„Amikor megtudtam, hogy leveszik a műsorról a Villa Negrát, amiben lopós kisfiút játszottam, megpróbáltam egy kézírással készített kérvényt aláíratni a színészbüfében mindenkivel. Csak később értettem meg a helyzet lehetetlenségét” – meséli Légrádi Gergely tizenéves korának egyik naiv próbálkozását. Sokáig gyerekszínész volt, a 80-as évek közepén olyan színészóriásokkal játszott Szurdi Miklós rendezésében a Játékszínben, mint Benedek Miklós, Bezerédi Zoltán, Eszenyi Enikő, Hollósi Frigyes, Margitai Ági, Kováts Adél és Rudolf Péter.

Csak ideiglenesen járt keveset színházba, miután nem a Színműre, hanem az ELTE jogi karára vették fel. „Azért előfordult, hogy tanulás után, késő este elmentünk a Hoféliára a Madách Kamarába.” Éppen olyan izgalmasnak találta a jogot, mint a színpadot. Rendszerező logikát, analitikus gondolkodást tanított neki, a regényírásnál is remekül tudja alkalmazni. „Már egyetem mellett elkezdtem írásban kifejezni magam olyan kérdésekről, amikre nem tudtam a választ. Nem kávézás közben beszéltem meg a barátaimmal, hosszabb-rövidebb szövegekben gondolkodtam az engem feszítő témákról.”

Akár ügyvédi feladatot végez, akár könyvet ír, erősen arra az egy tevékenységre figyel, a túlzott koncentráció minden átkával. „Nincs pazarolni való időm, állandóan működik bennem valamiféle kontrollprogram, és eldönti, hogy adott pillanatban mi a lényeges.” A sok feladat hamar becsukja azt az időablakot, ami csak róla szól, arról, hogy kikapcsolódjon, sportoljon, regenerálódjon.

Az egyetem után Hágában töltött egy évet posztgraduális képzésen, majd hamar Oppenheim Klára ügyvédi irodájához került. „Nagyon nagy kabátot tettek rám. Mindig rengeteg bizalmat kaptam, és nagyobb kabátot, mint ami rám illett volna. Sokszor voltam jó helyen, nagyvonalú emberekkel találkoztam. Szeretnék én is olyan nagyvonalú lenni, mint amilyenek velem voltak a mentoraim.”

Az Oppenheimnél idővel partner lett. Kollégáival ők alakították ki például a megtett úttal arányos útdíjfizetési rendszert, a törvényírástól a kormányrendeletig. „Egy jogásznak ritka csemege, amikor kodifikálhat” – mondja. A szabályozott iparágak csoportját vezeti, olyanokét, ahol sok a közjogi szabály, és nem csak a felek szerződései szabják a kereteket.

„Egészen mélyen kell érteni az ügyfél piacát. Ha nem tudod, mit jelent, hogy mondjuk, inertes gázt be lehet-e tenni a keverőkörbe, akkor buktad. Vagy hogy egy második fázisú klinikai kutatásban szereplő, gyógyszernek még nem nevezhető készítményt hogyan lehet beszerezni egy végső stádiumú betegnek Amerikából.” Az ilyesfajta mélység nemhogy nem ijeszti meg, de nagyon is inspirálja. „Valamelyest csapda. Nehéz abbahagyni a munkát, ha piszkosul izgalmas, és ha a sikerélmény nem csupán lájk formájában lecsapódó kis dopaminadag.”

A munka, kitartás, figyelem, kollégák (csapatmunka), és persze szerencse mellett az alázat az egyik legszükségesebb összetevője a sikernek. „Aki bármikor elhitte magáról, hogy ő már jó, az abban a pillanatban elindult a lejtőn. Ám ezt nem szabad összekeverni az egészséges önbizalommal.” Az írásban Radnóti Zsuzsa a mestere, de sokat tanult Háy Jánostól is, amikor a 2010-es közepén elment egy kurzusára. „Lehántott rólam húsz centi mézes-cukros felesleges túlbeszéltséget.”

Hét kötete jelent meg, legutóbb, februárban a Falaink című regény, egy viselkedészavaros kisfiú és az édesanya kettős monológja. „Mindig izgatott a valóságérzékelésünk relativitása” – mondja, miért fogalmaz egyes szám első személyben, különböző szereplők nézőpontját bemutatva. 2022-es regénye, az Alkalomadtán is többszólamú, így még érzékletesebben rajzolja meg, milyen lecsapódásai lehetnek az egyes generációkban az örökletes traumáknak. „Minden családban ott vannak a világháborúk vagy éppen a kommunizmus alatt kialakult egészségi és lelki sérülések, minták, amik aztán sok esetben átugrottak generációkat, mert nagyszüleink nem beszéltek róluk.”

Irodalmi körökben páran még mindig kívülállóként tekintenek Gergőre, pedig a Telexen is rendszeresen jelennek meg tárcái, és több színház játssza a drámáit. Egyáltalán nem bántja, csakis az érdekli, hogy ne adjon ki olyan szöveget a kezéből, amit később középszerűnek érezne. „Nem vagyok egy elégedett manusz, mindig úgy tekintek vissza a korábbi alkotásaimra, hogy van honnan és hová fejlődnöm. És nem azért, mert a siker titka az alacsony mérce.”

2016-ban hozta létre az Eszínház mögött álló alapítványt, a covid alatt nagyot ment, majd kicsit visszaesett a színházi felvételek nézettsége, hogy az utóbbi másfél évben nyugodt emelkedésnek induljon. „A hibrid modell sok teátrumnak bejött, kinyitja a nézőtereket, és a repertoárról lekerült előadásoknak szép utóéletet ad.” Az Alapítvány a Magyar Színházakért általában a streamingköltségekkel csökkentett jegybevétel nyolcvan–kilencven százalékát átutalja a színházaknak, így a hiányos finanszírozást is jól kipótolja.