Amikor egy autógyártó azzal biztat azonnali vásárlásra, hogy egy korszak végéhez érkeztünk, így ha szeretjük a jól bevált technológiát, addig csapjunk le rá, amíg még kapható, nem kell egyből a kereskedőhöz rohanni. Turbulens időket élünk az európai emissziós szabályozások területén is, ezért akik ezután is gázolaj öngyullasztásával kívánnak nagyobb távokat leküzdeni, legalább az évtized végéig biztosan megtehetik még.

A dízelek részleges visszaszorítása után a benzinmotorok kivezetését a korábbi céldátumon túlra görgették már most is, hiszen az akkumulátorok képességei, a töltőhálózat állapota és a villanyautók magas ára a vártnál gyengébb keresletet eredményez. Ettől persze az elektrifikáció még zajlik, és egy irányban változtat az arányokon, csak éppen Európában lassabban, mint ahogy az egyes döntéshozók a nagy kapkodás közben, különösebb szakmai megalapozottság nélkül megálmodták.

Ez azt is jelenti, hogy az évtized második fele még nyitott akár a tradicionális megoldásokra is, az autógyártók pedig a végtelennek tűnő sebességhajhászás negatív társadalmi megítélése miatt inkább abban a formában tálalják a szabadság ígéretét, hogy egy jármű bármilyen kalandra készen áll. Vagyis nagy kerekeken gurul, elnyel mindenkit az összes kacatjával együtt, kívülről pedig magabiztos, miközben kissé játékszerű is. Egy ilyen figyelmet keltő felnőtt játék lehet akár elektromos, akár hibrid, de rásegítés nélkül maradhat pusztán a szokásos vegyületek égetésénél is.