Magyarország egyik legbefolyásosabb és legvagyonosabb médiavállalkozója nem tervez, mert nem lát jó befektetést Magyarországon, cserébe komoly portfóliót épít Lengyelországban, több lehetőséget szimatol Szlovákiában, és mint egykori Wizz Air-milliárdosnak a déli féltekén is van egy fapadosa, amivel épp a NASDAQ-ra készül. Varga Zoltán választási lehetőségekről, éves elvonulásról, Bécs, Horvátország és Németország vonzerejéről és arról, hogy miért nem elégítené ki, ha csak olvasgatná a New York Timest, és magában spekulálgatna a tőzsdén.
Tavaly a no brainer kifejezést használtad arra, hogy kihagyhatatlan az inflációkövető állampapír, amiről már akkor is látszott, hogy brutális kamatot fog fizetni a következő két évre. Most az a nagy téma, hogy miután érthető módon nagy pénzek mentek be a PMÁP-ba, belenyúl-e az állam a visszaváltás feltételeibe, hogy megakadályozza a kamatforduló környékén várható kiáramlást. Én azt gondolom, hogy nem fog belenyúlni. Szerintem nagyon jól felépítette az állam, hogy a finanszírozását a külföldi oldalról áthozta a hazaira. Ez lényegében az olasz modell, az olasz államadósságot is nagyrészt a hazai lakosság finanszírozza. Szerintem is stabilitást ad, ha ott van a pénz, nem szabad elveszíteni a lakosság bizalmát. Tehát ha most azt mondanák, hogy öt százalékra emelik a visszaváltási jutalékot, én nem látnék hosszú távú állampapír-vásárlót nagyon sokáig a piacon.
Hogyha nem is nyúlnak hozzá, akkor is lesz egy jelentős kiáramlás? Logikusnak tűnik, hogy sokan hatszázalékos kamat mellett már nem fogják finanszírozni az államot azok közül, akik 18-on örömmel megtették. Akkor majd lesz más kibocsátási terv, vonzóbbá teszik a kamatozást. Szerintem van árazási képessége az államnak, és ezt 2025-ben simán meg tudja tenni, mivel még korábban, 2024-ben lesz számára a legnagyobb a kamatkiadás. De az is fontos kérdés, hogy ha az emberek kivinnék állampapírból a pénzüket, hova tennék? És úgy tűnik, nem nagyon lesz jó alternatíva.
Ingatlan esetleg? Ha a következő évben se tér vissza az áremelkedés, az, aki két év alatt uszkve 35 százalékot keresett az állampapíron, 2025 elején akár vonzónak is találhatja ugyanazokat a lakásárakat, amiket két évvel korábban látott. Mellé ott lehetnek a vállalható szintre csökkenő jelzáloghitel-kamatok. Szerintem is megélénkülhet az ingatlanpiac, de azért ehhez egy nagyon stabil gazdasági növekedésre van szükség. Tehát hogy az emberek ki tudják fizetni a havi törlesztőt, illetve hogy az ingatlanfejlesztők megfelelő kamatszinten tudjanak hitelt fölvenni. Szerintem előbb tartósan le kell esniük a hozamszinteknek, rendeződniük kell a gazdasági folyamatoknak, például be kell érkezniük rendben az áfabevételeknek, be kell indulnia a kiskereskedelmi forgalomnak. Tehát nem gondolom, hogyha valaki kiveszi a pénzét mondjuk 2024 végén, akkor azonnal egy ingatlanalapba be fogja fektetni. Én legalábbis ezt nem látom. Az ingatlanfejlesztési ciklusok sokkal hosszabbak lettek, irodafejlesztések pedig szinte nincsenek is.
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak. Négyfős véleménycsapat […]
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Iglódi Csaba tér vissza!
Mi kell ahhoz, hogy valaki bele merjen vágni az ismeretlenbe? Hogyan küzdjük le az előttünk álló akadályokat? Honnan tudjuk egyáltalán, merre van a jó irány? Hogyan tudunk hatással lenni egymásra és ezáltal új dolgokat létrehozni? Recept persze nincs rá. Az elmúlt időszak kiemelten megtanított rá és azóta is arra tanít minket, hogy az egész világ sokszor kiszámíthatatlan, és nagyon sok mindenre nincs hatásunk. Mentálisan pingpongozik velünk az élet, és erre sokszor a félelem a reakciónk. Miközben az életünk, a gondolataink, a kapcsolataink adhatnak olyan biztonságot és stabilitást, amire mindig lehet építeni.
Mert a bátorság egyfajta döntés. Miután egy hónapot kint töltöttem rokonoknál, húszévesen eldöntöttem, hogy New Yorkban akarok élni, és online marketinggel szeretnék foglalkozni. Gyorsan csináltam is egy mailcímet. 1997-et írunk. De az volt végig a fejemben, hogy mik azok a lépések, amik engem, a mátyásföldi lányt New Yorkba fognak vinni. Először is bárhol, bárkivel beszéltem, mindenkinek elmondtam, hogy ez a célom. Másfelől tanultam, fejlesztettem magam a digitális szakterületen, és éltem a lehetőségekkel, legyen az akár egy finn ösztöndíjprogram, akár egy hirtelen jött prágai karrierváltás.
Utólag visszagondolva szinte mindig a bizonytalanba vágtam bele, de végig tudtam, mi a célom. Hiába volt kiszámíthatatlan, mi fog velem történni, sosem a kényelmesebb utat választottam. A cél volt előttem, és döntéseim végül mindig felé vittek. Megtanultam, hogy merni kell kérni. Kinéztem digitális konferenciákat New Yorkban, megkértem a budapesti főnökömet, hadd menjek el, és minden évben kijutottam valahogy.
Sokan nem mernek kérni. De ha félelemből nem merünk kérdezni, nem is tudhatjuk, mi lesz a válasz. Távolinak és nagyon nehéznek tűnt még akkor, hogy valaha ott élhetek és dolgozhatok majd, de a kint töltött időkben minden konferencián az első sorban ültem, jelentkeztem és kérdeztem. Nem mondom, hogy könnyű, sok embernek nem is megy. De tanulható, és nagy szerepe van történeteink másokkal való megosztásának is.
Most, huszonöt évvel később is úgy érzem, hogy bátorság, elkötelezettség nélkül nem formálhatjuk se magunkat, se a környezetünket. Minden életszakaszunkban meg kell, hogy legyen a cél, ami aztán egy idő után átfordul a korral és az érettséggel megérkező keresésbe. Mindig kapcsolatokat építettem. Van mentorom, aki az azóta eltelt közel húsz évben is meghatározó az életemben. Mert ami kapcsolatokat felépítesz, ahhoz hozzá is tudsz nyúlni, mindig lesz, aki segít, ha szükséged van rá. Ehhez persze rengeteg energiára, tudatosságra és kölcsönösségre van szükség.
Kapcsolatokat ápolni, fenntartani is döntés. Tudatos döntés. Olyan ez, mint a barátság. És mindig lesznek helyzetek, amikkel meg kell küzdeni, és úgy érzed, eltérítenek a célodtól. De nem szabad feladni.
Sokszor kiszámíthatatlan, merre lesz a következő előre, és milyen irányba visz. Volt karrierszakaszom, amikor a London–Genf–Dallas-háromszögben éltem éjjel-nappal. És akkor jött a New York-i lehetőség, amikor már pont minden kialakult Londonban. De elutaztunk, és a húszéves Helga célja valósággá vált, ott voltam a Madison Avenue-n az irodánkban, New Yorkban. Az élet később úgy hozta, hogy családi okok miatt visszaköltöztünk Budapestre, ahol aztán újabb célokat tűztem ki magam elé.
Visszatekintve, ha van egy személyes történeted, bátorságod és célod, akkor körülötted az emberek is könnyebben kezdenek hinni benne. Benned és a tudatosságodban. Az egész életünk döntésekről szól, és merni kell bátornak lenni benne. És azt is el kell fogadni, ha hirtelen nem tudja az ember, merre is szeretne továbbmenni. De ahhoz jó előbb megtapasztalni, milyen, ha sikerül elérni a célodat. Legyen ez a 2024-es útravaló: ahogy ezt olvasod, fogalmazd meg a céljaidat, és merj bátor lenni 2024-ben!
A szerző a Nyitottak Vagyunk nevű civil szervezet igazgatótanácsának elnöke.
A Forgó tagjai: Nemes Dániel, Litkai Gergely, Sásdi Helga és Iglódi Csaba.
Sok szülőnek ismerősen csenghet a TSMT terápia, de nem mindenki tudja, hogy magyar. Lakatos Katalin fejlesztési módszerével az eltérő idegrendszeri fejlődésű gyerekeket segítik, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból. Alapítványt és vállalkozást is építettek rá, ezeket lánya, Fenyősi Fanni viszi tovább.
Ilyet se csináltunk még. Különleges évzáró rendezvény, tíz év kedvenc Forbes-arcaiból szemezgettünk, hogy megkérdezzük tőlük a Corinthia Hotelben, hol van az egyensúly, és mit tehetünk magunkért.
Egyértelműen „felnőtt” az új rendszer első milliárdosgenerációja, NER-esebb a Forbes gazdaglistája, mint eddig bármikor. Egyre többen vannak a topmezőnyben olyanok, akik a kormánytól és kormányközeli rokonaiktól érkező hátszél nélkül legfeljebb csak középkategóriás vállalkozók lennének. A könnyen szerzett tőke miatt ráadásul sok helyen megvan a forrás arra, hogy megfizessék a látszatot, mintha valóban profi és self-made üzletemberek lennének – közben viszont még soha nem voltak olyan kifinomult módszerek döbbenetes vagyonelemek elrejtésére, mint most. Idén főként az Opus Global feltámadásának köszönhetően újra Mészáros Lőrinc került az élre, becsült vagyona egy év alatt 150 milliárd forinttal nőtt – nyomában azonban szorosan ott vannak a többiek is, így most először öt magyar is lesz a Forbes nemzetközi listáján. Íme az ország ötven leggazdagabb embere.
Varga Zoltán évekig nem talált megfizethető médiapiaci befektetést Lengyelországban, aztán az egyik legfontosabb független lengyel napilapot, a Rzeczpospolitát kiadó cégbe tudott beszállni 2023 közepén.
Két év részletei a közeledéstől a piacszerzésig.
Indult két észt srác problémájával és egy szimpatikus vízióval, felnőtt egy globális fintech céggé, ma felhasználóinak számláiból a kiberbűnözők is szívesen csemegéznek. Horányi Gergő, a hétszáz fős budapesti Wise-iroda termékigazgatója azt mondja, tudatos és kiszámított döntések vannak a mögött, mennyi csalást fognak meg és engednek át. Ez ugyanis egy trade off kényelem és biztonság között.