Stadionkoncert, Európa-turné, ruhakollekció, mozifilm. Azahriah portréját nehéz megírni, mert még íródik. A huszonkét éves Baukó Attila naponta ér új csúcsokra, rajongóival alapjaiban változtatta meg a hájpkultúrát. „Róla közvetít a tévé meg a Blikk, Bors meg a sok más suttyó címlapsztori, bocsáss meg, ha most egy darabig nem hívlak vissza, sorry!” – énekli új dalában. Minket visszahívott. Ilyen még nem volt: leültünk vele és menedzsmentjével, a magyar zenepiac másik sikertörténetével, a Supermanagementtel, és a Puskásba is bejutottunk. Tripla telt ház, 140 ezer vendég, két és fél milliárd forint. A sztori üzleti és emberi oldala, ahogy sosem olvastad.
Ez már túl magas lesz – jöttek rá egy hét építés után a Puskás stadionban koncert előtt egy nappal. Pardon, nem koncert, koncertek.
A boltív két oldalán levágott zombikezek lógnak, mellettük gigászi LED-falak tornyosulnak. A küzdőtéren külön emelvényt kap a versenyzongora, és égig érő delay-tornyok viszik a hangot, hogy két–háromszáz méterrel odébb se legyen visszhang. Alattuk mintha különféle kasztok keringenének, építők, hang- és fénytechnikusok, zenészek, táncosok, fotósok, filmes stábtagok, valtonosok. Utóbbiból durván másfél ezren vannak, amikor focimeccsen telik meg a 69 ezres stadion.
A kifutó félpályáig nyúlik a harminc–negyven méter magas és dupla olyan széles színpadból. Fehér izompólós, rövidnadrágos, Vans cipős, agyontetovált metálzenés forma gurul e-rollerrel a pályára – már napokkal korábban leburkolták.
A Disfrutar Ferran Adrià legendás éttermének, az El Bullinak közvetlen örököse, és az elődhöz hasonlóan az utód sem tréfál. A sokadik látogatás ellenére még mindig tudnak meglepőt mutatni, sohasem állnak le a kísérletezéssel.
Az örökség gyakran súlyos teher. A katalán szupersztár, Ferran Adrià egészen 2011-ig vitte végtelenül kísérletező éttermét, az El Bullit, majd a stafétabotot három korábbi fejlesztőszakácsa vette át. Ők végül befektetői segítség nélkül, Barcelonában alapították meg éttermüket, a Disfrutart.
Disfrutar, azaz élvezd – már az étterem neve is erre bátorítja a vendéget. Itt tényleg mindent elkövetnek, hogy csillogó szemeket lássanak. A hangulat laza, inkább vendéglős, de cseppet sem nyomasztó, az ételekbe legalább annyi energiát fektetnek, mint a legkomolyabb, gyakran ünnepélyes ceremónia helyszínként működő éttermek.
Disfrutar
Itt találod:
C. de Villarroel, 163, Barcelona
Ennyibe kerül:
290 euró/menü
Disfrutar
Itt találod:
C. de Villarroel, 163, Barcelona
Ennyibe kerül:
290 euró/menü
Az örökség a molekuláris gasztronómia terepe, az étellel, az alapanyagokkal való játék legfelső foka. Itt semmi sem az, aminek látszik, még a halmazállapot sem. Néha beérik azzal is, hogy a valóság játékosságát mutassák be: a különböző növényi csírák megdöbbentően erős ízeket sorakoztatnak fel, a garnéla pedig a maga egyszerűségében tökéletes.
Záporoznak az emblematikus fogások is, mint a technológiai bravúrral készülő, csodálatos ízű panchino fánkocska prémium kaviárral töltve, vagy az asztalnál készülő füstölt cider, a légbuborékokból álló „vajfelhő”. Természetesen a kutató-fejlesztő szekció újdonságaiból villantanak párat. A mandula a legkülönbözőbb módokon bukkan fel, a töltött paprika valójában folyékony, a nagy spanyol klasszikus, a szardellás pirított kenyér pedig posztmodern változatban jelenik meg.
A technológia iránti rajongás néha már kicsit sok is, a sorozatos tűzijátékba bele lehet fáradni, de egyszer mindenképp érdemes megnézni, mire képes három játékos kedvű séf, ha teljesen szabad kezet kapnak. Például három Michelin-csillagra, és könnyen lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, a barcelonai Disfrutar lesz a világ legjobb étterme a World’s 50 Best listáján. A Las Vegas-i díjátadóról én is beszámolok majd.
A világhírű magyar topmodell, aki anya lesz, a diplomatából lett sztárséf és a magyar művész, aki vécékkel támad. Megjelent az új Forbes Life, ízelítő a tartalomból.
Az alpinista favágás az egyik legveszélyesebb szakma a világon – és az egyik legmacsóbb is. A faápolóknak mégis van lelkük, legalábbis Bubnó Márknak bizonyosan, aki szerint onnantól, hogy hozzányúlsz egy fához, a nevedre veszed. „Marcika” – ahogy zenésztársai emlegetik – évekig dobolt az Anna And The Barbiesban, és alapító tagja a Szent Efrém Férfikarnak. Ősztől Ausztráliában folytatja – a faápolást.
Nyári könyvajánlónk olyan, mint a löncshús (a jóféle!), van benne minden, a szocreál magyar építészettől az agy és a bélrendszer közötti kapcsolatig. A Tündérkertből kiszabadulnak a gyümölcsfák titkai, és felbukkan Háy János új regénye is, töményen átitatva a jól ismert Háy János-os stílussal. És akkor az eddig kiadatlan Janikovszky Éva-kötetet még nem is említettem!
