Öt hónapig úgy hívták Szlovákia miniszterelnökét, hogy Ódor Lajos. A magyar származású közgazdász az elmúlt húsz évben több reformban is tevékenyen részt vett, nagy szerepe volt abban is, hogy Szlovákiában euróval fizetnek. Szakértői kormányt vezetett, és nem félti az örökségét.
Írta: Zsiborás Gergő / Belekérdezett: Fekete Emese
A szlovák Forbesnak azt mondta, unalmas és normális kormányzást akart végigvinni. Mi lesz a kormánya öröksége? Hagytak négy reformtervezetet és egy százpontos javaslatcsomagot a költségvetés rendbetételére. Húsz év alatt, amíg a gazdaságpolitika berkeiben mozogtam, azért sikerült négy-öt nagyobb reformot végrehajtani. Optimista vagyok, hogy nem volt hiábavaló munka. Ha tizenöt–húsz százalék teljesül belőle, az ország valamivel jobb helyzetben lesz.
Többek között adóemelés, a tizenharmadik havi nyugdíj megszüntetése, a szociális juttatások megvágása… Ennek a tíz–húsz százalékát bevállalni politikai öngyilkosság. Nem hiszem. A költségvetés Szlovákiában akkora gondban van, hogy előbb-utóbb rá lesznek kényszerülve a politikusok, hogy valamit tegyenek. Jó pár dolgot kénytelenek lesznek bevezetni abból, amit hátrahagytunk.
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak. Négyfős véleménycsapat […]
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Iglódi Csaba tér vissza!
Mi kell ahhoz, hogy valaki bele merjen vágni az ismeretlenbe? Hogyan küzdjük le az előttünk álló akadályokat? Honnan tudjuk egyáltalán, merre van a jó irány? Hogyan tudunk hatással lenni egymásra és ezáltal új dolgokat létrehozni? Recept persze nincs rá. Az elmúlt időszak kiemelten megtanított rá és azóta is arra tanít minket, hogy az egész világ sokszor kiszámíthatatlan, és nagyon sok mindenre nincs hatásunk. Mentálisan pingpongozik velünk az élet, és erre sokszor a félelem a reakciónk. Miközben az életünk, a gondolataink, a kapcsolataink adhatnak olyan biztonságot és stabilitást, amire mindig lehet építeni.
Mert a bátorság egyfajta döntés. Miután egy hónapot kint töltöttem rokonoknál, húszévesen eldöntöttem, hogy New Yorkban akarok élni, és online marketinggel szeretnék foglalkozni. Gyorsan csináltam is egy mailcímet. 1997-et írunk. De az volt végig a fejemben, hogy mik azok a lépések, amik engem, a mátyásföldi lányt New Yorkba fognak vinni. Először is bárhol, bárkivel beszéltem, mindenkinek elmondtam, hogy ez a célom. Másfelől tanultam, fejlesztettem magam a digitális szakterületen, és éltem a lehetőségekkel, legyen az akár egy finn ösztöndíjprogram, akár egy hirtelen jött prágai karrierváltás.
Utólag visszagondolva szinte mindig a bizonytalanba vágtam bele, de végig tudtam, mi a célom. Hiába volt kiszámíthatatlan, mi fog velem történni, sosem a kényelmesebb utat választottam. A cél volt előttem, és döntéseim végül mindig felé vittek. Megtanultam, hogy merni kell kérni. Kinéztem digitális konferenciákat New Yorkban, megkértem a budapesti főnökömet, hadd menjek el, és minden évben kijutottam valahogy.
Sokan nem mernek kérni. De ha félelemből nem merünk kérdezni, nem is tudhatjuk, mi lesz a válasz. Távolinak és nagyon nehéznek tűnt még akkor, hogy valaha ott élhetek és dolgozhatok majd, de a kint töltött időkben minden konferencián az első sorban ültem, jelentkeztem és kérdeztem. Nem mondom, hogy könnyű, sok embernek nem is megy. De tanulható, és nagy szerepe van történeteink másokkal való megosztásának is.
Most, huszonöt évvel később is úgy érzem, hogy bátorság, elkötelezettség nélkül nem formálhatjuk se magunkat, se a környezetünket. Minden életszakaszunkban meg kell, hogy legyen a cél, ami aztán egy idő után átfordul a korral és az érettséggel megérkező keresésbe. Mindig kapcsolatokat építettem. Van mentorom, aki az azóta eltelt közel húsz évben is meghatározó az életemben. Mert ami kapcsolatokat felépítesz, ahhoz hozzá is tudsz nyúlni, mindig lesz, aki segít, ha szükséged van rá. Ehhez persze rengeteg energiára, tudatosságra és kölcsönösségre van szükség.
Kapcsolatokat ápolni, fenntartani is döntés. Tudatos döntés. Olyan ez, mint a barátság. És mindig lesznek helyzetek, amikkel meg kell küzdeni, és úgy érzed, eltérítenek a célodtól. De nem szabad feladni.
Sokszor kiszámíthatatlan, merre lesz a következő előre, és milyen irányba visz. Volt karrierszakaszom, amikor a London–Genf–Dallas-háromszögben éltem éjjel-nappal. És akkor jött a New York-i lehetőség, amikor már pont minden kialakult Londonban. De elutaztunk, és a húszéves Helga célja valósággá vált, ott voltam a Madison Avenue-n az irodánkban, New Yorkban. Az élet később úgy hozta, hogy családi okok miatt visszaköltöztünk Budapestre, ahol aztán újabb célokat tűztem ki magam elé.
Visszatekintve, ha van egy személyes történeted, bátorságod és célod, akkor körülötted az emberek is könnyebben kezdenek hinni benne. Benned és a tudatosságodban. Az egész életünk döntésekről szól, és merni kell bátornak lenni benne. És azt is el kell fogadni, ha hirtelen nem tudja az ember, merre is szeretne továbbmenni. De ahhoz jó előbb megtapasztalni, milyen, ha sikerül elérni a célodat. Legyen ez a 2024-es útravaló: ahogy ezt olvasod, fogalmazd meg a céljaidat, és merj bátor lenni 2024-ben!
A szerző a Nyitottak Vagyunk nevű civil szervezet igazgatótanácsának elnöke.
A Forgó tagjai: Nemes Dániel, Litkai Gergely, Sásdi Helga és Iglódi Csaba.
Indult két észt srác problémájával és egy szimpatikus vízióval, felnőtt egy globális fintech céggé, ma felhasználóinak számláiból a kiberbűnözők is szívesen csemegéznek. Horányi Gergő, a hétszáz fős budapesti Wise-iroda termékigazgatója azt mondja, tudatos és kiszámított döntések vannak a mögött, mennyi csalást fognak meg és engednek át. Ez ugyanis egy trade off kényelem és biztonság között.
Sosem törtek világhírre, és meg sem gazdagodtak a Quimbyből, pedig egyedi, sokszínű zenéjükkel és a villámgyorsan megszerzett színpadi profizmusukkal akár már a 90-es években megtehették volna. Vidéki gimis zenekarnak indultak, aztán hamar pesti underground banda lett a vagány alkotói közösségből, és a frontember, Kiss Tibi két hosszabb kicsekkolása után a mainstreambe is berobbantak. Közben megmaradtak nagyon normális embereknek, akik akár fizikai munkára is átnyergelnek, ha éppen az kell a túléléshez, máskor meg sokezres arénában zenélnek szimfonikusokkal. És jó velük beszélgetni.