Az uluwatui hullámok az 1970-es évek óta csábítják a szörfösöket szerte a világból Bali déli partjaihoz. Ők eleinte a helyi házak egy-egy kiadó szobájában húzták meg magukat, de ma már a sziget talán legszebb és legstílusosabb, kifejezetten a szörfösöknek kialakított tengerparti luxusvillái tornyosulnak az uluwatui sziklaszirten. Innen legfeljebb az Ubud fölötti buja zöld hegyek kedvéért mozdulnak ki, ott a legmenőbb erdei házak várják őket.
Írta: Cseke Eszter és S. Takács András
Néhány száz sziklaszirtbe vájt falépcsőfokon ereszkedünk le a tengerpartra. Két óránk van még naplementéig, és egy-két óra van hátra az apályból is. Ilyenkor talpalatnyi fehér homok bukkan elő a tekintélyt parancsoló sziklák lábánál. Hamarosan lemegy a nap, hazamennek a kilométerekről idesétáló halászok, kiúsznak a partra a szörfösök, és jön a dagály. Ellepi az óceán ezt a pár négyzetméternyi strandot, amit mintha egy képeslapról vágtak volna ki. A hullámok egyre nagyobb erővel és robajjal vágják oldalba a sziklákat, és egyre inkább a víz az úr.
Este már a szirtre épített Uluwatu Surf Villas teraszáról hallgatjuk az óceán morajlását, úgy száz méterrel a romantikus kis öböl felett. Amikor a londoni parkokat idéző zöld gyepen kisétálunk a szirt legszélére épített kis balinéz szentélyhez, majd lenézünk a mélybe, szabályosan tériszonyunk lesz, úgyhogy inkább gyorsan leülünk. Elméláznánk még a naplementében, de a szakács pont elkészült a barbecue-sütőre feldobott tengeri herkentyűkkel, és balinéz saláták és köretek is kerülnek a teraszasztalra. A vacsora tálalva.
Kedves Tartalmat Gyártók, Kontentet Kreálók, Véleményt Vezérlők, Tömeget Formálók, Magyarokat Influálók! A web kettő pont nulla régi, boldogabb idején – ahol még fórumokon, névtelenül anyáztuk egymást – valójában ugyanazt csináltuk, mint húsz évvel később. Csak amihez régen az URL-sávba pötyögtünk, ahhoz ma már appot nyitunk, ami akkor negyven sor volt a blogunkon, most tíz másodperces videó […]
A web kettő pont nulla régi, boldogabb idején – ahol még fórumokon, névtelenül anyáztuk egymást – valójában ugyanazt csináltuk, mint húsz évvel később. Csak amihez régen az URL-sávba pötyögtünk, ahhoz ma már appot nyitunk, ami akkor negyven sor volt a blogunkon, most tíz másodperces videó a sztorinkban, és amit véleménynek hívtunk, azt ma úgy konferáljuk: eskü, nem reklám!
Ja, és akkor azt mondtuk rá, közösségi média. Ma jobb szó híján ugyanezt, csak ez már nem igaz. A tízmillió (kilencmillió-hatszázháromezer-hatszázharmincnégy) fociedző, politológus, arénakoncert-szervező (rampapapam) és persze kontentkreátor országa vagyunk. Az Insta- és Tiktok-filterek, a Temu- és Shein-kuponkódok tíz év alatt fekete öves közösségimédia-marketingest, influenszer specialistát, uram bocsáss, tálentmenedzsert faragtak belőlünk. A huszonéves mobiltokcsászár kibékül (?) milliós bázisú Tiktok-profiljának eredeti arcával, ledobnak pár ezrest az égből, több ezer tizenéves pedig egyik markával a többi haját tépi, a másikkal meg élőzi a performanszt. És ilyenkor döntsük el, ki az influenszer. Jó, hogy nem influenszerezzük le rögtön a celebeket is. Meg a rappert, a tanárt, az orvost, a cipőárust, a politikust, a propagandistát… Ó, várj!
Közösséginek hívni a korélményt kicsit félrehúz, a közösségi háló mint olyan rég halott. Egy kínai algoritmusnak hála Mark Zuckerberg az egész birodalmát újragondolta rövid videókkal, ajánlott és hirdetett posztok garmadájával (rálestem gyorsan a Facebook-folyamomra, hatból három ilyen volt). Vezérlik figyelmünk a Szent és Sérthetetlen Képernyőidőért, az Aktivitási Rátáért és Egyéb Nagy Kezdőbetűkkel Szedett Hívószavakért. Ne kapcsolódj, hanem kapcsolgass. Görgess, fogyassz, gyarapíts! (Reklámbevételt tech óriásoknak.) Oly szép a világ, már ameddig a buborékod ér.
Időközben rozsdás mobiltörmelékekből rajzolódott ki az Iwiwen ragadt látnok markában a prófécia: KÖZÖSSÉG. Az első S egy N-re emlékeztet, de a jós még egyet ráz a markán, és már jó a szó. A márkák is kezdik megérteni: a közösség érték, és pár srác valamit tényleg jól csinál a körúttól pár száz kilométerre egy debreceni stúdióban hatszázezer Twitch-júzert és egy zsíros mekis szerződést bezsebelve vele. Nevükért lapozzatok párat, ott virít egy bizonyos rangsor tetején.
A legértékesebb magyar influenszerek listája a Forbes friss zászlóshajója. Tavaly az első kiadás pusztító oldalletöltési rekordot hozott, 1,9 millió kattintást a megjelenés hetén. Ha még többet hozott volna, a kilencmillió-hatszázháromezer-hatszázharmincnégy magyar influenszerből is többnek lett volna véleménye róla. Akinek volt, az a közösségével osztotta meg, annak ereje pedig továbbvitte a lista hírét, egyik buborékból a másikba átcsusszanva. Pedig mi tényleg csak egy piaci alapú listát akartunk megcsinálni, nem holmi társadalomkísérletet. De itt tartunk 2024-ben: egymást tapossuk az interneten, hogy magunkhoz ragadjuk a narratívát, közben valójában mind csak egy igazságszeletet teszünk hozzá ahhoz a valósághalmazhoz, amit a valódi közösségi média korszakában még együtt építgettünk, mára viszont az algoritmusok egyre odébb löknek tőle.
Ez a Forbes első – jobb szó híján – Social melléklete. Huszonnyolc oldalon próbálunk közelebb férkőzni a valósághoz a közösségi média alkonyán.
Április 1-jén szép csendben elindult egy fontos változás a bankszektorban, de mit számít ez, ha epret veszünk az útmenti bácsitól, ha szétdobjuk a vacsoraszámlát a haverok között, vagy sokmilliós autót vásárolunk? Mindennapi tippek az azonnali fizetési rendszert fejlesztő Giro Zrt. vezérétől.
Tavaly is jólesett leírni, most is jólesik. Az idei Forbes Power Women’s Summit volt az eddigi legnagyobb eseményünk csaknem 2300 fős telt házzal a Millenáris két színpadán. Nem csoda, ha azt nézzük, hogy milyen csoda előadóink voltak.
A befektetők dollármilliárdokat szórtak el hiába használt luxusruhák forgalmazásával foglalkozó veszteséges cégekre. Egy teljesen valószerűtlen litván cég viszont megtalálta a kulcsot – a minap például azzal került be a magyarországi hírekbe, hogy egy szállítási akciója a Foxpost csomagküldő automatáit megbénító rohamot generált. A Vinted története az amerikai Forbesból.
