Evidensnek tűnik, hogy a jó alvás fontos, de mi van, ha baglyok vagyunk, és épp hogy éjjel érezzük aktívnak magunkat? Igyunk kávét? Mennyit? És úgy általában: a hosszú élet titka a jó alvás?
Inszomniáról, REM fázisról, power napről és szorongásról beszélgettünk Simor Péter alváskutatóval,
az ELTE docensével.
Miért alszunk egyáltalán? Az állatvilágban elég kockázatos, hogy alvás közben egy állat sokáig veszélynek van kitéve, és a tudományos világban ez sokáig megválaszolatlan kérdés volt. Most mi az álláspont? Erre a kérdésre már nem lehet egy mondattal válaszolni, mert az elmúlt évtizedekben annyira sok fontos funkcióját fedezték fel az alvásnak, hogy csak hosszú előadást tudnék róla tartani. Nincs egységes funkciója az élővilágban. Különböző fajoknál más-más funkciókról lehet beszélni.
Minél komplexebb egy élőlény, az alvás annál sokoldalúbb, annál több területen fejti ki jótékony hatását. Egy alvó medúzánál az alvásnak elemi energiamegtakarító funkciója lehet. Összetettebb élőlényeknél általános regeneratív funkciója van: az immunrendszer, az idegrendszer és számos más alapvető biológiai folyamat, például a testhőmérséklet szabályozása, különböző génexpressziós folyamatok és a hormonháztartás működését optimalizálja.
Sok funkció működik ezek közül ébrenlét közben is, de úgy tűnik, az alvás optimális környezetet biztosít, hogy még jobban érvényesülhessenek. Az embereknél és más bonyolultabb élőlényeknél az alvásnak emlékezeti funkciója is van.
Volt sikeres cégvezető és cégalapító, de sokkal boldogabb azóta, hogy adott az egójának egy nagyon kemény pofont, és lett egy törzse Costa Ricán. Karafiáth Balázs messze legtöbbször azt a szót ejti ki a száján, hogy: purpose.
Karafiáth Balázs kedvenc tengerpartja Costa Ricán van, épp azon a félszigeten, ahol Dan Buettner is kereste a hosszú, derűs élet titkát. (Buettner könyvet is írt róla, amiből aztán Netflix-sorozat is lett.) Az amerikai író, újságíró szerint Nicoya a világ egyik kék zónája, ahol szokatlanul sokan élnek szokatlanul sokáig és egészségesen.
Ez is lehet az oka, hogy egy ideje a szilícium-völgyi amerikai milliárdosoknak is a nicoyai Nosara a maguk Káli-medencéje, szép számmal vásárolnak ott méregdrága parti villákat. Mellettük viszont él, de legalábbis rendszeresen előfordul egy nemzetközi hippi közösség is a félsziget nyugati tengerpartján. Egyikük Balázs, a Brave Earth nevű kolónia társalapítója. Ő se született hippinek, és huszonévesen messze nem törődött annyit a lelki békéjével, mentális szükségleteivel, mint mostanában. A 90-es években Gerendai Károllyal és társaival ott volt a Sziget Fesztivál alapítói között, majd néhány év múlva kiszállt, önálló céget épített Carnation néven, felfuttatta, kívülről nézve irigylésre méltó sikereket halmozott.
„Abban a kapitalista programban voltam, ami valójában nem szolgálja a magasabb éned, nem szolgálja a lelked, de mivel mindenki ebben a hipnózisban van, ezért jónak és természetesnek tűnik” – mondja a mából. Aztán megébredt, és harminc körül elengedte a CEO-ságot. „Adtam az egómnak egy nagyon kemény pofont, de utólag ezt mindenkinek receptre írnám fel.” Könnyűnek hangzik, de nem volt az. Depressziós lett, volt, hogy nem bírt felkelni, azt érezte, annak se volt értelme, ami korábban volt, de annak sincs, ami akkor van. Aztán lassan tisztult a kép, mind jobban feltérképezte magát, elemezgette a traumáit, majd beült egyedül a Tabán moziba, és megnézte Fliegauf Benedek Feldmár Andrásról forgatott filmjét (Van-e élet a halál előtt? – a szerk.). „Úgy jöttem ki a moziból, hogy na, ez az ember lehet, hogy tudna nekem segíteni.”
Végül tényleg Feldmár volt a fordulópont, de kanadai találkozásukig még eltelt pár év. Balázs kijárt egy doktori iskolát, lett egy újabb – memetikai marketinggel és márkakutatással foglalkozó – cége Mérő László matematikussal, és elnyert egy ösztöndíjat a Yale Egyetemen. Kicsit húzta még az időt, és gyűjtötte a bátorságot, hogy aztán belevesse magát Feldmár kéthetes intenzív terápiájába.
„Csomó minden feljött a tudatalattimból, amiről nem is tudtam, hogy ott van” – mondja arról a néhány napról, ami után nem sokkal maga mögött hagyta az addigi klasszikus üzleti karrierépítést. Pedig Amerikában is jöttek a lehetőségek. Lett volna befektető, aki beáll friss cégük mögé, és dolgoztak nagy óriásoknak, például a Coca-Colának.
De épp az ilyen munkák hozták az újabb csalódásokat, kiábrándulást és üzleti ráébredést, amiről ma azt mondja: „Nagyon komoly és régi illúzióban voltam, amikor azt hittem, hogy a nagy cégek a jót szolgálják.” És akkor megint felhívta Feldmár Andrást, és végképp elindult abba az irányba, ahová ma is tart.
Hogyan kapcsolódik mindez a longevityhez? A hosszú derűs élet egyik alkotóeleme pont az, amit Balázs keresett, és amit ma beszélgetésünk alatt a leggyakrabban emleget: a purpose révén. Angol nyelvterületen purpose, a távoli Japánban ikigai, idehaza életcél, Nicoyában plan de vida – Balázs rájött, hogy egész életében nagyon erős „purpose-hiánya” volt, amit korábbi életformája nem megoldani segített, hanem elleplezni.
„Hányszor halljuk azt életünkben, hogy a munkának nehéznek kell lennie. Hogy no pain, no gain. Hogy ha nem harcoltál meg érte, nem ér semmit. Hogy szenvedés árán lesz jó, és ha nem szenvedtél érte, akkor az nem elég. Vannak ezek a szlogenek, amik csak arra jók, hogy a rendszer fennmaradjon, és nem vesszük észre, hogy egészen ki van fordulva a világunk.” Pedig szerinte nem kell szenvedés, se fájdalom. „Meg kell találni a folyónkat, azon kell evezni, lefelé. Szépen menj arra, amerre a belső hívásod visz, és arra könnyű lesz menni.” Ezt ma már nemcsak magának tanítja, hanem rendszeres elvonulásokat szervez kiégett vagy csak útkereső cégvezetőknek, üzletembereknek, kreatív vagy segítő szakmában dolgozóknak, valójában bárkinek, aki fogékony arra, amit tőle hall, vagy csak azt érzi, hogy valahogy nincs a helyén. Intuitív és impulzív ember, általában ráérez, hogy kivel tud jól együttműködni, és könnyen meg is tudja győzni, hogy neki is jó lesz.
A Brave Earth is a magafajta PhD-s világpolgár, civilizált nomádok törzse (sokat elárul, hogy az alapötlet a nevadai Burning Man fesztiválon pattant ki évekkel korábban), egy „élő laboratórium”, ahogy magukat nevezik. Mostanra komplett falut építettek a harminchektáros, buja területen – az esőerdő mélyén bungalók vannak, körülöttük sűrű növényzet, természetes, vulkáni, termálvizes medencék, de számon tartanak egy házi lajhárt, és nem mellesleg kifogástalanul működik az áram, az internet és a hitelkártya-leolvasó.
Néhány törzstag állandóan ott lakik, mások – mint Balázs – évi néhány hetet töltenek ott, és sok mindent kipróbálnak. Bionikát, biomimikrit (hogy emberi közösségben is működnek-e a természetből, az állatvilágból átemelt létfenntartási példák), biodinamikus gazdálkodást, közben szálláshelyet üzemeltetnek, és például elvonulásokat szerveznek. Balázs általában februárban visz oda csoportokat, az idei volt a harmadik év, hogy egy amerikai coach barátjával és most már egy jógatanárral kiegészülve adta át azt az üzenetet, hogy „ki lehet lépni a modern kapitalizmus törvényeiből, és mindegy, milyen korú, mindenki dönthet úgy, hogy elkezdi életének második felét”.
Amióta vele megtörtént, minden fronton nyugodtabban és tudatosabban éli az életét. Ahová tud, biciklivel jár, napi egy–másfél órát gyalogol (rászokott a közbeni telefonálásra, ha el kell valamit intéznie), és követi a „faék egyszerű” időszakos böjtöt. Tej-, glutén- és cukormentesen táplálkozik, húst egyre ritkábban eszik („úgy érzem, már megettem annyit, amennyit meg akartam enni, most már minőségileg akarok élni”), leadott húsz kilót, és hét órát rendesen alszik. „Aki nincs a mátrixban, jól alszik – mondja –, ha nem csinálsz olyan dolgokat nappal, amitől ne aludnál éjjel, az egy longevityrecept.”
Másik személyes kék zónája Monoszló (hol máshol: a Káli-medencében), a nyarakat húsz éve ott tölti egy átépített régi vincellérházban a hegyoldalban. Onnan szervezi tréningjeit és elvonulásait – a következőt a Börzsönyben, a Nagyoroszi melletti Wenckheim-vadászkastélyban –, vagy készül fel például denveri elvonulásokra, mert időnként Colorado államban és Kaliforniában is dolgozik.
Amikor pedig nincs munka, és nem is nyolcéves kislányával beszélget („rengeteget tanít nekem”), egy „férfi kör” tagjaival mennek bele az élet dolgaiba. Ez nem egy régi baráti társaság, inkább érdeklődő haverok haverjai hozták össze, most éppen nyolcan vannak. Rendszeresen találkoznak egy négy–öt órás mély beszélgetésre, hogy átbeszéljék, mi van a férfilétükben, például a párkapcsolatukban.
Balázs élő cáfolata, hogy a férfiak ne szeretnék a lelküket kitárni, legfeljebb nem adatik meg mindenkinek, hogy Dan Buettnerrel is filozofáljanak az élet értelmén. Vele tényleg megtörtént, egy kötetlen vacsorán a kedvenc tengerpartján, a már emlegetett Nosarán. Mi volt a fő témájuk? Hát, a purpose.
Sose ment nyugdíjba, és nem is tervez ilyesmit az ország legismertebb tévés geológusa. Már csak rövid túrákat tesz, de Juhász Árpád nyolcvankilenc évesen is kvázi főállása mellett készíti filmjeit és írja könyveit.
Negyven–ötven éve sztár bemondó volt, mindennap képernyőn, egy ország ismerte az arcát. Ma sok ötvenes nő fogadja meg tanácsait, pedig nincsenek kirívó szokásai és mágikus trükkjei. Endrei Judit pont úgy él, ahogy mondja.
MacPherson Évának is megvolt a maga baja, mielőtt természetgyógyász és táplálkozási tanácsadó lett. Hányt a sok stressztől, autoimmun- és onkológiai betegsége is lett. Felgyógyulása óta képezi magát. Üres kalóriákról, minőségi éhezésről, félreértett energiadeficitről, civilizációs betegségekről, elhízásról és arról is beszélgettünk, hogy nincsenek csodatévő pirulák. De van a nagyon jótékony napfény, a tiszta levegő és például a konzervszardínia.