101-nek jó

Nem egy kultikus vagy annak szánt hely üzemelt már a Hegedűs Gyula utca 56. szám alatti újlipótvárosi szuterénben: 2017-ig itt gyöngyözött a Laci!Konyha! mesterlevese, mígnem Mogyorósi Gábor séf emlékezetes módon a stábhiányra hivatkozva bedobta a törölközőt. Utána a 2000-es években a Gold Bisztróval meg az Olimpia első generációjával nevet szerző Takács Lajos japán interpretációja, a Kobuta jött, és annak végzetéül a járvány.


De egyelőre nem úgy tűnik, hogy az itt nyíló helyeket törvényszerűen érné utol az idő előtti vég: a mi novemberi péntek esténken, tíz percet baktatva a körúttól a kellemetlen, tízfokos esőben a 101 Tigris minden asztalán ott a foglalt tábla, kivéve a termetes középsőn, amit közösen ülhetnek körül a hozzánk hasonló beesők. Akik utánunk jönnek, vastagon vacsoraidőben, azoknak már ott sem jut hely.


A nagy érdeklődés a sztorinak szól: a 101 Tigris az általunk is felsőfokú jelzők halmozásával bemutatott Széll Kálmán téri 101 (Forbes, 2021/9) gyorséttermes, tésztázós-rámenes kistestvére, és az anyaétterem korábban is itt üzemelő termelőkonyhájára épült. A budai egység tapas méretű fogásokkal dolgozó, umamigazdag, tajvani ihletésű konyhát visz komoly koktélkínálattal, ebből néhány, leírás alapján egyszerűbbnek ható kis tányér szivárgott át Pestre a levesek és tésztaételek közé. Ezeket szándékosan nem hívják előételnek, már csak azért is következetesen, mert a leveseink után kapjuk meg őket.