Globális pénzügyi tranzakciók sűrűjében mozog. Olyan nemzetközi szervezetekbe kap meghívást, ahová maroknyian jutnak a világelitből. Egy tizenkétbillió dolláros piac meghatározó arca. Itthon a legtöbben mégis csak úgy hallanak róla, mint levitézlett dollárbaloldali politikusról. Egy elbeszéletlen nagypályás karrier – hozzá némi foci, halászlé és a bajai drive.
Ül velem szemben egy szerény, halk szavú ember, és kétszer két óra után sem tudom kiűzni magamból a kérdést, hogyan lesz valakiből az ő habitusával nagymenő vezető a nemzetközi pénzvilágban, vagy ami még meghökkentőbb, miniszterelnök Magyarországon. Semmi harsányság, lehengerlő lendület, csak józan mondatok, figyelő tekintet, intellektuális erő. Bajnai Gordon sok éve alapvetően Londonban dolgozik, hétvégékre, ünnepekre és szabadságra jön haza a családjához, a civil életét Budapesten, a szakmait meg a világban sokfelé éli. Tíz éve kivonult a magyar közéletből, alig szólal meg, a magánéletéről szinte sosem beszél, a munkájával meg nem kérkedik, amúgy is túl összetett ahhoz, hogy könnyű legyen átlátni, mekkora karriert is fut ő külföldön. Holott kevés magyar menedzser jutott olyan magasra a globális pénzvilágban, mint ahol ma ő tart, és kevesen vesznek részt olyan volumenű tranzakciókban, mint amilyenekre neki ráhatása van.
„Az egy nagyon komoly állás, full komoly, full piaci” – írta le például Szendrői Gábor, a Concorde MB Partners egyik partnere, hol is helyezzem el Bajnai Gordon cégét a világtérképen. Ő azon kevesek egyike, akik valamelyest hasonló üzletágban mozognak, mint Bajnaiék. Pontosan tudja, hogy globális top pozícióban vannak a befektetési alapok tőkeközvetítésében, azt is, hogy a cég három ága közül az egyiket Bajnai vezeti, akit szerinte wallisos múltja és szakértői kormányzása miatt itthon érdemtelenül nem, de a szakmában nagyon is elismernek.
„Ha azt mondjuk, hogy Kapitány István a legmagasabbra jutott magyar menedzser a világban (a Shell globális alelnöke a bolygó összes Shell-kútjáért felel szintén londoni bázissal, és éppen pár hete jelentette be lemondását), akkor Gordon egy niche piacon ugyan, de ugyanazt érte el” – így Szendrői.
A Nagymező utcai megújult N28 ebédmenüje úgy megvett minket, hogy vacsora helyett először újból ebédelni fogunk visszamenni.
Két és fél évvel ezelőtti nyitása után nem sokkal már írtam az N28-ról. Emlékszem az estére, a parádés borlapra (pázmándi és tokaji illetőségű borászok mozognak a háttérben és a lapon is, de nekem egy mátrai vörösbor íze, Barta Annáé vésődött a nyelvembe, amit azóta sem találok sehol máshol), a vendégteret uraló delikátpultra, és másra, sajnos, nem. Azaz az ételekből semmire, vissza kellett olvasnom, hogy a húsos pintxók (bárételek) működtek nekünk akkoriban leginkább.
De mostanra híre ment, hogy a szó összes értelmében megváltozott a konyha, amit egy – a menzaliga fölötti, nem akármilyen hétköznapra szánt ebédek viszonylatában – igen vonzóan árazott ebédmenü is képvisel. A sonkáspult eltűnt, helyette félszigetszerűen a konyha tálaló része türemkedik be a bisztrósra vett vendégtérbe. Kihalófélben lévő fajtát képviselő, a betérő turistákat is kifogástalan angolsággal informáló főúr fogad, már a tekintetével egyértelművé teszi, hogy a jelenlétében nem fog megtörténni az a becstelenség, hogy a szék támlájára kerüljön a kabát.
Az opciók ígéretesen szezonálisak és értelmesen szűkre szabottak: az előétel és a leves kérdése egy igen-nem kérdés, öt főétel, háromféle desszert van még az ebédlapon. Lehetne vadas nyulat vagy resztelt kacsamájat is kérni, szerintem szerencsés az irányváltás a nyitáskori baszkos vonalhoz képest, és az erős magyar boros háttérrel is természetesebb egységet képez.
Az aznapi előétel parasztsajt-ropogós. Sajtkrémmel és citrusos töksalátával jön, és a „mondd, hogy tavasz, anélkül, hogy kimondanád: tavasz” feladvány egyik helyes megfejtése. (A sajt érdemben nagyáruházakon túl mutató beszerzési forrásokról is árulkodik.) A leves egy több ponton kiemelkedő kacsaleves. Egyrészt felismerhetően kacsaízű, másrészt – alighanem a lepirított csontok révén – megvan az a szükséges mélysége, amitől az ember egyszerre egy elképzelt kandalló mellett, a tápláléklánc egy szerencsés pontján érzi magát, ami nem triviális egy ebédlevestől.
A vékony hasábokra vágott zöldségek tankönyvi módon roppannak benne, az omlós hússal töltött tésztabatyu tökéletes komfortétellé teszi, de igazán emlékezetessé attól válik, hogy a főúr megkérdezi, amit az asztalszomszéd külföldiektől nem: „jöhet hozzá egy kis házi csípős?” Ez egy erőspaprikás olajat jelent, amiből a kávéskanál hegyére jutó cseppek is megadják azt a dimenziót, amit a Rendes Magyar Férfi származású étteremlátogatók nem sok abroszos helyen találnak meg.
joghurthab
kacsaleves
A főétel makrélafilé és burgonyapüré, utóbbi korlátosan érdekes (szerintem ez műfaji adottság, amit csak úgy lehet meghaladni, ha az arányok annyira elbillennek, hogy már krumplis vaj a helyes megnevezés), ellentétben a vaszabis káposztasalátával, aminek globálisan elterjedt dolognak kellene lennie, az ideális kiszerelése pedig a vödör volna.
A lezárásnál is újszerű érzésekkel kell megküzdenem: mint csokoládéreceptor és általában véve az édes száj hiányával együtt élő ember, többnyire tanult megértéssel figyelem, ahogy mások izgalmi állapotba kerülnek a desszertválasztástól, de itt a napi lehetőségek mindegyike van annyira ígéretes, hogy nem azon kell gondolkodni, legyen-e egyáltalán zárófogás. Végül az epres túrókrém és a málnasorbet-val kínált máktorta fölé kerekedik a turbolyás-szedres joghurthab.
Kellemesen füves ízvilágú zöldfűszerrel még nem találkoztam tojásételes környezeten kívül, és tök jó ötletnek bizonyul: szépen összejátszik a joghurt és a gyümölcs fanyarságával, egyedül a szeder szottyos állagáért kár. De ez legyen a legnagyobb baj, mint ahogy az N28 legnagyobb problémája is az legyen, hogy annyira kedvező árú, flottan pörgetett és végig érdekes az ebédmenüje, hogy látatlanban inkább javasolnék két-három ebédet, mint egy szintén ígéretes, de értelemszerűen vacsoraárban mért vacsorát. Ha ennél jobb dologra is el lehet költeni mostanság ételfronton hét–nyolcezer forintot Budapesten, tudni akarok róla.
makrélafilé
parasztsajt-ropogós
N28 Budapest VI., Nagymező utca 28. A teszt időpontja: 2024. április 26. Ezt ettem: Négyfogásos ebédmenü: 7250 Szervizdíj: 870 Összesen: 8120 forint
Influenszernek üzletemberek, üzletembernek influenszerek. Hasan Suleiman (Szuli, balra) és Bálint a fitnesziparnak mutatnak görbe tükröt vicces, olykor ismeretterjesztő tartalmaikkal úgy, hogy közben nem is szeretik a tipikus kondis közeget. A TikTokon önmagukat adják, félmillióan követik őket. Rövid, frappáns videóik brutális elérést (és néha brutális favicceket) produkálnak, több mint harmincegymillió lájknál tartanak. Szakmaiság, alázat, önirónia, nagy adag humor – ez alkotja a kispesti Gym Suleiman egyvelegét.
Lássuk, mit gondolunk erről mi, magyarok 2024-ben! Egyre többen használnak hevített dohányterméket, így felmerül a kérdés, hogyan vélekednek a magyarok erről a dohányzási formáról, és milyen társadalmi normák, etikett szabályok érvényesek az új típusú dohánytermékek használóira. A JTI Hungary Zrt. elkezdett utánajárni: a 2024 januárjában végzett reprezentatív kutatás eredményeit Dr. Kibédi-Varga Katalin protokoll- és etikettszakértővel […]
Minden szempontból festői életet él Barcelona mellett, egy hegytetőn álló pazar házban, pompás kilátással a tengerre, és egyre kevesebbet gondol az egykori hazájában őt ért sérelmekre. Náray Tamás Magyarországon befutott divattervező volt, több mint húsz éven át készített ruhakollekciókat az elitnek, 2019-es emigrálása után pedig keresett festőművész lett Spanyolországban. Kiállításról kiállításra jár, absztrakt expresszionista festményeiért milliókat adnak a gyűjtők, közben magyar rajongók tízezrei olvassák a nagyregényeit. Meglátogattuk katalóniai otthonában, és jót beszélgettünk mañanáról, gyümölcsfákról, tibeti terrierekről és családbarátságról.