Lényegében teljesen felkészületlenül behullani egy európai városba, és remélni, hogy így is bele lehet nyúlni olyasmikbe, amik nem lehetnének akárhol — ehhez turistacsapdákon trenírozott ösztönök mellett egy kellően jó város is kell. Barcelona ilyen.
„A tintahal – mutat tányérunkra kopaszodó és a hűvös helyiségben, januárban is kicsit gyöngyöző homlokú asztaltársunk –, a tintahaluk nagyon jó.” Ezt egyrészt ezen a ponton már tudjuk (kicsit túl van grillezve a hal, de van olyan friss, hogy ez se álljon neki rosszul), másrészt a szakvélemény afféle megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásként cseng Jordi – mellé ültettek minket a taverna ajtajánál – többnyire teli szájából. Ha tudnánk katalánul, Jordinak minden titkát ismernénk már, mert a társaságunk helyett kihangosítóval whatsappozva dobja fel az ebédjét. Fél órával vagyunk szerda dél előtt, ő úgy a nyolcadik fogásánál tart, és természetesen egyik sem a tintahal volt: termetes rákok, fehérbab kolbásszal, fokhagymás-paradicsomos pirítós meg a rend kedvéért egy bomba.
A felszínt nézve nem egyértelmű, van-e Barcelonának a paellától a friss galíciai tenger gyümölcseiig ívelő pánhispán összeolvadásban, meg persze az összes globális hype-ot minden városban az asztalra tevő posztmodernben is érvényes kulináris identitása azon túl, hogy saját szószuk van a sült krumplira. Ám ha van, annak biztosan része a bomba, ez a másfél négyzetkilométeres területen, a ma bevándorlókkal színesedő, eleve alig pár száz éves egykori halásznegyedben, Barcelonetában elterjedt étel.
Egy darált hússal töltött, közepes túrógombócnyi krokettgolyóról van szó – eddig sima házias komfortkaja –, amit a legenda szerint itt, a La Cova Fumadában tálaltak először híg majonéz és egy sriracha-szerű csípős szósz keverékével, hogy aztán egy mintegy három háztömb sugarú körben mindenki másolni kezdje. Jól csúszik, pláne a ház kancsóból locsolt fehérborával – hogy miért nem kötelező kellék a Torontótól Budapestig a világban elszórt tapasozóklónokban, arra a legerősebb tippem az, hogy a végén még túl hamar és túl olcsón lakna jól a kedves vendég, bár a mindenféle sonkás-sajtos krokettek voltaképp ennek a felhúzott verziói.
Mint órafanatikus, akinek van Londonban élő barátja, nem hagyhattam ki a 2023-as WatchPro Salon kiállítást a brit fővárosban. A The Londoner Hotelben kisebb-nagyobb gyártók vonultatták fel portékáikat – ezek voltak a legérdekesebbek.
Írta: Schwarz Gábor, Zsigmond Viktor
Czapek Kis túlzással talán az egyik legnagyobb értéket képviselő gyártó volt az egész rendezvényen. Nálunk még nem ismerik túlzottan, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány darab szaladgál belőle itthon, pedig minőségével, különleges anyaghasználataival és kidolgozottságával erős pozíciót vívott ki magának a luxusórapiacon. Legtöbben talán arról ismerik, hogy van olyan Czapek modell, aminek számlapja a világ legritkábban fellelhető és legdrágább anyagából készül – ez nem más, mint a kikristályosodott ozmium.
Czapek SXH5.01 szerkezet
Czapek SXH5.01 szerkezet
Kis érdekesség: kedves vendéglátóm tulajdonában van egy 36 milliméteres Christopher Ward (CW) Twelve, eredetét egy korábbi lapszámban már taglaltuk (a Christopher Ward-sztori, Forbes, 2023/9). Természetesen két pillanat sem kellett, hogy hasonlóságot véljek felfedezni a CW, valamint a Czapek Antarctique modellek között (tok, szíjkialakítás, formavilág és egyebek). Mint kiderült, ez nem véletlen, ugyanis a Christopher Ward svájci termékmenedzsere, Adrian Buchmann az Antarctique dizájncsapatában dolgozott, ennek köszönhető a temérdek hasonlóság.
Gerald Charles Talán a legnagyobb meglepetés volt nekem. Életemben nem hallottam róluk, de a különleges tokforma azonnal magával ragadott, így felkerült a soha meg nem szerezhető órák bakancslistájára nálam. Hogy miért? Prózai oka van: a legfapadosabb modell ára is húszezer dollárról indul, ami pedig már egyéb érdekes komplikációkat is rejt magában (mondjuk, kronográf vagy tourbillon), az jóval drágább.
Ez a zöld egyszerűen meseszép: GC Sport Grass, 200 darabos limitált sorozat. Ára: 22 900 dollár
Ez a zöld egyszerűen meseszép: GC Sport Grass, 200 darabos limitált sorozat. Ára: 22 900 dollár
Perrelet Ez a svájci manufaktúra leginkább a számlap felőli turbina megoldásáról ismert, a legtöbb modelljük most is ilyen volt. Találkoztunk azonban egyedi automata szerkezetmegoldással is, ahol a rotor a számlap szélén van, így nem zavar be a „kilátásba”.
Az egyedi rotoros Calibre P-411, egy Lab Peripheral modellben.
Ára: 3880 euró
Az egyedi rotoros Calibre P-411, egy Lab Peripheral modellben.
Ára: 3880 euró
Duna Magyarországon is végre egyre több új óragyártó kezd kibontakozni. Van amelyik jobb minőséget ad, van amelyik kevésbé – a Duna az előző kategóriába tartozik. A márka alapítója Gulyás Péter. Eredeti szakmája szerint grafikus, és 2012-ben kezdett faliórák gyártásába Herdsman márkanév alatt. Ezzel párhuzamosan felmerült az igény karórák készítésére is, de a luxus lakberendezési tárgyaktól a funkcionális ékszerekig hosszú út vezetett.
A Duna Taktus fekete és fehér számlappal is rendelhető 310 000 forintos áron.
A Duna Taktus fekete és fehér számlappal is rendelhető 310 000 forintos áron.
A Duna bemutatkozó modellje a modern Budapest által inspirált Taktus. Letisztult, elegáns óra határozott Bauhaus stílusjegyekkel, megcélozva annak kedvelőit. Méretét tekintve tökéletes középút: átmérője korona nélkül 40 milliméter, vastagsága mindössze 9, ezzel kifejezetten vékonynak nevezhető. Az órát elöl és hátul zafír üveg védi a mindennapok behatásaitól, az acéltokban pedig egy automata, japán eredetű Miyota 9039 szerkezet rejtőzik. Különböző színű szíjakkal variálhatjuk, egyéniségünknek megfelelően.
Cyrus A gyártó alapítóját valahogy úgy képzelem el, hogy vérszemet kapott a tradicionális svájci óragyártás unalmasságától, ezért pénzt, energiát és mérnököket nem kímélve nekiállt olyan őrületes órákat csinálni, amiket más gyártó még csak megközelíteni se nagyon tud. Hát hol látni még egy zafírtokos, retrográd, tourbillonos, dupla rugóházas csodát?
A Klepcys dice lime carbon
A Klepcys dice lime carbon
Zeitwinkel Egy aprócska svájci manufaktúra, német névvel és német precizitással, ahol minden óra saját, manufakturális szerkezettel készül, kézi munkával. A tok mindig acél, az egyedi szerkezet is pazar, de ami a leginkább megfogja az embert, az a számlapok kidolgozottsága – valami földöntúli. Modelljeik 39 és 42,5 milliméteres méretekben látnak napvilágot.
Ha az üres erdőben kidől a fa, van-e hangja? Ha az órám olyan ritka, hogy senki sem ismeri a márkát, van-e értéke?
Mayer Gellért Levente nem titkolja, hogy amit ő csinál, azt nem lehet jól csinálni, ha nem épülsz be egy kicsit az alvilágba is. Tizennégy évesen kapta az első számítógépét, és kezdett hekkerkedni, majd lett belőle etikus hekker. Öt éve foglalkozik profi szinten banki csalások elleni védelemmel, egyéni vállalkozóként segíti a klienseit, akik többnyire ajánlás útján jutnak el hozzá.
Azt mondja, tíz éve még az volt a jellemző, hogy ezer helyről vettek le száz eurót, ma száz helyről ezret. A csalások szofisztikáltabbak lettek, a csalók egyre nagyobban utaznak, miközben a védekezésben nem sok előrelépés történt. Szerinte a magyar bankok még kitettebbek az online csalásoknak, mint a neobankok, a bankkártya messze a legnagyobb rizikó, és bár az Apple
Pay-es visszaélések a legtipikusabbak, az még semmitől sem véd meg, ha te nem
használsz mobiltárcás fizetést. A maga részéről tíz bankszámlával védekezik.
Három történelmi épület és egy milánói sztárdizájner találkozása Budapest legújabb ötcsillagos szállodájában a Vörösmarty tér szomszédságában. Az épületeket újonnan ráépített, antracit árnyalatú tető formálja egységgé, összenyitásuk után az udvarok helyén hatalmas, növényekkel teli átrium jött létre.
Miután az infláció és a belvárosi lokáció egyszerre érezteti hatását a Madhouse árain, arra a kérdésre, hogy kinek ajánljuk, azt tudjuk válaszolni, hogy akinek belefér.
