – Sikere reményt adhat a hazai fiataloknak, hogy ha a tehetség mellé embertelen munka és jó menedzsment párosul, már csak a szerencsén múlik, hogy megmutathassák, mit tudnak.”
Vincent jól vette az első szezont. „Sokat tanultam az amerikai játékról, és magamról is.” Így vághat most neki a második kinti szezonjának. A Los Angeles-i kultúrsokkon is túl van, megszokta, megszerette az életet a nyugati parton. „A család, a barátok azért hiányoznak. Nehéz összeegyeztetni a kilencórás időeltolódást, a sűrű programot. Amikor csak lehet, telefonálunk, vagy éppen online játszunk.”
Bele kell tenni az extrát Zsúfolt a tengerentúli kosarasok élete. Ötvenkét meccs a szezon, köztük edzés, terápia, kezelés, utazás, regeneráció, mentális felkészülés, na, meg pihenés. Minden meccs előtt három órával már átöltözve a helyszínen kell lenni. Mondjuk úgy, nem tipikus irodai munka, amit délután ötkor leteszel, és hazamész. Erre jönnek rá a médiamegjelenések, interjúk – az énmárkát sem szabad elfeledni, az élsport mégiscsak üzlet, tetszik vagy sem, a kosaras egyben termék is.
Vincent azokon a ritka napokon is lemegy az edzőközpontba gyakorolni, kondizni pár órát, amikor nincs tele a naptár. „Nem értem az önbizalom-hiányos sportolókat. Bele kell tenni az extrát, rendszeresen, következetesen, így lehet megismerni a határainkat, magunkat, ez az, ami feloldja az önbizalomhiányt.” Az idei szezont felkészülten, bizakodva várja, összerakottabbnak érzi a csapatot, a stábot, szerepkörét is kényelmesebben játssza, személyes szinten is jobban tud kapcsolódni a csapattársaihoz. Néha azért próbálja az átlagemberek életét élni. „Szoktam azért sorozatokat is nézni.”
Ő sem úszhatja meg a kérdést: ki neki a GOAT? Bármennyire imádja Michael Jordant, nem tud elmenni amellett, hogy a liga minduntalan változik, egyre kompetitívebb a szcéna. Hogy LeBron huszonkét éve a liga meghatározó játékosa, szerinte – és szerintem is – eldönti a vitát, csak meg kell nézni, amit az olimpián művelt. Vincent kétéves volt, amikor LeBron az NBA-ben debütált, példaképe most negyvenéves, és még mindig nem akar leállni.
G liga? A G League 2001 óta fut, az NBA előszobája. Mostani nevét a Gatorade sportitalról kapta, az első olyan liga az Egyesült Államokban, aminek névszponzora van. Harmincegyből harminc csapat egy-egy NBA-csapat fiókegyesülete, a kivétel a Mexico City Capitanes. „A liga célja, hogy játékperceket, fejlődési lehetőséget nyújtson a frissen draftolt fiataloknak, akik a nagycsapatban nem jutnának elég lehetőséghez. Emellett az is, hogy tűzközelben tartsa azokat a tehetségeket, akiknek nincs NBA-szerződésük, de a képességeik alapján esélyesek lennének rá – fejti ki Tőrös Balázs. – Gyors, atletikus a tempó, a csapatjátékra sokszor rányomja a bélyeget, hogy a játékosok elsődleges célja itt nem a győzelem, hanem hogy felhívják magukra a figyelmet.”
Ötödik alkalommal gáláztunk a legnagyobb magyar tulajdonú cégekkel. A Magyar Zene Házában ünnepeltünk, díjakat is osztottunk,
és idén is gyűjtöttünk jótékony célra.
Szenvedélyes műgyűjtő, de bármikor szívesen kölcsönadja a gyűjteménye képeit, sőt a közösségi médiában is mutogatja őket, hogy népszerűsítse azokat a művészeket, akiktől vásárolt. Horn Péter, a B. Braun csoport vezérigazgatója ugyan szigorúan kettéválasztja hobbiját munkahelye CSR tevékenységétől, ám kétségkívül az ő érdeme, hogy a világcég Magyarországon költi az egyik legtöbbet jótékonykodásra. Idén elnyerte a Forbes és a Bridge Budapest díját az Elkötelezett polgár kategóriában.
Mindennapi hasznos tárgyak és a rájuk épülő hobbik. Ez az EDC. Azok a kellékek, amik megadják a felkészültség érzését viselőjüknek, a csomagbontástól a csavarhúzáson át akár az elsősegélynyújtásig vagy az önvédelemig. Mikor, ha nem a covid alatt futott fel a trend, és azóta sem csengett le. Alapvetése: a legjobb eszköz az, ami kéznél van, amikor szükség van rá, és ami attól hasznos, mert kialakításánál a funkció volt az első. Gyűjtésük külön szeánsz: meg kell ismerni a termékeket, a felhasznált anyagokat, az igényeinket. Az EDC megkoronázása, amikor reggel indulás előtt összeállítjuk a napi akadályokhoz passzoló felszerelésünket.
Idén ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját a Miele. A máig családi tulajdonban lévő német márka legendás háztartási készülékei sok esetben generációról generációra szállnak, a gyerekek kirepülése a családi fészekből pedig egyben jó apropót kínál a frissítésre – hiszen arra a minőség miatt máskülönben nemigen van szükség. Az 1899-ben Németországban alapított cég megalakulása óta a Miele és […]
Az Apa üzent előtt legutóbb öt éve jelent meg regényed, azóta mondod, hogy édesapádról írsz. Nehezen bocsátottál meg neki az önsorsrontásért?Tizenöt éves munkát fejeztem be a könyvvel. Azt szabtam alapfeltételnek, hogy a lelki terhet letegyem, és így megelőzzem, hogy terápiás szöveg legyen. A pszichológia lassan valláshatáron van, és a transzgenerációs traumák feldolgozása lett a legkurrensebb ügy. Egész jól álltam, aztán […]
