Írta: Iglódi Csaba Néhány kilométer volt csak hátra a határig. Már amennyiben határnak lehet nevezni, ami Szlovénia és Olaszország között húzódik. Meredeken emelkedő, éles kanyarokkal teli szerpentin kezdődött. Kopott és ütött, vagyis rendeltetésének megfelelően használt szalagkorlát mutatta, hogy nagylegények is koccantak már erre, ezért csak óvatosan duhajkodtam. Négyfős véleménycsapat váltotta egymást hónapról hónapra a pódiumon egy éven […]
Írta: Iglódi Csaba
Néhány kilométer volt csak hátra a határig. Már amennyiben határnak lehet nevezni, ami Szlovénia és Olaszország között húzódik. Meredeken emelkedő, éles kanyarokkal teli szerpentin kezdődött. Kopott és ütött, vagyis rendeltetésének megfelelően használt szalagkorlát mutatta, hogy nagylegények is koccantak már erre, ezért csak óvatosan duhajkodtam.
Négyfős véleménycsapat váltotta egymást hónapról hónapra a pódiumon egy éven át. A 2023/24-es évad a végéhez ért, hamarosan új szerzők jönnek!
Sok száz méter magasan voltunk, jólesett lenézni a gyufásdobozzá zsugorodó házakra. Gyönyörködtető volt a keskeny utakkal behálózott völgy, az elszórt falvak és a csillogó vízfelületek földöntúli harmóniát sugároztak. Balról szakadék, jobbról sziklafal – nem ideális körülmények ahhoz, hogy szemből feltűnjön egy őrülten nagy betonkeverő. Pedig így történt. Mindketten fékeztünk, és perceknek tűnő pillanatokig farkasszemet néztünk. Lehetetlenség volt elférni egymás mellett.
A Disfrutar Ferran Adrià legendás éttermének, az El Bullinak közvetlen örököse, és az elődhöz hasonlóan az utód sem tréfál. A sokadik látogatás ellenére még mindig tudnak meglepőt mutatni, sohasem állnak le a kísérletezéssel.
Az örökség gyakran súlyos teher. A katalán szupersztár, Ferran Adrià egészen 2011-ig vitte végtelenül kísérletező éttermét, az El Bullit, majd a stafétabotot három korábbi fejlesztőszakácsa vette át. Ők végül befektetői segítség nélkül, Barcelonában alapították meg éttermüket, a Disfrutart.
Disfrutar, azaz élvezd – már az étterem neve is erre bátorítja a vendéget. Itt tényleg mindent elkövetnek, hogy csillogó szemeket lássanak. A hangulat laza, inkább vendéglős, de cseppet sem nyomasztó, az ételekbe legalább annyi energiát fektetnek, mint a legkomolyabb, gyakran ünnepélyes ceremónia helyszínként működő éttermek.
Disfrutar
Itt találod:
C. de Villarroel, 163, Barcelona
Ennyibe kerül:
290 euró/menü
Az örökség a molekuláris gasztronómia terepe, az étellel, az alapanyagokkal való játék legfelső foka. Itt semmi sem az, aminek látszik, még a halmazállapot sem. Néha beérik azzal is, hogy a valóság játékosságát mutassák be: a különböző növényi csírák megdöbbentően erős ízeket sorakoztatnak fel, a garnéla pedig a maga egyszerűségében tökéletes.
Záporoznak az emblematikus fogások is, mint a technológiai bravúrral készülő, csodálatos ízű panchino fánkocska prémium kaviárral töltve, vagy az asztalnál készülő füstölt cider, a légbuborékokból álló „vajfelhő”. Természetesen a kutató-fejlesztő szekció újdonságaiból villantanak párat. A mandula a legkülönbözőbb módokon bukkan fel, a töltött paprika valójában folyékony, a nagy spanyol klasszikus, a szardellás pirított kenyér pedig posztmodern változatban jelenik meg.
A technológia iránti rajongás néha már kicsit sok is, a sorozatos tűzijátékba bele lehet fáradni, de egyszer mindenképp érdemes megnézni, mire képes három játékos kedvű séf, ha teljesen szabad kezet kapnak. Például három Michelin-csillagra, és könnyen lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, a barcelonai Disfrutar lesz a világ legjobb étterme a World’s 50 Best listáján. A Las Vegas-i díjátadóról én is beszámolok majd.
Túlszaporodó nyulak, szülő nők, lombfúvó, drákói szigorral adott zöldhitelek. Jordán Ferenc hálózatkutató biológus szerint az embernek vissza kellene fognia magát, de nem akarja, a kapitalizmus növekedéskényszere pedig még mindig kőbe van vésve. Mi a megoldás? Van megoldás?
