Virágmintás ruhában, vagány ékszerekben pattan elém a mosdóból, ahol villámgyorsan kisminkelte magát a fotózásra. Két napra jött Budapestre, beszélgetésünk másnapján már utazott vissza Londonba, pontosabban a dél-angliai Lush-központba, Poole-ba – naná, hogy vonattal. Ruth Andrade, a színes fürdőgolyóiról és intenzív illatairól ismert brit kozmetikai cég környezetvédelmi stratégiai vezetője éppen olyan színes és pozitív, mint az alapítók, Mo és Mark Constantine, akiket 2019-ben meglátogattam.

Ruth Brazíliában született, és fizika szakra járt, közben angolt tanított a British Councilnál, itt került közel a brit kultúrához. Már 2001-ben vegán volt, amikor még extrán nehéz lehetett húsmentesen táplálkozni is, nemhogy állati zsiradékot vagy kollagént nem tartalmazó kencéket beszerezni. Akkoriban nyitotta meg első üzletét Brazíliában a Lush, és Ruth egyre többször használta a brit cég illatszereit – azoknak egy része már vegán volt akkoriban is.

Közben kisebb helyi aktivistakampányokban vett részt, erőteljesen kiállt az állatkísérletek ellen, és közvetlen lakókörnyezetében újrahasznosítási programokat szervezett. „A szülővárosomban már akkor száz százalékban szelektíven gyűjtötték a hulladékot, és környezetvédelmi workshopok voltak a közparkokban – mondja. – Ehhez képest amikor elmentem fél évre Londonba világot látni, megdöbbentem, mennyire le van maradva ezen a téren a város.”
A tudatos brazil lány végül a Lush egyik londoni üzletében lett eladó, és amikor a lánc tulajdonosa, Mark Constantine egyszer meglátogatta a boltot, Ruth kifakadt neki, mennyire keveset tesz szerinte a cég a környezetért. „Felsoroltam, hogy például nem derül ki, a flakonok pontosan milyen műanyagból készülnek, nem komposztálunk, és nincs mindenütt szelektív gyűjtés.”

A nyitottságáról és demokratizmusáról ismert Mark azonnal megkérte Ruth-t, hogy beszélgessen egyet az illetékes Lush-igazgatóval. „Végül egy hosszú listát faxoltam el neki arról, mit lehetne tenni, és hamarosan a központban dolgoztam, a környezetvédelmi részlegen.” Vízuma lejárta után hazautazott ugyan Brazíliába, de 2007-ben visszatért Angliába, és azóta ő a Lush első számú környezetvédelmi stratégája. A következő évben elkezdett átállni a cég – a gyártásban és a kereskedelemben is – megújuló energiára, és mára az áramellátásban teljesen le is cserélték a hagyományos forrásokat.

Mark Constantine a 2017-es londoni Lush Showcase-en azt mondta a kérdésemre: akkor áll majd át a cég a vegánságra, amikor az egész világ vegán lesz a táplálkozásban is. Talán meggondolta magát azóta?
Úgy tűnik, igen, mert akkora volt a nyomás. Még belső aktivisták is követelték. (Nevet.) Épp nemrég találtam egy fotót egy 2019-es menedzsmentülésről: négy kolléga vegánságot szorgalmazó pólót visel. És az egyik fejlesztőnk is nagyon elkötelezett vegán, így az újabb termékek jó ideje így készültek. Bár a Lush sosem volt semmiben tökéletes, így sem teljesen natúr, sem organikus, hát teljesen vegán sem lett, de első lépésnek már 2017-ben lecseréltük például a kozmetikumainkban a tejet és a tojást.

A tojást leginkább a hasonló fehérjét tartalmazó aquafaba nevű csicseriborsó-főzőlére. Sőt makaront is lehet belőle készíteni, tudtad? Tojás volt például az arc- és a hajpakolásainkban – gondolhatod, elég rizikós a bestselling termékek képletével babrálni! Végül a legmacerásabb a lanolin volt, azt 2022-ben sikerült csak teljesen kiváltani, részben az Amazonas esőerdeiben őshonos cupuaçu nevű fa magvából nyert vajjal.

És mi lesz a mézzel? Az továbbra is van jó pár Lush termékben.
Mark és a termékfejlesztőink is imádják a mézet. Mert csodálatos alapanyag és szuper tartósító – más kérdés, hogy a méhek maguknak készítik. Inkább arra törekszünk, hogy olyan forrásból vásároljuk, ahol helyi közösségek életét támogatjuk. Például Brazília nagyon elmaradott, száraz vidékeiről szerezzük be, és ott erdőtelepítéssel is segítünk, másrészt Zambiából, ahol elefántorvvadászokat képezünk át méhésznek.

A vegán alapanyagok nyilván drágábbak, szívesen megfizetik a vevők ezt a pluszt?
Tény, hogy például a szójajoghurt drágább a tejnél, és a cupuaçuvaj is a lanolinnál, de mivel nagyon kis mennyiségben kellenek, nem akkora a különbség. Nálunk a legnagyobb költség az élőmunka, hiszen például a fürdőgolyók kézzel készülnek. Meg persze az illóolajok kerülnek nagyobb összegbe, például a nagy közönségkedvenc Dream Cream testápolóban használt kékkamilla-olajért kilónként nyolcszáz eurót fizetünk. Egyébként pont egy magyar beszállítónak!
Inkább a klímaváltozás miatt drágultak egyébként a termékek, lassan alig találunk például kakaóvajat vagy olívaolajat. Az egyik samponunkat hónapikig nem tudtuk gyártani, mert a hatalmas tájfunok miatt nem volt babérolaj. És hát a növényi olajok mind megdrágultak, emiatt a glicerin is, amit sokat használunk.

A fürdőgolyók nagyrészt kézzel készülnek.

A Lush kezdett először pucér, vagyis csomagolás nélküli szilárd sampont árulni. Tudja még valaki rólatok, hogy ti voltatok az elsők?
Ó, mi már majdnem harmincöt éve készítünk szilárd samponokat – egészen pontosan Mark előző cége, a Cosmetics To Go találta ki. Aztán később a Lush – szintén csaknem harminc éve – elkezdte pucéran árulni őket. Amikor a szabadalom lejárt, mindenki átvette a receptet, de az az igazság, hogy nem bánjuk, hiszen erre a találmányra igen nagy szüksége van a világnak. Más kérdés, hogy jelentősen csökkent az eladási arányuk a teljes forgalomban, akkora lett a konkurencia. Bár szerintem még mindig a miénk a legjobb! (Nevet.) Amúgy pedig a 2023-ban világszerte eladott termékeink 57 százaléka pucér volt.

Szilárd samponkorongokat a Lush kezdett először gyártani.

Kiszámoltátok már valaha, hogy mennyi csomagolást takarítotok meg a csomagolásmentes portékáitokkal?
Ha azzal kalkulálunk, hogy egy szilárd sampon hatvan hajmosásra elég, az nagyjából három flakon folyékony samponnak felel meg, akkor 170 millió flakont, vagyis tizenkétezer tonna műanyagot spóroltunk meg 2005 óta. Korábbról nincs pontos adat, és 2017-ben voltunk a csúcson, abban az évben egymilliárd font volt az árbevételünk, azóta tíz százalékot visszaesett.

A Lush híres az etikus kampányairól, volt, hogy a Regent Street-i üzlet kirakatában nyuszinak öltöztetett embereken prezentáltátok, milyen kegyetlenek az állatkísérletek, a végén még a szemétre is kihajítottátok a kísérleti alanyt. Mennyit költötök ilyen megmozdulásokra?
Kimondottan etikus kampányokra elég kicsi a büdzsénk, évi százezer font nagyságrendű, hiszen valójában az alkalmazottakat, a kirakatokat és a közösségimédia-oldalainkat használjuk effajta akciókra. Inkább úgy mondanám, hogy a mindennapos működésünkbe ágyaztuk be az etikai és környezetvédelmi céljainkat. Jobb is, hogy ez nem addicionális, hanem integrált költség, nem is jut eszébe senkinek ezen spórolni. (Nevet.)

Amúgy épp most kezdtünk Nagy-Britanniában egy izgalmas kampányt. Miután ott is erodálódnak az emberi jogok, és a migráció elleni hangok is erősödnek, kitaláltunk egy tusfürdőt, és szimplán Human Rightsnak neveztünk el. Az eladásából pedig a független sajtót támogatjuk. Na, ezt Magyarországon kockázatos lenne árulni, bajba kerülhetnénk, ahogy az itteni belpolitikai helyzetet látjuk.

Mi a véleményed az EU Green Claims Directive nevű új irányelvéről, amivel a greenwashingot próbálják visszaszorítani?
Félő, hogy azoknak kedvez, akik költeni tudnak a környezetbarát akcióik reklámozására. Én mindig azt mondom, vásárlásnál nem egy-egy terméket vagy kollekciót kell nézni, hanem a márkát, az egész céget. Azt csekkold le, hogy fizetnek-e adót, milyen a klímapolitikájuk, és mit tesznek a környezetükért, a társadalomért. Nálunk is sokkal fontosabb a visszaváltható tégelyeknél, hogy támogatjuk azokat a helyi közösségeket, ahonnan a beszállítóink származnak.
Egyébként az irányelvekről annyit, hogy még a beszállító kiválasztásánál is vannak ellentmondások. Például amikor mandulaolajat akartunk beszerezni, kiderült, hogy ugyan a dél-spanyolországi ültetvény sokkal közelebb van, ezért célszerű lenne európai gyártáshoz onnan szállítani, de az ausztrál beszerzési forrás más szempontokból – talajkezelés, vízhasználat satöbbi – jóval környezetbarátabb. Emiatt nem szabad szemellenzősen csak a karbonlábnyomra fókuszálni. Mondjuk ha a csirketartást nézed, a szabadon nevelt baromfinak sokkal nagyobb a karbonlábnyoma, mint a ketrecben, szűken tartottnak. Most akkor válassza az ember utóbbit?

Milyen lesz a jövő kozmetikai ipara? A Lushhoz valamelyest hasonlító Body Shop éppen a csőd felé tart. Mark nagyon haragudott az alapítóra, Anita Roddickra – akinek egykor beszállított –, hogy eladta a céget a L’Orealnak. Eszerint a környezetbarát kozmetikumokat preferálja a világ?
Talán az volt a legnagyobb baj, hogy nem modernizálták a Body Shopot, így a L’Orealtól azt megvásárló brazil Natura sem tudta később megmenteni. Nálunk állandó a megújulás – ettől persze nem tudom, milyen lesz a jövő, legfeljebb azt, hogy milyennek szeretném. Mindenesetre mi egyre inkább élményeket és szolgáltatásokat szeretnénk árulni, és kevésbé termékeket. Van már a nagyobb üzletekben egy csomó kezelésünk, a hennás hajfestéstől a pakolásokig. Mert jó lenne minél kevesebb alapanyagot és csomagolást használni, hiszen azzal véded legjobban a környezetet, ha kevesebbet fogyasztasz.

Tesztelünk olyan lehetséges alapanyagokat is, mint például a mangóbőr vagy a pisztáciahéj – merthogy az élelmiszeripari és mezőgazdasági melléktermékeket is minél jobban fel kéne használni. Már csak az kell, hogy ezeket a Tiktok-influenszerek is felkapják – abszurd, de manapság talán úgy lehet a legnagyobb hatást gyakorolni a fogyasztókra, ha ők népszerűsítik a környezetvédelmet.