Isten kegyelme volt, hogy finom kávét adott a föld – Tóth Sándor ezzel az alázattal szállt be a Costa Rica-i kávétermesztésbe. Magyarország a Bányai márkanevet ismerte meg, nem a Tóthot, pedig az évtizedekkel korábban kivándorló ültetvényes és a szekszárdi kávéspecialista egyaránt kellett a hírnévhez. A Bányai Speciality Coffee kalandregényszerű története két magyar levélváltásával kezdődött.
„Zalaegerszegen voltam, indultam haza Szekszárdra. Három, három és fél órás út. Ahogy beültem az autóba, hívott Laci. Végigbeszéltük az utat. Egyszer csak azt mondja: »Figyelj, egy kicsit utánad néztem, és azt látom, hogy te szakmailag oké vagy. De valamit el kell mondanom. Én nem szeretem a kávét, és nem is iszom. Úgyhogy innen indulunk.« Mély lélegzetet vettem, és annyit mondtam: oké, én szeretem, és iszom is.” És innen indultak. Ma már Bányai Speciality Coffee Concept néven egyre több helyen kapható a kávéjuk. Ami tényleg magyar. Tóth Sándor szekszárdi kávészakértő és az évtizedekkel korábban külföldre kivándorló magyar lakatos, a Costa Rica-i földtulajdonos Bányai László különös találkozásának gyümölcse.
Noha Laci bácsi exitált – előbb az üzletből, majd erről a világról is –, nevével és kettőjük mély barátságából olyan kávé született, ami a világpiacon is megállja a helyét. Sanyi az egyetlen magyar, aki a földtől a csészéig hozza haza a kávészemeket. Interjúnk után hamarosan, január elején indul a Costa Rica-i földjeire, és megkezdi az idei Bányai-szüretet. „Koncepciót alkottunk a növényszaporítástól egészen addig, hogy csészébe kerül a kávénk – mondja. – Minden munkafolyamatot mi felügyelünk és végzünk. Kutatunk, fermentációs és talajkezelési, növényápolási módszerekkel kísérletezünk a legjobb minőségért, magyar szakemberekkel.”
Kávézás az ördöggel kétszer A Miskolcról származó lakatos, Bányai László harmincegy évesen, a szocializmus végnapjaiban disszidált az országból, és egy bécsi kitérővel az Egyesült Államokba költözött 1988-ban. Segédmunkásként kezdett, majd egy véletlenszerű liftszerelésből virágzó építőipari céget épített fel. Amikor a 2000-es évek elején tönkrement a házassága, úgy döntött, nyugdíjba megy, és Costa Ricán fog horgászni.
Az év végének alighanem leghájpoltabb budapesti helye a 101 Tigris. Megérdemelten?
Nem egy kultikus vagy annak szánt hely üzemelt már a Hegedűs Gyula utca 56. szám alatti újlipótvárosi szuterénben: 2017-ig itt gyöngyözött a Laci!Konyha! mesterlevese, mígnem Mogyorósi Gábor séf emlékezetes módon a stábhiányra hivatkozva bedobta a törölközőt. Utána a 2000-es években a Gold Bisztróval meg az Olimpia első generációjával nevet szerző Takács Lajos japán interpretációja, a Kobuta jött, és annak végzetéül a járvány.
De egyelőre nem úgy tűnik, hogy az itt nyíló helyeket törvényszerűen érné utol az idő előtti vég: a mi novemberi péntek esténken, tíz percet baktatva a körúttól a kellemetlen, tízfokos esőben a 101 Tigris minden asztalán ott a foglalt tábla, kivéve a termetes középsőn, amit közösen ülhetnek körül a hozzánk hasonló beesők. Akik utánunk jönnek, vastagon vacsoraidőben, azoknak már ott sem jut hely.
A nagy érdeklődés a sztorinak szól: a 101 Tigris az általunk is felsőfokú jelzők halmozásával bemutatott Széll Kálmán téri 101 (Forbes, 2021/9) gyorséttermes, tésztázós-rámenes kistestvére, és az anyaétterem korábban is itt üzemelő termelőkonyhájára épült. A budai egység tapas méretű fogásokkal dolgozó, umamigazdag, tajvani ihletésű konyhát visz komoly koktélkínálattal, ebből néhány, leírás alapján egyszerűbbnek ható kis tányér szivárgott át Pestre a levesek és tésztaételek közé. Ezeket szándékosan nem hívják előételnek, már csak azért is következetesen, mert a leveseink után kapjuk meg őket.
Ehhez először meg kell őket rendelni, amire azért térek ki külön, mert ez QR-kóddal, telefont nyomogatva történik. Valószínűleg nem ez lesz az utolsó hely Budapesten, ahol meg kell barátkozni a személytelen rendelésleadással, ami csak abból a szempontból reményteli, hogy még fejlődhetnek az erre szolgáló rendszerek. Itt van mailben érkező PIN-kód, jelszómegadás satöbbi, mielőtt az ember bebocsáttatna – nagyra fogják ezt értékelni azok, akik szeretnék egy jóféle, mobilon előadott webáruház-regisztrációval indítani az estéjüket, de azt tippelem, ők mindenképpen a kisebbség.
Szóval, a levesek: a szójás sertésleves egy nyolcórás alaplével készül, lassan főtt sertéscsászár és sóban marinált tojás adják a betétet. A krémes tojást sem triviális így eltalálni, de ami messze a budapesti egyenrámenek fölé emeli az egészet, az a tényleg kivételes, házi vékonymetélt. Körülöttünk akadnak a hírverés által idecsaltak, akik a tizedik kanál után meglepve néznek egymásra, tényleg ennyi-e – fontos jól érteni a műfajt, komfortkaja ez, nem szüntelen tűzijáték, de a számla is ezzel arányos.
Ezzel együtt is, az angyalföldi hallevesnek igazából a neve a legjobb: a lé inkább savanykás a kimcsitől, pedig némi füstölt pisztráng is mélyíteni igyekszik, kagylók, haltekercs és ráktempura kerülnek bele. Utóbbi, mint bármilyen bundázott ételt levesben eláztatni, szerintem nem indokolható, de tisztában vagyok vele, hogy ebben az ügyben egy fél kontinenssel és nem a tigrisesekkel van vitám.
Ennyitől el is telünk annyira, hogy egyértelmű legyen, levesre még tésztaételt vállalni csak nagypályásoknak férne bele, aznap nem is látunk ilyet a porondon, pedig a szójás-csirkés és a paradicsomos-sült tojásos ígérete is passzolna a kopogtató télhez. (Ezen a ponton érdemes jelezni, hogy szállítanak házhoz: én inkább ezeket a tésztákat próbálgatnám ily módon, minthogy a rámen melegítésével meg rizstészta-kifőzéssel piszmogjak a futár megérkezte után.) Megérkezik viszont a sült csirkeszárnyunk. Bőrét burgonyakeményítővel tették ropogóssá anélkül, hogy a bunda válna főszereplővé: ez az a fajta hibátlan étel, amiből nem biztos, hogy lehetséges túl sokat enni, és jól is csúszik hozzá a csípős-ropogós, morzsával megszórt kínaiuborka-saláta. Ha legközelebb erre járok, ezekből kiindulva a kis tányérokat enném végig a szintén ígéretes töltött batyuktól a fokhagymás gőzölt brokkoliig. Aznap viszont a páratlanul légiesnek ígért sajttortával zárunk, egyébként az az egyetlen desszertopció: könnyűnek könnyű, ám a karamelles karakterű öntet szükségtelenül sokat tesz ez ellen.
Angyalföldi halleves
Angyalföldi halleves
Citromos sajttorta
Citromos sajttorta
101 Tigris Budapest XIII., Hegedűs Gyula utca 56. A teszt időpontja: november 10. Ezt ettük: Csípős csirkeszárny: 1990 Csípős ropogós kínaiuborka-saláta: 1490 Angyalföldi halleves: 4990 Szójás sertésleves: 3490 Citromos sajttorta: 1790 Egy kóla: 690 Egy korsó csapolt Kőbányai: 790 Összesen: 15 230 forint
Sosem törtek világhírre, és meg sem gazdagodtak a Quimbyből, pedig egyedi, sokszínű zenéjükkel és a villámgyorsan megszerzett színpadi profizmusukkal akár már a 90-es években megtehették volna. Vidéki gimis zenekarnak indultak, aztán hamar pesti underground banda lett a vagány alkotói közösségből, és a frontember, Kiss Tibi két hosszabb kicsekkolása után a mainstreambe is berobbantak. Közben megmaradtak nagyon normális embereknek, akik akár fizikai munkára is átnyergelnek, ha éppen az kell a túléléshez, máskor meg sokezres arénában zenélnek szimfonikusokkal. És jó velük beszélgetni.
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak. Négyfős véleménycsapat […]
A Kodály körönd az egész főváros egyik legszebben kitalált tere. A teret övező négy palota egyike egy tűzvész miatt került a címlapokra, majd egy évtizednyi hányattatás után képletesen is felszállt a füst, és az évekig romos épületre ma rá sem lehet ismerni.
