A pofás külső még a leghervasztóbb tartalmú könyvet is képes helyrepofozni és arra biztatni az olvasót, hogy az időnként unalmas szövegek helyett a könyv vizuális értékeit falja. A Magyar Könyvtervezés díj évről évre összegyűjti a magyar könyvkiadás legszínvonalasabban megtervezett és kiadott kiadványait. Ebben a könyvajánlóban kivételesen fontosabb a külső, mint a belbecs. 2024 legmutatósabb kiadványai kategóriánként, a Szakirodalom duplázásával.
Elmélet és tudomány a művészeti gyakorlatban – Szöveggyűjtemény a művészeti kutatásról 2023, Magyar Képzőművészeti Egyetem, nem került kereskedelmi forgalomba
Tervező: Visnyai Zoltán Kategória: szakirodalom A nem kimondottan izgató cím egy meglehetősen száraz, művészetelméleti tanulmánykötetet takar, igencsak vagány köntösbe csomagolva. Külsejét tekintve kifogástalan, a tipográfia, a képhasználat és a tördelés is egységes színvonalú, és a kiadvány a visszafogott színhasználat ellenére is karakteres. Sajátos, de egyáltalán nem zavaró kötészeti és formanyelvi megoldás, hogy a könyv sarkai le vannak csapva. A puhakötésű, mégis masszív kiadványt textúrált anyag borítja.
Balogh Petya(társalapító, STRT Holding) „A barátaimmal mentünk el sörözni a Millenáris környékére. Emlékezetes és inspiráló pillanat volt. Azt hittük, hogy innen egyenes út vezet a nyugati típusú demokráciához. Arra bátorított, hogy még nagyobbat merjünk álmodni.” Jaksity György(alapító, Concorde) „Azokban a napokban még egy utolsó síelésre kiugrottunk két volt kollégámmal a mölltali gleccserre Ausztriába. Szállásunk az egyik közeli faluban volt, […]
Balogh Petya (társalapító, STRT Holding)
„A barátaimmal mentünk el sörözni a Millenáris környékére. Emlékezetes és inspiráló pillanat volt. Azt hittük, hogy innen egyenes út vezet a nyugati típusú demokráciához. Arra bátorított, hogy még nagyobbat merjünk álmodni.”
Jaksity György (alapító, Concorde)
„Azokban a napokban még egy utolsó síelésre kiugrottunk két volt kollégámmal a mölltali gleccserre Ausztriába. Szállásunk az egyik közeli faluban volt, május elsején egyszerre ünnepeltük uniós belépésünket és a falusi majálist a helyiekkel, frenetikus hangulatban, egy hozzánk és az EU-hoz csatlakozó szlovén párral, illetve egy japán turistacsoporttal, késő éjszakáig. Másnap az idő nagy részében a 2700 méteren levő hüttében próbáltuk kipihenni a nagy ünneplést, és csak alibiből csúsztunk egyet-kettőt.”
Litkai Gergely (humorista, zöldaktivista; alapító, Dumaszínház)
„2004. május elsején, röviddel jogi szakvizsgám után, egy Bon-bon díj birtokában, évfolyamtársaimmal múlattuk az időt a pesti rakparton ünnepelve uniós csatlakozásunkat. Végre úgy éreztük, hogy az a temérdek uniós jogi ismeret, amit magunkévá tettünk, szárba szökkent, sőt virágot hozott. Este a vár aljában söröztünk, és szinte eufórikus volt a hangulat, majd felléptem az akkor még foghíjas nézőtér előtt a Godot-ban. Akkor még nem tudhattuk, mire készül Brüsszel. Gyanútlan, fiatal európai polgárok voltunk. Egy olyan közösségnek a tagjai, ami talán az egyik legsikeresebb és legszofisztikáltabb államok közötti együttműködést valósítja meg.”
„Már akkor roppant határozott elképzeléseim voltak a jövőmet, na, meg az egyetemi tanulmányokat illetően. Pontosan tudtam, hogy újságíró akarok lenni, és ennek megfelelően a szárnyaim már elég korán elkezdtem bontogatni. Tizenöt voltam tehát azon a tavaszon, amikor csapatot verbuváltam, főszerkesztővé neveztem ki magam, szponzort szereztem, és rábeszéltem a tanári kart, hogy legyen diákújságunk. Lett. Szuper évek voltak. Talán akkor kezdtem megérteni, hogy ha valamit eltervezek, és nagyon akarom, ott tényleg nincs, aki vagy ami megállítson.”
Pataki Ági (filmproducer, exmodell)
„Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyiknek tagjai csak elérhetetlen álomnak gondolták, hogy egyszer teljes jogú tagjai lehessenek Európának. De az álmok néha valóra válnak, úgyhogy 2004. május elsején egész nap tíz centiméterrel a föld felett jártam.”
Harcsa Veronika (énekes)
„Huszonegy éves voltam, és éppen a zeneművészetis felvételire készültem. Budapestről a lezárt utcák és a mérhetetlenül optimista forgatag emléke maradt meg. Egybevágott a saját életemben érzett nagy lendülettel, hiszen ekkor vettem egy nagy levegőt, hogy kimondjam, zenész szeretnék lenni, nem informatikus.”
„Engem Esztergomban ért, itt nőttem fel és jártam gimnáziumba. Az ünneplés leginkább a szlovákiai Párkányt és Esztergomot összekötő Mária Valéria hídon zajlott. A csatlakozás eredményeképpen először tudtunk csak úgy simán, személyivel átmenni rajta. Szimbolikus elégtétel volt ez: tizenévesen egy barátommal csokiért és tubusos pizzaszószért mentünk a szomszédba, messze ott volt a legfinomabb. A vámosok azonban nem engedtek vissza vele minket Magyarországra, hiába győzködtük őket, hogy a szorgalmasan összegyűjtött zsebpénzből vettük. Az igazságérzetem már akkor is igencsak helyén volt, szóval leültem ott helyben, és mérgemben, az orruk előtt ettem meg a két tubus pizzaszószt.”
Benedek Ágota (író)
„Hah, emlékszem! Érdekes (ironikus?), hogy miközben az egységes európai béke és biztonság útjára voltunk hivatottak lépni, az én mikrovilágomban éppen ugyanezeket kockáztattam. 2004 májusában ugyanis az érettségire készültem, és miközben májusfákat installáltak a környéken, nyilván nem nekem, sohasem nekem, én megkíséreltem az anyám előtt a szobámban meggyújtott cigaretta stresszoldó, sőt megoldó hatása mellett érvelni. Ahogy magamat ismerem, hivatkoztam az oktatási rendszer irreális követelményeire, a szülői elvárás súlyára, amit őszintén sosem éreztem, és ha ki tudtam volna húzni a fejem Petőfi Sándorból, gondolom, az uniós csatlakozást is belekevertem volna, hogy kimásszak a slamasztikából.”
Nyáry Krisztián (író; kreatív igazgató, Líra)
„Mezítláb, cipőmet a kezembe tartva sétáltam át a Szabadság hídon Pestről Budára. A kisebbik lányom gyerekkocsiban, a nagyobbik a nyakamban, és közben a piknikező családokat kerülgettük a gyeptéglákkal borított aszfalton. Harminckét éves voltam, és ott, az euforikus hangulatban úgy éreztem, most ért véget a rendszerváltás. A mából visszanézve: igazam is volt. Csak nem úgy, ahogy akkor gondoltam, hogy innentől minden nap kicsit jobb, kicsit könnyebb és kicsit unalmasabb lesz. Persze az, hogy végül éppen fordítva történt minden, nem von le semmit annak a napnak a nagyszerűségéből.”
Galambos Márton (főszerkesztő, Forbes)
„Amerikában tanultam, a palesztin származású német nyelvtanár házában ünnepeltünk többen magyarok. Jancsó Dávid a kertben álló zászlórúdra felhúzott egy EU-s zászlót.”
Influenszernek üzletemberek, üzletembernek influenszerek. Hasan Suleiman (Szuli, balra) és Bálint a fitnesziparnak mutatnak görbe tükröt vicces, olykor ismeretterjesztő tartalmaikkal úgy, hogy közben nem is szeretik a tipikus kondis közeget. A TikTokon önmagukat adják, félmillióan követik őket. Rövid, frappáns videóik brutális elérést (és néha brutális favicceket) produkálnak, több mint harmincegymillió lájknál tartanak. Szakmaiság, alázat, önirónia, nagy adag humor – ez alkotja a kispesti Gym Suleiman egyvelegét.
Három nő, akik az anyaságot övező milliónyi kérdést már három éve személyesítik meg, figurázzák ki, és teszik társadalmi üggyé csatornáikon több tízezer követőnek. Három politizáló közéleti influenszer anya. A Nemakarokbeleszólni alapítói, Fancsikai Eszter, Bányai Judit és Tapasztó Orsi szervezőként, grafikusként és felszólalóként is alakították a tartalomgyártók százötvenezres februári demonstrációját. Az Odakint most szörnyek járnak nevű kiállással csaknem kétszázhúszmillió forintot gyűjtöttek az Utcáról Lakásba Egyesületnek, és ez csak a kezdet.