Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Iglódi Csaba tér vissza!
Mi kell ahhoz, hogy valaki bele merjen vágni az ismeretlenbe? Hogyan küzdjük le az előttünk álló akadályokat? Honnan tudjuk egyáltalán, merre van a jó irány? Hogyan tudunk hatással lenni egymásra és ezáltal új dolgokat létrehozni? Recept persze nincs rá. Az elmúlt időszak kiemelten megtanított rá és azóta is arra tanít minket, hogy az egész világ sokszor kiszámíthatatlan, és nagyon sok mindenre nincs hatásunk. Mentálisan pingpongozik velünk az élet, és erre sokszor a félelem a reakciónk. Miközben az életünk, a gondolataink, a kapcsolataink adhatnak olyan biztonságot és stabilitást, amire mindig lehet építeni.
Mert a bátorság egyfajta döntés. Miután egy hónapot kint töltöttem rokonoknál, húszévesen eldöntöttem, hogy New Yorkban akarok élni, és online marketinggel szeretnék foglalkozni. Gyorsan csináltam is egy mailcímet. 1997-et írunk. De az volt végig a fejemben, hogy mik azok a lépések, amik engem, a mátyásföldi lányt New Yorkba fognak vinni. Először is bárhol, bárkivel beszéltem, mindenkinek elmondtam, hogy ez a célom. Másfelől tanultam, fejlesztettem magam a digitális szakterületen, és éltem a lehetőségekkel, legyen az akár egy finn ösztöndíjprogram, akár egy hirtelen jött prágai karrierváltás.
