„Van egy ezerfős céges ügyfelem, ott tavaly kétezerszer használták a biztosítást, vagyis fejenként átlag kétszer mentek el a magánorvoshoz, és a cég fizette nekik” – mond egy példát a praxisából Balázs Iván vállalati egészségbiztosítási szakértő. Máshol is hasonlókat tapasztal: az első évben a dolgozók ötven–hatvan százaléka szokta használni a biztosítását, később ez az arány általában hatvan százalék fölé megy, és aki él vele, az többször teszi. „Függetlenül attól, hogy útépítő munkás Nyíregyháza mellett vagy multimenedzser.” Szerinte egyre tudatosabbak a munkavállalók, így történhet meg, hogy egyetlen veszteséges biztosítási ágazat van, az egészségbiztosítás. Túl sokan veszik igénybe.
„Befizettem a dolgozókat ingyenes melanomaszűrésre, a töredéke ment el rá” – teljesen ellentétes tapasztalatait még sok évvel ezelőttről egy akkor nyolcvanfős könyvelőiroda vezetője mesélte, ő hiába akart jót tenni dolgozóival, nem egészségtudatossággal, hanem közönnyel találkozott. Le is vonta a következtetést: nem érdemes ilyesfajta juttatásokra áldozni, alkalmazottai úgyse hálásak érte.
Valószínűleg ma is mindenre van példa, de az is esélyes, hogy sokat változtak az idők. Balázs Iván tizenöt éve dolgozik kifejezetten ezen a részpiacon, neki is volt pár kudarcélménye, csak másra jutott néhány nagyobb vállalat elvesztéséből. Szerinte néhányszor azért nem használták elegen a juttatást, és bizonyult ilyenformán kidobott pénznek a menedzsment szempontjából, mert úgy adott el nekik túl nagy csomagot, hogy nem vette a bátorságot vagy a fáradságot, hogy kiálljon sok száz ember elé, és részletesen elmagyarázza, miről szól a biztosítás, és hogyan kell jól használni. Ma már enélkül senkivel sem szerződik, most éppen tizenegyezer ember egészségügyi ellátásáért érzi magát közvetve felelősnek, és ebből a mintából határozottan állítja: „A munkavállalók egészségével foglalkozni kell, ez már alap. Idáig már szinte minden cég eljut, mert ez ma egy alulról jövő igény.”
