Isten kegyelme volt, hogy finom kávét adott a föld – Tóth Sándor ezzel az alázattal szállt be a Costa Rica-i kávétermesztésbe. Magyarország a Bányai márkanevet ismerte meg, nem a Tóthot, pedig az évtizedekkel korábban kivándorló ültetvényes és a szekszárdi kávéspecialista egyaránt kellett a hírnévhez. A Bányai Speciality Coffee kalandregényszerű története két magyar levélváltásával kezdődött.
„Zalaegerszegen voltam, indultam haza Szekszárdra. Három, három és fél órás út. Ahogy beültem az autóba, hívott Laci. Végigbeszéltük az utat. Egyszer csak azt mondja: »Figyelj, egy kicsit utánad néztem, és azt látom, hogy te szakmailag oké vagy. De valamit el kell mondanom. Én nem szeretem a kávét, és nem is iszom. Úgyhogy innen indulunk.« Mély lélegzetet vettem, és annyit mondtam: oké, én szeretem, és iszom is.” És innen indultak. Ma már Bányai Speciality Coffee Concept néven egyre több helyen kapható a kávéjuk. Ami tényleg magyar. Tóth Sándor szekszárdi kávészakértő és az évtizedekkel korábban külföldre kivándorló magyar lakatos, a Costa Rica-i földtulajdonos Bányai László különös találkozásának gyümölcse.
Noha Laci bácsi exitált – előbb az üzletből, majd erről a világról is –, nevével és kettőjük mély barátságából olyan kávé született, ami a világpiacon is megállja a helyét. Sanyi az egyetlen magyar, aki a földtől a csészéig hozza haza a kávészemeket. Interjúnk után hamarosan, január elején indul a Costa Rica-i földjeire, és megkezdi az idei Bányai-szüretet. „Koncepciót alkottunk a növényszaporítástól egészen addig, hogy csészébe kerül a kávénk – mondja. – Minden munkafolyamatot mi felügyelünk és végzünk. Kutatunk, fermentációs és talajkezelési, növényápolási módszerekkel kísérletezünk a legjobb minőségért, magyar szakemberekkel.”
Kávézás az ördöggel kétszer A Miskolcról származó lakatos, Bányai László harmincegy évesen, a szocializmus végnapjaiban disszidált az országból, és egy bécsi kitérővel az Egyesült Államokba költözött 1988-ban. Segédmunkásként kezdett, majd egy véletlenszerű liftszerelésből virágzó építőipari céget épített fel. Amikor a 2000-es évek elején tönkrement a házassága, úgy döntött, nyugdíjba megy, és Costa Ricán fog horgászni.
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak. Négyfős véleménycsapat […]
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Iglódi Csaba tér vissza!
Mi kell ahhoz, hogy valaki bele merjen vágni az ismeretlenbe? Hogyan küzdjük le az előttünk álló akadályokat? Honnan tudjuk egyáltalán, merre van a jó irány? Hogyan tudunk hatással lenni egymásra és ezáltal új dolgokat létrehozni? Recept persze nincs rá. Az elmúlt időszak kiemelten megtanított rá és azóta is arra tanít minket, hogy az egész világ sokszor kiszámíthatatlan, és nagyon sok mindenre nincs hatásunk. Mentálisan pingpongozik velünk az élet, és erre sokszor a félelem a reakciónk. Miközben az életünk, a gondolataink, a kapcsolataink adhatnak olyan biztonságot és stabilitást, amire mindig lehet építeni.
Mert a bátorság egyfajta döntés. Miután egy hónapot kint töltöttem rokonoknál, húszévesen eldöntöttem, hogy New Yorkban akarok élni, és online marketinggel szeretnék foglalkozni. Gyorsan csináltam is egy mailcímet. 1997-et írunk. De az volt végig a fejemben, hogy mik azok a lépések, amik engem, a mátyásföldi lányt New Yorkba fognak vinni. Először is bárhol, bárkivel beszéltem, mindenkinek elmondtam, hogy ez a célom. Másfelől tanultam, fejlesztettem magam a digitális szakterületen, és éltem a lehetőségekkel, legyen az akár egy finn ösztöndíjprogram, akár egy hirtelen jött prágai karrierváltás.
Utólag visszagondolva szinte mindig a bizonytalanba vágtam bele, de végig tudtam, mi a célom. Hiába volt kiszámíthatatlan, mi fog velem történni, sosem a kényelmesebb utat választottam. A cél volt előttem, és döntéseim végül mindig felé vittek. Megtanultam, hogy merni kell kérni. Kinéztem digitális konferenciákat New Yorkban, megkértem a budapesti főnökömet, hadd menjek el, és minden évben kijutottam valahogy.
Sokan nem mernek kérni. De ha félelemből nem merünk kérdezni, nem is tudhatjuk, mi lesz a válasz. Távolinak és nagyon nehéznek tűnt még akkor, hogy valaha ott élhetek és dolgozhatok majd, de a kint töltött időkben minden konferencián az első sorban ültem, jelentkeztem és kérdeztem. Nem mondom, hogy könnyű, sok embernek nem is megy. De tanulható, és nagy szerepe van történeteink másokkal való megosztásának is.
Most, huszonöt évvel később is úgy érzem, hogy bátorság, elkötelezettség nélkül nem formálhatjuk se magunkat, se a környezetünket. Minden életszakaszunkban meg kell, hogy legyen a cél, ami aztán egy idő után átfordul a korral és az érettséggel megérkező keresésbe. Mindig kapcsolatokat építettem. Van mentorom, aki az azóta eltelt közel húsz évben is meghatározó az életemben. Mert ami kapcsolatokat felépítesz, ahhoz hozzá is tudsz nyúlni, mindig lesz, aki segít, ha szükséged van rá. Ehhez persze rengeteg energiára, tudatosságra és kölcsönösségre van szükség.
Kapcsolatokat ápolni, fenntartani is döntés. Tudatos döntés. Olyan ez, mint a barátság. És mindig lesznek helyzetek, amikkel meg kell küzdeni, és úgy érzed, eltérítenek a célodtól. De nem szabad feladni.
Sokszor kiszámíthatatlan, merre lesz a következő előre, és milyen irányba visz. Volt karrierszakaszom, amikor a London–Genf–Dallas-háromszögben éltem éjjel-nappal. És akkor jött a New York-i lehetőség, amikor már pont minden kialakult Londonban. De elutaztunk, és a húszéves Helga célja valósággá vált, ott voltam a Madison Avenue-n az irodánkban, New Yorkban. Az élet később úgy hozta, hogy családi okok miatt visszaköltöztünk Budapestre, ahol aztán újabb célokat tűztem ki magam elé.
Visszatekintve, ha van egy személyes történeted, bátorságod és célod, akkor körülötted az emberek is könnyebben kezdenek hinni benne. Benned és a tudatosságodban. Az egész életünk döntésekről szól, és merni kell bátornak lenni benne. És azt is el kell fogadni, ha hirtelen nem tudja az ember, merre is szeretne továbbmenni. De ahhoz jó előbb megtapasztalni, milyen, ha sikerül elérni a célodat. Legyen ez a 2024-es útravaló: ahogy ezt olvasod, fogalmazd meg a céljaidat, és merj bátor lenni 2024-ben!
A szerző a Nyitottak Vagyunk nevű civil szervezet igazgatótanácsának elnöke.
A Forgó tagjai: Nemes Dániel, Litkai Gergely, Sásdi Helga és Iglódi Csaba.
Egy fabábú road movie-ja a kulisszák mögött és a programozóból lett civil újságíró. Az Uccu utat mutat, de hogy az MI-hez vezető úton mi vár ránk, már más kérdés. Ajánló a Forbes.hu-ról.
Mit ad, és mennyibe kerül egy magán-egészségbiztosítás, ha a cég fizeti?
Friss csomagok, tarifák, tendenciák, büntetett no show jelenség, tipikus ellátások és olyan számok, amiket máshol nem olvashattál.
Végre eljött a markáns dezinfláció időszaka, a kamatcsökkentési ciklus is tart, de közben a költségvetés ezer sebből vérzik, mégis üres kincstár mellett lett az állam legfontosabb célja a reptérvásárlás, ki érti ezt? A Forbes negyedéves makrogazdasági összefoglalója.
Mennyire NER-es a lista? Egy egyszerű szempontot állítottunk fel Zsiborás Gergő kollégámmal: ki szerezte egyértelmű politika hátszéllel a vagyonát? Ők NER-esek. Velük szemben állnak, akik a politikától függetlenül, piaci alapon építkeztek, és létezik egy köztes zóna is: saját jogon, vállalkozóként indultak, de már jelentős együttműködésük van a politikával. Ezek alapján a szempontok alapján tizenhat NER-est, […]