Tóth Viktor ötvenöt éves, negyvenöt éve versenyez, huszonöt éve vegán, húsz éve edz és készít fel – úgy mondja – bajnokokat. Szerinte mindenki bajnok lesz, aki kitűzött célja elérésével erősebb, öntudatosabb, egészségesebb és örömteli emberré válik. Irányítása alatt lettek világ-, Európa-, országos bajnokok, határaikon túllépő hétköznapi emberek, és váltak gyerekek a sport szerelmesévé.
Írta: H. Tóth Judit
„A sport ott kezdődik, amikor felveszünk egy kényelmes cipőt, és kimegyünk a természetbe” – mondja Tóth Viktor multisport- és személyi edző. Programozó-matematikus végzettségével először mint matematikatanár dolgozott, majd informatikai szakértő lett egy nagy multinacionális vállalatnál. A sport mindig élete meghatározó része volt: úszott, ötpróbázott, ejtőernyőzött, aztán jött a harcművészet, a sziklamászás, a futás, a kerékpározás, a triatlon. Húsz éve a terepsportok elkötelezettje, maga is aktív nemzetközi szintű versenyző tereptriatlon és akadályfutás sportágakban.
Jó évtizede élete fordulóponthoz ért. „Negyven fölött gondolkodni kezdesz: mit szeretnél még csinálni a hátrelévő életedben. Mi tölt el boldogsággal? Mitől érzed teljesnek az életed? Mérlegre tettem a dolgaimat, és nem az egzisztenciális biztonságot, hanem a szenvedélyemet, a sportot választottam.” Kilépett a munkahelyéről – ami amúgy rendszeresen támogatta számos nemzetközi versenyen –, és azóta főállású edző. Tapasztalatai alapján azt vallja, hogy többféle mozgásforma együttese a leghatékonyabb.
Úgy vagyok az önismereti munkával (coach, terápia, csoportterápia), mint rendes ember a fogorvossal. Akkor is megyek, ha éppen nincs bajom, mert tudom, hogy akkor kisebb eséllyel lesz. Az a tapasztalatom, hogy önismereti munka közben könnyebben jön létre a kapcsolódás magammal és más emberekkel. Ezek a kapcsolódások pedig töltenek. Máshogy, mint a család vagy a munka. Mások máshol töltődnek. Zsiborás Gergő kollégám például […]
Úgy vagyok az önismereti munkával (coach, terápia, csoportterápia), mint rendes ember a fogorvossal. Akkor is megyek, ha éppen nincs bajom, mert tudom, hogy akkor kisebb eséllyel lesz. Az a tapasztalatom, hogy önismereti munka közben könnyebben jön létre a kapcsolódás magammal és más emberekkel. Ezek a kapcsolódások pedig töltenek. Máshogy, mint a család vagy a munka. Mások máshol töltődnek. Zsiborás Gergő kollégám például azt mondja, ő ezt megkapja García Márqueztől, általában az irodalomtól és a Fradi-meccsektől. (Jól mondom, Gergő?)
A testemmel még nem bánok ilyen jól, mint a lelkemmel. Pedig egy éve rendszeresen úszom, bele is teszek negyven–hatvan percet alkalmanként, de a hátamnak ez érezhetően nem elég, én meg nem hallgatok rá. A hosszú, derűs élethez pedig test és lélek jól tartása egyaránt szükséges. És akkor a „mostantól már tényleg egészségesen eszem” fellángolásokról még be se számoltam. Különleges szám lett ez a longevityújság, az egész magazinban – először a magyar Forbes történetében – egyetlen témát járunk körül. Most kevés üzleti sztorit találsz – azért van –, sokkal több személyes történetet olvashatsz arról, ki hogyan igyekszik jól élni. Valójában ez az igazi luxus, ez az igazi „how to spend it?”, nem a hotel, az étterem és az óra. How to spend your life? – mondanánk angolul.
Arról beszél evezős, pszichológus, gyártulajdonos, befektető és buddhista, hogyan próbál, igyekszik jól élni. Hogyan töltsd el az életed, ha már kaptál egyet? Végül is ez a legnagyobb kincsünk, és ezt jobb pillanatokban minden további spirituális élmény nélkül is tudjuk. Csak azt a fránya egyensúlyt, de nehéz megtalálni! Hogy ebben a praktikus, gyereknevelős, munkába járós, vágyakozós életben is megálljuk, megtaláljuk a helyünket, meg a lelki egyensúlyunk is meglegyen, és el tudjunk engedni… úgy kb. mindent. De akkor ki ad reggel szendvicset a gyereknek?
Generál Pétertől sokat tanultam, ő volt a coachom, a pszichodráma-csoportvezetőm és a pszichodráma-kiképzőm is. Egyik mondatát különösen szeretem idézni: „Angolul az ember nem human doing, hanem human being”. (Pont, ahogy Anne Zwack is mondja.) Az egyensúly keresésében nagy kincs, ha van mestered. Ahogy neki is volt: Daubner Béla. Vele is készült interjú a lapban (igen, kedves budai olvasók, a név nem véletlenül ismerős), ahogy megkérdeztük MacPherson Évát, Karafiáth Balázst, Ónodi Esztert és Laár Andrást is. Van egy jó hírem: nem egyszer egymással ellentétes tapasztalatuk van a hosszú és derűs élethez vezető útról, így mindenki kiválaszthatja a hozzá passzolót. Pszichodráma vagy Fradi-meccs.
Sose ment nyugdíjba, és nem is tervez ilyesmit az ország legismertebb tévés geológusa. Már csak rövid túrákat tesz, de Juhász Árpád nyolcvankilenc évesen is kvázi főállása mellett készíti filmjeit és írja könyveit.
2028-ra az öregedéslassítás 183 milliárd dolláros piaccá nőhet. Persze, hiszen mindenki kíváncsi a hosszú élet titkára. Van, aki hosszú podcastokat is meghallgat érte. Kik a legismertebbek – és legmegosztóbbak?
A jógázó bankár hippi prepper lett. A MagNet Bank arca Balatonszárszón él, megvett egy jókora területet, hogy ott permakulturális alapon gazdálkodjon, és a legrosszabbra is felkészüljön.
Élete újabb fordulatának teljes életmódváltás és a Manas Garden lett az eredménye.
Finnország már hetedik éve vezeti a legboldogabb országok listáját. A boldog emberek tovább élnek, és ez nem afféle üres közhely. A finnek születéskor várható élettartama átlagosan nyolcvankét és fél év, és hasonlóan hosszú életnek örvendenek a többi skandináv állam lakói is. De mi a hosszú élet finn titka?
