Tökéletesen szabad vagy

Három fázisa van egy nő életének: amikor fiatal, aztán középkorú, és végül a „de klasszul nézel ki”. Anne Zwack bevallása szerint a harmadik fázisban jár, és ezért időnként harap. „Nemrég voltam Ausztriában, sok ismerősömmel találkoztam, és mindenki azzal jött, hogy de jól nézek ki. Magamban meg azt gondoltam, ha még egyszer valaki ezt mondja, ütök.”


Kacarászunk Zwack Péter özvegyével Budán, a Dérynében, szemerkélős júniusi reggel van, és hát mit mondjak, én sem tudom visszatartani a megjegyzést, hogy „de hát tényleg jól nézel ki”. (Angolul tegeződünk, Anne Cambridge-ben született, de amúgy magyar állampolgár.) Évekkel ezelőtti első találkozásunkkor is felfigyeltem rá, akkor is menő szemüvege volt, merész kiegészítőket hordott, és nyomot hagyott bennem fanyar humorával – hmm, egy temetést követő fogadáson.


Pedig azt állítja, hogy nem foglalkozik túl sokat a külsejével. Csak úgy van vele: „Attól, hogy öreg vagy, nem kell szürkébe és bézsbe öltöznöd, nyugodtan lehetsz bátrabb, de ha szuper alakod van, azzal sincs semmi baj, ha botrányosan feltűnő vagy.” Utóbbira nem hajt, nem eszik igazán tudatosan („na, én azt nem csinálom, de írd azt, hogy úgy kell”), közös reggelinken már a második kávénál tart („hát, hogy lehet úgy reggelizni, hogy nem iszol kávét?”).