Talán sohasem volt még annyi új terepjáró a piacon, mint manapság, és bár a SUV-ok és a felezővel is felszerelt négykerék-hajtású erdőjárók között továbbra is hatalmas a különbség, a globális kereslet rámutat, hogy valójában senkit sem aggaszt eléggé a belvárosi parkolóhelyek átlagos mérete. Közben a fogyasztási hatékonyság lassan vallási kérdéssé emelkedik a hibridek és az eltérő elektromos autós tapasztalatok miatt, ám az biztos, hogy a fizika törvényei szerint egy nagy fémdoboz továbbra is sok levegőt tol maga előtt.
Amikor egy autógyártó azzal biztat azonnali vásárlásra, hogy egy korszak végéhez érkeztünk, így ha szeretjük a jól bevált technológiát, addig csapjunk le rá, amíg még kapható, nem kell egyből a kereskedőhöz rohanni. Turbulens időket élünk az európai emissziós szabályozások területén is, ezért akik ezután is gázolaj öngyullasztásával kívánnak nagyobb távokat leküzdeni, legalább az évtized végéig biztosan megtehetik még.
A dízelek részleges visszaszorítása után a benzinmotorok kivezetését a korábbi céldátumon túlra görgették már most is, hiszen az akkumulátorok képességei, a töltőhálózat állapota és a villanyautók magas ára a vártnál gyengébb keresletet eredményez. Ettől persze az elektrifikáció még zajlik, és egy irányban változtat az arányokon, csak éppen Európában lassabban, mint ahogy az egyes döntéshozók a nagy kapkodás közben, különösebb szakmai megalapozottság nélkül megálmodták.
Ez azt is jelenti, hogy az évtized második fele még nyitott akár a tradicionális megoldásokra is, az autógyártók pedig a végtelennek tűnő sebességhajhászás negatív társadalmi megítélése miatt inkább abban a formában tálalják a szabadság ígéretét, hogy egy jármű bármilyen kalandra készen áll. Vagyis nagy kerekeken gurul, elnyel mindenkit az összes kacatjával együtt, kívülről pedig magabiztos, miközben kissé játékszerű is. Egy ilyen figyelmet keltő felnőtt játék lehet akár elektromos, akár hibrid, de rásegítés nélkül maradhat pusztán a szokásos vegyületek égetésénél is.
A Nagymező utcai megújult N28 ebédmenüje úgy megvett minket, hogy vacsora helyett először újból ebédelni fogunk visszamenni.
Két és fél évvel ezelőtti nyitása után nem sokkal már írtam az N28-ról. Emlékszem az estére, a parádés borlapra (pázmándi és tokaji illetőségű borászok mozognak a háttérben és a lapon is, de nekem egy mátrai vörösbor íze, Barta Annáé vésődött a nyelvembe, amit azóta sem találok sehol máshol), a vendégteret uraló delikátpultra, és másra, sajnos, nem. Azaz az ételekből semmire, vissza kellett olvasnom, hogy a húsos pintxók (bárételek) működtek nekünk akkoriban leginkább.
De mostanra híre ment, hogy a szó összes értelmében megváltozott a konyha, amit egy – a menzaliga fölötti, nem akármilyen hétköznapra szánt ebédek viszonylatában – igen vonzóan árazott ebédmenü is képvisel. A sonkáspult eltűnt, helyette félszigetszerűen a konyha tálaló része türemkedik be a bisztrósra vett vendégtérbe. Kihalófélben lévő fajtát képviselő, a betérő turistákat is kifogástalan angolsággal informáló főúr fogad, már a tekintetével egyértelművé teszi, hogy a jelenlétében nem fog megtörténni az a becstelenség, hogy a szék támlájára kerüljön a kabát.
Az opciók ígéretesen szezonálisak és értelmesen szűkre szabottak: az előétel és a leves kérdése egy igen-nem kérdés, öt főétel, háromféle desszert van még az ebédlapon. Lehetne vadas nyulat vagy resztelt kacsamájat is kérni, szerintem szerencsés az irányváltás a nyitáskori baszkos vonalhoz képest, és az erős magyar boros háttérrel is természetesebb egységet képez.
Az aznapi előétel parasztsajt-ropogós. Sajtkrémmel és citrusos töksalátával jön, és a „mondd, hogy tavasz, anélkül, hogy kimondanád: tavasz” feladvány egyik helyes megfejtése. (A sajt érdemben nagyáruházakon túl mutató beszerzési forrásokról is árulkodik.) A leves egy több ponton kiemelkedő kacsaleves. Egyrészt felismerhetően kacsaízű, másrészt – alighanem a lepirított csontok révén – megvan az a szükséges mélysége, amitől az ember egyszerre egy elképzelt kandalló mellett, a tápláléklánc egy szerencsés pontján érzi magát, ami nem triviális egy ebédlevestől.
A vékony hasábokra vágott zöldségek tankönyvi módon roppannak benne, az omlós hússal töltött tésztabatyu tökéletes komfortétellé teszi, de igazán emlékezetessé attól válik, hogy a főúr megkérdezi, amit az asztalszomszéd külföldiektől nem: „jöhet hozzá egy kis házi csípős?” Ez egy erőspaprikás olajat jelent, amiből a kávéskanál hegyére jutó cseppek is megadják azt a dimenziót, amit a Rendes Magyar Férfi származású étteremlátogatók nem sok abroszos helyen találnak meg.
joghurthab
joghurthab
kacsaleves
kacsaleves
A főétel makrélafilé és burgonyapüré, utóbbi korlátosan érdekes (szerintem ez műfaji adottság, amit csak úgy lehet meghaladni, ha az arányok annyira elbillennek, hogy már krumplis vaj a helyes megnevezés), ellentétben a vaszabis káposztasalátával, aminek globálisan elterjedt dolognak kellene lennie, az ideális kiszerelése pedig a vödör volna.
A lezárásnál is újszerű érzésekkel kell megküzdenem: mint csokoládéreceptor és általában véve az édes száj hiányával együtt élő ember, többnyire tanult megértéssel figyelem, ahogy mások izgalmi állapotba kerülnek a desszertválasztástól, de itt a napi lehetőségek mindegyike van annyira ígéretes, hogy nem azon kell gondolkodni, legyen-e egyáltalán zárófogás. Végül az epres túrókrém és a málnasorbet-val kínált máktorta fölé kerekedik a turbolyás-szedres joghurthab.
Kellemesen füves ízvilágú zöldfűszerrel még nem találkoztam tojásételes környezeten kívül, és tök jó ötletnek bizonyul: szépen összejátszik a joghurt és a gyümölcs fanyarságával, egyedül a szeder szottyos állagáért kár. De ez legyen a legnagyobb baj, mint ahogy az N28 legnagyobb problémája is az legyen, hogy annyira kedvező árú, flottan pörgetett és végig érdekes az ebédmenüje, hogy látatlanban inkább javasolnék két-három ebédet, mint egy szintén ígéretes, de értelemszerűen vacsoraárban mért vacsorát. Ha ennél jobb dologra is el lehet költeni mostanság ételfronton hét–nyolcezer forintot Budapesten, tudni akarok róla.
makrélafilé
makrélafilé
parasztsajt-ropogós
parasztsajt-ropogós
N28 Budapest VI., Nagymező utca 28. A teszt időpontja: 2024. április 26. Ezt ettem: Négyfogásos ebédmenü: 7250 Szervizdíj: 870 Összesen: 8120 forint
Az uluwatui hullámok az 1970-es évek óta csábítják a szörfösöket szerte a világból Bali déli partjaihoz. Ők eleinte a helyi házak egy-egy kiadó szobájában húzták meg magukat, de ma már a sziget talán legszebb és legstílusosabb, kifejezetten a szörfösöknek kialakított tengerparti luxusvillái tornyosulnak az uluwatui sziklaszirten. Innen legfeljebb az Ubud fölötti buja zöld hegyek kedvéért mozdulnak ki, ott a legmenőbb erdei házak várják őket.
Lássuk, mit gondolunk erről mi, magyarok 2024-ben! Egyre többen használnak hevített dohányterméket, így felmerül a kérdés, hogyan vélekednek a magyarok erről a dohányzási formáról, és milyen társadalmi normák, etikett szabályok érvényesek az új típusú dohánytermékek használóira. A JTI Hungary Zrt. elkezdett utánajárni: a 2024 januárjában végzett reprezentatív kutatás eredményeit Dr. Kibédi-Varga Katalin protokoll- és etikettszakértővel […]
Influenszernek üzletemberek, üzletembernek influenszerek. Hasan Suleiman (Szuli, balra) és Bálint a fitnesziparnak mutatnak görbe tükröt vicces, olykor ismeretterjesztő tartalmaikkal úgy, hogy közben nem is szeretik a tipikus kondis közeget. A TikTokon önmagukat adják, félmillióan követik őket. Rövid, frappáns videóik brutális elérést (és néha brutális favicceket) produkálnak, több mint harmincegymillió lájknál tartanak. Szakmaiság, alázat, önirónia, nagy adag humor – ez alkotja a kispesti Gym Suleiman egyvelegét.
