Nem is olyan régen kihaltnak számítottak, ma meg már több százan élik háborítatlanul a maguk különleges társadalmi életét a Hortobágyon. A Przewalski-lovakat drónnal vizsgáló magyar kutatók pedig a nemzetközi tudóstársadalom figyelmének középpontjába kerültek.
Ülünk a fűben, minden mozdulatomra fűszeres illat csapja meg orromat. Az üröm árasztja, a hortobágyi pusztaság egyik gyakori növénye. Ahogy homlokom fölé emelt kezemmel árnyékot tartok a kora nyárhoz képest is nagy forróságban, időnként a néhány méternyire legelő, nyihogó ménesre pillantok. Ozogány Katalin és Kerekes Viola velem szemben ülnek, de már jó előre figyelmeztettek: jó, ha szemmel tartjuk őket. A néha túl vadul erőfitogtató fiatal csődörök nem túl körültekintők. Ha felágaskodva egymásnak rontanak, és nem figyelnek a földön kuporgókra, pórul is járhatunk. Az agglegények vitájába nem jó belekeveredni.
„Nem érintjük meg őket, igyekszünk nem segíteni nekik semmiben – mondja Viola –, nem akarjuk őket megszelídíteni. Mert annál nincs félelmetesebb, mint amikor egy vadállat elkezd kötődni az emberhez. Az a legbiztonságosabb mindenkinek, ha nincs fizikai kontaktus. Így egy heves mozdulatunkra is elfutnak.”
Ozogány Katalin és Kerekes Viola éveket töltöttek az adatok gyűjtésével és elemzésével.
Viola a Hortobágyi Nemzeti Park biológusa, húsz éve gyűjti az adatokat az itt élő Przewalski-lovakról, a veszélyeztetett faj egyik legnagyobb félvad populációjáról. Érzelmileg így is kötődnek hozzájuk, ismerik őket, a történetüket, kapcsolataikat. Amint feltárták, ez a különleges faj is összetett társadalomban él, és kiemelt szerep jut közöttük a rokoni és baráti kapcsolatoknak. Tavaly ősszel jelent meg aprólékos kutatómunkájukat összegző cikkük a Nature Communicationsben. „Az egyik legmegdöbbentőbb eredmény, hogy nemcsak leírni tudtuk a lovak viselkedését, de a jövőt is meg tudtuk jósolni” – mondja a tanulmány első szerzője, Katalin, a magyar kutatási hálózat debreceni viselkedésökológiai kutatócsoportjának munkatársa.
A kert nemcsak azért van, hogy dolgozzunk, hanem hogy gyönyörködjünk és pihenjünk benne, sőt elsősorban arra van, vallja Szomoru Miklós kertészmérnök, és ennek megfelelően alakította ki Pilisszentkereszten talaj- és ökotudatos angolkertjét. Az ehhez szükséges szaktudást Angliából hozta, egyre bővülő díszkertjéből pedig időközben márkát és vállalkozást épített.
„A Kensington-palotánál már akkor méhlegelők voltak. Először néztem is, hogy itt nem kaszálnak?” – meséli Szomoru Miklós, akit sokan az Egy kertész kertje Pilisszentkereszten nevű közösségi oldalairól ismernek, de már több mint húsz éve tervez kerteket. Miközben angliai élményeiről mesél, egyszer csak élénk madárhangot hallok a hátam mögül. Az étkezőasztaltól hátra fordulva látom meg a madaras órát. Délután három órát jelez. „Madármániás is vagyok” – mutat Miklós mosolyogva az óra után a körülöttünk lévő porcelánokra.
Az angolkertekbe – hol máshol – Angliában szeretett bele, amikor 2008-ban egy londoni kertfenntartó és kertépítő cégnél helyezkedett el. Sokat dolgoztak a város északi részén, Hampsteadben tipikus György korabeli, vörös téglás házak, kisebb villák kertjeiben. „Ami itthon elegánsnak, szépnek számított, az ott szóba sem jött, hanem ott volt az a rengeteg növény. Sok fa, sok virág, ezernyi évelő, és már akkor voltak méhlegelők a kertekben.”
Miklós sokszor gyalog, mindig más útvonalon tette meg a metróval is egyórás utat greenwichi albérletéig, így bőven volt ideje megcsodálni az útba eső, nem is akármilyen parkokat (például Hyde és Victoria). Sok-sok évvel később pedig elkezdte megvalósítani a maga vidéki Angliáját, itthon, Pilisszentkereszten.
Az angol vidéki cottage-okat idéző házban kezdjük az interjút. Az étkező hangulatos beugróban kapott helyet, ablakain át egy sor orchidea mögött a kertre látni. Az idillt az In the garden feliratú bögrében kínált citromos-gyömbéres tea teszi teljessé.
Kérdezték, hogy munka után elmegyek-e beültetni Ágdarálék, nyesedékek, levágott fű, Miklós kertjében ez fedi a földet mulcs helyett, ami pedig a komposztba menne – banán-, alma- vagy hagymahéj –, az egyenesen a ház melletti haszonkertben landol. Ezek lebomlásukig mulcsként védik a talajt, aztán tápanyagként szolgálnak. Miklós a pilisszentkereszti kert művelésében is aktívan alkalmazza az Angliában tanultakat.
„Semmit nem permeteztek, hanem megvárták, hogy megoldja a természet.” A leveleket komposztálták, a felesleges zöldhulladékot pedig már tizenöt éve komposztra lehetett cserélni. „Mindenhol tőzegmentes komposzt volt, itthon meg örültünk, hogy volt tőzeg. Pedig nagyon környezetkárosító a bányászata.”
Miklós az Alföldön, Cegléden nőtt fel, biológiatanár szülei is kertészkedtek, és Örményesen élő, gazdálkodó nagyszüleitől is a régi kertművelési, permetezési módszereket látta. A 2000-es évek elején pedig a talajművelést is más szakmai elvek szerint tanulta az akkori Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen.
„Úgy tanultuk az egyetemen, és itthon a kertépítőknél dolgozva is azt láttam, hogy odamegyünk a kertbe, és talajt cserélünk.” Drágán elvitték a rossz minőségűnek kikiáltott talajok felső, tíz–harminc centis rétegét, és másik talajjal pótolták. „Ezzel nem javítottuk a talajt, mert nem hoztunk szerves anyagot, komposztot.” Pedig minden ebből indul: ha jó a talajélet, ott vannak a baktériumok, a gombák, a több milliárdnyi kis mikroorganizmus, az olyan ökológiai egyensúlyt biztosít, hogy szép lesz a beültetett növény.
Friss diplomájával a budakalászi New Gardennél lett eladó. Ez a kertészet akkoriban úttörő volt, a tuja-muskátli tengelyen túl is rengeteg növényt árultak, és behozták az angol kertészeti stílust Magyarországra. Szakértelmét és lelkesedését látva a kertészetben annyian kérték, hogy munka után menjen el hozzájuk beültetni a megvett növényeket, meg tanácsot adni, hogy három hónap után felmondott, és az egyik barátjával kertépítő vállalkozást alapítottak. Ezt egy évre szakította meg az angliai munka.
Tavaly háromszor locsolt Csütörtök reggel hét óra. Csúcsforgalom a bevezető utakon, dugó a körúton, dudaszó. A héten akkor már másodszor fordult elő, hogy Miklós nem talált parkolót Astoria Rózsái nevű virágboltjának környékén, pedig több kört is megtett a Dohány utca, Rákóczi út, Károly körút háromszögben. Kicsit idegesen ugyan, de a már jól megszokott mozdulattal kitette az elakadásjelzőt, és villámgyorsan hozzálátott az aznapi áru kipakolásához.
Miklós Angliából hazatérve alapított – akkor már egyedül – új céget. Az Astoria Rózsái Kft. egyik lába a kertépítés, a másik pedig a kertes holtszezont is lefedő virágbolt lett. Tizennégy évig vezette a boltot. Heti három-négyszer hajnali fél ötkor indult a szigetszentmiklósi virágpiacra, hogy aztán a város közepére szállítsa a friss virágot. Két éve adta el az üzletet, már csak a kertekre koncentrál.
„Hacsak lehet, kerülöm Budapestet. A parkolóhelyért való őrjöngés, hogy nem volt árupakoló hely, állandóan stresszben tartott. Azóta szerintem nyertem húsz évet, sokkal nyugodtabb az életem.”
A pilisszentkereszti ház és kert tényleg a nyugalom oázisa. Tíz éve, lépésről lépésre, egyedül kezdte kialakítani a kertet, és ekkor mélyedt el jobban a talajélet témakörében is. „Ebben óriási forradalom van. Tavaly háromszor locsoltam, idén még egyszer sem. Talajtakarással olyan eredményeket lehet elérni, hogy nem értem, miért nem csinálja mindenki.” Ha a talajegészség, a talajtakarás és a jó növényválasztás is megvan, nem sok munkát ad a kert. „Teljesen ásásmentes még a haszonkertem is. Nincs kapám, és nem gereblyézek.”
Miklós a kerttervezés mellett előadásokat és télen szakmai workshopokat is tart országszerte, illetve brit mintára létrehozta itthon a látogatható magánkertek mozgalmat. A Spektrum Home tévécsatornán futó, Álomkertek című sorozatának már a negyedik évadát forgatják, amiben Sütő Enikővel mutatják be az ország legszebb kertjeit. Ezenkívül a több zöld műsort is készítő McMenemy Márkkal, a kert.tv vlog és webshop alapítójával forgatja a Green Team című műsort, szintén a Spektrum Home-ra.
Ekkor a tőlem jobbra ikertornyok formájában magasodó magazinhalomra pillantok: Egy kertész kertje Pilisszentkereszten címmel ezt is Miklós írja és adja ki. Évente egy-két számmal buzdítja ökokertészkedésre követőit. Belőlük nem kevés van, a közösségi médiában is márka lett az Egy kertész kertjéből, Facebookon például több mint 137 ezer követővel. Amikor a barátai megunták, hogy a privát oldalán (persze kis túlzással) csak hortenziákat és magnóliákat posztolt, akkor hozta létre szakmai oldalát, aminek ekkorára duzzadt a tábora.
„Ha valaki komolyan díszkertben gondolkozik, biztosan ismeri Mikit. Az angolkertek tekintetében itthon senki sem ér a szaktudása közelébe” – mondja róla Borbás Marcsi (Zöld Forbes, 2023/12). Marcsi több éve él, és aktívan kertészkedik az Őrségben. Régóta személyesen ismeri Miklóst, időközben barátok is lettek, és ő is hasonló elvek mentén építi (elsősorban) haszonkertjét. Marcsi, Miklós, valamint McMenemy Márk és Kosztka Ernő, a Magyar Kertépítők Országos Szövetségének elnöke közös szakmai szövetségük, a Kert Muskétásainak égisze alatt számos ismeretterjesztő előadást is tartanak, hogy felhívják a figyelmet a fenntartható kert és az önellátás fontosságára.
Több pesti lakás árát Miklós kertjében a félig épp felhőkbe burkolódzó Visegrádi-hegység és a Pilis ad meseszép hátteret a tökéletesen nyírt angol gyepnek és az áprilisban már ébredező növényeknek. A rózsára rámászó klematiszról mintha egy Beatrix Potter-mesekönyv illusztrációját mintázták volna, de a klasszikus angolkerti növények (rózsa, levendula, iszalag, bugás hortenzia, szarkaláb, margaréta) mellett ez egy magyar kert is: Miklós az itthoni klíma- és talajviszonyokhoz választotta a növényeket.
A több ezer tő között ott vannak a régi magyar parasztkertek virágai, a rózsa, a hibiszkusz, a mályva, a levendula is. Minden növény évelő, nem kell évente új töveket venni, csak egyszer kell őket kiültetni, és évről évre egyre szebbek lesznek. Van egy ötvenéves phlox is, még a nagyanyja kertjéből.
Az „őskert”, vagyis az eredeti terület ezer négyzetméter, tavaly megvette a mellette lévő, csaknem kilencezer négyzetméteres földet is, most ezt „lakja be” fokozatosan. „Több pesti lakás árát.” Az új, nagy területtel együtt ennyit költött eddig a kertre. „Nyilván üzlet is, de minden filléremet a kertbe ölöm. De szép dolog készül, és utánam is megmarad.”
Ebbe a kertbe nagyon tudatosan vágott bele: rengeteg komposzttal javította fel az egyébként agyagos és rossznak mondott pilisi talajt, és azóta is élvezi a pozitívumait. Nála is vannak kártevők (meztelen csiga, vincellér bogár, levéltetvek), de ilyenkor nem a permetezőért szalad. Nem is permetez semmit. „A kártevőkre is szükség van, minden valaminek a tápláléka. Az egyensúlyt kell megteremtenünk, és ők majd szépen megzabálják egymást.”
A kert így aztán egy békén hagyott kert, van egy nagy tavaszi metszés, de nincs az a klasszikusan sok munka, amit a szüleinél, nagyszüleinél látott. „Hogy elmegyünk a Balatonra, és szaladunk haza, mert este locsolni kell.”
Borbás Marcsi – aki nyolc éve a Virágos Magyarország verseny fővédnöke is – úgy látja, hogy az itthoni kertekben is elindult a szépülés. Azonban az esztétikum mellett egyre fontosabb a környezettudatos kerttervezés is. Persze az örömfaktor sem hanyagolható el. „Ha valaki egyszer kertészkedni kezd, többnyire ottragad, mert pozitív élményeket kap. Sikerélményt, ingyen, főleg, ha haszonkertet művelünk.” Miklós kertjéről azt mondja, meghatározó élmény volt, amikor először élőben is látta. Én sem tudom, merre nézzek a sok szépség között.
Az angolkert mellett más díszkertek, francia- és olaszkert is van. Sziklakert vízeséssel, rovarhotel, rusztikus falikutak, öntisztuló tavacska, üvegház, hortenziabemutató kert, zegzugok, rejtett díszek és sok-sok pad. „A szüleim kertjében sosem volt pad. Mindig dolgoztunk a kertben. Sosem ültünk úgy le, hogy nézzük a rigókat. Vagy pihenjünk. Én itt gyakran leülök.” Hátrébb, az újabban megvett telken rózsalugas, fűszerspirál és egy másik haszonkert is készül, a többi egyelőre ősgyep. „Sokszor van, hogy hazajövök, és előbb megyek a kertbe, mint a házba.” Van, hogy több óra is eltelik, mire sötétedéskor feleszmél, hogy lassan a bejárati ajtót is ki kellene nyitni.
Esterházy, Dessewffy és Széchenyi felülnek a turistaosztályra – kezdődhetne a vicc az IBUSZ százhuszonkét éves történetéről. Ott lehetnének benne a Magyar Királyság nagy háború előtti idegenforgalmi igényei éppúgy, mint a balatoni gőzös vagy a titkos ügynökök.
Talán sohasem kocsikázom Andalúzia legnyugatibb dombjain, ha nincs egy új Renault, amit épp ott kell kipróbálni, és talán nem bukkanok Sevilla egyik legizgibb és legfiatalabb látványosságára, ha nem tesszük el az útikönyvet, és kezdünk el csak úgy barangolni.
