Döbrösi Laura
színésznő

Rengeteg, környezetvédelmi aktivizmusról vagy zöld praktikákról szóló könyvet olvastam, de mégsem egy ilyet ajánlanék, hanem Daniel Chamovitz Mit tud a növény? című művét. Ez a legfrissebb botanikai kutatásokat mutatja be közérthetően, és arról szól, hogyan tájékozódnak, kommunikálnak és érzékelnek a növények. Egy picit antropomorfizálja a növényeket, és ezzel közel hozza őket hozzánk, emberekhez. 

Ez azért fontos, mert a környezetvédelem ott kezdődik, hogy empatikusan, szeretettel, tisztelettel és érdeklődően közelítünk a természethez. Nem erőforrást látunk benne, hanem az életet. Ez az a szemléletmód, amiért én egyáltalán nem érzem lemondásnak vagy áldozatnak a környezettudatos életet.

Rég elhatároztam, hogy elengedem a fast fashiont, és úgy döntöttem, hogy ha lehet, nem nagyon vásárolok új ruhákat. Ami azért színésznőként és úgy általában is elég nagy áldozat volt. De tettem egy kivételt. Nagyon szeretem a természetet járni, és beruháztam egy túrabakancsba. Nem volt olcsó, de arra számítok, hogy egy fél életen át kitart mellettem jóban-rosszban.
Ebben a cipőben eljutok azokra a helyekre, ahol a legjobban érzem magam, és hogy Gandalfot idézzem, „sok csatában kísért már barátként”.  Általában hosszabb időre szoktam elutazni, és ilyenkor jellemzően valamilyen önkéntes környezetvédelmi tevékenységet is vállalok. Így a bakancs velem volt izlandi túrákon és Réunion szigetén is. 

McMenemy Márk
műsorvezető

Elég nagy fejtörést okoz nekem ez a kérés. Én nem a könyvek felől jutottam ide, hanem David Attenborough természetfilmjeitől. Angliai gyerekkorom során néztem őket. Később a sci-fik szerelmese lettem. Irtó kevés tudományos-fantasztikus könyvben, filmben írnak le a természettel összhangban élőnek egy jövőbeli vagy egy fejlett idegen társadalmat. Pedig szerintem egy igazán fejlett civilizáció inkább tökéletes harmóniában élne a környezetével, és a technológiája megkülönböztethetetlen és elválaszthatatlan lenne a természettől. 

Ezért érdekel a permakultúra, mert épp ezt a biológiai rendszert próbálja megérteni, és a magunk előnyére fordítani. Szóval Toby Hemenway: Gaia kertje – útmutató a házi permakultúrához című könyvét ajánlom. Közérthetően és logikusan felépítve mutatja be, mit jelent ez a fogalom: egy olyan rendszer és gondolkodásmód, amivel nemcsak a kertünket, de közvetlen és távolabbi környezetünket is jobbá tehetjük. Ahol az ember nem hátrány, hanem katalizátor. Amiben nem állunk szakadatlan – és megnyerhetetlen – harcban a természettel, hanem harmonikus szövetségben élünk – nem vele, hanem – benne.

A tárgy kiválasztásával bajban voltam, mert a környezetvédelem nekem a tárgykultúra ellentéte, de végül eszembe jutott a víz alatti kertem, az aquascaping akváriumom. Ebben a pici ökoszisztémában nem a halakon van a hangsúly, hanem az összhatáson. Kövek, faágak, nagyon sok növény, kristálytiszta víz. Ez a kicsi üvegdoboz tökéletesen szimbolizálja a környezettudatosságot, demonstrálja, hogy milyen szép, ugyanakkor milyen sérülékeny egy ilyen rendszer. Bajban is vagyok, mert mostanában felborult az ideális állapot, és megjelent egy mindent elborító barna alga. Most aztán össze kell kapnom magam, és rendbe kell hoznom, mielőtt közszemlére teszem!

Litkai Gergely
humorista, a Dumaszínház produkciós vezetője

Nekem a legmeghatározóbb könyv ebben a tematikában a Visszafordítható volt Paul Hawken tollából. Ez azért is formatív olvasási élmény volt, mert a félelem, a kilátástalanság és a tehetetlenség érzése helyett egy ördögi problémára adott jól strukturált és számomra is inspiráló választ.

Azzal, hogy a Dumaszínház támogatta a megjelenést, mi is inkább a megoldás, semmint a probléma részeivé szerettünk volna válni. A könyv számszerűsíti azt a száz megoldást, amivel visszafordítható a klímaváltozás, megtérülést számol globálisan, és jó becslést ad a kibocsátáscsökkentésre is. Kötelező olvasmány mindenkinek!

Az itthoni tárgyaim közül az erkélyen levő komposztládát tartom igazán fontosnak. Ahogy Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének elnöke mondta egy konferencián: a fenntartható megoldások közül a low cost sok esetben fontosabb, mint a high tech. Egy olcsó faláda biztosítja, hogy a növényeinknek ne kelljen virágföldet beszereznünk, hogy lássuk a természet körforgását egy tizedik emeleti lakásban.

A zöldhulladék, a komposztálható ételmaradékok helyben maradnak, és növényeinken keresztül segítenek egy kicsit tisztábbá és páradúsabbá tennünk a levegőnk, árnyékosabbá az ablakunk. Az igazi diadalt akkor éreztem, amikor a komposztálóban megjelentek az első giliszták, és azt éreztem, hogy azzal, hogy esélyt adtam neki, a természet nagyon sok mindent adott vissza nekem.

Ürge-Vorsatz Diána
fizikus, klímakutató

Nagyon nehéz volt a választás, hiszen a Néma tavasz és a Növekedés határai című könyvek megkerülhetetlenek ebben a témában. Ez volt az a két első forradalmi és elsöprő hatású mű, amelyik ráébresztette a világot és a nagyközönséget, hogy nagy baj van, a dolgok nem mehetnek így tovább. A szerzők évtizedekkel ezelőtti előrejelzései sajnos maximálisan beigazolódtak. 
Mégsem ezeket ajánlanám most, hanem James Hamblin Clean című könyvét. A közelmúltban jelent meg, és magyar kiadása még nem is létezik. Arról szól, hogy hogyan alakult higiéniai kultúránk, és ennek változásait hogyan befolyásolta olyan irányba a kozmetikai és higiéniai iparág, amiről ma már tudományosan is bebizonyították, hogy az egészségünknek és a ­környezetünknek is nagyon árt. És nem csupán az, ahogy ezeket a szereket előállítják vagy forgalmazzák, hanem hogy egyáltalán mit tekint a társadalom higiénikusnak.

Így lett lassan elvárás a naponta többszöri zuhanyozás, vagy hogy milyen illat áradjon belőlünk, aminek egyébként már köze nincs az ember természetes illatához. A Clean az ezzel kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményeket is részletezi. A könyv óriási hatást gyakorolt rám, nem túlzás azt állítani, hogy sokkolt, és tényleg fontosnak tartanám, hogy minél többen elolvassák.
Egy több szempontból is szimbolikus jelentéssel bíró tárgyat választottam. Egy futópólót.

Harminc évvel ezelőtt már használtan kaptam valakitől, és máig ez a legkedvesebb ilyen ruhadarabom. A pamut alapanyag harminc év után is szinte makulátlanul tart, jó érzés a bőrnek, jól szellőzik, nem lehet egy lapon említeni az olyan ócska műszálból készült fast fashion termékekkel, amik néhány alkalom után tönkremennek, és nevetségesen próbálják utolérni a természetes anyagok lélegző- és páraáteresztő képességét.

Ráadásul egy Recycle or die, azaz „hasznosíts újra, vagy meghalsz” felirat díszeleg rajta! Döbbenetes, hogy három évtizede tudtak és akartak olyan futópólót gyártani, ami ilyen hosszú időn át kiszolgálja a gazdáját, míg ma már ennek az ellenkezője a cél: hogy minél gyakrabban kelljen újat vásárolnunk. 

Ljasuk Dimitry
filmrendező, a Tisza-tó zöld nagykövete, reklámszakember

Óriási hatással volt rám Alan Seftontól a Sir Peter Blake utolsó nagy kalandja című könyv. Sir Peter Blake világhírű új-zélandi vitorlázó volt, de környezetkutatóként is tevékenykedett, többek között az ENSZ megbízásából végzett kutatásokat a klímaváltozásról, és egy expedíciót is vezetett az Antarktisztól az Amazonasig egy hatalmas alumíniumvitorlással. Azt vizsgálta, hogy az emberi tevékenység milyen hatással van környezetünk alakulására.

Ez az albumszerű könyv ennek az utazásnak állít emléket rendkívül látványos módon. Elképesztő érzékenységgel tanít, komoly befolyást gyakorolt a világlátásomra, valamint inspirálta a művészetemet is. Ez a több mint két évtizedes alkotás máig megoldatlan negatív folyamatokra hívta fel a figyelmet. Sőt, a helyzet csak rosszabb lett. A művet gyakran forgatom ma is, többek között azért is, mert a belőle sugárzó küldetéstudat, elhivatottság szinte megfertőzi az embert, és arra készteti, hogy ő is tegyen valamit a természetért.

Vidéki családi házunkban több, konkrétan a környezetvédelemhez kapcsolódó tárgy is van. Például egy saját gyártású hulladékdaráló, PET-, HDPE-, alupalackokat aprítok vele, és a darálékból abádszalóki barátom tollakat készít. A budapesti lakásomban viszont élőlények vannak, konkrétan fűszernövényeket és paradicsompalántákat nevelgetek a teraszon. Ők arra szolgáltatnak jó példát, hogy városi körülmények között is létre lehet hozni egy pici sarkot, ami közelebb hozza a természetet. Mindennap gondozhatom őket, ami jó relaxációs tevékenység is, nem utolsósorban pedig nemcsak szépek, hanem végül meg is eszem a termést, ami talán a fenntarthatóságra lehet egy jó példa.