Egy kanadai séf Berlinben japán gasztrofilozófiai háttérrel főz: úgy kezdődik,
mint egy vicc, pedig nagyon komolyan gondolják.
A séf Dylan Watson-Brawn, az étterem az Ernst, a japánság pedig nem annyira az ételekben, mint inkább az alapanyagok kiválasztásában, a főzéstechnológiában rejlik. Az eredmény pedig fantasztikus. Nem találkoztam még ennyire spontán fine dining konyhával az öreg kontinensen (máshol se nagyon Japánon kívül). Persze az is tud nagyon szuper eredményekhez vezetni, ha hosszú évek alatt csiszolgatnak tökéletesre egyes fogásokat az étteremben, de különleges élmény olyan menüt enni, ami csak aznap létezik. És talán kicsit közelebb is áll a gasztronómia mint legmúlandóbb művészeti ág lényegéhez, amit ma megehetünk, nem halasztjuk holnapra.
Az étterem berendezése is erősen japán ihletettségű: a minimalista dizájn, a letisztult konyhapult, ahol az összes vendég – mindössze kilenc – helyet kap, ahogy egy szusijában is szokás. A konyhacsapat minden munkamozzanata a vendégek előtt zajlik, nincs takargatnivalójuk, pedig az összesen 30–35 minifogás elkészítése két és fél óra alatt logisztikailag is meglehetősen nagy feladat.
Persze inkább falatkákat kell érteni itt fogás alatt. A beltérnek és az egész filozófiának megfelelően letisztult tételek alapvetően egy-egy alapanyag értékeinek bemutatásáról szólnak, nem a konyha – vagy a vegyipar – által kínált technológiákról. Így tud főszereplő lenni ezen az estén, hiszen épp szezonjuk van, többféle különleges tökfajta egy közeli farmról vagy a friss szardínia, na, meg a kacsa. Akár nyersen, akár marinálva, akár éppen csak hőkezelve, de a faszenes grillt sem félnek használni.
A Kodály körönd az egész főváros egyik legszebben kitalált tere. A teret övező négy palota egyike egy tűzvész miatt került a címlapokra, majd egy évtizednyi hányattatás után képletesen is felszállt a füst, és az évekig romos épületre ma rá sem lehet ismerni.
Még javában épült a Sugárút, amikor 1883. november 1-jén átadták a saroktornyokkal díszített neoreneszánsz épületet a Kodály körönd egyik szegletében. A tervezője, Kauser József neve több más épületterve mellett onnan is ismerős lehet, hogy Ybl Miklós után ő fejezte be a Szent István-bazilika építését.
A Vasutasháznak is hívott épület klasszikus bérpalotának épült, építtetője – más sugárúti palotákhoz hasonlóan – a Magyar Királyi Államvasutak volt. Akkoriban a vasúttársasághoz tartozni valódi rangot jelentett, amit jól jelez az is, hogy a ház első emeleti, legelőkelőbb lakását a hagyomány szerint a Nyugati pályaudvar mindenkori állomásfőnöke és családja lakta. Ugorjunk úgy százharminc évet az időben!
2014. július 15. úgy indult, mint egy átlagos hétköznap. Mégis emlékezetes dátum maradt, mivel kigyulladt a ház felújítási munkálatok alatt lévő tetőszerkezete. A százéves, száraz gerendák pillanatok alatt lángra kaptak, a kiérkező tűzoltók minden erőfeszítés ellenére is csak lassan tudtak úrrá lenni a helyzeten. Ez volt évtizedek óta a legnagyobb tűz a pesti belvárosban. Az oltáshoz használt rengeteg víz eláztatta a falakat, az épület gyakorlatilag lakhatatlanná vált, a tűzért felelős vállalkozó mégis megúszta a felelősségre vonást. Az évekig tartó vita és patthelyzet után egy régóta Magyarországon élő azeri üzletember, az ingatlanszakmában érdekelt Mamedov Nizami (Nizami Məmmədov), valamint üzlettársa, Krausz Vencel szerezték meg az épület többségi tulajdonjogát. A felújított házban 106 lakást alakítottak ki. Az építészeti terveket Nedár Ferenc és Virág Gergely építészek (Phoen Architekt Kft.), a belsőépítészeti és kertépítészeti terveket Varró Zoltán (Varrodesign Kft.) készítették.
A homlokzat, a tornyok és az előkert A homlokzatot kétszínű téglaburkolat, vakolt kváderezés és a kerámia- és kődíszek gazdagsága jellemzi. A tornyok restaurálása különösen nehéz feladat volt, csak ez több hónapba telt. A körönd épületeinek jellegzetessége még az előkert – avagy cour d’honneur –, amit a francia kastélyépítészetből vettek át a városi paloták építészei. Itt helyreállítják a díszkutat, a növényeket, és az előkertet egy kávézó tölti meg majd élettel.
A reneszánsz kert Az épület kívülről sem kicsi, de még talán így is meglepő, hogy összesen öt belső udvara van. Varró Zoltán azt mondja, számára az egész beruházás egyik legfontosabb eleme az volt, hogy ezek ne csupán helyreállított udvarok, hanem élettel teli zöld felületek legyenek – jelen esetben gyönyörű hortenziákkal, babérmeggyel, tiszafával. „Ez a legnagyobb, legelegánsabb udvarunk. Ide egy gyakorlatilag háromdimenziós, lépcsőzetes elrendezésű kertet terveztem. Ha a főbejárat felől jövünk, akkor is ezt a látványt kapjuk, másrészt fölülről látszik, hogy ez egy szőnyegmintában megtervezett kert.” A két szobor Gácsi Barna szobrászművész alkotása.
Az angol kert A reneszánsz kert mellett áll az úgynevezett pálmakert, ide – nem árulunk el nagy titkot – pálmafákat ültettek. Első látásra ez meglepőnek tűnhet, pedig ezek a növények a 19. század végén Budapesten sem voltak ismeretlenek. Szintén jellegzetes az angol kertre keresztelt udvar: a mesterséges tó, a gondozott pázsit és a gyönyörű japán juhar olyan hangulatot áraszt, mintha nem is egy kétmilliós nagyvárosban lennénk.
A tetőszint „Az volt a műemlékvédelemmel a megállapodásunk, hogy kívülről, illetve a főpárkányig tökéletesen helyreállítjuk az épületet. Az összes tornyot, a művészi díszítéseket, a homlokzatot” – mondja Varró Zoltán. A főpárkány fölött viszont nagyobb szabadságot kaptak. Ezen a részen tudatosan antracit színt használtak, hogy vizuálisan is jobban el tudják választani a régi és az új részt.
Polgári lakások A harmadik emeleten tizenkilenc hosszú távú bérletre szánt lakást alakítottak ki. A lakások stílusa egy régmúltból itt maradt hotelt idéz.
Duplex lakások Az emeleti ráépítéssel összesen huszonöt lakást hoztak létre. A kétszintes lakásokhoz tetőterasz is tartozik, ahonnan a budai hegyekig ellátni.
Loggiás folyosó Míg a külső homlokzat igencsak díszes, a belső rész jóval puritánabb, egyszerűbb. De egyhangúnak így sem lehet nevezni, a loggiás folyosók jó hangulatot teremtenek. Az összhatás kedvéért újragyártották a kandelábereket és más apró részleteket. Innen látszik igazán a sűrűn beültetett reneszánsz kert geometrikus „mintázata”.
Mikor nyit a kávézó? Várhatóan 2024 májusában. Mennyibe kerül itt egy lakás? 3–3,2 millió Ft/m2
Sosem törtek világhírre, és meg sem gazdagodtak a Quimbyből, pedig egyedi, sokszínű zenéjükkel és a villámgyorsan megszerzett színpadi profizmusukkal akár már a 90-es években megtehették volna. Vidéki gimis zenekarnak indultak, aztán hamar pesti underground banda lett a vagány alkotói közösségből, és a frontember, Kiss Tibi két hosszabb kicsekkolása után a mainstreambe is berobbantak. Közben megmaradtak nagyon normális embereknek, akik akár fizikai munkára is átnyergelnek, ha éppen az kell a túléléshez, máskor meg sokezres arénában zenélnek szimfonikusokkal. És jó velük beszélgetni.
Ilyet se csináltunk még. Különleges évzáró rendezvény, tíz év kedvenc Forbes-arcaiból szemezgettünk, hogy megkérdezzük tőlük a Corinthia Hotelben, hol van az egyensúly, és mit tehetünk magunkért.
Ha év vége, akkor Forbes Magyar 100 Gála. Az első tíz évünknek is szép keretet adott a legértékesebb, száz százalékban magyar tulajdonú cégeket ünneplő eseményünk a Magyar Zene Házában. Adományt is gyűjtöttünk, és díjakat is osztottunk.
Egyértelműen „felnőtt” az új rendszer első milliárdosgenerációja, NER-esebb a Forbes gazdaglistája, mint eddig bármikor. Egyre többen vannak a topmezőnyben olyanok, akik a kormánytól és kormányközeli rokonaiktól érkező hátszél nélkül legfeljebb csak középkategóriás vállalkozók lennének. A könnyen szerzett tőke miatt ráadásul sok helyen megvan a forrás arra, hogy megfizessék a látszatot, mintha valóban profi és self-made üzletemberek lennének – közben viszont még soha nem voltak olyan kifinomult módszerek döbbenetes vagyonelemek elrejtésére, mint most. Idén főként az Opus Global feltámadásának köszönhetően újra Mészáros Lőrinc került az élre, becsült vagyona egy év alatt 150 milliárd forinttal nőtt – nyomában azonban szorosan ott vannak a többiek is, így most először öt magyar is lesz a Forbes nemzetközi listáján. Íme az ország ötven leggazdagabb embere.
