Nagyvárosi napernyő

Előre mondom, hogy a nagyvárosi napernyő legalább három értelmezést fog nyerni a következő kilencezer karakterben: mint magaslati menekülőút a sevillai nyárból a portugál határ irányába, mint az új Renault Rafale (ejtsd: rafal) szeletenként elsötétíthető óriás panorámateteje és mint a Metropol Parasol nevű faszerkezetes objektum Sevilla központjában.


Május közepén még ideális turistaidő volt Sevillában és Córdobában is, de a helyiek esküsznek rá, hogy néhány hét, és nemhogy a 40, de az 50 fok sem lesz ritka, Andalúzia Spanyolország legtikkasztóbb tartománya. A hőség ellen többféleképpen szeretnek védekezni. Naphosszat valamilyen légkondis helyen ücsörögnek, és csak este 10-kor mennek ki az utcára. Le- vagy felvonulnak a vízhez: óceánhoz, tengerhez, háztetőkre épített medencékhez. Minden mindegy alapon büszkén flangálnak flamenco ruháikban a forró flaszteren, vagy kocsiba ülnek, és elhagyják a várost úgy egyórányira északnyugatra a hegyek felé.


„Itt mindig tíz fokkal hűvösebb van” – mondja egyik vendéglátónk a Sierra de Aracena y Picos de Aroche nemzeti park romantikus albergójában, nyolcszáz méterrel a tengerszint felett. A reggelek és esték itt májusban még kifejezetten hűvösek, a felhők gyorsan és néha harapósan kergetőznek, a táj zöld és kissé vadregényes, a kanyargós utak meg tapinthatóan arra vágynak, hogy kissé megcsikorogtassuk rajtuk egy Renault Rafale kerekeit.