Egy órán belül elérhető vonattal, kellemes a természeti és az épített környezet, van már hippi szórakozóhely is alter koncertekkel, a szombati piac pedig tizenéve jó sztenderdet hoz az újhullámos termelői piacok világában. Nagymaroson nyugis és komfortos az élet, nem csoda, hogy a 2000-es évek közepétől sokan szívesen települtek ki oda Budapestről, vagy legalábbis vettek ingatlant – amíg találtak. Hasonlóan kedvelt helyek Zebegény, Kismaros és Verőce is, és azt mondják az odaköltözők, az a legjobb, ha az ember nem az egyik települést vallja az otthonának, hanem egyenesen dunakanyari identitást vesz fel.
„Az önmagában egy személyes kék zóna, hogy a mi több mint negyvenéves barátságunkat a Szimpla-alapítós kanyar sem tudta kisiklatni.” Bertényi Gábor és Zsendovits „Szimpla” Ábel ismeretsége klasszikus Bütyök–Tutajos-sztori a Tüskevárból. Gyerekkorában Ábelék családjának Balatonalmádiban volt hétvégi háza, Gábor – vagy ahogy ma mindenki hívja, Bert – pedig minden nyáron arrafelé nyaralt a szüleivel, így együtt kezdtek horgászni hét-nyolc évesen.
„Egy csónakban evezve töltöttük a nyarakat” – idézik fel most a nagymarosi Dunapart közelében. A Sakura Cukrászda teraszán fagylaltozunk és friss meggyet csipegetünk a júniusi melegben, utóbbit Bert éppen arra sétáló felesége, Veress Orsi hozta nekünk a szemközti zöldségestől. Akárhányan elhaladnak mellettünk, köszönnek a két pesti „gyüttmentnek”. Bár egymástól függetlenül és más-más motivációból, ma mindkettőjüknek van háza a Dunakanyar hangulatos kisvárosában. Bert 2006-ban telepedett itt le, akkor nősült meg ugyanis, és Orsi „őshonos” marosi volt. „Előtte is sokat jártunk errefelé túrázni, és én akkor éppen Berlinből jöttem haza másfél év kinti munka után. A sok urbánus ügybe én már biztosan belepusztultam volna, ha nem vagyok valahogy a természetbe bekötve. Városban élve nagyon hamar működésképtelen leszek, így kristálytiszta volt, hogy ideköltözöm.” Bert tíz éve kivált a Szimpla csapatából, azóta fenntarthatósági projekteket menedzsel Agri Kulti nevű kutatóműhelyében.
Eleinte a hegyoldalban, egy kisebb házikóban éltek, ám első gyerekük megszületésekor a praktikum azonnal felülírta a romantikát, miután rájöttek, hogy télen nem mindig lehet autóval megközelíteni a házukat. Most a folyóparttól alig száz méterre laknak, aminek az az előnye is megvan, hogy simán átkenuznak néha Visegrádra mozizni. „Ilyenkor evezőlapáttal üljük végig a filmet” – nevet Bert.
Volt sikeres cégvezető és cégalapító, de sokkal boldogabb azóta, hogy adott az egójának egy nagyon kemény pofont, és lett egy törzse Costa Ricán. Karafiáth Balázs messze legtöbbször azt a szót ejti ki a száján, hogy: purpose.
Karafiáth Balázs kedvenc tengerpartja Costa Ricán van, épp azon a félszigeten, ahol Dan Buettner is kereste a hosszú, derűs élet titkát. (Buettner könyvet is írt róla, amiből aztán Netflix-sorozat is lett.) Az amerikai író, újságíró szerint Nicoya a világ egyik kék zónája, ahol szokatlanul sokan élnek szokatlanul sokáig és egészségesen.
Ez is lehet az oka, hogy egy ideje a szilícium-völgyi amerikai milliárdosoknak is a nicoyai Nosara a maguk Káli-medencéje, szép számmal vásárolnak ott méregdrága parti villákat. Mellettük viszont él, de legalábbis rendszeresen előfordul egy nemzetközi hippi közösség is a félsziget nyugati tengerpartján. Egyikük Balázs, a Brave Earth nevű kolónia társalapítója. Ő se született hippinek, és huszonévesen messze nem törődött annyit a lelki békéjével, mentális szükségleteivel, mint mostanában. A 90-es években Gerendai Károllyal és társaival ott volt a Sziget Fesztivál alapítói között, majd néhány év múlva kiszállt, önálló céget épített Carnation néven, felfuttatta, kívülről nézve irigylésre méltó sikereket halmozott.
„Abban a kapitalista programban voltam, ami valójában nem szolgálja a magasabb éned, nem szolgálja a lelked, de mivel mindenki ebben a hipnózisban van, ezért jónak és természetesnek tűnik” – mondja a mából. Aztán megébredt, és harminc körül elengedte a CEO-ságot. „Adtam az egómnak egy nagyon kemény pofont, de utólag ezt mindenkinek receptre írnám fel.” Könnyűnek hangzik, de nem volt az. Depressziós lett, volt, hogy nem bírt felkelni, azt érezte, annak se volt értelme, ami korábban volt, de annak sincs, ami akkor van. Aztán lassan tisztult a kép, mind jobban feltérképezte magát, elemezgette a traumáit, majd beült egyedül a Tabán moziba, és megnézte Fliegauf Benedek Feldmár Andrásról forgatott filmjét (Van-e élet a halál előtt? – a szerk.). „Úgy jöttem ki a moziból, hogy na, ez az ember lehet, hogy tudna nekem segíteni.”
Végül tényleg Feldmár volt a fordulópont, de kanadai találkozásukig még eltelt pár év. Balázs kijárt egy doktori iskolát, lett egy újabb – memetikai marketinggel és márkakutatással foglalkozó – cége Mérő László matematikussal, és elnyert egy ösztöndíjat a Yale Egyetemen. Kicsit húzta még az időt, és gyűjtötte a bátorságot, hogy aztán belevesse magát Feldmár kéthetes intenzív terápiájába.
„Csomó minden feljött a tudatalattimból, amiről nem is tudtam, hogy ott van” – mondja arról a néhány napról, ami után nem sokkal maga mögött hagyta az addigi klasszikus üzleti karrierépítést. Pedig Amerikában is jöttek a lehetőségek. Lett volna befektető, aki beáll friss cégük mögé, és dolgoztak nagy óriásoknak, például a Coca-Colának.
De épp az ilyen munkák hozták az újabb csalódásokat, kiábrándulást és üzleti ráébredést, amiről ma azt mondja: „Nagyon komoly és régi illúzióban voltam, amikor azt hittem, hogy a nagy cégek a jót szolgálják.” És akkor megint felhívta Feldmár Andrást, és végképp elindult abba az irányba, ahová ma is tart.
Hogyan kapcsolódik mindez a longevityhez? A hosszú derűs élet egyik alkotóeleme pont az, amit Balázs keresett, és amit ma beszélgetésünk alatt a leggyakrabban emleget: a purpose révén. Angol nyelvterületen purpose, a távoli Japánban ikigai, idehaza életcél, Nicoyában plan de vida – Balázs rájött, hogy egész életében nagyon erős „purpose-hiánya” volt, amit korábbi életformája nem megoldani segített, hanem elleplezni.
„Hányszor halljuk azt életünkben, hogy a munkának nehéznek kell lennie. Hogy no pain, no gain. Hogy ha nem harcoltál meg érte, nem ér semmit. Hogy szenvedés árán lesz jó, és ha nem szenvedtél érte, akkor az nem elég. Vannak ezek a szlogenek, amik csak arra jók, hogy a rendszer fennmaradjon, és nem vesszük észre, hogy egészen ki van fordulva a világunk.” Pedig szerinte nem kell szenvedés, se fájdalom. „Meg kell találni a folyónkat, azon kell evezni, lefelé. Szépen menj arra, amerre a belső hívásod visz, és arra könnyű lesz menni.” Ezt ma már nemcsak magának tanítja, hanem rendszeres elvonulásokat szervez kiégett vagy csak útkereső cégvezetőknek, üzletembereknek, kreatív vagy segítő szakmában dolgozóknak, valójában bárkinek, aki fogékony arra, amit tőle hall, vagy csak azt érzi, hogy valahogy nincs a helyén. Intuitív és impulzív ember, általában ráérez, hogy kivel tud jól együttműködni, és könnyen meg is tudja győzni, hogy neki is jó lesz.
A Brave Earth is a magafajta PhD-s világpolgár, civilizált nomádok törzse (sokat elárul, hogy az alapötlet a nevadai Burning Man fesztiválon pattant ki évekkel korábban), egy „élő laboratórium”, ahogy magukat nevezik. Mostanra komplett falut építettek a harminchektáros, buja területen – az esőerdő mélyén bungalók vannak, körülöttük sűrű növényzet, természetes, vulkáni, termálvizes medencék, de számon tartanak egy házi lajhárt, és nem mellesleg kifogástalanul működik az áram, az internet és a hitelkártya-leolvasó.
Néhány törzstag állandóan ott lakik, mások – mint Balázs – évi néhány hetet töltenek ott, és sok mindent kipróbálnak. Bionikát, biomimikrit (hogy emberi közösségben is működnek-e a természetből, az állatvilágból átemelt létfenntartási példák), biodinamikus gazdálkodást, közben szálláshelyet üzemeltetnek, és például elvonulásokat szerveznek. Balázs általában februárban visz oda csoportokat, az idei volt a harmadik év, hogy egy amerikai coach barátjával és most már egy jógatanárral kiegészülve adta át azt az üzenetet, hogy „ki lehet lépni a modern kapitalizmus törvényeiből, és mindegy, milyen korú, mindenki dönthet úgy, hogy elkezdi életének második felét”.
Amióta vele megtörtént, minden fronton nyugodtabban és tudatosabban éli az életét. Ahová tud, biciklivel jár, napi egy–másfél órát gyalogol (rászokott a közbeni telefonálásra, ha el kell valamit intéznie), és követi a „faék egyszerű” időszakos böjtöt. Tej-, glutén- és cukormentesen táplálkozik, húst egyre ritkábban eszik („úgy érzem, már megettem annyit, amennyit meg akartam enni, most már minőségileg akarok élni”), leadott húsz kilót, és hét órát rendesen alszik. „Aki nincs a mátrixban, jól alszik – mondja –, ha nem csinálsz olyan dolgokat nappal, amitől ne aludnál éjjel, az egy longevityrecept.”
Másik személyes kék zónája Monoszló (hol máshol: a Káli-medencében), a nyarakat húsz éve ott tölti egy átépített régi vincellérházban a hegyoldalban. Onnan szervezi tréningjeit és elvonulásait – a következőt a Börzsönyben, a Nagyoroszi melletti Wenckheim-vadászkastélyban –, vagy készül fel például denveri elvonulásokra, mert időnként Colorado államban és Kaliforniában is dolgozik.
Amikor pedig nincs munka, és nem is nyolcéves kislányával beszélget („rengeteget tanít nekem”), egy „férfi kör” tagjaival mennek bele az élet dolgaiba. Ez nem egy régi baráti társaság, inkább érdeklődő haverok haverjai hozták össze, most éppen nyolcan vannak. Rendszeresen találkoznak egy négy–öt órás mély beszélgetésre, hogy átbeszéljék, mi van a férfilétükben, például a párkapcsolatukban.
Balázs élő cáfolata, hogy a férfiak ne szeretnék a lelküket kitárni, legfeljebb nem adatik meg mindenkinek, hogy Dan Buettnerrel is filozofáljanak az élet értelmén. Vele tényleg megtörtént, egy kötetlen vacsorán a kedvenc tengerpartján, a már emlegetett Nosarán. Mi volt a fő témájuk? Hát, a purpose.
A jógázó bankár hippi prepper lett. A MagNet Bank arca Balatonszárszón él, megvett egy jókora területet, hogy ott permakulturális alapon gazdálkodjon, és a legrosszabbra is felkészüljön.
Élete újabb fordulatának teljes életmódváltás és a Manas Garden lett az eredménye.
Daubner Béla nyolcvanhárom éves, de elméjének és testének működése alapján biztosan letagadhat jó pár évet. Szerinte a mindsight, vagyis az elme működése határozza meg, hogyan élem meg az életemet. Adott körülményeket értékelhetek jónak és rossznak is, így minden belőlem indul ki. Én teszem elégedetté magamat az életemmel, még ha a felelősség tudatát nehéz is elviselni.
A híres cukrászdinasztia leszármazottja a longevity megtestesítője. Másfél óra alatt bejárjuk Indiától Európán át Amerikáig az egész világot, a teremtéstörténettől a Koránon át a napi politikai eseményekig a vallás- és világtörténelmet. Csak mazsolázni lehet tartalmas beszélgetésünkből. Majd gyorsan megírni, mert előre szól: napokon belül elvonul, két hónapon át nem kommunikál senkivel, se személyesen, se írásban. Irigylem érte.
Sose ment nyugdíjba, és nem is tervez ilyesmit az ország legismertebb tévés geológusa. Már csak rövid túrákat tesz, de Juhász Árpád nyolcvankilenc évesen is kvázi főállása mellett készíti filmjeit és írja könyveit.
