„Amikor kiírtam végre magamból a kislányunk történetét, kiléptem a házból, és volt ott egy felhő, ami pont úgy nézett ki, mint egy angyalka. Lefotóztam, és azóta is ez a borítóképe a csoportunknak. Mert ez jelképezi azt, milyen hatása volt a történetem megosztásának, és így a kislányomnak más gyerekek megszületésére és életére.” Sevcsik-Magyar Anna nyolcszor volt várandós, és ebből öt kisbabának adhatott életet. Szinte végig mosolyogva beszél, mégis árad belőle, hogy tudja, érti és ma is látja, mit okoz, ha életünk legnehezebb döntésére készülve vagy gyászunkkal küszködve nem kapunk támogatást, érdemi információt és főként: empátiát.
ADAKOZOL?
Rendszeresen írunk egy-egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Amin Anna keresztülment édesanyaként, várandós nőként, talán sokaknak feldolgozhatatlan lenne. Ő viszont másképp döntött. Amikor a szíve alatt hordott kislányáról kiderült, hogy gyógyíthatatlan Edwards-szindrómás, el kellett engednie a tizenhárom hetes magzatot. Amit pedig az ellátórendszerben tapasztalt, arra késztette, hogy 2015-ben létrehozza a Babagenetika mozgalmat, majd egyesületet, és hogy ha más nem, akkor ő segítsen a kétségbeesett kismamáknak.
Számolod, hányan keresik meg az egyesületet kérdésekkel, segítségkéréssel?
Nem erősségem a statisztika, de legalább öt új megkeresés jön egy nap alatt. Ez nagyon sok, és azt is mutatja, hogy fontos, amit teszünk, és hogy mekkora szükség van rá.
