Hogyan kezeled, ha első számú vezető vagy, és rákos leszel? Mit mondasz a kollégáknak? Hogyan és mennyit adsz le a munkádból? Mikor térsz vissza, hogyan találod meg újból a motivációd és új helyed a cégben, ami amúgy nélküled is jól elműködött? Gazsi Zoltán Eisberg-főnök betegségének és gyógyulásának tanulságai.
Sürög-forog óbudai konyhájában, még épp befejez egy telefont, de már kávét csinál nekem. Ismerem a történetét, tudom, hányszor, hányféle rákbetegségen, műtéten és durva kezelésen esett át az elmúlt néhány évben, de nem látom rajta. Energikus, mosolygós és pozitív, mint mindig, rám is olyan hatással van, mint azokra, akik közösségi médiás posztjait követik, friss könyvét olvasták, vagy üzleti közösségekben beszélni hallották: feltölt. Tavaly ősz óta negatív CT-leleteket produkál, és igen hosszú távú tervei is vannak, olyan kék zónává szeretné tenni Magyarországot, ahol átlagon felüli arányban érik meg a százéves kort. De előbb még megajándékoz egy gluténmentes zsömlével, amint megtudja, hogy lisztérzékeny vagyok.
„Néha érdemes az életünkre úgy tekinteni, mint egy nagy szabadulószobára. Tele van megoldandó izgalmas rejtélyekkel, utcákkal és zsákutcákkal. Időnként zárt ajtókat találunk, de ha megfejtjük a kódokat, mindig tovább tudunk haladni, és végül érdekes, értékes, szeretettel teli élet lesz a jutalmunk. Életem aktuális fejezetének, az elmúlt négy évnek a Betegség-szabadulószoba címet is adhatnám. Igyekeztem jó döntéseket hozni, megváltoztatni a működési módomat, időt nyerni és kiszabadulni. Súlyos ajtókon félelmetesnek tűnő lakatok függtek, de összekapaszkodtunk a családommal, és végül megtaláltuk a kijáratot. Az én szabadulószobám nagyszerű példa rá, mennyivel többek vagyunk együtt.” (Idézet a könyvből)
Amikor diagnosztizálták nálad a rákot, műtét és kemoterápia előtt álltál, majd amikor időről időre a tested újabb részén ütötte fel a fejét a betegség, akkor mint cégvezető, milyen gondolatok kavarogtak benned? Mennyire voltál kész rá, hogy elengedd a munkád, hogy átadd az irányítást, és egyáltalán, megfordult a fejedben, hogy meddig tudod vagy akarod ezt csinálni? Én mindig mindent úgy próbáltam megoldani, hogy legyen B tervem. Olyan esetekre, amikor nem jön be a kamion, amikor át kell szervezni az embereket, áramszünet van, kiesik egy beszállító, bármi előfordulhat, ez a vezetők élete. Egy betegségnél viszont, és ez nagy tanulság volt, nem tudsz előre gondolkodni. Mindig CT-ről CT-re, orvosról orvosra haladsz, és hiába kérdezed, hogy doktor úr, mi lesz majd, ha a CT ezt vagy azt mutatja, senki sem válaszol. Majd megnézzük, ha odaérünk.
Tehát el kellett fogadnom, hogy nem tudom úgy alakítani és szervezni a dolgokat, ahogy megszoktam, mert az emberi szervezet egyszerűen túl bonyolult. Nem lehet látni, hogy pontosan mekkora az a folt mondjuk a májon, hogy hova terjed át, szóródik, nem szóródik, ezer fontos részlet van, nem tudod az összes vonalat felfejteni. És ilyenkor nem tehetsz mást, fölfekszel a szörfdeszkára, és hagyod, hogy vigyen a víz, majd meglátod, merre sodor.
Az uluwatui hullámok az 1970-es évek óta csábítják a szörfösöket szerte a világból Bali déli partjaihoz. Ők eleinte a helyi házak egy-egy kiadó szobájában húzták meg magukat, de ma már a sziget talán legszebb és legstílusosabb, kifejezetten a szörfösöknek kialakított tengerparti luxusvillái tornyosulnak az uluwatui sziklaszirten. Innen legfeljebb az Ubud fölötti buja zöld hegyek kedvéért mozdulnak ki, ott a legmenőbb erdei házak várják őket.
Írta: Cseke Eszter és S. Takács András
Néhány száz sziklaszirtbe vájt falépcsőfokon ereszkedünk le a tengerpartra. Két óránk van még naplementéig, és egy-két óra van hátra az apályból is. Ilyenkor talpalatnyi fehér homok bukkan elő a tekintélyt parancsoló sziklák lábánál. Hamarosan lemegy a nap, hazamennek a kilométerekről idesétáló halászok, kiúsznak a partra a szörfösök, és jön a dagály. Ellepi az óceán ezt a pár négyzetméternyi strandot, amit mintha egy képeslapról vágtak volna ki. A hullámok egyre nagyobb erővel és robajjal vágják oldalba a sziklákat, és egyre inkább a víz az úr.
Este már a szirtre épített Uluwatu Surf Villas teraszáról hallgatjuk az óceán morajlását, úgy száz méterrel a romantikus kis öböl felett. Amikor a londoni parkokat idéző zöld gyepen kisétálunk a szirt legszélére épített kis balinéz szentélyhez, majd lenézünk a mélybe, szabályosan tériszonyunk lesz, úgyhogy inkább gyorsan leülünk. Elméláznánk még a naplementében, de a szakács pont elkészült a barbecue-sütőre feldobott tengeri herkentyűkkel, és balinéz saláták és köretek is kerülnek a teraszasztalra. A vacsora tálalva.
Az Uluwatu Surf Villas legolcsóbb lakosztálya éjszakánként négyszáz dollárba kerül, a villáért, ahol akár tíz ember is kényelmesen elfér, négyezer dollárt kérnek. Az óceánparti úszómedencés házhoz három hálószoba tartozik. Kivehető mellé a telek két szélén álló, bokrokkal és fákkal elkerített két kisebb bungaló is, ezek elé is külön medencét építettek. Olyanok, mintha apró tavakra bukkantunk volna a dzsungelben. A szobában kézzel faragott balinéz és jávai bútorok várják a megfáradt luxusszörfösöket. Ez itt Bali első számú szörfparadicsoma, már két évtizede nem akad kihívója.
A kanadai tulajdonos házaspár egész birodalmat épített ki Uluwatuban. A hotelhez tartozik a jó nevű Mana étterem, bárral és fantasztikus kávékülönlegességekkel (a kedvencünk a kurkumás dirty latte volt). Övék a Drifter is, Uluwatu legprofibb szörfboltja, deszkákkal, fürdőruhákkal, könyvekkel, múlt századi térképnyomatokkal. A kertben üzemel a városka egyik legjobb étterme is, nemcsak első osztályú bisztróételeket kínál, hanem a tipikus uluwatui szörfös életérzést is. A reggeli sport után – ami sokaknak egyben meditáció is – itt ülnek félmeztelenül vagy szakadt pólóban a hosszú hajú, a hullámok által kigyúrt srácok és lányok. Lehajtanak egy frissen préselt zeller- vagy céklalevet, majszolják az acai müzlitálakat, és egy mandulatejes dél-amerikai vagy jávai kapucsínó mellett felütik a digitális nomád Apple laptopot, hogy néhány óra munkával megkeressék az életformához szükséges anyagiakat. Ez most Uluwatu.
Gomba módra épülnek egymás hegyére-hátára az újabb és újabb villák, százméterenként fülsüketítő építkezés mindenhol. Úgy lepik el a sziget csücskét az ideözönlő külföldiek, mint a dagály az Uluwatu Surf Villas tengerpartján a talpalatnyi fehér homokot. A legendás szálloda a tágas, zöld, óceánparti, sziklaszirti csodájával egyre több pénzt kérhet a Balira látogató luxusközönségtől. Azoktól, akik csak egy-két hétre jönnek, hogy átéljék azt a természeti csodát, amibe fél évszázaddal ezelőtt az első szörfösök beleszerettek. Ha pedig elég a gazdag hippi szörfparadicsomból, irány a balinéz hegyvidék!
Villák a völgyben A száraz, napos Uluwatutól három óra autózásnyira északra titokzatos, árnyas hegyek várják azokat, akik a tenger kékjét az erdő zöldjére cserélnék. Hegyek között, völgyek között kanyarog az út, legfeljebb 30 km/órás sebességgel lehet átkelni az esőerdő fedte hegyvidéken. A vadregényes tájba gyönyörűen belesimul a sziget egyik legmenőbb butikhotele, a Munduk Cabins. Ahogy befelé sétálunk a fák között, olyan, mintha egy balatoni stégen araszolnánk egyre beljebb, csak nem a magyar tenger, hanem a balinéz erdő mélyül alattunk. Egyre jobban lejt a völgy, és egyre magasabbra nyújtózkodnak mellettünk a fák, a házba lépve pedig már a lombkoronaszinten járunk.
A fekete faburkolatot leszámítva mintha egy skandináv belsőépítészeti magazin hasábjai keltek volna életre. A plafonig érő üveg tolóajtón át letaglózó kilátás teszi helyre az embert: a gőzölgő esőerdő látványa azonnal visszarángat a trópusokra. Éjszakára ezt mesteri sötétítőfüggönyökkel zárhatjuk ki. A fürdőszobában balinéz kézműves biokozmetikumok, a konyhában minden, amire egy esős esti családi vacsorához szükség lehet.
Ha bekuckóznánk, az Ulekanból, Munduk messze legízletesebb étterméből rendelhetünk ételt. A hegyi bisztrót és a hozzá tartozó Clove (Szegfűszeg) nevű koktélbárt a sziget szerte méltán híres Milk & Madu (Tej és Méz) étteremlánc tulajdonosai hozták össze. Akár egy kis hütte a felhők között, indonéz klasszikusokat kínálnak a megfáradt túrázóknak, egy kicsit átfűszerezve. Így születik meg a tipikus marharendang (marhapörkölt) helyett az ezerízű padlizsánpörkölt, tele fahéjjal és szegfűszeggel, a gyógyító soto ayam (csirkeleves) gyömbérrel és kurkumával vagy az indonéz rántott banán, amit itt csokoládéba mártanak.
Az emlékezetes helyi vacsora előtt melegen ajánlott kirándulni egy nagyot a munduki vadonban. A kedvenc túraútvonalunk a hoteltől alig tíz percnyire indul, hatalmas hortenziamező mellől. Az égszínkék virágba borult domboldal valószínűtlen látvány az esőerdő tövében. Itt kilóra adják a virágot, körülbelül tizenöt szálért kevesebb mint egy dollárt kérnek. Emlékeink szerint Európában pont százötvenszer ennyibe kerül, amit nem akarunk elhinni, amikor egymásra mosolygunk a virágot szedő balinéz nénivel. A kalkuláció eredményét, ami önmagában is Forbes-cikkért kiáltana, inkább a hegyi levegő bódító hatásának tudjuk be.
Csak néhány lépéssel hagyjuk hátra a hortenziamezőt, amikor elnyel minket az erdő. Moha lepte, égig érő, három-négy törzsből álló terebélyes faköltemények szegélyezik az alig kitaposott ösvényt. Indák alatt bújunk át, trópusi gombákat fotózunk a patakparton, a vad orchideákat páfrányok és cikászok keretezik. A varázslatos erdőben azonnal megértjük, miért építették a közeli völgybe a Munduk Cabins szintén mesébe illő házait, és honnan jön az a végtelenül megnyugtató csend, ami beborítja ezt a környéket, ahova mindig visszavágyunk. A kétórás erdei túra végén apró hegyi tóhoz érünk, ahol már kenuval várnak minket. Miközben evezünk, a tóban tükröződő felhők mintha gyorsabban mozognának, mint a kenu. Mire a túlpartra érünk, már beborítják a hegygerincet, hamarosan megjön a munduki menetrend szerinti koradélutáni eső. A tó túlpartján gyönyörű balinéz templom, mindenhol áldozatok és füstölők, a templom tövében helyiek piknikeznek a fűben.
Itt vár a Munduk Cabins sofőrje, hogy visszavigyen a hotelbe, és a felhők fedte völgyet kémlelhessük a forró jakuzziból a szemerkélő esőben. Egy-két óra múlva kitisztul az idő és az ég is. Mire feljön az Esthajnalcsillag, megrakják a medence melletti tábortüzet, a többi vendéggel körbeüljük a betonból köralakban kiöntött kanapén, hatalmas párnák között. A vacsorát is idehozzák, boldogan ajánlja fel az egyik végtelenül kedves és profi pincér, miután már teljesen besötétedett. Munduk előtt fogalmunk sem volt róla, hogy Balin fázni is lehet, de itt pokrócba burkolózunk, és helyi vörösbort iszunk a csillagos ég alatt.
Bajnai Gordon világraszóló karriert fut be Londonban, miközben Magyarországon senki sem tud róla. Wortmann Gabriella, az ELTE Bölcsészkarán kínai szakon végzett, most a világ egyik legsikeresebb sportszermárkájának, a New Balance-nek az alelnöke, és a globális ellátási láncokért felel. Gauder Milán már eddig is említésre méltó karriert épített a Mastercard globális vezetésében alelnökként, és most egy Európa-szerte ismert litván startup, […]
Egyre nagyobb érték a közösség, nem csak a közönség. Újra itt a legsikeresebb tartalomgyártók listája: kik azok, akik a több száz ezres követős profilokból valós üzleti értéket tudnak mutatni a hirdetői piacnak? Mi történik egyáltalán ezen a piacon?
Wortmann Gabriella az egyik legmagasabb nemzetközi pozíciót betöltő magyar menedzser. Ő és csapata felel azért, hogyan lesz az alapanyagokból világszerte New Balance sportcipő és sportruházat, sőt azért is, hogy ezek a termékek eljussanak a boltokba, akkor is, ha világjárvány van, és akkor is, ha a tengeri szállítmányokat éppen kalózok támadják.
Két érdekes, nagy növekedési potenciálú üzletággal küzd a befektetők kegyeiért a budapesti tőzsde legújabb cége. A Kermann IT Solutions Nyrt. közgazdász vezetője könyvvizsgáló és hajózási cég vezetője is volt, mielőtt sorozatvállalkozó lett.
Minden szempontból festői életet él Barcelona mellett, egy hegytetőn álló pazar házban, pompás kilátással a tengerre, és egyre kevesebbet gondol az egykori hazájában őt ért sérelmekre. Náray Tamás Magyarországon befutott divattervező volt, több mint húsz éven át készített ruhakollekciókat az elitnek, 2019-es emigrálása után pedig keresett festőművész lett Spanyolországban. Kiállításról kiállításra jár, absztrakt expresszionista festményeiért milliókat adnak a gyűjtők, közben magyar rajongók tízezrei olvassák a nagyregényeit. Meglátogattuk katalóniai otthonában, és jót beszélgettünk mañanáról, gyümölcsfákról, tibeti terrierekről és családbarátságról.
