Talán sohasem volt még annyi új terepjáró a piacon, mint manapság, és bár a SUV-ok és a felezővel is felszerelt négykerék-hajtású erdőjárók között továbbra is hatalmas a különbség, a globális kereslet rámutat, hogy valójában senkit sem aggaszt eléggé a belvárosi parkolóhelyek átlagos mérete. Közben a fogyasztási hatékonyság lassan vallási kérdéssé emelkedik a hibridek és az eltérő elektromos autós tapasztalatok miatt, ám az biztos, hogy a fizika törvényei szerint egy nagy fémdoboz továbbra is sok levegőt tol maga előtt.
Amikor egy autógyártó azzal biztat azonnali vásárlásra, hogy egy korszak végéhez érkeztünk, így ha szeretjük a jól bevált technológiát, addig csapjunk le rá, amíg még kapható, nem kell egyből a kereskedőhöz rohanni. Turbulens időket élünk az európai emissziós szabályozások területén is, ezért akik ezután is gázolaj öngyullasztásával kívánnak nagyobb távokat leküzdeni, legalább az évtized végéig biztosan megtehetik még.
A dízelek részleges visszaszorítása után a benzinmotorok kivezetését a korábbi céldátumon túlra görgették már most is, hiszen az akkumulátorok képességei, a töltőhálózat állapota és a villanyautók magas ára a vártnál gyengébb keresletet eredményez. Ettől persze az elektrifikáció még zajlik, és egy irányban változtat az arányokon, csak éppen Európában lassabban, mint ahogy az egyes döntéshozók a nagy kapkodás közben, különösebb szakmai megalapozottság nélkül megálmodták.
Ez azt is jelenti, hogy az évtized második fele még nyitott akár a tradicionális megoldásokra is, az autógyártók pedig a végtelennek tűnő sebességhajhászás negatív társadalmi megítélése miatt inkább abban a formában tálalják a szabadság ígéretét, hogy egy jármű bármilyen kalandra készen áll. Vagyis nagy kerekeken gurul, elnyel mindenkit az összes kacatjával együtt, kívülről pedig magabiztos, miközben kissé játékszerű is. Egy ilyen figyelmet keltő felnőtt játék lehet akár elektromos, akár hibrid, de rásegítés nélkül maradhat pusztán a szokásos vegyületek égetésénél is.
Kedves Tartalmat Gyártók, Kontentet Kreálók, Véleményt Vezérlők, Tömeget Formálók, Magyarokat Influálók! A web kettő pont nulla régi, boldogabb idején – ahol még fórumokon, névtelenül anyáztuk egymást – valójában ugyanazt csináltuk, mint húsz évvel később. Csak amihez régen az URL-sávba pötyögtünk, ahhoz ma már appot nyitunk, ami akkor negyven sor volt a blogunkon, most tíz másodperces videó […]
A web kettő pont nulla régi, boldogabb idején – ahol még fórumokon, névtelenül anyáztuk egymást – valójában ugyanazt csináltuk, mint húsz évvel később. Csak amihez régen az URL-sávba pötyögtünk, ahhoz ma már appot nyitunk, ami akkor negyven sor volt a blogunkon, most tíz másodperces videó a sztorinkban, és amit véleménynek hívtunk, azt ma úgy konferáljuk: eskü, nem reklám!
Ja, és akkor azt mondtuk rá, közösségi média. Ma jobb szó híján ugyanezt, csak ez már nem igaz. A tízmillió (kilencmillió-hatszázháromezer-hatszázharmincnégy) fociedző, politológus, arénakoncert-szervező (rampapapam) és persze kontentkreátor országa vagyunk. Az Insta- és Tiktok-filterek, a Temu- és Shein-kuponkódok tíz év alatt fekete öves közösségimédia-marketingest, influenszer specialistát, uram bocsáss, tálentmenedzsert faragtak belőlünk. A huszonéves mobiltokcsászár kibékül (?) milliós bázisú Tiktok-profiljának eredeti arcával, ledobnak pár ezrest az égből, több ezer tizenéves pedig egyik markával a többi haját tépi, a másikkal meg élőzi a performanszt. És ilyenkor döntsük el, ki az influenszer. Jó, hogy nem influenszerezzük le rögtön a celebeket is. Meg a rappert, a tanárt, az orvost, a cipőárust, a politikust, a propagandistát… Ó, várj!
Közösséginek hívni a korélményt kicsit félrehúz, a közösségi háló mint olyan rég halott. Egy kínai algoritmusnak hála Mark Zuckerberg az egész birodalmát újragondolta rövid videókkal, ajánlott és hirdetett posztok garmadájával (rálestem gyorsan a Facebook-folyamomra, hatból három ilyen volt). Vezérlik figyelmünk a Szent és Sérthetetlen Képernyőidőért, az Aktivitási Rátáért és Egyéb Nagy Kezdőbetűkkel Szedett Hívószavakért. Ne kapcsolódj, hanem kapcsolgass. Görgess, fogyassz, gyarapíts! (Reklámbevételt tech óriásoknak.) Oly szép a világ, már ameddig a buborékod ér.
Időközben rozsdás mobiltörmelékekből rajzolódott ki az Iwiwen ragadt látnok markában a prófécia: KÖZÖSSÉG. Az első S egy N-re emlékeztet, de a jós még egyet ráz a markán, és már jó a szó. A márkák is kezdik megérteni: a közösség érték, és pár srác valamit tényleg jól csinál a körúttól pár száz kilométerre egy debreceni stúdióban hatszázezer Twitch-júzert és egy zsíros mekis szerződést bezsebelve vele. Nevükért lapozzatok párat, ott virít egy bizonyos rangsor tetején.
A legértékesebb magyar influenszerek listája a Forbes friss zászlóshajója. Tavaly az első kiadás pusztító oldalletöltési rekordot hozott, 1,9 millió kattintást a megjelenés hetén. Ha még többet hozott volna, a kilencmillió-hatszázháromezer-hatszázharmincnégy magyar influenszerből is többnek lett volna véleménye róla. Akinek volt, az a közösségével osztotta meg, annak ereje pedig továbbvitte a lista hírét, egyik buborékból a másikba átcsusszanva. Pedig mi tényleg csak egy piaci alapú listát akartunk megcsinálni, nem holmi társadalomkísérletet. De itt tartunk 2024-ben: egymást tapossuk az interneten, hogy magunkhoz ragadjuk a narratívát, közben valójában mind csak egy igazságszeletet teszünk hozzá ahhoz a valósághalmazhoz, amit a valódi közösségi média korszakában még együtt építgettünk, mára viszont az algoritmusok egyre odébb löknek tőle.
Ez a Forbes első – jobb szó híján – Social melléklete. Huszonnyolc oldalon próbálunk közelebb férkőzni a valósághoz a közösségi média alkonyán.
Globális pénzügyi tranzakciók sűrűjében mozog. Olyan nemzetközi szervezetekbe kap meghívást, ahová maroknyian jutnak a világelitből. Egy tizenkétbillió dolláros piac meghatározó arca. Itthon a legtöbben mégis csak úgy hallanak róla, mint levitézlett dollárbaloldali politikusról. Egy elbeszéletlen nagypályás karrier – hozzá némi foci, halászlé és a bajai drive.
Tavaly is jólesett leírni, most is jólesik. Az idei Forbes Power Women’s Summit volt az eddigi legnagyobb eseményünk csaknem 2300 fős telt házzal a Millenáris két színpadán. Nem csoda, ha azt nézzük, hogy milyen csoda előadóink voltak.
Bumm! A fácán lepottyan, Vaughan Mabee séf elégedetten emeli fel a földről, másik kezében vadászpuska. „Ebből olyan gengszterpitét csinálok, hogy megőrülsz!” És tényleg.
