Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak. Négyfős véleménycsapat […]
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Iglódi Csaba tér vissza!
Mi kell ahhoz, hogy valaki bele merjen vágni az ismeretlenbe? Hogyan küzdjük le az előttünk álló akadályokat? Honnan tudjuk egyáltalán, merre van a jó irány? Hogyan tudunk hatással lenni egymásra és ezáltal új dolgokat létrehozni? Recept persze nincs rá. Az elmúlt időszak kiemelten megtanított rá és azóta is arra tanít minket, hogy az egész világ sokszor kiszámíthatatlan, és nagyon sok mindenre nincs hatásunk. Mentálisan pingpongozik velünk az élet, és erre sokszor a félelem a reakciónk. Miközben az életünk, a gondolataink, a kapcsolataink adhatnak olyan biztonságot és stabilitást, amire mindig lehet építeni.
Mert a bátorság egyfajta döntés. Miután egy hónapot kint töltöttem rokonoknál, húszévesen eldöntöttem, hogy New Yorkban akarok élni, és online marketinggel szeretnék foglalkozni. Gyorsan csináltam is egy mailcímet. 1997-et írunk. De az volt végig a fejemben, hogy mik azok a lépések, amik engem, a mátyásföldi lányt New Yorkba fognak vinni. Először is bárhol, bárkivel beszéltem, mindenkinek elmondtam, hogy ez a célom. Másfelől tanultam, fejlesztettem magam a digitális szakterületen, és éltem a lehetőségekkel, legyen az akár egy finn ösztöndíjprogram, akár egy hirtelen jött prágai karrierváltás.
A főváros 150. évfordulójára készült Budapest Nagyregény 12. kerületről szóló fejezetét te írtad. Mondtad, hogy nem szereted a Hegyvidéket, ahol élsz. Miért vállaltad mégis?Azért nem nem szeretem, különben nem itt laknék, csak kritikusan látom. De ettől még tudok jó lélekkel írni róla. Egy egymástól elidegenedett házaspárt vezetek az Óra úttól a biopiacig, és ez a kis gyalogtúra megmutat […]
A főváros 150. évfordulójára készült Budapest Nagyregény 12. kerületről szóló fejezetét te írtad. Mondtad, hogy nem szereted a Hegyvidéket, ahol élsz. Miért vállaltad mégis? Azért nem nem szeretem, különben nem itt laknék, csak kritikusan látom. De ettől még tudok jó lélekkel írni róla. Egy egymástól elidegenedett házaspárt vezetek az Óra úttól a biopiacig, és ez a kis gyalogtúra megmutat mindent a kerületből. Meg picit bejátszom a kamaszkorom, mert ide jártam gimibe a 70-es években.
Az volt ugyanis az elvárás, hogy két idősík legyen. Néha könnyebb kötöttségek közt dolgozni – persze csak ha az én asztalomon pattog a téma. Valószínűleg Bach is azért tudott, a szorgalmán túl, irgalmatlan sokat alkotni, mert a barokk zene szabályrendszerét már lefektették.
Tavaly Petőfit vittetek Indiába Rozs Tamás csellistával, ez is felkérés volt? Egy Delhiben oktató magyar egyetemi tanár hívott minket, és Petőfi-műsorra lehetett az évforduló miatt valamennyi pénzt szerezni. Egy ponton rájöttünk, hogy vakmerőség elmenni egy másik földrészre, ahol majdnem másfél milliárdan beszélnek számunkra ismeretlen nyelveket, és ott megszólalni egy kisebb, távoli közösség alapköltőjéről. Ráadásul nem túl combos az angolom.
És érdekelte az indiaiakat Petőfi? Azt találtam ki, hogy nem úgy beszélek róla, mint magyar hősről, hanem mint költőről. És azért a szabadságharcos szerepvállalása, a hősi halála nem annyira idegen az indiai néplélektől, végül is őket is megszállták az angolok. Nagyon érdeklődők voltak, nincs az az egocentrikus rosszindulat, ami itthon, hogy eleve gyanakvóak az emberek, pedig még ki sem nyitottad a szádat. Sajnos az euroatlanti civilizációban élő ember el van ájulva a maga individuumától.
Legutóbbi regényedben, a Völgyhídban traumatizált kamaszokról írsz, drámai kifejlettel. Ennyire pesszimista vagy? Hihetetlen sebességre kapcsoltak a gyerekek, az általuk fogyasztott médiumok borzasztó pörgősek, a kisfiamnak is nehezére esik az olvasás, ami a lenyugtatást és a magába merülést hozhatná. A közösségi médiában is egymást hergelik az önteltségre és az önreprezentációra. Nem tudom, meddig bírható ez az impulzusdömping, de bízom benne, hogy az ember nem szűnik meg gondolkodni önmagáról. A kocsmában az agysejtjeik nagy részét elveszített srácok is azt próbálják megválaszolni, hogy minek élünk. Mindenki tudni akar valamit magáról, és mindenkiben van egy csomó szorongás.
Te most szorongsz valamin? Meg kell birkóznom azzal, hogy a kifutó időbe értem, és úgy kell ezzel együtt élnem, hogy közben ne haragudjak a fiatalokra, ne legyek sértett, rosszkedvű, és találjam meg, ami mellett nem leszek haszontalan. Szerencsére tízből kilencszer vicces depressziós vagyok, tudok ironizálni magamon.
Most is korán kelő vagy? Természetes imperatívusz bennem, hogy ha itt a reggel, cselekedni kell, mert olyan környezetben nőttem fel, ahol bármi történt is, a teheneknek enni kellett adni, a földet meg kellett kapálni. Vidékinek lenni nagyjából olyan, mintha folyamatosan anyuka lennél. Nincs olyan, hogy a gyereked miatt nem kelsz föl – ez a felelősség ott kiterjed a növényekre, az állatokra. És a feladatok olyanok, mint a teremtő, nem lehet előlük elbújni.
Sok szülőnek ismerősen csenghet a TSMT terápia, de nem mindenki tudja, hogy magyar. Lakatos Katalin fejlesztési módszerével az eltérő idegrendszeri fejlődésű gyerekeket segítik, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból. Alapítványt és vállalkozást is építettek rá, ezeket lánya, Fenyősi Fanni viszi tovább.
Borbás Marcsi legerősebb zöld üzenete, hogy nézzük meg, hogyan éltek a nagyszüleink, és próbáljunk pár dolgot visszahozni abból az életmódból. Ő az Őrségben talált otthonra, ahol a kert gondozása sok mindenre megtanította. A Zöld Gasztro rovatban fermentálunk, a Zöld Utazásban közeli és távoli ökoturisztikai helyszíneket keresünk fel. Megjelent a Zöld Forbes.
Énfejlesztés, cégépítés, perspektívatágítás, jövőtállóság – lehet ezt könyvből tanulni? Cégvezetők, üzletemberek, civil gondolkodók szerint igen, ezért is ajánlunk már harmadik éve üzleti könyveket a Bridge Budapest vezetői közösségének személyes élményeivel. Vezetőktől vezetőknek.
