Az uluwatui hullámok az 1970-es évek óta csábítják a szörfösöket szerte a világból Bali déli partjaihoz. Ők eleinte a helyi házak egy-egy kiadó szobájában húzták meg magukat, de ma már a sziget talán legszebb és legstílusosabb, kifejezetten a szörfösöknek kialakított tengerparti luxusvillái tornyosulnak az uluwatui sziklaszirten. Innen legfeljebb az Ubud fölötti buja zöld hegyek kedvéért mozdulnak ki, ott a legmenőbb erdei házak várják őket.
Írta: Cseke Eszter és S. Takács András
Néhány száz sziklaszirtbe vájt falépcsőfokon ereszkedünk le a tengerpartra. Két óránk van még naplementéig, és egy-két óra van hátra az apályból is. Ilyenkor talpalatnyi fehér homok bukkan elő a tekintélyt parancsoló sziklák lábánál. Hamarosan lemegy a nap, hazamennek a kilométerekről idesétáló halászok, kiúsznak a partra a szörfösök, és jön a dagály. Ellepi az óceán ezt a pár négyzetméternyi strandot, amit mintha egy képeslapról vágtak volna ki. A hullámok egyre nagyobb erővel és robajjal vágják oldalba a sziklákat, és egyre inkább a víz az úr.
Este már a szirtre épített Uluwatu Surf Villas teraszáról hallgatjuk az óceán morajlását, úgy száz méterrel a romantikus kis öböl felett. Amikor a londoni parkokat idéző zöld gyepen kisétálunk a szirt legszélére épített kis balinéz szentélyhez, majd lenézünk a mélybe, szabályosan tériszonyunk lesz, úgyhogy inkább gyorsan leülünk. Elméláznánk még a naplementében, de a szakács pont elkészült a barbecue-sütőre feldobott tengeri herkentyűkkel, és balinéz saláták és köretek is kerülnek a teraszasztalra. A vacsora tálalva.
A Nagymező utcai megújult N28 ebédmenüje úgy megvett minket, hogy vacsora helyett először újból ebédelni fogunk visszamenni.
Két és fél évvel ezelőtti nyitása után nem sokkal már írtam az N28-ról. Emlékszem az estére, a parádés borlapra (pázmándi és tokaji illetőségű borászok mozognak a háttérben és a lapon is, de nekem egy mátrai vörösbor íze, Barta Annáé vésődött a nyelvembe, amit azóta sem találok sehol máshol), a vendégteret uraló delikátpultra, és másra, sajnos, nem. Azaz az ételekből semmire, vissza kellett olvasnom, hogy a húsos pintxók (bárételek) működtek nekünk akkoriban leginkább.
De mostanra híre ment, hogy a szó összes értelmében megváltozott a konyha, amit egy – a menzaliga fölötti, nem akármilyen hétköznapra szánt ebédek viszonylatában – igen vonzóan árazott ebédmenü is képvisel. A sonkáspult eltűnt, helyette félszigetszerűen a konyha tálaló része türemkedik be a bisztrósra vett vendégtérbe. Kihalófélben lévő fajtát képviselő, a betérő turistákat is kifogástalan angolsággal informáló főúr fogad, már a tekintetével egyértelművé teszi, hogy a jelenlétében nem fog megtörténni az a becstelenség, hogy a szék támlájára kerüljön a kabát.
Az opciók ígéretesen szezonálisak és értelmesen szűkre szabottak: az előétel és a leves kérdése egy igen-nem kérdés, öt főétel, háromféle desszert van még az ebédlapon. Lehetne vadas nyulat vagy resztelt kacsamájat is kérni, szerintem szerencsés az irányváltás a nyitáskori baszkos vonalhoz képest, és az erős magyar boros háttérrel is természetesebb egységet képez.
Az aznapi előétel parasztsajt-ropogós. Sajtkrémmel és citrusos töksalátával jön, és a „mondd, hogy tavasz, anélkül, hogy kimondanád: tavasz” feladvány egyik helyes megfejtése. (A sajt érdemben nagyáruházakon túl mutató beszerzési forrásokról is árulkodik.) A leves egy több ponton kiemelkedő kacsaleves. Egyrészt felismerhetően kacsaízű, másrészt – alighanem a lepirított csontok révén – megvan az a szükséges mélysége, amitől az ember egyszerre egy elképzelt kandalló mellett, a tápláléklánc egy szerencsés pontján érzi magát, ami nem triviális egy ebédlevestől.
A vékony hasábokra vágott zöldségek tankönyvi módon roppannak benne, az omlós hússal töltött tésztabatyu tökéletes komfortétellé teszi, de igazán emlékezetessé attól válik, hogy a főúr megkérdezi, amit az asztalszomszéd külföldiektől nem: „jöhet hozzá egy kis házi csípős?” Ez egy erőspaprikás olajat jelent, amiből a kávéskanál hegyére jutó cseppek is megadják azt a dimenziót, amit a Rendes Magyar Férfi származású étteremlátogatók nem sok abroszos helyen találnak meg.
joghurthab
joghurthab
kacsaleves
kacsaleves
A főétel makrélafilé és burgonyapüré, utóbbi korlátosan érdekes (szerintem ez műfaji adottság, amit csak úgy lehet meghaladni, ha az arányok annyira elbillennek, hogy már krumplis vaj a helyes megnevezés), ellentétben a vaszabis káposztasalátával, aminek globálisan elterjedt dolognak kellene lennie, az ideális kiszerelése pedig a vödör volna.
A lezárásnál is újszerű érzésekkel kell megküzdenem: mint csokoládéreceptor és általában véve az édes száj hiányával együtt élő ember, többnyire tanult megértéssel figyelem, ahogy mások izgalmi állapotba kerülnek a desszertválasztástól, de itt a napi lehetőségek mindegyike van annyira ígéretes, hogy nem azon kell gondolkodni, legyen-e egyáltalán zárófogás. Végül az epres túrókrém és a málnasorbet-val kínált máktorta fölé kerekedik a turbolyás-szedres joghurthab.
Kellemesen füves ízvilágú zöldfűszerrel még nem találkoztam tojásételes környezeten kívül, és tök jó ötletnek bizonyul: szépen összejátszik a joghurt és a gyümölcs fanyarságával, egyedül a szeder szottyos állagáért kár. De ez legyen a legnagyobb baj, mint ahogy az N28 legnagyobb problémája is az legyen, hogy annyira kedvező árú, flottan pörgetett és végig érdekes az ebédmenüje, hogy látatlanban inkább javasolnék két-három ebédet, mint egy szintén ígéretes, de értelemszerűen vacsoraárban mért vacsorát. Ha ennél jobb dologra is el lehet költeni mostanság ételfronton hét–nyolcezer forintot Budapesten, tudni akarok róla.
makrélafilé
makrélafilé
parasztsajt-ropogós
parasztsajt-ropogós
N28 Budapest VI., Nagymező utca 28. A teszt időpontja: 2024. április 26. Ezt ettem: Négyfogásos ebédmenü: 7250 Szervizdíj: 870 Összesen: 8120 forint
Nyolcvan tag egy év alatt. Rajtuk kívül velünk volt több alapító is a Forbes Business Club exkluzív vállalkozói közösségének első születésnapján az InterContinental Budapestben.
A Youtube aranygenerációjából indult, még ma is az egyik legértékesebb influenszer (idei listánkon a tizenhatodik). Barni több tízmilliós vállalkozást húzott a tartalomgyártásra, és nem csinál titkot belőle, miért hasznos trendeket utánozni. Van, aki médiabirodalmat épít, ő inkább italmárkát akart, befektetett szorgalma napok alatt kifizetődött.
A 2000-es évek elején, az internet szárnypróbálgatásakor online saleses pozícióba akartak felvenni Magyarországon egy céghez. A kínált deal egyértelmű volt, alacsony fix fizetés mellé teljesítmény alapján tudnak jutalékot adni. Jeleztem, hogy egy tartalom nélküli weboldalon még nincs mit árulni, ezért már az induláskor fix fizetést szeretnék kérni, hogy egyáltalán felépítsük az oldalt. (Végül megkaptam, plusz a jutalékot is.) […]
Bajnai Gordon világraszóló karriert fut be Londonban, miközben Magyarországon senki sem tud róla. Wortmann Gabriella, az ELTE Bölcsészkarán kínai szakon végzett, most a világ egyik legsikeresebb sportszermárkájának, a New Balance-nek az alelnöke, és a globális ellátási láncokért felel. Gauder Milán már eddig is említésre méltó karriert épített a Mastercard globális vezetésében alelnökként, és most egy Európa-szerte ismert litván startup, […]
