Kevesebb inger és rohanás, több zöld, befagyó Balaton, amit jó megbámulni, az óvoda felé ugyanazok a szembejövő nénik, helyben termő paradicsom, frissen fejt tej. És munka, annyi, hogy az ember veséje leszakad, de élvezi, és értékeli a dolgos hajnalokat, mert igenis szépek. A Balaton-felvidékre költözők egy része azt mondja, nem kikapcsolódni kell vidékre menni, hanem úgy kell ott élni, hogy ne kelljen kikapcsolódni. Mások csak békés home office-nak használják a falusi otthont, vagy hátradőlnek, hogy a gyerekeik jobb környezeti hatások közt nőnek fel, mintha Budapesten maradtak volna. Már júniusban parasztbarnák, és ha a jólléthez még közösséget is találnak – az sem baj, ha nem a megszokott sznob, értelmiségi buborékukból –, szinte minden adva van a hosszú, boldog élethez.
„Legalább lesz egy karmapontom” – mondja Józsa László dokumentumfilmes, amikor interjúnk után elvisz a következő beszélgetőtársamhoz a Balaton-felvidéken. A Káli-medence kis falvai közt kanyargunk, egy-egy rövid dudálásból kiderül, hogy szinte minden szembejövő Laci ismerőse. Miközben a kék zónák után a kék túráról fecsegünk, amiről nemrég filmsorozatot forgatott, gyönyörködöm a dimbes-dombos tájban, mint egy városi, aki még nem látott levendulamezőt.
A helyi vörös homokkőből épült házak előtt méretes hortenzia- és leanderbokrok, néhol a kertben egy-egy ló legel, a kacskaringós, itt-ott keményen emelkedő utakon elvétve turisták e-bicajoznak és kirándulnak – már a szinte giccsbe hajlón kellemes látványtól is valami elképesztő nyugalom lesz úrrá az emberen. És akkor még meg sem kóstolta a közeli Tagyon-hegy bioborát antalfai kecskesajttal. Vagy leginkább: még nem költözött ide.
Merthogy az utóbbi évtizedekben tömegek vettek maguknak második, sőt még inkább állandó otthont a Káli- vagy a Pécselyi-medence és a Nivegy-völgy – egymástól legfeljebb tíz–tizenöt percnyi autóútra levő – falvaiban. Nyáron szinte mindenütt üzemel legalább egy kisbolt, de ha nagyobb bevásárlásra van szükségük az itt lakóknak, akkor is fél óra alatt eljutnak Tapolcára vagy Veszprémbe.
Tóth Viktor ötvenöt éves, negyvenöt éve versenyez, huszonöt éve vegán, húsz éve edz és készít fel – úgy mondja – bajnokokat. Szerinte mindenki bajnok lesz, aki kitűzött célja elérésével erősebb, öntudatosabb, egészségesebb és örömteli emberré válik. Irányítása alatt lettek világ-, Európa-, országos bajnokok, határaikon túllépő hétköznapi emberek, és váltak gyerekek a sport szerelmesévé.
Írta: H. Tóth Judit
„A sport ott kezdődik, amikor felveszünk egy kényelmes cipőt, és kimegyünk a természetbe” – mondja Tóth Viktor multisport- és személyi edző. Programozó-matematikus végzettségével először mint matematikatanár dolgozott, majd informatikai szakértő lett egy nagy multinacionális vállalatnál. A sport mindig élete meghatározó része volt: úszott, ötpróbázott, ejtőernyőzött, aztán jött a harcművészet, a sziklamászás, a futás, a kerékpározás, a triatlon. Húsz éve a terepsportok elkötelezettje, maga is aktív nemzetközi szintű versenyző tereptriatlon és akadályfutás sportágakban.
Jó évtizede élete fordulóponthoz ért. „Negyven fölött gondolkodni kezdesz: mit szeretnél még csinálni a hátrelévő életedben. Mi tölt el boldogsággal? Mitől érzed teljesnek az életed? Mérlegre tettem a dolgaimat, és nem az egzisztenciális biztonságot, hanem a szenvedélyemet, a sportot választottam.” Kilépett a munkahelyéről – ami amúgy rendszeresen támogatta számos nemzetközi versenyen –, és azóta főállású edző. Tapasztalatai alapján azt vallja, hogy többféle mozgásforma együttese a leghatékonyabb.
A karrierváltáskor már jó ideje buddhizmussal és antropozófiával foglalkozott, ami tovább erősítette benne, hogy a természetben végzett sport önismeretünket, szellemi, lelki fejlődésünket is szolgálja. Azt tanítja, hogy edzés közben ne csak a testünkre figyeljünk, hanem magunk és a környezetünk jeleire is, és tanuljunk is ezekből a jelekből. Az elmélkedés és mozgás együttese szerinte jobb életminőséget hoz, ráadásul ez az önismeretei munka megmutatkozik a sportteljesítményben is.
Az utóbbi években ezért szinte teljesen annak szentelte magát, hogy a természetben végzett közösségi edzéseken családok, különböző életkorú és fizikai formában lévő emberek eddzenek együtt. Azt tapasztalja, hogy azért is keresik fel és csatlakoznak hozzájuk, mert mindennapjaikból hiányzik a közösség élménye.
Mit tegyek, ha régóta nem sportolok, vagy csak most kezdenék hozzá?
• Kezdj el sétálni, biciklizni! • Ha már intenzívebben megy a séta, kombinálni lehet a gyaloglást és a futást. • Figyeld a tested jelzéseit, reagálj rájuk! • Ne a külvilág elvárásainak akarj megfelelni, magadnak csinálod! • Végezz gyakran szimmetrikus, a teret jól betöltő mozgást (túrázás, kerékpár, gyaloglás, gyorsúszás, hátúszás)! • Végezz a törzsizmokat (a medencefenék izmai, a hasizmok, a gerincfeszítő izmok, valamint a rekeszizom) erősítő mozgásformát! • Minden sportolás után nyújts, például egy óra sportnak a harmada legyen nyújtás, erősítés! • Lélegezz lassan, tudatosan, ez fejleszti a keringési és légzőrendszert!
Ezt az elvet érvényesíti az egyéni edzéseken is. A hozzá fordulókat igyekszik megismerni, feltérképezi motivációikat, aztán elérhető célokat fogalmaz meg nekik. Azt mondja, akármit sportol, és bármilyen szinten van valaki, mindig kell egy cél, különben nem lehet felépíteni a hozzá vezető utat. Közben rávezeti kliensét, hogy a terepen űzött sport lehetőséget ad a magával és a természettel való igazi összhangra.
Van, aki azért keresi meg, mert kiemelkedő sportteljesítményt szeretne elérni, és van, aki életmódot szeretne váltani. A legtöbben harminc és negyven év közöttiek, de idősebbek is sokan jönnek, főként olyanok, akiknek valamilyen mozgásszervi problémájuk van, vagy fogyni szeretnének. Szerinte nincs olyan ember, aki bármilyen ok – akár testsúlya, akár egészségügyi problémája – miatt alkalmatlan volna sporttevékenységre. „A sportolás azzal kezdődik, hogy hozzászoktatjuk magunkat: van valami rendszeres az életünkben. Ha most kezdünk neki, vegyünk egy kényelmes cipőt, meghatározott gyakorisággal és időpontokban menjünk ki a lakásból, és sétáljunk öt percet. Ha ennek kialakul a ritmusa, innen már fel lehet építeni a többit.”
Összhangban a természettel – mozgásformák Tóth Viktor ajánlásával
Túrázás
Kinek ajánlja? Mindenkinek, minden életkorban, bármilyen egészségi állapotban. Mi az előnye? Egyenletes, a testen arányosan eloszló, alacsony terhelés, hátizsákkal plusz erősítő hatás, közösségi élmény.
Terepfutás
Kinek ajánlja? Fiataloknak és középkorúaknak, Mi az előnye? Változatos, széles spektrumú terhelés, javítja az ízületi mozgékonyságot, fejleszti a mozgáskoordinációt.
Nordic walking
Kinek ajánlja? Középkorúaknak és időseknek. Mi az előnye? Átmozgatja az egész testet, jól kontrollálható terhelés.
Street workout
Kinek ajánlja? Fiataloknak, aktívabb középkorúaknak. Mi az előnye? Növeli az izomtömeget, jól erősít. A saját testsúllyal végzett terhelés miatt nincs túlterhelés.
Terepkerékpározás
Kinek ajánlja? Középkorúaknak. Mi az előnye? Intenzíven átmozgatja az egész testet. Az egyéni tempó miatt nincs túlterhelés.
Sziklamászás
Kinek ajánlja? Fiataloknak. Mi az előnye? Növeli az izomerőt a hosszú kitartott mozdulatok miatt. Javítja a hajlékonyságot. Erősíti az ízületeket. Javítja a légzés kontrollálását. Fokozza a koncentrációt, figyelmet.
Nyíltvízi úszás
Kinek ajánlja? Mindenkinek a teljesítőképességtől függő távon. Mi az előnye? Az úszás általános pozitív hatásai. Fejleszti a tájékozódási és a megfigyelőképességet.
Kajak, kenu, evezés
Kinek ajánlja? Középkorúaknak, időseknek. Mi az előnye? Növeli az állóképességet. Fejleszti a felsőtestet, az evezés a lábat is.
Magyarország nemzetközileg is kiemelkedően rosszul teljesít a megelőzhető halálozások terén, azaz olyan betegségek rövidítik meg az életünket, amiket tudatossággal meg lehetne úszni, vagy orvosilag jó eredménnyel lehetne kezelni. Minden ötödik közülük a helytelen táplálkozás következménye. A felnőtt lakosság hatvannyolc százaléka túlsúlyos vagy el van hízva, harminc százalék küzd magas vérnyomással, tizenhárom százalékának magas a koleszterinszintje, és legalább nyolc százalékuk él diabétesszel.
A színészmesterség mindenről szól, csak a kiszámíthatóságról nem, ennek ellenére Ónodi Eszter megtalálta azt a ritmust, amivel testileg-lelkileg egészségesnek mondhatja magát. A futást, úszást, biciklizést meditációnak használja, a stresszt átkonvertálja magában a színpadon kiadható erővé.
Sose ment nyugdíjba, és nem is tervez ilyesmit az ország legismertebb tévés geológusa. Már csak rövid túrákat tesz, de Juhász Árpád nyolcvankilenc évesen is kvázi főállása mellett készíti filmjeit és írja könyveit.
Ultraprémium termék, szűk piac, óriási potenciál. Ifjabb Duda Ernő cége nem mást tud, minthogy mindent megmér rajtad, szétanalizál, és a végén azt is megmondja, meddig és mire számíthatsz, és hogyan nyújthatod meg az életed.
